jk
https://szilvasi-istvan-versei.webnode.hu/news/informacio-latogatok-szamara/
________________________________________________________________________________________________________________
Hideg atomok III.
Nem tudom átírni a verseim,
hiába múlt el négy tél nélküled, egyre
pózolok, mint a fehér hó, háborúban.
Zsörtölődés volt, vagy világégés? -
most már őrzöm. Megtörténhetett volna,
hogy aki gyűlölésig szeret, (két egymásnak
örök idegen) leplez engem, mint hó a
gödröt. Amíg kitalál méhedből a tavasz.
*
Mennyire ismernéd föl harkály-
kopogtatásom? A költőt, új versek
ürügyén, beengednéd-e hajnal-
hasadáson?
Kölcsönvennénk a fényt és árnyékát,
Rómeó és Júlia mortál-kombat-játékát,
s valami rögtönzött képpel
Lucifer és Sappho testrészek,
ó hogy kiszöknének, amiket
egykor a szánkba vettünk.
Nagy a száj. Harminckét fog.
Szájpadlásra tapadt szavak.
(No ja, kimondtad: vége).
Eleven és
élettelen zsörtölődés a világégés.
Íz,
színtan és zene. Szerintem nem untad
volna leleplezni velem az ihletet,
s mostanra átírtam volna verseim
négy fehér télen át.
___________________________________________________________________
Az élet megrontóihoz (sírom, ha lesz)
Nem lehet észrevenni rajtam,
mi bánt. Kétségbeesett szabályok
áthakniznak pillanat-létemen,
életem miliői lebegnek, a pillanatok,
mint szkafanderek.
Medencecsontomba harap a fagy,
de azt ki lehet röhögni. Távolabb,
ahol tulajdonképpen vagyok:
sokat eljátszott helyzetgyakorlat
a halál.
Nem érdemes kimondani a lehelést:
látomások pillangói. Összeérnek a
miliők. Rózsabolt. Barlang-, tenger-kéve.
Mondhatom szerelmesen lettem
hidegre téve.
______________________________________________________________
Hideg atomok IV.
Néha csodálkozom, mennyire meg lehetett
csináltatni velem a jelent. Hogy az élet
megrontóinak terveit végrehajtsam, s elűzzem
magam a megálmodtató szülőföldről, félreálljak,
új hazát keressek Franciaországtól Ugandáig.
Hajrá magyarok.
Nyugodt vagyok, európai nyugodt.
Afrikainak bolond. Ugandában ébredni: mint a
születés. Nem bántanak, ajánlkozom a nemzeti
parkban kisebb munkára. Kudarc,
fehér vagyok, túl fehér, túlgondolom. Mégis, itt
azt érezni fehérnek lenni kudarc. Gátja a
felnövésnek, az ernyedésnek. Két nap, s rájönnek
a fehér gőg, lenőtt öröm. Rájönnek, hogy tudom,
öröm nélkül nincs mély üresedés, nincs felejtés.
Nem lehet visszatérni a kezdethez, öröm nélkül
csak verset lehet írni, egy büszke, fényes narrátornak.
Egy narrátor felhőmottóval sírkövön. Egy narrátor
összekevert miliőkkel: Szalajka-völgy, Szajna-völgy,
Gorilla szafari. Churchill jól tudta ezt is, Uganda a
természeti világ mentsvára. Az utazó, túl
meglepődésen,félig hulla, félig tánctermi széptevő,
ír. Naplójában tíz, tizenöt végállomás. Szép,
egyszer majd gorillák között éri a szívmarás.
Maradványait vitetnék útlevélbeli címére, vagy a
tengerre, ha tengerész, és vitetnék a naplóban
írtak szerint Szilvásváradra, világháborúkon
hőzöngésbe halt őseihez.
_________________________________________________________________________
a szabadság lájkolása
legalább a jobb kezét hoztátok
volna haza Barguzinból
hogy lenne két jobbosunk
mert emberanyag van
egyszerre két körre
pro et contra
körbe kerge körbe
hogy kézre magyar!
nem a lejáratott lábra
kér keszi kész re
készre
készre csináljátok
„Talpra magyar”!
magatok
s
„Nem leszünk!”
(születésnapodon: Parti Nagy Lajos)
___________________________________________________________________________
kígyószisz a szaturnuszra
gyerek magunknak
a sírkő dominó játék
háttérben a kielégülés
követő árnyék
s ma úgy kell a kéj
mint anyám védelme
amint először
csitít: ne félj
fodrász szék frizura
lenőtt öröm
halomba vagdosott
haj jaj köröm
állsz-e még erdő közepén
odvas fa – madár kóma
viharnak játék
mese ami nincs olvasva
király- katona- kígyófej
lehasítva sziszeg
a szaturnuszra - eleven
mint a gyermek ideg
felnőttünk – sírkő háttal
bejátszuk a „jó éjszakát”
spiccvas durva
sötétben pörgőcsigánk
__________________________________________________________________________________
Hideg atomok V.
A budapesti technikum 4/b fiú osztályába új
történelem tanárnő érkezett. Addig nővel így nem
értettem meg magam, férfival sem.(Anyám, Apám
fölülírja az érzelem). Talán a két lipicai csődörrel,
Nagyapa lovaival...
Krisztina tanárnőt nem akartam azonnal megdugni,
érdekelt mit mond. A bemutatkozás-
a, mintha nekem szólt volna. Tele voltam hánccsal,
tüskével, a kollégiumban szocialista embertipussá
faragásom folyt, holott én simogatni akartam tiszta
erőből. Otthon a lovak, a Bükk, szarvasok és cankók,
téli etetők, a természet fia voltam. Nem fért össze
18 éves fejemben, hogy mi lesz ebből, mi leszek?
„Ki volt már a Balatonon? Ki volt lánnyal? Ki nézte
lánnyal a naplementét? - Ti nem olyannak látjátok
a Balatont, ami valójában. Nem látjátok a pénzt,
a kémiát. És nem látjátok teljesen jól a lányokat
sem, a naplementét. Az angyaloknak joguk van
megijedni. Az ijedt angyal: ördög. Semmi nem az,
aminek látszik. Én ugyan történelmet tanítok
nektek,múltat, de nem biztos, hogy minden úgy
volt, ahogy tanítom. Mindennek – növekedtek –
utána kell olvasnotok ezer helyen, de az sem tuti,
amit az ujságban olvastok.”
Krisztina tanárnő azonnal ott volt az agyamban,
és ott van ma is. Úgy halt meg a demokráciában,
hogy félt,
félt, hogy megfagy. Tavaly augusztusban
látogattam meg. Nagykabátban volt, reszketett
és emlékezett rám: „a hajós!” Megígértem,
legközelebb nem virágot hozok, a tengert.
_________________________________________________________________________
szerelmi detoxikáló
Az éjjel rohama volt,
mint rendesen - mondta -
olyan mint az álom.
Lerohanta, de reggel 6-kor
mégis beállt dákóval ébredt,
mint rendesen.
Valami szerelmi detoxikálóba
kéne mennie. Itthagyni ezt a buja
várost, keresni egy munkás
halászfalut, ahonnét én költöztem
ide, bujálkodni.
Vagy zárkózzon vallásos közösségbe,
ahol kábító mademoiselle-gázokkal
nincs telítve a levegő és
nem jelentős az egy főre eső
szerelem-köbméter.
__________________________________________________________________________
Amikor
Egy időben nagyon akartam,
szerelmes lenni és gazdag. Nevetséges ugye,
a kettő együtt? Főleg, hogy ismersz, átlátszó
pózaim - „nagy sofőr leszek, nagy autókkal”
Zavart, hogy nem szépen szállnak ki
a nők a kamionokból, nem elegánsan.
(Anya szerint minden nő előkelő,
vagy arra törekszik, így közelítsem őket.)
Mit, mennyiért - megjátszás a köbön.
Illat addiktológia, szabadság neurológia,
iskola mellett tanultam. Viszonylag korán
hittem egy írónak, hogy minden másképp' van.
Üres papírokról olvastam novelláim.
Fejemben készen állt a házam, az utcánk,
ahonnét visszahívom a kutyát, a vázában
virág egy előkelő asszonynak, - „hogy
aludtál drágám?” „óvatosan vezess, ne
dohányozz, főleg a kamionok veszélyesek”.
Sok, nagyon sok oktatási reform átment rajtam.
Játék? Az élet vezérvonala? Minden másképp van,
a gazdagság, a szerelem.
________________________________________________________________________
Hideg atomok II.
10 éves a farmerom.
Furcsa mozgások vannak benne,
mondhatnám nyüzsgés, szaladok
kapkodok össze-vissza: utána, elé.
Ma már több lábon állok.
Egyéniség lenni direkt? Hülye.
Az idő nem ezen az oldalon volt.
Jumpin' jack flash.
Voltál-e már valakinek fontosabb,
mint édesvízi tank a tengerihajón.
És nyüzsgött-e érted Ő, mint egy
baktérium-kolónia a mikroszkópban.
Színeidet bontotta-e
szemhéjba botló tekintet és lettél-e
valakinek a végső szivárvány.
*
Az ajtókeretes időben
begyakorlott spontán
szoktam eléd állni. Pózolok,
persze, mint a vívók, versmondók.
De alázatosan várom, hogy
időnként átvilágíts. Szúrj, suttogj,
fulladj bele, ha szádra jön a nevem.
Tudod-e már ki vagyok? Honnét
a rothadás-zamat?
Honnét jövök? Kopoltyú és tüdő.
Harcterek, templomok
szeretet-köbméterein ős-mutáns.
Hány húson és csonton át?
__________________________________________________________________________
Hideg atomok I.
Kinek mondtad volna el,
ha nekem sem. Félredobtad
a bibliát. Az őszi rigó megvagdosta
hited, pedig csak azért jött a
bejárathoz hamis dallal, (tetőről
a fára, lépcsőről a száraz kardvirágra)
mert hessegetni vágyta csattogó
tenyered. A gonosz búcsúzó, biztos
volt benne, hogy övé marad mind a
cseresznye-édesedés.
__________________________________________________________________________-
Zöld, iskola, zendülés
Különös, nyarat idéző őszi estéken,
de sokszor álltam a kába beton-meleg
áramlásban, füllel a Városliget felé.
Kihallgattam a lombok mögötti szeretőket.
Mennyire voltam ifjú, és mennyire
nem jól hallottam a fontosakat, azt
csak ma tudom, ahogy éjszakai utakon
figyelem ki vigyáz a teremtésre,
a neon alatt, vagy egykori iskolám felé,
a Rippl-Rónai utca álmos sötétjében,
kikkel veszem észre a zöld-lomb-zendülést.
__________________________________________________________________
Megölelsz mindig valakit
Szeretnék kikerülni ebből a buta senkit várásból.
Egyre mélyülsz bennem, mint vadban az ösztön.
Kiszagollak, mint a kutyák, itt vagy a közelemben.
Miért nem segítesz? Létezz pihét görbítő álmomban,
és tűnj el a reggeli tea gőzzel, a pirítós giotinban,
a megélhetés monotóniájában. Ájulj be parkban,
szöges ágyon, alig merem kimondani, a senkim vagy.
Mindig erre vágytam, ha lesz valakim, a senkim lesz.
Anyám a mindenem volt. Mára senkim. Te egyből a
senkim légy.
Filmeket nem nézek; úti-lóca trónon statiszta-
főszerep. Verset nem keresek, frusztrálnak a rímpárok.
Egy személyes kocsmát! Ahol nem szégyen részegedni.
Az elcsórt ifjúságért Istent ütlegelni! (Hátha enged,
ahogy illik, fifty-fifty.) A kő, fa, tenger, fény, sötét sebe
nem az enyém, a gyümölcsnek nincs agya. Naptól ízesedni!
Ebből a tépőzár-önámításból, dolce vita, jussak valahová,
miért nem segítsz?
Néha mindenkit várok, akit valaha ismertem. Akivel
összenéztünk, kajánul, részegülve, mintha tudtunk volna
valamit részleteiben jól. Ahol csak jártunk, édes parfüm,
mintha összetartozásképpen tudtuk volna egymás illatát.
Vér-parfüm. Akivel én jártam azon illatozott a vér-parfüm.
Vér hidegen, sütve. Desszert-vér, dísz-vér, vér-hab,
karácsonyfa-vér, szén-vér, arany-vér, olaj-vér, uránium-vér,
hurka, kolbász, kerítés, reggeliztük egymást fanyar
humorral. Mint a gyümölcs Naptól ízesedni! Közben úgy
tettünk, mint a többiek kontinentál innen és túl.
Megúsztuk. És megúszni nem lehet.
A szél belegabalyít a hideg-meleg játékba. Sarkkörön és
lakatlan szigeten. Miért nem segítesz? Itt vagy a
közelemben. Titokzatos energiával, mint az ajánlkozó
komfort kietlen négyzetmétereimen, ahol a történelem,
jövő, íz, parfüm. Sok semmi. Te egyből a senkim légy!
__________________________________________________________________________
A tengerész-költő perei
Mint a hagymaleves tetejéről
félrelökött petrezselyem. Olyan
szeretnék lenni: használt aróma.
Sosem védekezem. Esőben,
vizslatnak a lélek-nyomozók.
Szívükig áznak, mint régi galambok.
Ingemen béke. Beperelt béke.
Megszólíthatnál, ha fölismersz
egy szokatlan árnyban,
tértivevényen néma aláírásban.
Hiszen tudod te is, kimondták
az igazság-ügyes kopók,
nyomozó, ügyész, bíró,
hogy valaki van bennem,
aki elnyűvi a friss álmot.
Vagy valami spirituális hurrikán?
(Szülőszobából krematóriumba)
.
Pénzért vagy örömből előállnak
tanúk - a túlfestett lányok,
de Neptun (hát ki más?)
kontinensek közé veszejt ismét.
Európa, tengerek, Afrika, USA.
Bővül a vádirat, folytatódik
az álmodás processzusa.
_____________________________________________________________________
Egy csendélet története
A fényesés pont jó. Békés terror.
Az Andrássy út szinte folyó – az
Őszi napsütésben. Talán a fény
Sérülhetett. Lángol a skarlát. Barnás-
Sárga szitkok. Szégyenlős lámpasor.
Megtorpan egy levél, de látszik a fák
Intime.
Lezörgött virág. Eltakarja új.
Szép az új, mégis a lezörgött, ami
Engem itt-tart. A váza igazi
Szépművészeti kincs, jól mehet itt
A vendéglősnek, hogy ki meri tenni.
Kincset érő vázában a
Hervadás.
Vadállatok etetését néztem
Ilyen odaadó gyöngén, vagy inkább
Anyám arcán a friss halált? Különös,
Pedig már nem új a fényképezési
Technikám. A masina megbízható, s
Kirúg a tükör reflex. Sebzett minden.
Isten új.
_______________________________________________________________________
A megverseltek
Egy balfácán próbáljon jobb
lábbal fölkelni. Ez a max, amit
elérhet.
Vizekből, ha fürödtem, kiszorítottak
a halak.
A Rouen-i Notre Dame-ban
énekeltem gregoriánt meztelen.
Azt hitték bolond vagyok, kivezettek.
Slágerek. Istenek. Könnyű kis
céljaim voltak. Ámor: negligált
lövöldözés.
M
agányos is, csak veled lehettem.
Egy balfácán próbáljon jobb
lábbal fölkelni. Ez a max, amit
elérhet.
________________________________________________________________________
Venyige
Homlokzaton megmarad a Nap.
Február rideg február.
Anyám már venné a metszőollót.
Csitt, csatt, Február.
Ez most már mindig így lesz?
Tegnap esett, szögön a kabát.
Ma süt a Nap, az ollóból hol a kéz,
rigóhoz „megá”, macskához „siccinnen”
Meddig hiány a hiány?
Alig metszettem négy-öt venyigét,
a zalagyöngye sorban találtam
meg Anya, a nyakláncod.
Arany, örök, Anya, örök.
_______________________________________________________________________
Zöd-piros-sárga teg
A szivárványban azt szerettem, hogy két-,
három-, hétszínű. Változatos. Az állandó
folyamat Istenek dolga. Nekem három Istenem
volt. Egy igazi, egy ördögi és egy átmeneti.
Amikor először kimosta számból a nyálat
a tenger, akkor egy bizonyos határ után
nem gondoltam a színeimre, hagytam a
csudába fulladásom kékjeit. Szeret-
nem kellett volna Ady költészetét.
Egyáltalán az életükön átfuldoklókat, de
nem bírtam az elnehezülést. A szivárványos
könnyűséget szerettem. Ma már más vagyok.
Három-istenes szürkület a majmos
színkavalkádban. Azokban az
években Apám szürke öltönyben, Anyám
szürke álmokkal - színes dolgokat
képzeltem rólad és rólam. Egy
tuningolt zöld-piros-sárga teg volt a neved.
________________________________________________________________________
Hideg atomok VI.
Zavarod a francia macskád, mint egy
zavart kutya és ha begörbül előtted a
ziháló test, beugrik szalajka-völgyi
gyerekidőd, most mit kezdj vele.
Mit kezdj, mint versíró a verssel. Inter-
netező az internettel. Mit kezdj a mennyi?
nézettséggel, csupa ismerősnek jelölt
ismeretlen,
érzelmi ikon a tetszik.
Fotóalbumod, ökológiai lábnyomod.
Leszkájpolt randik,
hogy majd hazaméssz.
Mikor tudod, hogy - Anyád nincs, Apád
nincs - hol születtél, ahol macskát,
kutyát, lovat, embert és
társadalmat kiismertél.
Tudod, hogy egy magyar emberre jut
ezer magyaros; előbb az oroszt zavaja, majd
a sváb, cigány, zsidó, európai, kínai, amerikai,
aztán magyar magyart üldöz, túl, a halálon túl:
mar, mar... és akkor interneten a szmájli,
mint léleknek a hyaluonsavas antioxidáns.
Hazaméssz? Most kezdd elölről, mikor
francia macskáddal ős-öröm-játék,
ha zavarod: megbékéltél, mint
templomegér az istentisztelettel.
Se atlanti nagyhajózás, se ipari internet-
versezés. Megbékéltél mindenekkel,
mint vitorla a széllel, ecset a tengerkékkel.
__________________________________________________________________________________
Tömegtermelés
Az asszonyka, cérna vékonyan,
szétszálló haj alatt – ismerős.
Kijött az udvarra elmúlás-sárga
műanyag seprővel. Szó nélkül.
Idegrendszerének huzalozása
megengedte: onnét ide,
innét oda söpörte a falevelet.
Szó nélkül. Pozsgás gyerekarc-szín
pongyolája középen kibomlott,
összefogta, söpört és megint kibomlott.
(Érdekelne csöndjeinek fejlődéstörténete.
Hogy a well-being mért nem tud
mit kezdeni idegrendszerével.)
Mennem kellett volna át a falun. Üzleti
tárgyalás, megtévesztett ez a hely, a
motor járt, laptopom alvó állapotba
kapcsolt. Odamennék az asszonykához,
mit mondanék jól fésülten, tenger-barnán,
hogy amikor hazavittem a kórházból
Anya söprögetett így, ilyen értelmetlen
tudatosan, és néhány hétig várt a halál?
_________________________________________________________________________
„A letiportakhoz”
Kellene már sietnem valahová,
az élet nem tud mit kezdeni velem.
Tudtom nélkül, mint postagalamb
hordok valami hírt. Versben, pusztán
a kinézésben, mért kell védekeznem, a
fele kudarcomról nem én tehetek!
Legalább ösztön a sikeres élethez, az
kellett volna, mintha ősi magkezdemény...
Bármikor jössz hozzám, neked is
görcsös ösztönnel bőgöm, mint a vad
azt a franciát, mindenkinek
liberté, egalité, fraternité, és szavalom
Victor Hugo:„A letiportakhoz”. De
inkább szeretkeznénk és feküdnék melleden
némán. Mint ősharasztban a spórák.
Volt nőm, aki naponta sugdosta:
„úgy szeretnék szűlni”. Megvan
a fejlődéstörténete magányosságomnak.
Azt hiszitek aki határozott
és hangosan kimondja beszédét, szaval,
szónoklása szinte közeli tett,
és mert tapsoltok, azt
hiszitek a beszélni szeretők tudják jól;
a vívódók tudják jobban a jövőt. A
lekötözött szárnyalók, a széllel porzók,
az ütődött némák.
Kellene már sietnem valahová,
az élet nem tud mit kezdeni velem.
__________________________________________________________________
Játék a gondviseléssel
A zuhanásban az a jó, hogy nem
kanyarodsz el. A továbbiakban
nem fontos mennyire vagy felkészült,
vagy szórakozott, 'sz máshol van a
kék ég. Le van baszva a választék,
a modor, hogy mi folyik és merre.
Humoros a belső órád, én-siettető
önmegvalósítás, az a sok mis-más.
Nincs ráérsz, nincs tüstént. Nem
térsz ki, egyenesen, egy az egyben.
Sem szerényen, sem büszkén.
Természetes lehetsz végre.
Zuhansz gyönyörrel a vérbe.
________________________________________________________________________
Pontatlan szerelem
Valamit szeretek benned, de nem tudom
megfogni. Ha leírnálak, úgysem lennél
végrehajtható, jogerős pecséttel sem.
Azért arra jó lenne a verseskötetem,
hogy ámítaná asztalod, s eltakarná
a fényhibát.
__________________________________________________________________________
Pont l'Eveque
egy tengerész feljegyzései
Franciaországban (mint afféle
hedonista lúzer) a gyarmatok ízein
fanyalogtam. Szereptévesztéseim
legszebbike a versírás és beszexelve
otthontalan komfortjaimban vettem
elő, hogy megírom a gyarmatok ízeit. A
gyarmatok kávéi, 70%-os forrócsoki,
nádcukor, tönköly muffin, de minden
történelmi borzalom, őslakosok,
rabszolgák dacára, hogy kiérezzem
a gyarmatok vidámságát.
Ezt akartam.
*
Szárnynélküli sirály.
Kétszáz vers után az ember
nem él emberül. Szita-
négyzetekben elveszíti a panorámát.
Ír vagy olvas? Festett hajóvason
vonalak. Azt érzi, fönn kell
tartani valami látszatot a
vízvonal fölött.
*
Kár volt elkezdeni a merülést.
A felfedezés koráig mentünk vissza.
Rám nézett,
túl könnyen nevetett.
Szinte összesküdtek a fogai
hogy belém harap, és
kiegyensúlyozza egyenlőtlenségeit
az európai télnek és a karibi nyárnak.
Én is kimutattam a fogaim,
mintha éjszakáknak,
amikben francia, magyar
és istentudja hová való szavaimat
flambíroztam. A
Martinique-i lány nem tudta, hogy
költő vagyok,
és mennyire utálom a lírát.
_____________________________________________________________________________________
Kínt szerettem volna rád
Összeépítettelek a Lánchíddal. Légvár –
gonoszul mondtad, de úgy, hogy várjak rád.
És nem tudtam mást, hídon állni.
Nem találhattam ki olyan nagyot, hogy
valaki fölgyújtja az új Rómát,
örömleni ámulva az elmúlást.
Valami kínt szerettem volna rád,
hogy az eltört hidaktól megriadj, mert
búcsúzni sem tudtál. Légvár! - beérett
kalászosban a hempergetés, búzatáblából
felhőpillér – gyufa és robbanószer volt
a zsebemben. Légvár! - nem ismerted a bosszúm,
én sem ismertem magam, már nem tudtam mi
a játék, s előzmény nélkül ívesítettelek át a
világon. Viseld posztumusz ölelésem.
___________________________________________________________________________________
Hozzád hasonlítok mindenkit
Nem tudom miért hiányoznak a magyar lányok.
Mikor a tai lányok odaadóbbak. De még a
német, főleg a franciák. És nemcsak a szex.
Életem 1/5-öd részében vagyok kanos.
A létezés 1/3-át átalszom. Persze semmi sem
pontos, mert alvás közben számtalan dolog
megtörténik. Ebből csak azt akarom kihozni,
hogy rég láttam magyar lányt és valószínű
nem is jutnánk túl a miérteken.
_______________________________________________________________________________
Vers a donorhoz (CAGE Code F1234)
Párizsban
az ember fölfelé jön
hogy palam et publice
vállalja önmagát
kitörli a híváslistát
ne hívogasson
ne tanácsolgasson
senki semmit
látom az áramot
szerelmesek
biztonságban csókjaik
a fickók zsötemeket beszélnek világgá
az újratermelés - brüng a szélmotor
mit csinálnak másképp
melyikük szövetemhez hasonló donor
______________________________________________________________________________
Lélek-felhajtás
Miért blokkolja immár többedszer a magyar
polgári párt, hogy a kommunista titkosszolgálat
ügynökeinek listája a nép (az emberek) tudomására
jusson. Mivel játszik, Meddig?
A kommunizmus (szocializmus?)embernyomorítása
óta mindig az ország elhagyásában gondolkodtam.
A tengerig jutottam. A tengerészetig. Mégis a
rendszerváltozás eufóriájában haza kellett jönnöm.
Érezni, hogy a hazám építeni jó. Hangoskodó infantilis
nagymagyarországosok „kömmunistáztak”, nép-nemzeti
keresztény kurzus, „Justice for Hungary”. Volt vörösök
loptak, új gazdagok loptak, politikusok, papok loptak.
Gyári munkások loptak, bkv-n utazók loptak. Az
államporgárok államot l o p t a k el.
A liberalizmus nevében járatták a demokráciát. És a
volt ügynöklistáról szivárogtak a nevek, de nagyon
érdekes a „kömmunistázók” blokkoltak, ne tudják
az egészet az emberek. Egy- két szomszédos ország
elleni pengevillogtatás, aztán kiderült: harcban
állunk megint/mindég egész Európával, Amerikával.
És a nemzetközi fórumokon soha nem adnak nekünk
igazat. Mindig mindenhol Trianon. „Justice for Hungary”.
Nem sokáig lehet szeretni a magyarokat. Nem sokáig
épült a Magyar Köztársaság. Apám meghalt.
Anyám meghalt. Ma már csak lélekben és néha
vagyok szülőföldemen. Magyar. Zavart.
______________________________________________________________________________
tehát az hogy
céllal céltalanul
tehát az hogy szándékod szerint
kihajított torta vagy hangyaboly
hányások lóhugytócsák
tehát az hogy kikerülsz
bízol hiszel elkerülsz
eufémiából trágárságba
züllesz megkerülsz
teház az hogy megtérülsz
bomlasz műhaj műmell szépülsz
wellbíingből girhesen
biokonyhából éhesen
tehát az hogy
nyugtatóval mérgesen
gátlással gátlástalanul
célra tarts
médiázol fészbukkolsz
kukkolsz kussolsz
narrátor modor moderátor
szerkesztő szerető
viperát hord
ízlését tukmálja
irígy bú önkocsmája
mindenki álmokkal
álmatlanul
tehát az hogy
céllal céltalanul
____________________________________________________________________
átmenet a menthetetlenbe
azzal a kevés mámorral
méssz most a tavaszba
ami az őszi virágokról
novemberi fagyban rádhervadt
galamblábszín bicikliúton
karantént kijátszóra csöngetsz
hé ez más tavasz – nem látsz
horpadnak a hidak
s a temetőkertek feketerigóinak
napszemüvegedről új partitúrát
tükröz a Nap
bárki lehettél volna csak az nem
akit hegesztesz belül
requiescat in pace
tavasz
varjú-dalos rigók
________________________________________________________________
S'il vous plait
Néha már nem tudom,
hogy koncentrálok.
Azt mondja Jill, meglepődött,
azt hitte francia vagyok, olyan
szépen, irodalmiasan ejtem
azt, hogy S'il vous plait'.
Persze, mert verseken
tanultam ezt az idegen nyelvet.
Napokon át Gabin, Belmondo
kiejtéseit utánoztam. Megéreztem
az ízét végül, mint a Bükk
lankáin a vad földieper. És mára
idegen szavak ülnek anyanyelvemen.
De tudom, Jill csak biztatni akar.
A biztatásoktól
születésihibásan kétségbe esem.
Hát lehet?
Lehet idegen szavakat szívből
mondani? Hát oda az akcentusom?
Ha most valaki idejönne
és kiejtené a nevem született
magyarul elsírnám magam.
_________________________________________________________________________
Ködlámpa
Tűzcsap vár így és cukorka;
gyakorlatilag attól féltem, hogy szeretsz
és attól, hogy nem szeretsz.
Már a kapunk külső oldalát
néztem, mintha soha nem láttam
volna. Rándítottam a marinájú zsákon,
lazán mondani akartam, hogy törődj
bele, nem veszélyesebb
a tengeri hajózás, mint anyának lenni.
A szarufák közötti ablakban, ahogy
ködlámpa, világított a szemed, azt
hiszem már úszott az egész tetőtér.
____________________________________________________________________________
mosató
nagy tüzeket csinálok mostanában
és karba tett kézzel
leégetem nyelvemről a szót
aztán csak bumsztatta és melltej
igazából nem jut eszembe
hogy a dolgok mennek
csak írok ész nélkül míg belenyillal
beállok a mosatóba spricceltetek
a hajlatokba - elfütyülhető a legmélyebb
szívtáji panasz is
abszolút hallásom a régi
néha kijavítanak a rigók
a póz ami jól áll nekem
mint pigall-lányokon a magányosság
lehet hogy egyszer örültem neked
finoman és takarékosan
de már az sem olyan volt
mint amikor először értettem
József Attilát
(anya emlékezne a nevetésemre)
változtatni (klímát hazát szeretőt)
- ó sokat változtam de így is kilógok
a köpönyeges világból
valahogy kiszűrődök magamból
mint vasúti váltó tejüvegén a lámpafény
____________________________________________________________________________
symbolics.com
sok hotelban vallat idegen ágy
s böngészek fehérek feketék agyában
mára több készülék csatlakozott
a világhálóhoz mint ahány
ember él a földön
és több az eszköz csatlakoztatás
mint
bogár állat madár fű fa álom
végtére a bomba is egy „connection”
óceánról Gibraltár gyomrából
vajon jó helyen csatlakozok-e
én a világhoz egy verssel
(még haza szökhetnék)
____________________________________________________________________________
Egy szál sors (összefutunk)
Heló hogy hívnak,
hogy szeretsz?
Uraló fegyverrel, fortéllyal?
Fatálisan, gőggel?
Feltételeid?
Hi, what's your name,
how'r u lovin'?
Gyárilag sms-esen?
Generál poézissel?
A kivételek?
Zdrásztvujtye,
kak vü ljubity?
Kötelező vodkásan?
Birodalmi felületesen?
Lopva?
Bonjour. (Enchanté)
Comment allez-vouz aimer?
Ahogy jön lánggal?
Érthetetlen odaadással?
Meddig?
Hallo. (Einige Fragen. Bitte.)
Wie sind Sie zu lieben?
Kiirthatatlan büszkén?
Firtató jövőképpel?
Genetika?
!Hola.?Cómo estás?
?Cómo amar?
Körülírott udvarolva?
Időnk törlő szenvedéllyel?
Szenvedés?
_____________________________________________________________________________
1980
Ha visszaforgatnánk
azt a bazi hosszú filmet
az emberiség hajnalára és
újrakezdődhetne minden az
elemek verseny-kémiájából akkor
is a sárga nap-arany kerülne ki győztesen
És ha szívverésem
kihangosítod egy éjszaka
serdülésem sárga csomópontjain
újra megjelensz romantikus rombolón
a rock and roll flaszter új hullámán sárga
gyönggyel punk-lila homlok-erekkel komorulsz
_____________________________________________________________________________
mentem mentem
világgá mentem
világgá nem lehet megérkezni
mentem mentem
most már úgy világgá vagyok
hogy nem jegyzem meg hol járok
fehér homokba süppedni például
összekeverhető anyával aztán bármelyik
városban leszállok a buszról (ha van köd
ha nincs) az első randevúmra mehetek
______________________________________________________________________________________
Kőről kőre szállók
Akkor már nem lopva figyeltelek.
Eljutottam a becézésig, aztán
beakasztottalak a világnézetembe.
A rongydarabok közé, hogy
nevetség is velem légy, hatalmak
ellen, órák fundamentumán.
Itt, ahol nyarakon át leázott rólunk az
ábránd, Normandia partjainál, lopva
nézlek megint. Ahogy átszállsz egyik kőről
a másikra, szemben a napfénnyel. Itt jut
eszembe, a bombatölcsérek mögött,
milyen pusztítás megy végre nyarainkon.
Nelli, ki tanít minket kihalni, túlélt
partraszállásaink emléknapjaiból?
Semmit nem hallhatsz, miket gondolok.
Ha valaki látna, azt hinné ok nélkül
mosolyogsz. Biztos vagy benne, hogy
a La Manche elé, közös kőre ülünk.
_________________________________________________________________________
game over
tulajdonképpen a játékból van elegem
jó jó nem mondhatod rögtön
hogy menjek a francba és be van
kalkulálva mint nő meg kell
játszanod hogy semmi szükséged
egy ilyen véletlen hercegre mint
amilyennek én mutatom magam
és kihasználatlanul marad a valóság
________________________________________________________________________
Az utam
Talán két ideje dudvát rakok
a virágvázába, s több mint
három ideje nem fekszem
csiga-biga házába.
Elhatárolódik tőlem a valóság.
Ércelődik, fészkelődik az elnyelődés.
Atmoszféra-, sztratoszféra-lőrés,
vagy. Halhatatlanság? Pedig.
Körülményeim azt sem engedik,
hogy időtálló cipőt vegyek.
Hollywood Boulevard nyom-
okon megyek. Mindenes-ideges.
Kicsiben látom a nagyot. Bogár
menedékben csillagot. Szív-
bemarkoló, elmosolyodom, s az
árnyékommal seggbe rúgatom
az utam.
______________________________________________________________________________
Új lelet
Nem kell a rókáról a prém
átrendszámozom az elemeket
megnyugszom kópiádban
Nekem te kellettél volna
mint régésznek a lelet
nyugat egzisztenciájához: kelet
Tájékozódom hullámaidban
mint a denevér – tárgyak között
hangod nem hallható
S mint salétromsav
H mint hortenzia
ilyen a sors: új lelet új adó
_________________________________________________________________________________
Folyó ügyek
kurvákká lesznek
parancsolat és parancsnokok
__________________________________________________________________________________
Félig hulla és fényes
szerettelek volna
félreinformálni
de már addig várok rád
amíg meg nem jössz
ki tudja mi bajom
a semmi és a minden
a minden:
semmi nem a halálról szól
csak túl pontosan szeretném
a színházias hatást
kimért fölényesen
és ha sikerülne büszkén
szeretnélek föladni
_________________________________________________________________________________
Félig matt...
Félig matt,
a fél szemem fényes.
Nem lehet minden versben fájni.
Ugyanakkor örömöm nincs.
Óriási.
Azt akarom mondani,
nekem jó így, hogy nem
vagyok egyforma.
Különböző intervallumok
és ciklusok szerint futok,
lihegek és várok.
Raffián zsírszalonna.
A tételekből csöpög a
kérdőjel. És amikor
elhízott disznó leszek,
én is megfogalmazom
a teljesítendőket.
______________________________________________________________________________
Gurtni
Vonzódásom a gurtnihoz -
sokáig nem beszéltem róla -
magamnak sem vallottam be.
Tulajdonképpen a redőny-
játék vált szenvedélyemmé.
Hogy sötétet csinálok, és
hopsz fényesség. De a sötét
és fényesség határa kellett.
Sosem láttam a határt, pedig
két abszolút különböző elem
és mégis az egyikbe beleolvadt
a másik, pedig a határon
ott volt az istenarc.
_____________________________________________________________________________________
gerendák. Eltörve állsz egykori távlataid előtt.
___________________________________________________________________________
(nagy csokorral) aki
________________________________________________________________________________
Hontalan(ok)
_____________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________
Zarándokút Légy Belül
vagy színházas katarzis legyen.
álmom, horog csaliként tolódik tova.
Uram. S minden Légy út,
_________________________________________________________________________________
Ha nem tudnád hol élsz
a jövő. Ilyesmi van a fejemben. Na majd meglátjuk
__________________________________________________________________________________
Nárcisz (húsz év múlva)
__________________________________________________________________________________
szájenszfiksönök
1.
Föld Terre Tierra Earth
kartoték
karton otthonok
ötcsillagos mocsok
2.
tudni kellene csalni
____________________________________________________________________________
mennék én de hová
________________________________________________________________________________
_____________________________________________________________________________________
Hit és haza (They give love a bad name)
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=KrZHPOeOxQQ
(Szalma Botondnak)
____________________________________________________________________________________________________
I Love(szív)
az asztalunknál, mire gondolsz. „csak
próbálom, hogy létezzek” - szócsikk
_________________________________________________________________________________
igazi seb - nem mint filmen
a gézturbános katonák
__________________________________________________________
a horgonygépnél áll walkie talkie-val
marhára nem mindegy melyik gépen
____________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________
_____________________________________________________________________________________________
Az érkezés gyakorlása
azt mondanám, mint szikra a benzin keveréket,
de törvényszerűen berobbansz. Még
lehet, hogy megérkezem (a késés kegyelme).
benyomást keltek.
______________________________________________________________________________________
átsiklasz dolgokon
azt mondod ahogy a Nap
rücskön és politúron
gyökereid szétpattant húrok
képzeleted lombjai közé rejtőzöl
takarjon a sötét
egy szívben nincs lóerő
a szárnyalás élmény de
idővel mint egy sportautó: tárgy
(hogy szárnyatlanok között kitűnj)
hányszor kérdezed az időt
átlót húzol: légvonal
légvonalban ma is pontos az életirány
és lomhán mint a nagy hajók
tehetetlenül kifordul előtted a cél
a mocsáron felleg
felleg mint mocsár
süllyedés: a dolgok ülepednek
ennyire telik tőled
összefoglalni a mindenséget és
elindulsz valamerre (feltételes megálló felé)
mint egy pöttöm bogár
száradó gazon
honnéttól élet: vér és könny
van verseskötete
__________________________________________________________________________________________________
mondtuk a Louvre-ban)
örökre ott a festék lázadás
ne légy nekem az Éden
mi ne legyünk egymás doktorai
csak nem ártani - nehogy
nehogy elismerd hogy vége
(mert) elátkozlak
___________________________________________________________________________________
vize; és ilyen lesz az út előttünk is.
onnét egyenesen az ősember
róka, denevér, párttitkár...
Hajózni kell
_____________________________________________________________________________
Mit tudom én
úgy vigyázok a szavakra.
az alsó ajkamba kellett harapni és
ha visszajeleztél, túl volt tárgyalva.
Marginális, a centrumban állsz, mint
hajléktalan vágya süllyed épp'. Hajnalban
hazafelé. A házak rajzolta utcák elfolynak,
minden tér egy öböl. Szobrok és megállók.
Csurom víz. Itt hajók a házak. A mértan
nem pontos. A kormányos messze néz.
A jelzőim foszlanak. Rám férne valami
kapaszkodsz belém.
konkrét utam az eső. Jégszobor. Hová
_______________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________
semmi(ground zero)
aki egy emberben gondolkozik
___________________________________________________________________________
Éhenhalók
vallásközösségben mondták
Szent Margit kórházban sem
a fixa ideámmal
_________________________________________________________________________________
Elágazás
én kibékültem a sorssal.
_____________________________________________________________________________________________
_____________________________________________________________________________________
Urbi et Orbi (XX. század, Magyarország)
nekem a világot, abban a szürke pokolban,
a zártságban, a zsarnokságban.
___________________________________________________________________________________
_______________________________________________________________________________________
rezonancia
fotókon szimmetriák
az illúzió - csak nagyon soká
valami rezonancia
___________________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________________________
Látod, országot, világot
összehordok, hetet, havat. Azt
Monet-kert
____________________________________________________________________________________________
szürküléskor a havon: a dac.
_____________________________________________________________
a nevét nem tudom. Istenem, bolondnak
hinne, ha megkérdezném. Mintha
megütnének, ha külföldiek mondják a
nevem. Eleinte nevettem rajta. Húsz évig.
A repülő szárnyát látom. Még rálátok a
világra. Mennyi kékszürke szép semmi,
nevettem rajta. Mondhatok bármit.
Névtelenül repülünk. Nem azt mondják be,
hogy Mister Szilvási kösse be a biztonsági övét.
sírkőnél. Bacsó néni békített meg a verekedésben.
___________________________________________________________________________
Túl korán, túl nagy volt a játék-repertoár.
a temetőkeresztjét). A tv bemondóknak
_____________________________________________________________________________
ügyemet illeti: szétszórt a
figyelmem drágám;
némelyik bók gépi volt. Ha ítélsz,
te is csak széttúrsz itt-ott
Elvonsz egy kicsit az erőmből.
Édesednék már,
Bármennyire elegánsan, de
Fölhalmozva ekhós
________________________________________________________________________________________
Csak úgy jött: Döbüszi.
Fejből, pontatlanul, mint
________________________________________________________________________________________
Melódiák és ideák
Jól beszéltem angolul. Mégis francák közé keveredtem.
Tömegben köszörültem (valami ideát
Úristen, mit költök én?
________________________________________________________________________________________
az úgy volt korszerű. egyre tisztábban
ármány, ahogy néhány fontos dolog
takarva maradt előlem. meg is nevezhetném,
de egyrészt túl összefoglaló, általános
fogalom a szerelem, másrészt hogy' hangozna
attól, akit kedveltek a nők. mindenesetre
diadalságomban sokat lepleztem. nem
mondanám, hogy megjátszottam magam,
hiszen akkor rögtön dobtak volna a jobb nők,
de az elesettség, ami mostanában
árnyékán hasaló eb kerítésen belül.
___________________________________________________________________________________________
egyszer mintha Isten suhog
menyasszony-vőlegényes filmet forgattam
egyszer mintha Isten suhog
___________________________________________________________________________________
Kaviccsá vált hajók
Sisakban, hegesztőszemüveggel. Szememben
a kékség távlatai, kéksisakban. Harcoltam az
álmomért. Föl s alá kurvuló tündérekkel.
A Kopaszi gát búvárai biccentettek sorra,
Kaviccsá vált hajók, uszadék
reménykollekciók.
___________________________________________________________________________________________________
Az érám (Anya, ott nem lehetett élni)
_______________________________________________________________________________________
bot, papír. Miből lettek hajók? Gyerekálmok.
vasba zárt levegőt. Képzelésből lett rendszered.
fölhajtható, mint egy kockasík. Mint egy blúz.
Hányszor tévesztettek meg a lányok? Kiféle
sejtelembe. Élbe, egyenesbe. Smink, nuSkin,
darabban giliszta-létezés. Hajóvá lebegő
kudarc, mulekula-egyesülés. S a szépek, a
gőgös szépek fulladó könyörgése: Lélek.
Hol van a gyerekes dac? Kitartani valami
ígéret mellett. Azt is lányok gömbölyítették
le rólad, mint az anakronisztikus Odüsszeusz-lázadást.
Vihar, süllyedés, megállíthatatlan képzelet;
lányok, hajók. A horizonton.
_______________________________________________________________________________
Sosem várta el, hogy szolgáljam. Laza szent
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=Y1IJt6sjikE
ha elveszthetnéd az összes alibit
(sikerül a csel Pap-rétjén számtalan gólt lősz klottgatyás dribli király)
végül terel bezár ha verset írsz
játék-zsetont - kihez tartozol?
desszert demokraták elit pecsenye Beaufort-scale-identitás
lejáratok fölött hogy ne hozza föl majd egy békés öregségi reflux
vagy ismét megtalál a szerencséd
zsebben maradt műanyag Monte Carlo zseton éget
új állam új polgár - végeredményben francia otthonodban vagy először polgár
_______________________________________________________________________________________
szörny
fantáziám
___________________________________________________________________________________________
Café nesz
egy helyen elágaztak minden irányba
________________________________________________________________________________________________
* bolond (szo, francia)
___________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________
hagyni az ülepedést? Ezek a versek,
egy-egy festés a hiábavalóakról.
az időjárásra) eszkavátorozni, kibontani
sziklát, szervezni hajók folyamatos
rakodását, alagutazni szabadulásod.
Érthető magyarázat, többször halasztott
bevonulásom.
angyal). Talán dombormű leszel
(amiben a velős hüvely nem eshet
szét), hallgatózó éjszakák, arcod
kisplasztika egy örökös kiállításon.
_________________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________________________
Vizesen
illeszthetetlen vagyok az esőzéstől változott
körülménybe. Kohéziótlan az élet. A radar-
állomáson sem forog a lokátor, vagy mi,
az ellenségfigyelő. Aztán ahogy a vízbe
ömlő víz: befogad, benyel a valóság.
Két napja esik. Micsoda idők. Amikor
kólás dobozt, amerikai rágós papírt
gyűjtöttem; sárból, tócsából szárítgattam...
Nagyapám a szén-kátrányt gyűjtötte. A
porta végén bűzlött. Úgy jártam arra, hogy
szippantok valami titokzatost. Néha
szalmahamuhoz keverte. Degenyeg a
kocsikerékre. Aztán aratott, csépelt.
világot, a my way-t. Pénzzel illeszhető lennék...
könnyű olaszok, alfarómeóznék.
Beleestem egy franciába.
intenzitása is fontos. Túl sok eső,
hosszabb költemény. Fölvizez a líra. Egyre
többet gondolok Nagyapámra. Úgy
szántotta föl a Bükk lábát, mint bulbaorr
az óceánt. Anya mesélte, hogy alkoholista
volt, kigyógyította magát. A nők imádják
a kigyógyult alkoholistákat. Nagyapát nem
lehetett nem szeretni. Nagyapáról fogok
beszélni, ha föl akarok szedni valakit.
nem lehet hazudozni. Bacsó Tibiről sem.
Esett akkor is a Pap-rétjén, mikor véletlenül
kiszúrtam Bacsó Tibi szemét. Nagyapa
lovasszekéren vitte orvoshoz. Valamennyire
lát vele. Vajon hányszor gondolt rám azóta.
Esik. Inkább arról a franciáról kellene
írni. Még kihozhatnám kohéziósra, mondjuk:
szerelmi költészet. Nagyapa marad.
_______________________________________________________________________________________________
nem szeretek misztikuskodni, de valami titkos
verset írok magamnak. tehát nem ki, a kötetnek.
mert mi a francot beszélnék a tengerhez, mit
kiabálnék át, amikor hajók mellőzik egymást.
is ilyen lélekátadó országúti reflektorfényben.
ami szűk és tág. ideiglenes és stabil. voltak
fordulópontjaim, mégis szorongok. a tengeren is.
pedig ettől nagyobb szabadulás, mint behúzódni a
kabin sarkába nyílt vízen...
hidakat. valamelyik francia írótól tudom, hogy
ablaküvegén képdomborodsz. a tenger tükrén,
ahol lehajlik a felszín. azon a páncélzsanéron
nézlek, amit nagy viharban az üvegre hajtunk
és ott vagy a millió kabin-pákaforraszfényben,
__________________________________________________________________________________________
_______________________________________________________________________________________
síszemüveges nyár
a földrajzi fokhálózat metsz
dűlőutak puttonyosai keresztezik egymást
talán én vagyok fanyar én tettem fanyarrá
jéggé vezúvvá
________________________________________________________________________________________________
16.
félni" és mára ez a közhely az ő legnagyobb
regénye: számtalanszor kivitt a sötétbe,
a határba, majd 'visnyóra. Így
és sokáig nem tudtam mit kezdeni a kékkel,
________________________________________________________________________________________
Vizsgálja
humán a szobrát hordozza. Nos, jó ideje
vizsgálom, közeledem?
Sörösüvegbarna munkásállatok, kérdez is egy
kutya, hogy honnét, hová.
Ez olyan hogy-vagy-kérdés. Lakk a rozsdán.
hazaérünk vazze). Fanyar a fanyart,
__________________________________________________________________________________________
önarckép
_____________________________________________________________________________
Letört tövisek I.
csak utólag jut barát, otthon, szerető.
________________________________________________________________________
Letört tövisek II.
bátor lépéseid vannak-e még
kertek taposott ösvény behavazott árok
persze van egérút de
mit bizonyítasz
____________________________________________________________________________
Nagyapa
Nem is tudom. Mondanom
kellene, hogy soha. Ahogy
átadta ő nekem az előző időt.
„Nem, nem soha” - utálta Horthyt.
Utált minden hatalmat. A hatalmasat.
Úgy mondta: „ne dörgölőzz!”
Vetése Ózsikban, az északi hegyek
között, néhány fotón, bennem.
Abból lett gabona, állat.
Kollégium havidíja.
Aztán másfajta magyarok a létezését
szedték el. Felgyújtották a csűrt, istállót,
lovait. Kiölték a gürcét, a gajdot.
Rajongását irántam. Azt hiszem
örült a halálnak. Padlásán ma is száll
a por. A magyar padlásokon ma is
száll a por!
Képtelen lennék dörgölőzni. Jól élek
sorsomból kitiltva. Felső-Normandiában
majdnem mindenem lehet; soha senki
meg sem próbálja elvenni: a gyerekkorom
franciául mesélem. Szalajkától
Szajnáig. Tengerfenéktől Mont Blanc-ig.
Nagyapa, én abba a szörnyű országba
vissza nem megyek, ki kellene
mondanom, hogy soha.
mint egy fölösleges vén kisasszony,
A jó oldalon. Nem, Anyát a határon.
Annyit szidják a zsidót, arabot: a mást,
Továbbállok. Kikérem magamnak
_____________________________________________________________________________________________________
a szöveg, talán sötétkékkel,
már nem tudom mi a szeretetről.
fölfalják a molylepkék. Hasznosak.
És hát minden ruha átlátszó.
a szexuális kapcsolatunk. Intermédia.
___________________________________________________________________________________
Hangyacsont
Sokáig szégyelltem hamvasság
nélkül. Mégsem gondoltam, hogy
párolog az öröm; ó akkor nem
gondolhattuk: mindenkinek
széthull az élete. Már benned
volt a kór, mégis intimtornára
jártál, hogy szűlsz, igenis
tágul a medencecsont.
Lehetetlen. Külön, külön a
lakás sötét pontjain az ifjúság
fényes tombolása idején kellett
értelmezni, hogy van lehetetlen.
A velőshüvely szétesés, az élet
szétesése. Azt mondtad nekem
jár új nő, új haza. Az erkélyig
jutottam, hónapokig néztem a
kispesti lehetetlent. Egy hangya
mászott a korlátvason, láthatóan
valami élhető helyet keresett a
hatodikon. Lepöcköltem. Nem
akadt föl a zuhanásban, legalábbis
ameddig utánameredtem a
mélységben. Egy hangya zuhanását
nem lehet szemmel követni.
a szél és fán landol... nincs az
a biztos érzés, hogy kiterül,
nincsenek csontjai, sem vére,
hogy kétségtelenül gyilkos vagyok.
Akkor már végzetesen zúgott
bennem a tenger.
_________________________________________________________________________________
_____________________________________________________________________________________
nem úgy értetted). Normál
presszió. Azóta fájnak
_____________________________________________________________________________________
Normál depresszió
______________________________________________________________________________________
Miből gondoltuk, hogy
__________________________________________________________________________________________
olvasod, ez crystal clear). Miközban annyi adóssága, mint
égben az álmok. Ez így van jól. Mármint az adósság és az
álmok. A baj a hitelességgel van. És ameddig ezt vitatod,
nem is fogsz tenni azért, hogy megváltozzon.
____________________________________________________________________________________________
Gödör fölé állni úgy kell
Istenekkel van tele a szakadék
Az én hitem hídroppanás
_______________________________________________________________________________________
SH
______________________________________________________________________________________
új írások a falon fürge sebek
________________________________________________________________________________________
áprilisban az észak-atlanti közepén).
ahogy megdobál a tenger. Azokban
szoktam rivaldázni. Ecce Homo!
_________________________________________________________________________________________
_______________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________________
De-régen volt
Jó lett volna egyszerűnek maradni.
teát tartottunk a patakban,
Néha jó lenne a gyerekkori címem
bediktálni egy jegyellenőrnek (Isten
nincs, vagy már nem ellenőriz), csak
nézne, hogy Hongrie
becsületest.
illetve bérletet. Egyszerűen a pénz
kellett koncertekre, italra, nőkre.
Egyre több. Ez így volt "comme il faut"
a magyar fővárosban; de-régen volt.
__________________________________________________________________________________________
Az elpusztult porta
helyről, ahol álmodott.
molekula apró
cseprő szerelemmel
_____________________________________________________________________________________
humántárgyakból voltam jó
a szabadságharcot
és ma bajban van az ország
de ezt most így hogy
én a szózatnak sose higgyek
__________________________________________________________________________________
Amikor még a szög ehető volt,
_________________________________________________________________________________________
Egy magyar rendszámú
Egy magyar rendszámú Szuzuki
vitáltam...
___________________________________________________________________________________________
Hé, nincs értelme kötésbe rakni! Hülye
____________________________________________________________________________________________
_____________________________________________________________________________________________
Az az érzésem, hogy szép öregkorom
lesz. Fölhalmozott komplexusokkal.
velem van. Ő is Magyarországon lépett
át az ismeretlenbe.
a fényt, a Szalajka-vízesés illatát érzem.
_________________________________________________________________________________________
Anya tudta mi lakozik bennem.
_____________________________________________________________________________________________
Félnehéz. Unalmammal.
Nem tud másként létezni a tengerész: hasonlít,
___________________________________________________________________________________
sh
te nem akarsz
___________________________________________________________________________________________
te tudod hogy minden sebem progresszív
_________________________________________________________________________________________
borban markovics
rámtűzhető szmájli-csillaggal
az érkezési oldalon
te nem akarsz marhavagon lenni
repülőgépem se vagy se nem
van köztünk egyfajta
szerb-horvát háború
holott kényszer és szükség űz
szörnyű ezt utólag látnom
- a csokoládét leszámítva -
sokat úgy vártuk egymást
mint árja a bori rabot
_____________________________________________________________
féken tartott
egy belső fotón
szemöldökív
_________________________________________________________________________
Munkaidőben fölösleges elkezdeni verset.
hogy szerettem volna egyszerűnek maradni
minden versben. Mint egy súlyemelő porzó
tapsa. Talán ha elutaznánk a Bükk lábához,
Vers ---- munkaidőben. És fázis 3
vizsgálat. Piszok bonyolult lett az élet.
________________________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________
Pasztellszín arca, szeme.
_____________________________________________________________________________
London 2012 and Hungary
Olimpikonjaink nemsokára hazamennek.
szédített ifjúság. Az elvadult káoszotokból
kétharmados nemzetmentők,
szabadságharcos magyarok.
_______________________________________________________________________________
„Sok haza-puffogatás, ok semmi,
mentek az én őseim törökre
de álom-nagyok ám mérgesek vótak
(bankos a mind) oszt így méregbű
a minap nyertek az én kortársaim
szabadságharcot ösmét
de oszt beruházni köllene má
büdzsések: jut-e bermudára
*
abba a pálmafás bermudába
má tán csak messzirő látni hogy tántorog mind
cókmókkal urnákkal
gyárosok gyár nélkű
kódusok valami koronával
szentistván-térképpel anjou-korosan
Puskás Öcsi kép
list of hungarian Nobleprize winners
egynél "bori notesz"
harci jehovával
__________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________
Az kinek a tánca volt,
(Láttuk a Diótörőt, a Spartacust.)
mint egy szalamander.
összefüggéseim voltak. Akkor nem
akartam, hogy tudd: tőled függök.
a súlyadó). És fürdés előtt többé nem
Stratégiám nem volt: mindenesetre
fölépítettem benned a fülharapást és
Nem lettem fogász. Sem ács. Ugyan
van fölöttem tető. Hiába kezdtük
együtt, nem lettem jogász.
______________________________________________________________________________
Te, milyen céllal vagy az életemben?
Hogy gondoltad, akkor először, hogy írsz egy verset
a kontinensek között? Senkinek. Neptunnak.
Hogy tudja meg a kék-világ? A tenger
nem szimpatizál költőkkel. Érted-e már
végre, a tenger játékszabályzata: nem líra.
Sokáig tartottad magad?! Amióta kiszakított a vers,
azóta ajánlkozol, a misztériumnak kurvultál el.
Idővel mindegy mit jársz körbe szavakkal.
Idővel bizsu minden. Majd visszanézed a
fölcicomázott tablókat. A pogácsás tarisznyát.
A geodéziai gyakorlatok idején fölvett videó PLAY:
(s z e r e t l e k), egy tihanyi echo pusztán.
Idővel. Ámokfutó a visszhang,
s kizihált tercet találsz a zongorán.
Idővel, animáció az idő. Te, milyen céllal vagy az
életemben? Látod, így szólítalak, ilyen semmi ostobán,
mintha emberiséget a költő. Élettelenségből a
visszhangos élőt. Hamvasság és hamu. Lehetsz bármi.
Tenger, minek képzeljem a veled-időt?
Mintha nem beszéltünk volna tele, hanyatt
fekve, szobaköbmétereket. De ettől függetlenül,
magadnak, felelned kell.
(egy magyar ismeretlennek)
de egy magam fajta hajó kipakolhatatlanul,
süllyed.
_______________________________________________________________________,
A padláson tolatás történik,
_________________________________________________________________________________________________
elküldtem a „kurvaannyába”.
_______________________________________________________________________________________________
civilizáltságommal nem tudok mit kezdeni.
________________________________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________________________________________
értelmezhetetlen (a mindenség
tovább kérkedik tűzzel tüzelővel)
néhány büszke versből párolog a meleg
színházi ruhatárban fölismerik szőrmebundád -
tulajdonlapokon áthúzzák neved és egy hideg tömb-
grániton az enyém mellé kerül
______________________________________________________________________________
amikor dühömben azt mondom
lánckamráit s ha kifakadok bővített
______________________________________________________________________________________
_______________________________________________________________________________
____________________________________________________________________________________
szereplős, elvileg).
__________________________________________________________________________________
Hideg atomok IX.
Sokáig ott álltál köztük; a társaságban
már mindegyik hitt valamiben.
hatvannyolcasok a lázadással.
________________________________________________________________________________
Lakmusz-krisztus, borozóban oltárok.
________________________________________________________________________________
az esős októberben a felvégről
a gerendákat (talpszelemennek való
öcsém) áthúztuk az egész falun.
Abban az évben az asszonyok
szüreteltek. (Emlegették is, hogy az
részegítőbb évjárat volt.) A
Miskolci út már aszfaltos volt, de a
Kossuth utca sáros, gödrös és
zörögtünk lefelé a Patak utcáig.
Az ősi portát Apám örökölte,
így Gyuszi bátyának kötelességünk
volt segíteni a házépítésben, ez állt
az íratlan paraszti regulában.
Valószínűleg semmi hasznosat nem
csináltam ott (leszámítva a szódát,
mer' azt én nyomtam a fröccsbe
az ácsoknak), de ma gyönyörködöm
a példán, ahogyan megtanultam:
a testvér segíti a testvért.
Sem Apám, sem Gyuszi bátya,
nem él már. (Az örökölt ősi porta
eladva). A Patak utcai ház
nyeregtetője a műholdról is látszik.
_____________________________________________________________________________
rajzoltam műanyagfedeles noteszomba. Aztán
az érettségihez közel rámtört: vak embert
__________________________________________________________________________________
besüt a Nap.
A Louvre-ban vagyok. Rómaiakért
ki fogom nyögni, hogy mostantól nem
írok neked. A vers nem az élet, nem az
állítólagos jóság. A vers kalász-szabad
lengeség. Kirakat-zárt magány. Te pedig
a vézna háttér vagy, a napfényes eső.
__________________________________________________________________________________________
a testünk közötti gravitációt, s
az érzelmeink felszabadulása:
nyüzsgés. Távolodunk. Virrad
ma is. Borotválkozom, reggeli,
új otthon, új család. Munka vár.
hajnal, s könnyen elfelejtelek.
______________________________________________________________________________________________
különb nála. Akárhány tengeren át,
hosszú, lassú századok és néhányunk
nem képes meglelni otthonát.
talán hasznos is, ha elzavarja egy másik
ház, egy másik város szelleme,
esetleg országé.
_________________________________________________________________________________________
nyúlik és összehúzódik.
_______________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________
Hol vesztettelek el:? A hídon még
____________________________________________________________________________________________
kihallgathatnának már, mindent elmondanék...
időnként firkálni,,,
_______________________________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________________________
Egy bántás feldolgozása,
magamét elfogadhatónak tartom. S az
a bántás végül is elfütyülhető.
Nem olyan rossz már, hogy nem tudsz
objektív-cél lenni. Új HD
__________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________________
a szemgödrében megállt a lassú
őszi eső - már be volt gyűjtve
minden gyümölcs
(és ez az utoljára határozó...)
______________________________________________________________________________________________________
Készület
______________________________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________
Vádirat vállaidra
mocsár.. és most odüsszeia-évtizedemben,
legalább a kontinensek közötti delfin-ív.
(Te csaltad el az otthont! Vagyis összedőlt
a tér, nem vágódtunk be Istennél.)
__________________________________________________________________________
Dehogy akartam én verset írni.
amikor lelkesedtem, hogy szép hajó
a miénk, mármint amin szolgáltam,
a vén rókák kioktattak, hogy szép csak
nőben és lóban létezik.
Nem tiszta az emlék, ez itt a baj.
és a végén csak megírom a verseimet.
turbék-lila szentkorona-igény,
Trón és oltár.
Mint egy vers. Sehonnai = mindenhonnani.
Gyakorlatilag semmit nem ér.
_________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________________________________________
...nélkül
bemész az OBI-ba
mint egykor az oviba
csak egyedül
ízlésednek megfelelően
kiválasztod csendes
harcban a falifogast
mellékelt tiplivel önállóan
csavarokkal az ábra szerint
távolabb állsz
vízszint szerint
fölakasztod újra
immáron segítség
nélkül tehetetlen
kiabalásod: anyaa
________________________________________________________________________________________________________
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=rPFGWVKXxm0
___________________________________________________________________________________________
Egy tengerész feljegyzései II.
a McGregor raktárnyitásokat megkedveltem).
legerőteljesebb (de csendben, mint egy hidraulikus
szerkezet) női politikus a világon Christin Lagarde,
tiszteli, ezért vette föl az ő nevét, (kurva pénz).
_________________________________________________________________________________________________
Valótlan tények
___________________________________________________________________________________________________
ha fölnyitom,
szabályok tavasszal ismét
hatályba lépnek. A cipzár is
elakadhat egyszer. Ki-
*
Csipketea, vadrózsa, Ez olyan
látomásos a kandallónál.
_______________________________________________________________________________________________
Azt kérdezte a lányom,
mondjuk, ha lenne)
mikor fogja tudni, hogy
________________________________________________________________________________________________
Otthonos
Ez a harmadik kazán,
("Pista, azzal a kormos kezeddel")
Ez jut eszembe; készülünk a
Côte d'Azur-ra, (kései nyaralók).
A kerti székben végignéztem a
totyás-filmet, amíg Nelli plédet
rakott a csomagtartóba.
_______________________________________________________________________________________________________________
mást, magam, aki tunya;
átgondolom, s visszafordítom
világnyelvből magyarra.
__________________________________________________________________________________________________
"Törekedjen az Úr. Persze,
(Nem ízlik a bor). Nagy árnyék
adhatna enyhet. Valami negédes
mosoly-lötty terül, mire észbe kapsz:
a tenger. Hajókürt és nincs köd.
Istent dicsőíted és azt mondod Ő is
a tiéd. Eggyel több viszonzatlan
szerelem. A gondolkodás kényszere,
mint utcakövön a szél és a partitúra:
*
régmúlt vivid, de a friss kapacitás,
kihasználatlan. Intellektus-zavar.
Homloklebeny-zsibvásár, és nem jön
a nyelvedre gyakran, ami a szívben van.
Méhen belüli idegsejtjeid maradtak veled.
____________________________________________________________________________________________________
[Fölnyitotta a műanyagvödör]
Fölnyitotta a műanyagvödör fedelét. Bele sem
___________________________________________________________________________________
Tűrt k.o.
hegyeken hegyek. Nem érdekelt, hogy
melyik század, vagy esetleg az
univerzum születése.
teli erdő. Sokszor a vonaton,
várótermekben is ezt rajzoltad.
Kontinensnyi bitófát, zöldellő
véreset, petúniával, tavasszal,
bojtorjánnal, és üresen, téli kórónak,
fölakasztott sonkával,
és egyéb fogyasztási eszközzel, pl.
babakocsi és esztergagép...
Aztán a homloklebenyen maradtak,
mint az érettségi tételek. S mára
szétporladt. Végleges formába
meg sem született, nem lett se olaj,
se akvarell, elhallgathatnád. Legföljebb
akkor asszociálj még, amikor sláger
szöveg angyalról, sok-sok angyalról...
Mit tudsz te a halálról? Az angyalok
mind halottak. (Aki szült, meghalt.)
________________________________________________________________________________________________
Fahal
elánnal mint Maratonnál
fülhallgatós
nike-könnyű futók
lobog Loire Alaska
Happiness is a warm gun (lyrics) by JOHN LENNON
She's not a girl who
Ifjúságom emlékei I.
_________________________________________________________________________________________________________
I. Rouen-i napfény misztéria (nov. 4. 2012)
a Paraszt.
________________________________________________________________________________________________________
szabadságharcolók
hűs vigaszt a nyelvet a verset („the golden lotus”)
s vízmolekula-csillagok
_________________________________________________________________________________________________________
Poszt-traumatikus
rend van rajtam, és te ezt nem tűröd,
fölforgatsz, simítsz és összegyűrsz.
és a kamasz álom, gyűrött lepedő,
feszült-csendes óceánom.
__________________________________________________________________________________________________________________
üzenet
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=Yb3XAP0c8WU
_________________________________________________________________________________________________
tengerészetnél szoktuk a supervisor-t.
hiába szeretünk, hiába szeretnek.
____________________________________________________________________________________________________
_____________________________________________________________________________________________________________
mert mi az, hogy
a szilvási-portát eladta, szőlőt, pincét.
Szeretné, hogy a nevén maradjon ez
a rozsdás értéktelenedés,
_____________________________________________________________________________________
Mehetnék oldalt is
____________________________________________________________________________________________
vékony élű tiszta ésszel,
___________________________________________________________________________________________________
pontos koordinátáim vannak, (approaching
the harbor), de nem ismerem a helyszín szellemét,
a fölhalmozott örökítőanyag készletet stb.
Így aztán semmi sem érthető. Sztereotípiák,
őrizkedni a fennköltségtől.
jellege van a miliőnek. Nincs olyan, hogy
miliő.
áramlat, kereskedelem, baszakodás...
száraznak, bohém szélhámosnak?
Költői világ a helyszín?
Ezen a teremtésen
Idegen nyelveken bátortalan kiejtéssel
néha szóltam magamért, hogy kérem
én tisztességes vagyok. Hallgattam,
izzadtam, alázkodtam árnyéktalanul?
Miliőt vittem miliőbe?
________________________________________________________________________________________________
Vagyishogy alap. Szeretnék visszatelepüni.
Nem az idén. Nem viszek
konzervatív. Nem, semmi szexuális aberráció,
forradalmi végképp nem, nincs sok
akkor választottam az óceánt.
_______________________________________________________________________________________________________
Hazudhatnám, hogy emlékszem
az altatóra. Pirula volt, vagy
anya éneke. Átaludtam bass-reflexes
kaiju: kedves vezetőkkel színházat,
se családom, se országom, se erőm?
________________________________________________________________________________________________
ilyenkor igyekszem, hogy elveszek
fantazmagóriámban, miközben Howard Hughes
szüzességének elvétele után figyeltem
a világ vallásait.
___________________________________________________________________________________________________
_____________________________________________________________________________________________________
szilvási himnuszok
kerti tűlevelű, a békítő Bükk,
Szalajka, cserjés hanga.
__________________________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________________________________________
Örök katonák
_______________________________________________________________________________________
nem viszi magával a kutyát. Egy francia lány sokat mondta,
azzal a női "nem-igennel", hogy enyém lesz, aztán
én lettem az övé, mint télikertben a pálma és az összes
muskátli. Védve és biztonságban. Tudta rólam, bárhol
otthon érzem magam és mégis az életem végéig sehol
nem lesz hazám. Hosszú utú madár kalitkában : felborzol,
szárnyat ad. Lelohaszt. Eltűr. Allűr. Végül a terített hányás,
mint a csipke. Íme hát …megleltem én se, is – az otthont./?
_______________________________________________________________________________________________________
hópelyhek mögött megpillantotta: csúszásveszély.
föltett egy kávét. valami kuriózum kellett volna. csiganyál.
mindég ilyesmit akart. szájjal megérinteni egy delfint, a nedvet.
betanítás˝ma elviszi a motivációs levelét, az önéletrajzát,
álmait, csöppet sem könnyű nézését, az elméretezett országot.
________________________________________________________________________________________________________
egész jó dolog lenne kikapcsolódásra, (mintha
Istennel kommunikálni), testi-lelki karbantartás.
álláspontom, hogy a sava-borsa az egésznek,
a tudattalan ösztön koordinálása. Azt hiszem
jókat fogok mondani: a missziómért, zemberek,
_________________________________________________________________________________________________________
Visszaél
Kétségbeesel. Ködkordon. Elsietett életed van.
___________________________________________________________________________________________________________
ma a keddet kéne
szeplő
nem tudok én se mást, csak egynek lenni
___________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________________________
megcsalt, de el kezdett esni a hó. Megmaradt.
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=9Pes54J8PVw
viszonyulnak az aranyporos betűk
a bevitt fehér lepedőre
átadó - átvevő
nem voltam veled abban a
harminc másodpercben
értelmetlen idő és erő
hát így
gyönyörködöm
___________________________________________________________________________________________________________________
azokon kiket nem izgat hogy a tank repül
és nevetik a halált
mint páncéljára fordult szavasbogár
émelyítő mézes-puszedli
onnét közelről ha csak
postás-motorban karácsonyi lapok
úgy kellett volna rád találnom
_________________________________________________________________________________________________
domesticated Shark in a college (in my dreams).
_____________________________________________________________________________________________________
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=GF_LyqAVStQ
__________________________________________________________________________________________________________________
átszállás az égbe
bánthatnálak
a családban minden környezet-tanulmányban
készenlétben álltak a fegyver nélküli erők
hogy a szeretéssel legyen a legtöbb bajom)
sötétben: a kivégzés lehetőségeiről
vashajók árbockereszt lifegéséről
melyik angyal) pedig másért
ideológiával teológiával algebrával
és soha senki nem tanított felejtést
üresre hogyan lehet fogyni és kezdenénk
másként egy más térben más időt
versekkel teli a kulissza
rusztikus szárnyait
jingle bells G.I. Joe és Pусская Aрмия
katonákhoz ------------------------------
Action Soldier
Action Sailor
Action Pilot
Action Marine
Action Nurse
--------- radaron
__________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________
az erőm. Nem ragyogó tisztán
Hortenzia, az Isten.
__________________________________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________________________________________
_______________2013______________________________________________________________________________________
és cammogó. Ahogy járt, kelt: bajnokok tréningjét.
Az elérhető legnagyobb biztonságnak.
Gyógytornához. Nyomorékok a szőnyegen. Otthon
mindnyájan nyomorékok vagyunk. Óriás nyomorékok.
porszívózott, gyapjú-meleg, allergén szőnyegen,
__________________________________________________________________________________________________
_____________________________________________________________________________________________________________
Zölden, zöld a sálad. Víz szürkén, szürkülő-fehér
szellem-betűk: S. H. Az eső viszi. Ami nagy volt
rajtad, s ami pici; tudtam lelkesedni, pattogtam,
mint vízcsepp-labdák a flaszteron. Hogy
gonoszságom pont jó neked. Röhögtem, milyen
komolyan áll rajtad a szerelem. Lelkesíteni tudtál.
Mert megvertelek, jó játék volt a tenisz.
az S-kanyart? H-labirintust? Kék esőt, a zöld esőt,
a szürkét; ahogyan leázol. Eleven impresszionizmus.
búvó-kontúr, de nyugvó, az előkelő ex ,
festés. Nem beszélek hetekig. Szavakkal hogy'
kommunikáljon zápor és az ember? Aztán
hatszáz vers vagy, gurulsz bimbóként
szanaszét, és összeállsz, mint rügyekből a lomb.
Az idő hull. Őszi gavallér: színező halál. Ismét
hull a hó és hózik. Mióta várom, hogy
____________________________________________________________________________________________
Ezen a fényképen ropit rágok,
______________________________________________________________________________________
_____________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________________________
lassan átveszi a francia-öröm illatát; de
tengernyi lelki-problémám van." Föl-
földobott kő", kövek, semmi közük versekhez,
tengerész-létem, magyarságom elemei,
nevelésed, amik alkotnak, dobálózom velük a
világban. Ahogyan rollázik a tengeri térképemre
húzott true-course, tűz és a víz, erő és gyengülés,
Isten-jóság és Isten-pokol Európa és Amerika
között. Az elemcseréimre is odafigyelsz?
ismerted: Szabó Laci, Póczik, Bacsó Tibi,
(Íme, föl vagyok mentve, igaz? Tornaórákon
mindig tornáztam, leszolgáltam a katonásogot,
a Magyar Népköztársaságot - nem hagytam
el a hazám, a haza hagyott el, a placebo
demokrácia, a mű-magyar, harcoló
haramiák - föl vagyok mentve, anya, igaz?)
Altass el megint, ne izgasson mire megy
a dopamin-fogyás.
__________________________________________________________________________________________________________
A mellébeszélés indoka
Nyilvánvalóan semmitmondó
____________________________________________________________________________________________________________________________
Fényképet szerettem volna feltölteni
______________________________________________________________________________________________________________
_______________________________________________________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________________________________________
Beépüléseink (Suck up to your Frenching)
____________________________________________________________________________________________________________________
(egy végleges mondatom nincs)
mint óceánon hajózó egy szigetet
egy-egy térfogatból már hiányzik az időm
(nem mondatokkal írható le az élet)
és minden koordináta szálkereszt
_____________________________________________________________________________________________________________
vittem esernyőt mert esett
_________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=xCVea05GFHU
______________________________________________________________________________________________________
mintha rügybomlás. Közben
a teljes természet, mintha
https://www.youtube.com/watch?v=uIV6mNGTIP4&feature=player_detailpage
_______________________________________________________________________________________________________________________________
Kontinens
____________________________________________________________________________________________________________________________
(SH-nak)
______________________________________________________________________________________________________
Szerettem volna fegyverüzletet nyitni.
________________________________________________________________________________
Amikor itt voltál Rouen-ban
Amikor itt voltál Rouen-ban, Nelli nem
tette szóvá, hogy kettesben sétálunk, vihogunk.
a nyár, mint szokott. Láttam a virágáruson,
hogy megnéz. Utcai festők, szinte mindenki
a szemedhez próbálta a színeket, de én
___________________________________________________________________________________________________________
kerestem agyamban a slágert: the boulevard of
________________________________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________________________________
Kibic
Hollandiának drukkoltam.
____________________________________________________________________________________________________________________
Lelki tárlat (seeing you off at the harbor of Boston)
James Dean Porschéjának szélvédőjére szárad a vér.)
Apám szolgálati lakásának szobájából figyelem a vasúti
munkások világát. És mint egy késdobáló a kést, körbe
dobál a nyers élet. Izmokról, könnyekre vándorló Nap,
eső és hó: szövöm, hogy milyen leszek.
kutya. Nyakában politikus neve. Járnak rá a legyek.
(Hessegettem eleget.)
a vágyaim. Belőlem is kikényszeríti a Nap, eső és
hó, hogy ne sokáig játszam meg tanult-magam.
Húsz év a tengeren: jobbára csak hallgatok, hátha
Ha verset mondok, beleordít a füstjelző, vagy
elbőgöm az egykor megértett magyar szavakat.
Akit megszeretek otthagy, aki ragad rám nyűg.
Most, a bosztoni búcsú kell, úgy látszik, a véres
valósághoz, hogy távlatot nyissak magamban.
Szabadságot veszek ki. Egyedül becsavargom
Amerikát. Bérelni fogok egy Porschét.
A tűz kioltása
________________________________________________________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________________________________________________
______________________________________________________________________________________________________________________
Visz egy üveg bort, sütit,
nem lehet. Honvágyat érez, de nincs hon.
_____________________________________________________________________________________________________________________
Azt mondom 15 fok, amiben
ne lásson az Isten. Fontos nekem Lucifer.
Nap nem sütött. Csak úgy tessék lássék.
_______________________________________________________________________________________________________________
a bebatyuzott sötét...Semmi különös nincs
abban, hogy egy batyu sötéttel kullogok haza.
mint aratáshoz az ebédet.) Most a haza,
egy kikötő. Egy hajó. Egy kabin, tele a
leheletemmel. Nincs kedvem haza menni.
akkor most hadat üzenünk ismét a világnak? Vagy
ez a körbehajózott világ végképp nem tűri
szülőföldem, mi van? Nem lát senki.
Jaj, a seggem, fölfázom.
__________________________________________________________________________________________________________________
néha lefordíthatatlan dolgokon agyalsz
viszont tér és idő koordináták nélkül
és semmi más: csak az idő
mint éjszakát a nyitott szem
szabad préda a múlt nem igaz hogy
be kell vallani
___________________________________________________________________________________________________________________________
_______________________________________________________________________________________________________________________
félénk álmodás, egymáshoz hefteltük
a fényt,
szeretőmmel, amíg az óceán feltölti a Szajnát.
volt. Szántott, vetett, aratott, csépelt és amikor
meg lett az eredmény, elvették a kommunisták.
Elvették a búzát, a dolgos életét. Apámtól a
tanulás lehetőségét vették el, én sokáig
gyerekesen szidtam az élet elrablóit, fölösleges
tulajdonnevek, hiszen ezek itt az önpoklaim.
szeretőm, hogy tudja, tud mindent, az idén
tizedszer mesélem. (Negyedik órája
elment egy század, s a fajtánk ugyanolyan messze
van Nyugattól, sőt. Bemagolt Szózat, Himnusz.
Hiszekegy. Haláltáncos menet. Ez az én hazám.
nem marad magyar az, aki nem európai.
____________________________________________________________________________________________________________
tearful week
nem először adózom főhajtással
egy nő előtt
(aztán lekezelt – selyemfiúzott
ne zümmögjön muslica módjára:
a férfi bődüljön – kiismerhetetlen
a nő csak végül kiszámítható
két neve volt Hilda de a Hortenziát
használta)
300 lóerős sportautó nem visz
biztosabban a végzet felé
mint a nő
április
várhatott volna a mindenható
May Maggie Maggie MAY
a Hildát nem használta
(sok ostoba ding-dong-ünneplő)
kivételes vezető volt
nekem kivételes NŐ
_______________________________________________________________________________________________
Istenem, új tavasz
a halál árnyékában
vagyok mindig
miközben a személyes
érintettségem indirekt
legalábbis táplálkozom
és sose teszem föl a kérdést
hogy hajlandó vagyok-e
folytatni: élni
félbemaradt magyarul
az ember gyakran azt hiszi
magáról hogy hír értékű
amikor neuróbiológiai
változást konstatál
ciklusokra oszlik
francia amerikai sztereotípiák
a tengerjárás
önmagában egy fakultás
a tengeri embernek
„apartheid” különülései lesznek
a kontinens embertől
miközben szervezetében
arab és szingaléz specifikum
sőt ezeken belül is osztódó attitűd
s kvázi otthon
belesír
a mellette kitartó társ ölébe
(raggal harc)
árnyék kereső bújtodban mégis kimondod
azokat a szavakat
amik kívül esnek a szóhasználatodon
holott az élet tilalmai között bújócskázni
kellene a szavakkal azok árnyalataival
mint a humán leépítők ahogy
elküldik a dolgozót
de mint embert óvják esetleg sajnálkozó
szóhasználattal szolidarítanak
hogy fenntartható a messiás várás
...hiszen az embernél nincs semmi
csodálatosabb
ha időzni mersz
a szókimondó gyerekkor és azt követő
kamaszodás verbális bujdokolásában
rá kell jönnöd ugyanaz a szótő
amit ragozol kábé 200 éve
hiszen a legnagyobb vállalkozásod
alapja nagyükjeid gyerekkora
már nem tudom mit akarok mondani
egyáltalán a szavak pontatlansága
elég ürügy-e verset írni
Magyarország nélkül
túl leszek. túl is vagyok?
a honvágy dolgon.
hm.
lehet lenni: szülőföld nélkül.
(anya)
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=hRJimmei1c0
Egy tengerész följegyzései III.
Betűztem és írta a nevem I s t v á n ..
azt jelenti Steve, jópofiztam a bosztoni
rendőrnek, hátha elhiszi, hogy a
gyorshajtásom valóban egyszeri és a
kikötői hatóságnál nagyon fontos ügyben,
nagyon pontosan kellene megjelennem.
Please.
Nem Stephan? – kérdezte, francia
tengerészkönyvemet lapozva – Y're french?
Igen, de valójában magyar. Zűrös ember,
ha a neveimet nézi, azért tisztességes
és megbízható.
Mostanában Rouen-ban vagyok újra otthon
(call history), a haverok Stephanie-nak
szólítanak, állítólag lányos képem volt
fiatalságomban, és rám ragadt.
„Magyar? I'm native american. When...
föladták a kommunizmust, in the 90's,
voltam Budapesten. Brave country.
(Azta, haverkodott a rendőr... )
Pista.” Vágta hozzám egy rövid,
kínos szünet után. „Pista. Vásároltunk
Paprika..Pista...” Yea, really?
You bought Erős Pista...
Fölvezetéssel mentem végig Bostonon
a Seaport District-ig, ma is levelezünk,
thx Bob, a büntetést megkaptam.
FELHŐ ÉS VAS
(Hortenziának)
Hajózok. Szélesen, túl hosszan.
Tengermély dimenziótlan. Börtönrács
koordinátán: déli, északi félteke.
A radar felhőt és vasakat mutat.
Boston. Rouen.(Néhány nő).
Nem tudom szeretek-e?
Veszélyesen élek. Valami
demagnetizál. A radar nem mutat.
S időről időre, zátonyodon kötök ki._________________________________________________________________________________________________________
Zöld sajt villanyautóval
Ezer éve talán. A furcsaságaidba
szerettem bele. Ti, normann-franciák
csak attól vesztek sajtot, akinek
ismeritek a tehenét, hol legel, stb.
Most, hogy megvetted az első
villanyautód, gyakran átgondolom
ezt az ezer évet.
_______________________________________________________________________________________________________________________
Tempó, tempó
Apa már kicsit sántított. Homokbányából
jöttünk hazafelé: "a ház falán föltáskásodott
kis vakolatot idén tavasszal ki kell javítani. Nem
kell sokat vállalni, de azt mindig vállalni kell."
Szeretett karbantartani. "Fönn kell maradni,
ennyi az egész. Hogyan akarunk szépek
lenni, szépeket mondani egymásnak, ha
nem szép az otthonunk? - Mindig meg kell
úszni a penzumot. Nem időre megy.
Szuflára."
Felszín és fulladás. A kupac homok, halála
után sokáig sivatag volt az udvaron.
Eladtam a házát. Karbantartott otthonát.
Fitnesz-velnesz medencékben úsztam a
penzumot. Lubickoltam az emberi világ
leszűkült régiójában – a szülőföld
koncentrátumában, a tempó, tempó
nemzeti rásegítő pártszolgálat és
szenteskedő kórházak, valamint a keserű,
átvert, irígy átprogramozott környezet
indulatában. H2O maradt Apám józansága.
Nagy halak. Megőrültek az emberek. Minden
politika lett. Gyűlölet. Egyszer csak azt
vettem észre nem tartozom senkihez. Se
kommunistához, se nemzeti, se hazafi, se
libsi, se bipsi, sőt munkám sincs, mert mi az
hogy penzum és csak úszkálni, mint a
csontba ágyazott ideg... Így lett hátralévő
közegem: a Távol. Távol attól a fürdőkádtól,
ahol kezdtem tempózni és ahol a fal külső
oldala föltáskásodott. Kiszorulva nem jobb,
mélyebb! Talán a sztratoszféra felé
kényszeríts, szeretett-gyilkos: tempó.
___________________________________________________________________________________________________
Harag
harangoznak, vakolnak
az egyértelműn túl vagyunk
___________________________________________________________________________________________________________________-
háton
háton úszol túlzás
lebegsz
piti maffiózó ez a vers
amit háton fekve csíráztatsz
s fönntart ernyedésben
azt hiszi magáévá tesz
a fény alibi a hajadban
és teendőidnek
nincsen sorrendje
egy hirtelen emlék átrendezi
a napod
árnyék mániás vagy
nem látod mennyire
megereszkedik arcvonásod
senki nem vár magyarázatot
mire ment el a sárm
az a kissé félénk kissé erőszakos
szembeszegülés
valami sorsszerű ellen
mégis majd meg akarod magyarázni
nemsokára
egy versnek
egy piti maffiózó versnek
amiben nem lehetnek csak azok a
lejáratott szavak
amik templomban és költészetben
tetszelegnek
és mégis majd
meg akarod verselni te is
mire ment el az a kissé erőszakos
kissé félénk szembeszegülés
majd
ha már nem lebegsz
________________________________________________________________________________________________________________
fülzsír and I love my country
kialakul bennem a mondat
kényelmetlen
mert nem jön ki
hiába iszom büfögtetőset
nem tudom hogy fürkészelni kell
várják: megfelelőt
mondok-e
a gyermeklázhoz nem kell sok
talán a felemondat
fülzsír piszkálásba feledkezés
és nagyjából így ér a férfikor
szeparált szavak alkalmakra
anyák napjára nőnapra
felszabadulásra nagyvilágba szabadulásra
fülzsír and I love my country
borzongat franciául sugdolózni
kinek mit és milyen intenzitással
mélynek álcázott mézes mérges melyik
és aztán pontatlan egyszerre mindegyik
mondathoz
__________________________________________________________________________________________________________
A beetetett (under contradictory procedure)
Mikor elolvastam, hogy xantán gyantát ettem
bizonytalan fizikai és lelki állapotba kerültem.
Addig sem voltam egy lendületes határozott
valaki rendezett viszonyokkal. A zacskós izé,
amiből főztem, ízre nem volt rossz. Színe,
szaga, az az igazság belül régóta keveredett
undor és élvezet. Nüansz. Néha kicsit jobb,
néha émelygősebb. Röhögök a celebeken, hogy
mind snájdig és glamúr. Vagy a mostani költők
szerelmi líráján. Aki nézi az összetevőket,
és nem egyezteti a gyerekkor ízeit a felnőttség
vásuló örömével, azt hiszem felület-glancoló.
De az sem lehet, hogy viszem szeméttel
legfölül a zacskót, és olvasom újra, immáron
mintha versemet, hogy tényleg E-164,
nyomokban glükóz vagyok, tucat, előgyártott,
előkészített félkész zambi, akivel azt csinál a
média, az évértékelés, a konzultáció....
amit akar.
_________________________________________________________________________________________________________________________
mozgó csónakon stabilitásról
stúdiumokból az maradt
hogy akkor könnyű volt élvezésre
késztetni néhány lányt
lekapcsolni róluk a jövőt
aminek állítólag tanultunk
hármashatár hegyen városligeti tavon
mint a gazellák mint a mozgó csónak
olyanok voltak azok a lányok
finom vadas íz
szelíd-halállal élvezők
s a mámorban engem stabil otthonná álmodók
korán középkorú nőim lettek
(elvárással kényszerrel)
a stúdiumokkal szinte semmire
nem mentem sőt nem győztem
felejteni – ők maradtak emlékezni
az érettségi előtti lányok az édes élvezők
a hármas határhegy gazellái tavak csónakok
és a halál az egykor finom vadas íz
_________________________________________________________________________________________________________________________
Köz
Bemászik egy fekete zsákba.
A félreeső köz mindenkié. Vicceseké. Vizelőké.
Utcazenészé. Mutatványosé. Félig halottak.
Félig részegek. Egy t'án egészen az. Fölveszi az
utcakamera. Mosolyogtató visszanézni, ahogy
nehézkesen mászik koradélutánból a sötétbe,
ötven körüli mackós férfi. Keze legyűri a
fényes résznél a zsák száját, aztán belülről,
a sötétség felől húzza szemére az árnyékoló
nejlont. Közben hallani, hogy zörög. Rendezett
szögletei látszanak a zsáknak, mozdulatlanság.
Nem horpad be a fekete tárgy és nem fúvódik vissza.
Tompa dörmögés (múlt századi magnószalag), de
mint a legtöbb hálószobában, „jó éjszakát”.
_______________________________________________________________________________________________________
hallgatásaink
figyeltem a szennyeseid
használt látomásod
post-szerelmesen
kerestem bennük
a vallomásom
érthetetlen volt ahogyan
elfogyott a mondanivalóm
hezitálva láttalak
a fürdőkád szélén
majd merengésen kaptál
és nyomban sürögtünk
másnapi teendővel
nem annak lenni mint régen
sokat akartam említeni
a változást
elvégre egy értelmes férfi
és egy értelmes nő
de nem lehet az ilyet megbeszélni
a hallgatás mázsái alatt
csak tudomásul venni
a végzetet nagyon zavart
első eset hogy a vallomásom
esküm kiüresedett
mégis hallgattam
s te is halgattál
mint a szennyesek
_________________________________________________________________________________________________________________________
Vers, verstelen
És majd megírom ezt a verset is.
Ha befejeztem, minimum egyszer
át fogom olvasni, és akkor tetszik.
Viszont mennem kell a kertbe, mert
szeles az idő. (Apa ilyenkor ellenőrizte
a gyümölcsfa-gallyak alátámasztását.)
Mikor bejövök a szélből
elsőre szellőztetni akarok, de látom,
hogy hosszú a vers. Húzási szándékkal
olvasom újra és betoldok egy mondatot,
a huzatról, mert úgy érzem, hogy
az olvasó ettől a huzatra gondol.
Legalábbis a függönymozgásra. Nem
szellemre, ősi körforgásra. Talán
megfogalmazza magában a vers
verstelenségét, a pillanatról
pillanatra változó belső nyugalmát,
összességében mégis a nyugtalanság
keríti hatalmába, hogy semmit
nem értett ebből a versből, nem szólt
semmiről sem, mint az öröklét.
________________________________________________________________________________________________________________________
Fejfa és árvácska
rajzoltam egy sírt
és a mai folytatásban
a temetődomb alatti műút kanyarog
az állomás felé
(ebben a füzetben többek között
az ősi portánk nagyapa található
a szoba amint szülsz – amint születek)
ilyeneket rajzolok
ha nem vagyok szolgálatban
a szilvásváradi temetőt rajzoltam
ahol nem csináltattam meg a sírod anya
(sehol nincs sírod)
a hídon őrségben nézem a legörbülő óceánt
s a radar monitora mellett skiccek
a térképszobában skiccek ahol papír van
leadom a szolgálatot a kabinban
rajzolok
Grönland alatt Új-Skócia felé
fejfa és árvácska
ahol hajózok
a világban mindenütt
a te sírod van anya
hamvaid biztonságban jó helyen
és szellemeddel Kanadától Chilléig
USA és vissza Normandia
idézed a szalajka-időt a krumpliföldet
teremtesz nekem szűk hazát
járod az életem
2013, anyák napja
_________________________________________________________________________________________________
Gyarmaton
Grenadán, az öböl természeti szépségében
siklani.
Hozzád ért a tenger. (Halmozottan
fájót, élvezőt kellett sikítani).
A motorcsónakon tenger felől nézve
már nem látszott, csak képzeltem, hogy
ott..ott örömeink helye.
Visszaszálltunk az óceánjáróra és vitt
Európába, a gyarmatosítók leszármazottjai közé.
Visszaérkeztél Magyarországra, egészen más
tradíciók idegszálazásába.
Nem tudom mennyire hódítottalak meg.
A hajózási társaság, akinek dolgoztam
a világ gyönyörű szigeteire kedvezményesen
utaztatott volna még.
Azt mondtad nem érezted igazán jól magad
egykori és új gyarmatokon. Te úgy akarsz
tartozni valakihez, hogy független és
szabad maradj.
Vállalkozásba menekültél Budapesten.
Hitel nélkül, (nem tanultál meg valakiben bízni),
ragaszkodtál, hogy a kis ajándék összegem
is visszafizesd. Apeh és önkormányzat, jöttek
a bajok. Barátnőd átvert. Csőd. Felszámolók.
Tíz és ezer végrehajtó magyarországi gyarmaton.
________________________________________________________________________________________________________
Gleccservíz
Vegzált. Pszihésen. Vulva-láng.
A teljes kamaszkorom izzította.
Nagy nehezen lelohadtam.
Vegzált a felnőtté válásom.
Mintha sokkolóval játszani.
Hamar rájöttem milyen bután
próbálnak tanítani egy elhibázott
Magyarország bt.-t. Homlokegyenest
ellenkező példákkal trancsírozott
az élet, mint hitetett osztályfőnök,
pap és párt. Már az első háborúból
úgy jött haza Nagyapám, hogy aljas
a magyar, mert a szája nagy, szuflája
kicsi. Caporettoi áttörés után az Alpokról
álmodott, misztikus távlatról, mint az
örökélet titka, szájában gleccservíz.
Pedig nem kaptak lőszert, rendes ruhát,
végén már ételt is alig.
Valahányszor mesélt (mondta Apa)
felzaklatta, hogy se szervezés, se irányítás.
Csak nagyszájú pap, párt és álmodás.
Úgy maradt életben, véletlenül, mint a többi.
Támolygott a csehekkel, szlávokkal: haza.
Szívében vegzált a „harminckettes baka
vagyok én”. Szántott, vetett még egy ideig,
aztán mindenét elvették a kommunisták.
Sosem ivott gleccservizet. Én akár naponta,
amint áthajózok Normandiából Bosztonba,
és vissza. Igaz kamaszkorom óta
nem hiszek papnak, pártprogramnak,
magyar (szabadság)harcosoknak.
_____________________________________________________________________________________________________________________
levél a földre
megírtam angolul. piszok nagy szenvedéllyel.
nem pusztán az elmúlás ellen, mindenek ellen.
mint egy marslakó, távolról a tutit.
MY GLOBAL WARMING WARNING.
kifújta kezemből, de nem sokáig hentergeti
a szél, pocsolyában nehezül gyöngybetűm.
ázik.
_______________________________________________________________________________________________________________________
sok bajod van velem: normand lány
figyelem magamban ahogy változol
(magyar nőkön bántóbb a szem alatti ránc)
de korai még odamondani
tea szürcsölés közben
szemeid (kinőtt memoár): visszanézem
húsz év előtti könnyűségem
az arcomra írt píres lelkességed
hálás vagyok: finom feminin
jéghegyek közé jössz-e újra durva-velem
kőből vájt hajón (a sárm oda)
ha nem – ne félts
akiket kerülök: befogadnak
(chartroom-magányban sokat variáltam
menekülési útjaim) mondtam hogy
sok bajod lesz egy magyarral normand lány
félbehagyott romantikám a világ
hidegrázó álomtartozás
simíts ki a távoloknak
s én a könnyűséggel lelkedig érek
krőzusságom szériatartozék – ihlet rabol
anyám halott: te tudhatod milyen fázós vagyok
átdideregtem a múltam
_____________________________________________________________________________________________________________________
Szívod, szívod
„Nyakig vagyunk a középkorban, terrorizál a sötétség: ez az én esetem igazsága.” (ADY)
A kilégzés is olyan bonyolult,
ha jól akarod csinálni.
Számolsz és ütemezel,
közben fölrúgsz egy chappy-s konzervdobozt.
Abbban vannak a szögek; ki kell egyenesíteni,
naponta tízet.
És akkor kitalálni hogy hová lesz verve..
rengeteg a teendő ebben a
leépítéses időszakban. Feszülsz, mert
minden feszület – nemzeti!
Ne hogy túlbonyolítsd ezt is.
Ha megint ki kell húzni,
leszakad a feje..
Most már be kell lélegezni.
ezt szereted, ez nem opció,
szívod, szívod.
_________________________________________________________________________________________________________
Kis éji terror
Ébren vagyok. Nyest,
azt hiszem nyest mászkál a tetőn.
Keresem esélyem. Közel kerülni hozzá,
ősi dolgokhoz wifi-vel.. Legbelül
holdkóros vagyok örökké
istennel átlapolt háztetőn, pillanatokkal
civódom. Eliszkolok. Talán a pillanat,
talán a Rouen-i nyest vagyok. (Majd
jönnek a szilvásváradi szarvasok.)
Idegen-szeretőm felém fordul. Álmodik.
Rendezem újra reinkarnációm,
belealszom valószínűleg megint.
__________________________________________________________________________________________________
rakódó-világ
szortírozott látomás vallomások
ideiglenes otthonok pótágyain
mintha valaki egyszerre röhög és sír
verset hülyeségből ír
ablakra tekintés tegnapi mai
sosem látni ki mit néz
rakodóparthoz kötnek a hajók
s nyílt vízen konténerek álmai
hová viszi szerelvény kamion
hullámokon vivátozás
rakódó-világ tengerszintre hegyek
hős hősnő áldozás
__________________________________________________________________________________________________________________________
do you don't you
think of again
witnessing a suicide
depends on spatial scale
zero percent what you'd decided
although vision made
your reality
witnessing a new-born
or a vehicle crash
from that spatial scale
not a big difference
you'll live it up (the age)
ACTION MAN
do you don't you
__________________________________________________________________________________________________________________________
Abba gondoltam bele, hogy: ágrólszakadt.
"a magyar fajnak évezredes dzsungelében"
Jó pár év hajózás után halálhírére jöttem haza.
Szinte minden ismerős megjegyezte, ahogy
a nyitott koporsónál álltam, „szakasztott apja” .
Külsőség. 80-ban azonnal jött hozzám Angolába,
mert azt a hírt kapta a MAHART-tól, hogy a fiát
kisebb baleset érte, medúza okozta... konkrétan, hogy
"beleúszott "a tengerbe, de...(egy korrajz, még
ebben a táviratban sem tudtak egyenesen fogalmazni,
nem lehetett érteni belőle, hogy élek-e.) Aztán
helyreigazító és bocsánatkérő távirat érkezett, de ő
akkor már a repülőn ült. Folyton a pilótafülke
előtt állt, „szinte én vezettem, de hiába át
kellett szállni Amsterdamban”, mesélte a luandai
kórházban. Sohasem értette miért kell „tengereken
„szánkáznod” otthagynom a szilvási portát, sőt
összeszűrni a levet egy franciával. Szinte semmiben
nem értettünk egyet, Kádártól menekülésem, aztán
a rendszerváltozásból kiidegenedésem, azt már nem
érte meg, amikor végleg elhagyott a hazám.
Abba gondoltam bele, hogy: ágrólszakadt.
____________________________________________________________________________________________________________________________
Ifjúságom emlékei IV.
Tudtam mire izgul. Azzal a lánnyal
lehetett mit kezdeni, csak kezdetben
játszotta az agyát. A szégyentelennel.
Annyira volt szégyentelen, mint az igazi
költészet; ér-kirajzolódás a testen. A lány
délig érettségizett, délután, tanulás közben
szeretett élni. Megélni. Átélni. Este
már otthon volt. Fölvették az orvosira.
S tömkelegével cseréltünk pár perces halált.
Többe vagy nekem, mint 9 sor, hosszabb
versnek való. Rángat a lábam, érszűkület
készül. Sosem mennék hozzád a klinikára.
Egy érsebésznek közömbös a lerakódás, vers.
Kimetsz, betold. Szégyelleném.
_________________________________________________________________________________________________________________
Május a mirtuszokra
Beszúrt és kereste az idegpályát. (Azt hiszem.)
Hogy ráküldi a szert, és kussolok.
De nem kussoltam, szidtam a rendszert.
Magát altatni fogjuk, közölte. Únta: érzéstelenít.
Kotorászik a vállakban, gerincben. Mozgott minden
ujjam, mint egy zongoraművésznek.
Van-e lehetőség nem hozzájárulnom?
Az altatáshoz? Kérdeztem alárendelt helyzetben.
És akkor boncmesterestől jött a team.
Azt szeretem magamban, hogy hirtelen átlátom
a kilátástalan helyzetet és nem ellenkezem.
Mikor az erkélyvas szakadt, rögtön két kézzel és
egy aktatáskával osztyapenkóztam. (Összegyűjtött
verseim voltak a táskában, vittem mutogatni.)
Néhány papírlapot bedobáltak utánam a mentőbe.
És a jegyzőkönyvet. Tulajdonos: „a mirtuszt
készültem locsolni, amikor láttam hogy mászik
és le akar törni egy mirtuszágat,
de erkélykorláttal együtt leesett”. Én, a sérült (föl-
tételezett csuklótörés) a járdán fekszik, tudatánál
van...„ nem láttam a mirtuszt, az erkélyvasat se,
én a nőket néztem. Közülük is azokat,
kiken már látszott, hogy nem lenne szabad
pazarolni a májust. Az ilyenekbe tudok
belefeledkezni.” Akkor zuhant rám, mint
utóbb a nyomozás kiderítette, a vaskorlát,
vaskorláton mirtusz és mindünkön a legsúlyosabb,
a május.
______________________________________________________________________________________________________________
Tartozás – akarattal
Én itt vagyok. (Üzenek az aranynak).
Keveset tudok erről az „itt”-ről,
csak egy városnév. Az Én-ről még annyit sem.
Egy vérfolt. Hogy tűnjön már el,
dőzsöl, döntik rá az alkoholt. S büdös józanul
üzen az aranynak,
a kivagyi fényességnek,
hogy elmajszolja az örökséget
valahol otthon, idegenben.
Kozmikus árvaság, a költő szavai.
Benapozott szoba-spaletta. Gyertyák kanócai.
Tartozás – egy faluhoz, egy névhez.
Valakik „Méltó régi nagy híréhez”.
Keveset tudok. A legnagyobb érték „itt”
a szívem. Mint egy nagy lófasz,
az összes körülményben.
Dobogna egy országért, egy népért.
Légy hálás az összes tőrdöfésért. („Itt élned,
halnod kell”). Avíttas vagyok. Részeg.
Szutyok, s mindent az aranyhoz mérek.
Tartozás. Bank accounts to the coldest hell.
Hova? Mennyivel?
Hovatartozás? Figyelem a gyerekkorom smart tv-n.
On-line. Off-line. Gyönyörű-sok hibás pixel.
____________________________________________________________________________________________________________
Aztán visszajön az idő
Pillangóhad. Rózsaszín köd mindenhol.
Így indul az élet. Az érzékelési mező-szürkeség
lassan dominál, végül kitűnik egy, kettő (de
max. három) sírig tartó szerelem az
egyhangúságban. S minden új mellett,
pár betarthatatlant újra megfogadsz.
(Minden a nőkön múlt. Mennyire ítéltek
börtönre, mennyire maradtál önkielégülő tucat,
satöbbi.) Újévi malac, krepp-papír és dudaszó.
Ajándék-e a virág? Hervad minden szép.
A csúnyákba szeretsz. Érted a gonoszt.
Fészbuk és posztra poszt. Amíg a gyerekkor,
előbb a közszemlére feltöltött fényképek,
aztán visszajön az idő, ahol sem közösség,
sem érdek, csak anyád szégyenlős-szerelme
manipulál.
_________________________________________________________________________________________________________________
Volt remény
Nem volt ebben az átkozott hotelban, csak a
hatodikon üres szoba. Megriadt ablaktok.
Tudhattad volna, hogy az ablaktok megriad.
Nemcsak hajléktalanszállóban, amikor forma 1
megy a tv-ben, a 19 ezres fordulatú motoroktól.
Tapasztalatod szerint a lakótelepek és szállodák
6. emeletén, városnévtől függetlenül szinte
reszketnek az ablaktokok. És hiába panoráma,
vagy külföldön fejlett kommentkultúra,
nem attól függ, hogy részeg vagy-e, vagy józanul
átbaszva érsz oda és összetörsz mindent, amit
hirtelen puszta kézzel az ember széttörhet.
Legszebb éveidben a lakótelep 6. emeletére
egyszer ugyanígy mentél haza, huszonéves
játszótársadhoz, szellemi és szekszuális
mindenedhez, aki egészen a feleséged kellett
volna hogy legyen, aki nyitott ablaknál,
az ablaktoknak dőlve, a kispesti panorámának
kisziszegte a leletet, szm, szklerózis multiplex.
És nyomban tudtad, még idejében értél haza,
még csak az ablaktok lazult ki és azonnal célod
volt, Kína, távol-keleti orvosok, vagy Franciaország,
igen, mint ha ma lenne, olvasod a párizsi klinikán
eredményesen, van remény. Volt remény.
_____________________________________________________________________________________________________________
Felét franciául
Amit szerettem volna mondani,
nem most, elmondom majd.
Felét franciául - lesz-e fóruma reménynek -
negyedét magyarul (Szalajka-visszhangos
gyerekdal), a többi hajózás és munka,
voyage, őserdőben majom makogás és
papagáj frekvencia, kalodás-ábránd.
Amit elmondok majd, felét franciául...
születésemkor elmondtam már, az első
mellre tétel után. Még anya sem vette
komolyan, (pár évtized és szüneteltetem
az anyanyelvet) csitított, mellét adta a számba,
tejet, hogy hallgassak már, hallgassak.
Sok éve ím, abbahagytam a magyarságom.
Bármennyire lelki esemény,
gyakorlatilag ál-versekkel készülök,
hogy elmondhassam majd – (a fórum?),
félig franciául (szeretőm akceptálja remélem):
az időt, a fényt, a teret – magyarul
fejezném be az életet.
_________________________________________________________________________________________________________________
Kergetni délibábot
Már nem kell olyan átkozottul „valaki”.
(jó, aki van). Mégis rajta felejtem a szemem
„valakin”, valaki régin, valaki újon, régi-újon -
vajon lehetett-e volna...lehetne még? És újra
a képzelődés, a vágyak világa. Pedig bárkivel
magányos tudok lenni és ettől az elszigetelődéstől
nem véd meg senki. Mint akit körülkerít a sivatag,
homokviharba téved. Vonszolja magát oázis felé.
Otthon felé. Szomjat oltani.
Csillapítanom kell a szomjam. De milyen nedű?
Hol van ebben a halálos sivatagban acqua?
Már nem kell olyan átkozottul „valaki”. És magyar-
ázhatatlanul tükrözi esőcsepp, kockakő-montázs,
azt az újat, az egykorit, azt a valaki mást. Futok
izzadtan, zihálva hozzá. A szél megüt. Bicsaklik
a bokám. Kimerülten egy új-riadt ébredés.
El kell fogadnom a körülményeim. Jó, aki van.
És Ő: valóság. Nem játszik velem a csalfa délibáb.
Hoznom kell neki, gyűjteni nektárt, tüzelőt.
Túl élni. Ketten túl fogjuk élni az összes vízióm.
Ketten fölgyújtjuk a sötét eget, a sivár homoktengert.
Optimistán. Ketten be tudjuk lehelni a horizontot.
Jövök. Ó jövök. Nyugtass meg. Ó Élet. Ó Szerelem.
Jó, hogy vagy nekem. Ennyire növények örülnek,
harmatnak. Jövök feléd.
De mintha sivatagból, sivatagba, s nem bízom az
erőmben, újra messze vagy.
Üldözöm a távolt és botlok. Száraz a szám. Vérzik
a szemem. Belső hangom, ha érted még, kiáltok,
siess, ápolj, frissíts és növessz. Nem élem túl így.
Kifolyik kezeim közül minden, mint a homok.
Pénz, reggeli, otthon, tűzmormogás, mint
a homok nélküled. Meg lehet bolondulni,
mindenütt homok. Hol az a harmat? Bolond.
Magamnak kerestem a sivatagot. Új oázist.
Zöldet. Nedűt. Most tudom, hogy ez mind, te vagy.
Mekkora bolond voltam, kergetni délibábot.
Minek kergetni délibábot.
__________________________________________________________________________________________________________________
karbidlámpa a napon
egyensúlyozhattam volna még
kétoldali árnyékomban
(nem vártam el hogy kísérj)
azt hiszed olyan jó
kérlelhetetlennek lenni
meggyűlöltem az arany
értékállóságát –
labilis vagyok tőle
a szeretet szinte semmi más
csak misztikum: hófehérkék nem tudják
milyen tárna rendszer van alattunk
fénymorzéval körbeérnek a sziluettemen
addigra én már kilépek
a körvonalaimból
jó lenne
ha volna kegyelem
*
ahol tanú voltam
ott nem volt per
csak világfájdalom
szemeim
vallatólámpák között
reflektoroztak
a tárnák pokla izgatott
sokáig gyereknek néztem ki
nem vittek le vájárok
a farkaslyuki járatokba
és amikor nem bírtam tovább
a haszontalanságot verset írtam
mint karbidlámpa a napon
*
olcsón kaptunk minden évben
szenet Farkaslyukból
Gyuszi bátya szerezte
amíg rákos nem lett
akkor még bírtam a hideget
befagyott emlékeimet
a versek születésekor
tárom föl Normandiában
_______________________________________________________________________________________________________
Most jó hűségesnek lenni
Néhány horgonyát veszített hajó.
Emlékszem, láttam őket, amint
jártam az óceánt.
A legénység bármit csinálhatott,
csak kikötni nem. Ilyen hajóra
szerettem volna kerülni.
(Romantikus éveimben meggyűlöltem a célt.)
Újraképzelt áldozat, mert képtelen
az örömre. Az öröm: summa summarum:
élettartam frissítés.
(Perc-gerincű illúzionista: hibáztatom magam.)
Én most már senkinek nem mondok
igent. Nem mintha lenne kérés, de
ha föltenne egy kérést a virtuális világ...
tudja, hogy én nem mondok igent.
A tagadás sem vagyok: semmi összefüggő.
Szilvási-mama nem hiába óvott, korán
ismertem a magamra haragítás trükkjeit.
Tudtam, hogy anya mikor robban.
Azt hittem, tudtam.
Anya, a hiányával robban. Igen. Nem.
Mind egy-egy kései bomba.
Most jó hűségesnek lenni.
___________________________________________________________________________________________________________________________
A beosztott jövő
Maximál. Franciák, a normandiai franciák
nem szoktak felső határt szabni.
Persze észreveszem az összefüggést,
hiszen mire mennék a verssel,
a nüansz gyönyörű armatúrájával a
különbség nélkül. Ami nem pusztán
férfi és nő különbözősége. Normand és
Hun attitűd, reakció-másság.
Mától kezdve maximinizáld búsulásaim.
Indokolt heti egy nap.
Fogadkozzak, miközben tudom, hogy marhaság.
Hagyd rám, eszméletlen komolyságom.
Mert hova mennék vissza, szelídítve,
marakodó őseimhez...
___________________________________________________________________________________________________________________________
Mulâtre
A mulatt lányt Gary vitte magával. Bosszantott,
mert azt hittem kialakulóban volt közöttünk,
nehezen mondom ki.. vonzódás? Garyvel alig
beszélt. Etióp apját, nem ismerte. Két évesen
vették magukhoz gyermektelen párizsiak,
ahol a nő, autóbalesetet szenvedett.
És nekem mesélt. Ahogy a férfi megerőszakolta,
és a Pigalle-on vágta föl az ereit és végig-
csorgatta vérét a Sacre-Coeur bazilikáig. Senki
egy félmondatot sem kérdezett tőle, mi baj?
Annyit tudott rólam, 98-ban, hogy magyar vagyok,
nincs otthonom, viszont vannak verseim.
A mulatt lányt Gary vitte el.
__________________________________________________________________________________________________________________________
petit Prince
(„eljön az idő
amikor nem tudsz
mit szeretni bennem
én is így voltam a szüleimmel
akkor lettem túlszeretve
mint egy macska a sezlonon”)
egyszerűen nem tudtam
miféle viszonyom volt Anyával
huszonnégy év különbség
megszökhettünk volna
terveztük hogy Kanadába
másnap módosítottam: Franciaországban
szebben beszélik a franciát
tizenkét évesen
nem hülyült komoly harmincas nő
gyönyörű szemekkel
hajó vitt és a szél kibontotta Anya haját
tombolt bennem a hormon
és akkor Anya azt mondta
hogy mostantól nem alhatunk egy ágyban
mert engem egy igazi királylány vár
Franciaországban
„különben pedig egy-két év
amíg a nőt látod az anyában
aztán eljön újra az idő
amikor nem a nőt fogod szeretni bennem
és eljön az idő amikor
nem tudsz mit szeretni bennem
csak egy szellemet petit Prince”
(anya azt mondta
még velem sem csalná meg apát)
____________________________________________________________________________________
Összesen
egy hosszú járatú pitypang szálló része
vagy. Nem sokkal finomultabb. Talán
annyival, hogy olvasol (a Szalajka-völgyéből
tíz óra után – de még a reggeli harmattal
szálltak föl ezrével a pitypang-bóbiták).
Az ember úgy megszürkül,
hiába olvas, hiába szárnyal,
mint a bóbitás kaszat. Pár esőcsepp,
hűvös hajnali harmat, egy reggelen
a szárító tavaszi nap sem segít.
Téged is a környezeted befolyásol.
Hiába jössz már, hogy nem volt jól
megfogalmazva az a szöveg amire
esküdtél (életed föláldozása árán is...)
És az utolsó periódusban,
a Fátyol-vízeséshez nagyon szeretnél
visszaérni. Bármiről lenyalnád az esőt.
A szomj
(volt) egyetlen értéked.
______________________________________________________________________________________
úton
a program nem frissül
terveznéd az utat
(az utolsóig)
s várod hogy később örülsz
ahogy durvákhoz hízelgőkhöz
azonnal nyelvedre jön a riposzt
de mennyire késő van már
és
abbahagyhatatlan monológot
hallgatsz el: vízió és tapasztalat
adakozni sem tudsz
mert minden amit adnál
az örök semmi (pénz bölcselet)
elhallgatni nem úgy kell
hogy illesztő programmal
bemenekülsz a korba
______________________________________________________________________________________________________
Apály
majd elmegy az ár
a tengerész élete
ár és apály
elmegy az ár
de
amit Magyarországgal csinált
(Chronica Hungarorum)
Orbán Viktornak
a legrosszabbra
kell fölkészülnie
(a 2013-as dunai ár tetőzése előtt,
amikor még tartanak a gátak)
____________________________________________________________________________________________________________________________
száz év után
(szalámit viszek rímeket a tüdőm asztmás
átbaszott Kádár átbaszott
a rendszerváltozás
késő-ifjan: bizalom hit vers miegymás)
örömvadász: tengeres képzelettel egy emigráns táborban
nejlonszatyor váltás zokni
csonkító évek öt éves tervekben
végre dolgozhatna legálisan-hasznosan
konzultálna hogy ő az országértékelő
s a bére nem kintlévőség
egy kaján mismásoló a tengerig utánaígér nyugtat
hogy az ügye intézendő
metró alagútban ahová fellebbez az egész Kárpátokban
bevackolva "kicifrált köd-jövendő"
Trianon előtti
és Trianon utáni mészáros magyar
(jaj Petőfi jaj talpra-magyar)
a legyőzhetetlen "ős Kaján"
víz tűz
föld levegő nem támad annyit csendes magyarra mint az ős
már a nevét nem adja a csendes magyar azt sem tudni hogy ő ő
reszketés múltját átgondolni: rögtön mar az ős Kaján
alkalmazkodj hangosakhoz akik mindig tudják
hogy a magyar nagy-ábrándú és hatalmas-tehetség
csak mindig veszít soha nem volt a magyaré Felvidék:
a felvidék magyaré volt kárpát-ukráné és szlováké soha nem volt
magyaré Erdély: Erdély a magyaré volt és moldován-vlach-románé
(vedd föl a pózt)
délvidék Horvátország soha nem volt egyedül a magyaré
az uralkodás nem tulajdon
ha élni akarsz bóbiskálj ha már nem hunyászkodsz
birodalmi mámorukhoz a Duna mentén
vagy menj innen
száz év után is van szélhámos vezér
aki úgy eszi el a szelíd vért
hogy tapsikol adjunktus és tróger
száz év után is az idegenek
és nem nem nem soha nem
magyar ássa magának a sírt
(2013-at írunk és a fele ifjúság kiiramodik: így szavaz
szalámit visznek rímeket a tüdőjük asztmás
később a többit - kinek panaszkodjak ha nem Adynak -
új ravasz igázók új nyomortelepek miegymás)
A jelen nem fontos
Azt gondoltam el, Hortenzia
(elzárt idő szabad angyala),
hogy vagy-e még nekem.
Fizika, vagy-e még nekem?
A jelen sosem fontos ilyenkor.
Mint a folyó most. A folyó
múlt és jövő: ez neki a most.
Rajtam-fürkészéseid – talán
ezért lettél orvos –
mint egy-egy operáció.
Azt gondoltam el, Hortenzia
későbbi éveimben, ha életmentő
műtétemre kerülne sor,
mondjuk lesz donor, és minden
oké, lelkiek és labor...hogy
vállalnál-e még?
Periférián
Tiétek. A billentyűzet, a monitor,
a teljes technikai dzsungel.
Én csak fizettem. A dobozért,
nem is tudom valami ábrándért,
hogy jobb lesz...
Tiétek. A fölfoghatatlan apparátusé.
Klikkeléseim a hálózat labirintusán.
Vásáros tusám az ölőkkel. Mélezésem.
A betű, az árvulás. Szavakra
ruházott lelkem.
______________________________________________________________________________________________________________
Precizírozási szándékkal
Precizírozási szándékkal vettem elő
régi szövegeim, de tovább bonyolítottam őket.
Valószínűleg magam is komplikáltabb lettem
néhány év alatt.
"Levegőt!" Felültem egy buszra a Normafához.
Rázott. Fogtam a fogantyút. Rázott. Nem is a
fogantyút fogod, te nyavalyás, megint pontatlan
vagy (néha percekig látom magam, különféle
időszakaimban kívülről),
aki utoljára fogta ezt a fogantyút, a kihűlt
tenyér nyomatához érsz, ezer kézfogás lehet itt
rakáson, nemzetközi, de akkor már éreztem, (és
ez csak egy fogantyú) az őrüléshez vezet és
vissza kell, zurück, retour, back
on track, ahogy Reagan mondta választási
beszédében, Amerikát vissza kell tenni a helyes
track-re, we put America back to work. That
means putting all Americans back t...
..melyik buszra szálltam, vagy túl mentünk?
Ez nem a Normafa. Ez nem Amerika.
Amerikából az ezredfordulón elköltöztél, katyvasz,
te már soha nem lehetsz precíz. (Európa,
Rouen. A busz kivitt abból a városból, ahol
újabban élek.)
__________________________________________________________________________________________________________________
Ketten a tükörben
Nem voltunk elég meztelenek.
Digitális kor ide vagy oda.
Mikor újdonság volt a telefon
videóval, fölvettél álló dákóval.
Hiába kértem, hogy töröld le,
mert összetöröm. Összetört
az egész magától, a teljes ifjúság.
Egy két nőn, sportautón megmarad
a szemem, de az az újdonság,
ami az első telefon-digitális-videó,
és meztelenség jelentett, már soha...
Tükörbe sem nézek, a lángoló
időben állunk.
_____________________________________________________________________________________________________________
Üzenet egykori hazámba
Ki kellett volna menteni.
Hiszen láttad, hogy fuldoklom.
Legalább mentséget találtál
volna ki. És minden bizonnyal
azután automatikusan
annyira egymásba esünk,
hogy elfeledkeztünk volna a velünk
baszakodó korról, mint a föltett virsliről.
On/off játszma. Én a szenvedélyem
nem idézetekből hoztam. Akkor még nem.
Mi az a fontos amit kezdetektől tudni kell?
Az edukáció arra való lett volna, hogy
különbséget tegyek: mit tudok és mit nem.
Néha, amikor örökké szerettük egymást,
én kimondtam ezeket. Te körbenéztél.
És nem mentettél ki.
____________________________________________________________________________________________________________________________
Hideg atomok VIII.
Lehetőségem volt. Züllésre, zendülésre.
A méz ragadt, mint a pénz,
a vér is. Nagy házat akartam,
tornyosat, csakazértis.
40 forint volt egy dollár. Rokkenróloztam
Cidrivel Hegyeshalomnál. Aztán futtattam
Cidrit, s még három négy csajomat, eljátszottam
könnyű versféléknek zseton-szavakat.
Furcsa alakok a költők. Képzelt-stricik,
polcfeltöltők. Amikor én voltam költő,
lírával, koherenciával
nem lehetett, csak kenő pénzzel, arroganciával.
Amikor én költő voltam, nem volt könnyű
meghúzni a határt. Hogy bájolókat,
szonettes ökörködést, vagy az élet kotradék
kátrányát vetem oda irodalom gyanánt.
Tudván tudva, hogy Isten
szánalmas kisbirtokos, ha
sikerül egy négysoros.
_______________________________________________________________________________________________________________________
TÁRS
Dicsérték. Szép képe van. Élethű.
Ezért vettem meg. Elegem volt a
szellemképes tévékből.
És valóban gyönyörű. A fekete,
mint első szeretőm ében haja.
Fehéret viselt, levendula illatú
volt. Először ő állította el a
lélegzetem. S most ez a HD
felbontás. Süteményt nézek, főző
műsorokat. A porcukor kristályai,
s ahogy beleharap egy rúzsos száj.
Kukás autó. Közszolgálatit nézek.
Kapualjakban élethű az ótvar.
Mélysége van. Függőfolyosón
3D-ben muskátlik és lakók. Az első
emeletis a fölötte lévő virágjához
megy, öntözi a ciánt. Vagy ez film?
81-es csatorna. Komolyan mondom
a szagokat, illatokat lehet érezni.
_______________________________________________________________________________________________________
Eddig
Eddig – hiába intelligencia és kultúra,
átfutottam a nőkön. Voltak az objektumok,
és a kis-mell-vastagcomb fölöslegek.
Eddig is voltak nyilván fölmérések, de
bizonyos számú kudarc kellett ahhoz,
hogy komolyan vegyek egyet. A férfiak –
intelligens és tahó, gyorsabban elkopnak.
Ezt eddig is tudtam, de a legújabb felmérés
szerint, a nők nagy százaléka a kopás
pillanatát érzi a hősködő férfin és megkísérli,
természetességgel, lelki mélységekig átállítani:
70 nő, száz kis-mell-vastagcombú között.
____________________________________________________________________________________________________________
Egy tengerész feljegyzései IV.
Messze van, csak messziről
jöhet. Ha mégis hazaér,
akkor lesz a legtávolabb.
____________________________________________________________________________________________
Meccs
mindent észlelsz: elkívánkozom
mégis biztos vagy benne hogy maradok
magamra hagysz: végső stádiumost
szórjam csak verseknek
utolsó honvágyaim ebéd után
Párizsba megyünk
megnézzük a döntőt Sharapovát
te nem csíped – akkor inkább
mivel nincs francia kimondod
hogy nyerjen a jobb
én szurkolok a szebb és gyengébb
Sharapovának – csak hazafelé
jutnak eszembe fradi meccsek - hazafelé
kurvaannyáztam a dózsásokat
____________________________________________________________________________________________________
egy mobil letétel története
nelli tudta mi az a torkos csütörtök
ma magyarországon
de barátaink
csak néztek hogy június utolsó csütörtökén
jeudi gras lesz a roueni kertünkben
és a nagy buli természetesen vasárnap
nem valami luxus dínom-dánom
de úgy gondoltuk tíz éves ismerettségünket
legjobb barátainkkal 4 napi
együttléttel szeretnénk emlékezetessé tenni
szervezzük egy fél éve a szállást a templomi
időpont satöbbi
2 tengerész haverom átjön Bosztonból
Mark Doverből és a grenadai „álom-pár”
nelli hozza a parfűmöseit
montekarlói és olasz barátnőivel csetel esténként
ma fölhívott nelli apja Le Havre-ból:
„te stefan magyar barátod nem lesz”
letettem a mobilt.
___________________________________________________________________________________________________________
Mikor miért hol
Mondd, mikor jössz vissza?
Úgy értem testileg. Hiába jönnél
vissza. Mondd, miért jönnél vissza?
Kibogozhatatlanul:
nyugvás és összetört éjszakák.
Nem tudtuk, hogy az utolsó volt.
Az utolsó tüskével én hajóra ültem,
a szép tengeri hajó roncs lett, az ígéret,
üres karnevál, minden amire néztem.
Te, (gondoltam sokat) a reklámvillódzásban
mentél továbbra is haza, át az Oktogonon,
a tavaszon, át a télen.
Meg lehetett volna beszélni. Elvégre
egy értelmes nő, egy értelmes férfi.
Kibogozhatatlanul. Mással és veled.
Egyedül és veled. Nélküled és veled.
Évek, évek, évek. Nyugvás és
összetört éjszakák. Megvagyok.
Mással. Mással is veled.
___________________________________________________________________________________________________
gossip girl
múzeumokból
több ezer évet átjárni
velem vacsorázni
tengerparton sétálni
homokba feküdni
a homokszemcséknek válladon maradni
hajaddal széllel szembefordulni
szemed várandósan behunyni
ellenőrzőkönyvemben
ma találtam ezt a töredéket
___________________________________________________________________________________________________
Kapcsolat
Nem kéne összemosni kataklizmákat
és a célokat.
Nincs ami változtatna véletlenen.
Adott ciklusban hol időzik a Föld?
Nem tudod figyelembe venni
valószínűségszámításaidban, vagy
aléláskor. Aléláskor is dolgozik a
teljes génszerkezet.
Katalogizáltad-e már mikor vagy
a legtelepatikusabb? Mikor,
másokat leginkább szolgáló?
Fennkölt libabőrös, mint a versmondók
vagy a memoárírók? No látod,
rászoksz a mondatra: dönteni nem muszáj.
Mi alapján veszel ajándékot,
ha 2013-ban bemondják,
nem hatályos a karácsony?
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=QenN5DVuLtw
_________________________________________________________________________________________________
smart-tévézik elalváskapcsolót használ
mit nem értesz
fogynak a sejtek
csökkennek a jelek
a kommunikáció
és leáll a szív
minek menjen ha
nincs adás
_________________________________________________________________________________________________
Származék
Vettem kenyeret és Sony Ericssont.
Csak azért nem Nokiát mert
főnökeimnek az volt;
régről hozott értékvilág ellentmondásai,
a magyarság gyűlöletszerkezete.
Biztosan tudták a megújulók -
főnök: én is így hívtam mind,
mint a betonkeverő srácok: főnök!
És a fiatal újak, új-főnökök
(ó mennyire bíztam bennük)
tudták azt maguk nagyon jól,
(Rákositól Orbánig)
kárára van az egész társadalomnak
a táborelv, a táborzászló, a tábornyelvezet,
az új hazugság.
A betonkeverő-fiatalságomon
gumibot és lányujjak,
de valahogy mindig lerítt rólam:
a visszahúzódásom is lázadás.
Akcentusom, szemöldököm,
bármi testi származékom
éveken át gyűlöltették ringszpíkerek,
s félre-nevettetett a fábrisó.
Elkülönítésben is közösséget áhítottam.
Nem volt kit hívnom az ősi portánkon,
őriztem jampec- és punk-mutációban
szilvási-nagyapám
józan magyar paraszt szellemét,
akitől a világháború az ifjúságát,
férfi erejét az erőszakos államosítók,
bennem szecskázták, végső soron hívtam volna
azon a sony ericssonon valaki főnököt –
(Rákositól Orbánig - 70-ben még élt Rákosi)
hogy biztassanak a pusztulásban,
az országértékelő és kongresszusi emelkedettségben,
elmondhassam végre a testi származék miként idegenedik,
és már istentudja hányszor hajózom körül a Földet.
Mesebeli három,
hét,
száz,
mennyi a magyar igazság?
________________________________________________________________________________________________
HÉT BUTA MÍTOSZ
(1.)Az emlékezés
misztériuma,
ez a vers
még lehet posztumusz.
Játékszer? Kinek a mije? Kell
a pornográfia. Úgy el tudok játszani,
ha nincs test. Az ember csodálatos,
de csupa részlet.
Vákuum és vagina... (2., 3.)
(5.)L. Simon és Hiller beszélget.
Nem értenek egyet. Beszélgetnek.
Van egy álmom.
(4.)Emlékszem, már lucsok volt a hó
és én mentem.
A lelkem zavart, hogy el, el, el innen.
Emlékszem, nekem nem kellett, rám
tukmálták a pénzt. Túl sokat, túl
hamar álltam tovább,
mert a teljes hiteldíjmutatóban
tudtam a "teljes": hazugság.
(6.)Séma végigélni 70, 80 évet.
Versenyképtelen minden szivárvány.
(7.)Vergődni zárt folyamatokban,
teremtek magamból egy hőst
akkor inkább.
______________________________________________________________________________________________________________
beviszi a kerti széket, kettőt
nem fogtam föl úgy 30 évig
milyen a halál
mert nem lehetett
amíg nagyapa nem halt meg
mondásai a családra maradtak
az első háborúból azt hozta
haza hogy a csehek bármennyire
utálták a monarchiát
az olasz fronton hajtogatták
jószívű a magyar
de nem katonának való
csakúgy mint a cseh
a szilvási portán a kút mellett
volt egy tölgyfa asztal pad és két szék
a padon általában apa ült és anya
egyik széken nagyapa
a másikon mamának kellett volna
de az emlékemben mama mindig
a leves fölött áll vagy a kemence tüzét nézi
azon a széken én ültem
saját kertem Magyarországon sosem lett
az öröklést nem tudtam fönntartani
akkor már tengeri hajókon rögzítettem
a székeket (sea fastening! sea fastening!)
rakományt és magam
Amerikában próbáltam fészket rakni
saját kertem Franciaországban lett
amikor már nagyon is tudtam mi a halál
anya távozásával nem volt elviselhető
a hangyaboly-ország az én hazám nem ilyen volt
dehogynem - csak jó volt gyereknek lenni a portán
a szörnyűségek a nagyszülőkre szülőkre rakódtak
félbemaradt magyarságom
az ős-paraszt világ nagyapa arcán
a nomád-vonal
Francia sosem leszek európai lennék
ha tudnám mi az
kerti estéken legtöbbet nagyapáról mesélek
érdeklődnek a roueniek
megesszük a salátát sörözünk
és aztán beviszem a két kerti széket
sosem loptak még el semmit
de már csak azokon vannak meg a nyomok
______________________________________________________________________________________________________________
itt,
ebben a buta vendégségben
nem is tudom
miért voltam ennyire hallgatag
a sebesség nélküli idő
bárhogy változik
nézés-mód csupán a summa cum laude
és a bukás
milyen pozícióban ér vajon
a halál – legjobb volna
ha mosolyognék
mint játékasztalnál a nők
_____________________________________________________________________________________________________
csak
a rajzaimat összerajzoltam
nem gondolhattam semmire
sok vonal amorf látomás
(nem föltétlen Budapesten)
nonfiguratív törzsi motívum
arcomon lepke
kockakövek vittek Róma felé
(Róma viszont biztos)
anya még élt
mindenesetre erőltettem hogy árva vagyok
50-60 búcsúlevél volt a belsőzsebemben 2/3-a vers
nem nőttem ki a kamaszkorom
annyiban igen hogy nem lettem szerelmes
persze hogy nem viszonozták
___________________________________________________________________________________________________________
A bója
Ma úgy látom inkább francia vagyok
Milyenek a franciák?
Ilyenek és olyanok. Gyűlölöm a
hipokritákat, a gyorsan bélyegzőket.
Egy francia ha rád néz tudja, hogy ettél
és enni fogsz. Ittál és inni fogsz.
Basztál és baszni fogsz. Csak és kizárólag
ebből az alapból juthatsz el Baudelaire-hoz
Debussy-hez, a nemzeti politikához, a fenn-
költhöz, a pátoszhoz, mert odáig jutsz.
Franciának lenni nem koncentráció, nem
beképzelt muszáj. Olyan koncentráció, ami
nem a tudat. Mehetsz. Lehetsz hazaáruló,
csak nem olyan könnyű, mert enned kell,
inni...működni.
Inkább amerikai vagyok. Egy amerikai
Rouen-ban. Marvelous, hiszen beszélek
franciául. Nem jól, de amikor befészkeltem
magam Boston, MA.- ban hiába beszéltem
jól, azt sokan félreértették, hogy magyar
vagyok, hogy nem lesz-e ebből baj, még
9/11 előtt. Na ez nem így igaz. Nem tudom
hogy igaz: nem is tudták, hogy mi az a
magyar, ember alatti ember? Az igaz,
hogy bizonyítás után „kitartó ez és megbízható”
hun – hungarian?, majdnem befogadtak.
Ma sem vagyok magyar. Úgy értem, jaj
hogy is értem? Nem színtiszta, magyaros
magyar. „Habzó szájúaknak”, „köd-evőknek”.
_____________________________________________________________________________________________________
csöppet sem makrancos kati
én is variáltam sok pozitúrát
nem tudom mért élvezi kata pultál
húz lüktet hull mint díjugrató pulzál
súg visít adj bele mindent nyögj púzzál
előre készülök bevadul robban
lenyeli letépi mi fájna jobban
mi van – tölts újra fél tőled az öröm
én nem a pénzeden közösködöm
________________________________________________________________________________________________________________
most itt jó kis forradalmat lehetne csinálni
egy cselédszobában Rilke összessel
a magam ura? istenem mennyi
semmilyen emberrel voltam
szocializmusban kapitalizmusban
suttogó magyarok ünneplőben
amikor illeszkedni kellett volna
tizedjére is túl nagynak képzelték magukat
s férgek az egésszé szervezésben
(magunkban mint egy hajléktalan a matracán
bezúzva a világ óriási kukásautójában)
mégis nagy szavakkal mintha házi költők
szirénázik a véna: az én vénám a Szalajka
Budapest Berlin Prága azt sem tudtam
ki űz: Humanista? fasiszta? a Louvre-ba Ermitázsba
halk partraszállókhoz Normandiába
voltam katona tengerész tanultam filozófiát:
művészetek és tengeri navigáció
de vissza mindenünnen vissza
mint akire nem mosolyogtak vissza
és már ő maga is suhintott
az elvesztegetett életre
egy világdemokrácia-cselédszobában Rilke összessel
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=0GGrHhywzsA
___________________________________________________________________________________________________________________________
vádirat 1914 - 2014
vádolok minden magyart
aki nem érzékeli az önpusztítást
és nem vállalja a kisebb veszteséget
betagozódni a majdnem-győztesekhez
vádolok minden magyart
aki tartja hagyományát a gyűlölésben
beképzelten hogy az ortodox haláltól
valamit visszakap mert visszajár
vádolok minden magyart
aki megébreszti bányászban
és költőben a birodalmi magánutat
akik miatt én nem vagyok magyar
_____________________________________________________________________________________________________________
A költő persze alany. Egyesszám 2., 1., 3. személy. Holt-vagány.
Tragikomikus, ahogy leplezi zavarát egy-egy viktória.
Mikor belépsz, egyenlőre mondd elkenve. Belépsz
egy tájba, ott már minden bizonnyal vannak.
A térben elhagyott mozdulatok,
sem test, sem... nem bontod még ki,
hiszen ez a szabadság .
A tárgyak: kard, kardvirág,
szárny - nem maradnak meg.
Test, életidő. Jó, újabb pontatlan definíció.
(Nyúltál- e úgy testhez, mint lehelésre váró agyaghoz?)
Animáció ötszáz év, száz, tegnap:
egy halom elhagyott mozdulat a táj.
Elegendő-e evolúció feladványnak lenni?
Meg se hallom ezt a kérdést.
Egy túlmozgásos postaláda a kerítésen.
Üzen. Viccesnek látom a tájat.
Civilizációnak. Nem gátol a fel- és le-épülésben,
de ettől még izgat. Ahogy tisztán tartja Ön magát
az ember. Olyan vicces, amikor öklendezem.
Bírom a metrón, a fölüljárón, bírom, de a
bejárati ajtótól a WC-ig már nem. A lábtörlő
tudná a részleteket. A regnáló civilizációt
kevésbé érdekli, hogy mi marad meg.
A törlés. Költői kéziratokból, partitúrából
mi a lényeg? Mit húzott ki? Mit írt át?
Törölni KELL. És ha jó volt?
Egy hajót nem törlünk csak úgy. Kisebb,
nagyobb hiba. Radar, fenékkút. Térfogat-hiba.
Táj-hiba. A tenger is hiba. Billeg. Hazaérhetsz.
Fog-fehér ingben. Portalan cipőben. Ott a
lábtörlő sötét oldala.
Az érkezés hiba, hogy egy tájba hazaérhetsz.
A postaláda előtt topogsz, hív a kutyád, a komfort.
(Feltétel nélkül lett volna jó szeretni).
Fölhúzod a bőrt. Leereszted a rolót.
Aztán egy darabig nem mozdulsz. Amíg
meg nem mozdítanak. Isten?
Egy halom elhagyott mozdulat a táj.
______________________________________________________________________________________________________________
Szitter
Úgy odaadná magát
közös háztartásnak.
Az lett a vége, hogy
bébiszitterkedni ment
Angliába. Hollandia,
Németország. Sehol sem
jött össze olyan kapcsolat,
amiben nem kellett volna
védekeznie. És nagyon
nem akart szingli anyuka..
félt. Az első kaparás után,
még Győrben, piszkosul
elhatározta, csak akkor
szül, ha stabil háztartás,
de főleg tartós érzelmi
közösség alakul ki a párjával.
Ezt nem találta meg Győrben.
Budapesten, York-ban,
Rotterdam, Köln. Most, 26,
jöhet haza. Világlátottan.
Volt fekete és indiai fiúval.
Tud káromkodni angolul.
_______________________________________________________________________________________________________________
Az örökség
Mintha szólítottak volna. Ilyenkor
abbahagyok mindent. Olvasok és a
regénybeli kilakoltatás-szituációból
kinézek a főbérlet mennyezetének
hajszálrepedéseire. Sokszor észreveszem
amint tágul, mélyül. Légzéstechnika
használt már egy párszor.
Nyilván ebben a házban is vasalt
a födém. A betonvasakat beton fedi
azon parketta, viasz, a viaszon
„fecseg a felszín”. Szilvási portánkon
a betonvasakat apám hajlította.
(Koszorú, kengyelezés, emlékszem.)
Halántékán az erek, mint valami
kivitelezési terven a vashálózat. Haja
fel volt tűrve. A szemébe szaladt és
szájával fújta. A füle mögé raktam
apám haját. Két vasat így hajlított
meg. Szaga volt apámnak. Jó szaga.
Hátracsapott a kezével, de a
légy visszarepült. A legyet
figyeltem, hogy elkapom, a
haját...ha leesik visszarakom.
Menyasszonyi ruhád próbáltad.
A fehér zuhatagban kijöttetek az
udvarra. Anya fogta össze, nehogy
hozzáérjen a fű, vagy a toldalék
építkezésének (ahol mi családot
alapítunk) kőműves szerszámai.
Pistabácsiztad apám, ő a szemével
nevetett, nagyon tudott nevetni a
szemével és ráhúzta
nagyujjára a hajlítócsövet.
A köröm felhasadt. Lifegett,
ömlött a vér. Gyorsan, gyorsan
kötszer kellett volna. A
menyasszonyi ruhádra
került a vér. Kitisztíttattuk.
De az a betonvas véresen
került a födémbe, s mintha
onnan szólítanának időnként. A
megszilárdult betonból. A
beágyazódott évekből: „eladtad
a házat, fiam”. Az örökséget.
________________________________________________________________________________________________
Lélek-kilakoltatás
A csupaszoló szerszám
a műhely asztalon hevert.
Benéztem naponta. Ingerelt.
Tudtam, hogy előbb utóbb
kipróbálom. Csupaszítok,
mint az optikai kábelt szerelők.
Lehet, hogy megkedvelem.
Egyszer tömegesen fogom
lecsupaszítani a kábeleket
és adom azok kezébe, akiknek
annyi a dolguk, hogy
csatlakozzanak.
Talán az én végpontjaim
kellene az új fényimpulzus
technológiával tesztelni.
Big data csatlakozásaim,
azt hallgatják-e le valóban
amit üzenek.
Apám pályamester volt.
De kis műhelyében ló kantár
és zabla. Egyszer rákérdeztem,
hogy azmi, azt mondta blankoló.
Ne bántsam villanyszerelők
használják.
Behajózásom idején, a kontinensek
között naponta szerelek villanyt,
adat és informatikai kábelek,
vezetékezek. Árboclámpa, antenna,
földradar. Mindig elromlik minden.
Alig foglalkozom magammal.
Csak ha beszakad a körmöm,
vagy lekezelően beleolvasok
a verseimbe. Szinte nem is
én vagyok. Üvegszálaim.
_________________________________________________________________________________________________
anytime wear
to Stefano Borgonovo
the good old perfume of time
indefinite detention
let golden amber and lime
draw away God's attention
but the oder of humanity
spiritual sprays even disgust
cure the natural olfactory
thou' goals like kickin' ashes and dust
____________________________________________________________________________________________________________
pro patria (nemzeti füst)
kényszerültem vagy törvényszerű volt
egészében véve mindegy:
nem odaszülettem ahol szülni dicsőség
amennyiben Zrínyi Ilonát vesszük
vagy Angelina Jolie akció filmjeit
anyám nem volt hősnő
korán dohányoztam és érettségi után
rövidesen leszoktam: káros volt
a füstben terveket szőni
mégiscsak borzalom: tünetmentesen
semmi szükség a hazámra
és a hazámnak sem rám
______________________________________________________________________________________________________
Egy felborult bogárhoz
Sosem nézted ilyen hosszan az eget. Allűr?
Nem jár a lábad. Fitnesz? Nézz, kövess
bogaram. Biciklizik a láb! Ollózzunk, három-
négy. Letesszük. Tudod, hogy gyönyörűek a
lábaid? Bánvölgyi Öcsi gombostűre szúrt
gyűjteményében emlékszem, a pincebogarak,
lepkék hason, csak egy hegyi szitakötő feküdt
háton. Legtöbbször őt figyeltem. Félőn. Esetleg
szemébe nézni.
Milyennek találsz? Ha abbahagyjuk
a gyakorlatot, véletlen közös program...?
Semmi nagy dolog, napozzunk. Csak lássalak,
figyeljelek. Ne érts félre. Gyerek voltam még,
amikor szárítottam Öcsinek legyeket,
szitakötőket. Megbántam. A szüleid
? Esküszöm, én nem
szúrtam.
Tudnál bízni bennem? Sokat változik
az ember. Fajgyűlölőből fajvédő, stb
Foglalkozásomból kifolyólag delfinnel,
oroszlánfókával találkozom. Nem hencegek,
ugandai szafari volt életem nagy élménye.
Persze egy kevés póz, kevés szirup.
Bogaram, szédület, milyen változatos
a világ.
________________________________________________________________________________________________________
CUKOR KOSZ
Nyilvánvaló volt mint a virradat: a szenny.
A minőség mértékét – mégis jóval az érettségi
után fogta fel; a jó és rossz árányulását,
indulatban, a fehérített kristályban.
Apja fehéringjeivel kezdődött minden konfliktus.
Az udvaron dekázott. Bemutató, show-elemek,
elvárta a tapsot még a fehérektől is (fradi mezben volt).
Sajnos két, három földön fetrengő puhány minden
meccsen akad.
Ezen nem kellett volna kiakadnia az anyjának.
A későbbiekben már naponta
hallotta, hogy apádnak tiszta fehér ing kell.
Egy kiabálós este anyja átölelte és fényképeket
mutatott. A Szalajkában áll Bak-nagymamával.
A patakban ázó inget, lepedőt lócára rakja és
nagymama sulykol. Tisztító erőt érzett. Egy
összedolgozó csapatot: anya, lánya és a patak.
Érezte a vállfán sorakozó vasalt-sereg erejét.
Egy darabig Póczikékhoz átjárt focizni – különben
a nőkön járt az esze. Tisztító erő?
A kozmetika? Felhányta anyjának, hogy nem festi
a szemét, ritkán használ rúzst és nem elég piros.
Mért nem szőkít: fehérebbre, mint a kristálycukor.
És az nem volt magyarázat, hogy apának így szép.
____________________________________________________________________________________________________________
Verseskötet testnedvvel
jön jön jön
és a cím után aposztrofálta (poéta)
nyilvánvalóan nagyotmondóan
“a szökésben lévő istenhez”
de
gondolatai egybeestek nagy filozófusok
tanaival – hogy a nagyobbtól mindig van
még nagyobb: gátolja nyelvi lepedék
amit kimond hiába hallgatná el
lehetetlen küzd a még éppen lehetővel
főműsornak tartja a csendet ha úgy tetszik
attrakció
turha vér és egyéb nedvek (könny) a kéziraton
és a vers kukatárolóban maradék szívszelet: nem lehet szép
ha úgy tetszik kitöltött életidő mint kapualjak
a meghatározó városképben persze utólag
megszépíthető egy száraz csiga út
keresztezhető a gondolat és kálvária lesz
hiába jár kel
erre-arra-valóságban
a szél.
________________________________________________________________________________________________________________
CANE SUGAR
Clouds. A lot of movement in
the sky.
Robbery. Someone's got twice
to die.
Me. Young enough. Candy in
the cane.
Rescue me as an ani-
male-cade.
Could anyone bring me home to
show love.
Hungry. Innocent. Could be wolf
and dove.
________________________________________________________________________________________________________________
Barringtonia
Egyforma jó minden desztináció.
Nem bírtalak magamhoz vonzani,
rugdosom az utat.
Európától trópusokig. Föl a Québec-i ködbe.
Amikor kikötöttünk, éppen Kanada-nap volt.
Rengeteg virág.
Szerettem neked virágot vinni. Képzelgősen.
A 60-as években kellett volna tininek lenned,
mindig igazi hipinek láttalak.
Első fehér köpenyedben is. Sztetoszkóppal.
Azért szép, hogy nem adtad föl a diplomát, a rangot,
az országot, mint én. Már orvosi manírral mondtad:
rákos az egész világ – csak nem mindenki tudja.
Mégsem láttál el elég bódító szerrel, ha majd...
Tudod, hogy a barringtonia pom-pom virágzása
mennyire betegítő-édes illatú? Mámorozza a lepkét,
denevért és ők porozzák be a virágot éjszaka.
Gyümölcsét évekig viszi a tengeráramlás, míg
valahol kiköt. Egyforma jó minden desztináció.
Az esőtől gyökeret ereszt.
Parfümökben gyakran van egy kevés barringtonia.
Amúgy a növény minden része mérgező.
_____________________________________________________________________________________________________________
UTCAZENÉSZ HÁRFÁVAL
A véletlen ütlegei, gondoltam sétálok
egyet üresben, senkivel, írtam két verset
fejben. Egyet sem kellett volna. A
Flaubert híd mögött kifeküdtem a partra,
mint egykor a Szalajka mellett szeretőhöz,
(hát nem folyt el fülemből a hang).
Napoztam a Szajna parton, emlékekkel, s
mint egy színpadon túl belestem a felhők mögé:
“...drága barátom engedd, hogy
a víz hazavigyen” - annyi kedvesség nincs,
amennyivel rám talált anyám.
Tavaly egy utcazenész hárfázott rendszeresen
a Rouen-i Notre Dame közelében, nem tudom
mi lett vele. A hárfától hunyászkodik a majdnem
bűnös, és fölbátorodik a szerény. Dobnék neki
szavakat, hogy bonjour, ça va? Tavaly is ennyit
mondtam. A hárfa most bőbeszédűvé tenne,
s nem a francia ürességet bifláznám, hogy megdoblak
egy szóval haver. Fölveszed? MInt jómódú ittlakó
az idegenhez. Kedvességgel a gonosz.
Nagy piros pont. A szúnyog és a vérem.
Megöltem.
Ennyivel ma beérem.
_____________________________________________________________________________________________________________________
MANIPULÁTOROK ARANYKORA
Bárhogyan. Másodjára nem kellett volna elvágni
a köldökzsinórt. A z önmagától, önmagába szerelmes
magyarságom nem leölni, ellenkezőleg
kifényezni: egyféle történelembe ragadni!?
Másodjára nem kellett volna...
A valóságsíkok szétcsúsznak.
Letiplizni a váladékozó lyukat - summákkal bajmolódó -
mutatni kell az énképet! Mint miniszternek egy
országképet, ha leül tárgyalni nemzeti színek
mögött selyemkórókkal,
a szétszórató repítőszőr-világtörténelemmel.
Az élet egy fázisában magot KELL érlelni. Viszályt!
Az ember nem agresszíven terjeszkedő évelő gyom?!
...másodjára nem kellett volna elvágni a köldökzsinórt,
és durván odavágni, hogy az önmagukba szerelmes
magyarok: a valóság becsmérlői.
Egy hombár szép mag(program), egy nyelvű voltál velük.
Térkövön a levél, fölösleges az ősz.
____________________________________________________________________________________________
Naptánc
körberöhögted a kivagyikat
magyarkodó magyaro katt
szépen felöltöztél hogy disszidálsz
apád sem tudta mennyit piálsz
vákum-szemed volt ölt a gúny
hidegen hagyott a tőzsde búm
mait is holnapi ebédnek hagytad
éhségsztrájkolókat lelejmoltad
s úgy volt ha közelebb mész
a horizonton ott a válasz
ki való tűzre ki a tűz mellé
s valami jó buli az álarc
szezonális víziód boszorkányok öltik
most is a szeretődet jútjúbra töltik
egy csomót kell nevetned ahhoz
hogy végül bőgni tudj
mert majd valamelyik nyári eső
a kifakult végtelené
s a szélrózsában nincs irány
melyik út a hazafelé
RENDSZERES FURDALÁS
Aki/ami megtetszik, nem akarom
azonnal megszerezni. Te, gyorsan
megcáfolnál, de elmúlt, kivétel vagy.
Hogyis mondjam. A méhek vannak így
a pollennel. Azt hiszem. Összegyűjtöm
egy felhőben
otthontalanságom, a penelopé-trükköket.
Komoly sem vagyok, komolytalan sem.
Nem felhőtlen viszony.
Egyszerre durung és szofisztikált.
Tudom, hogy a verseim csak nekem
fontosak. Rendszeres furdalás,
hedonista szerzési vágyaim, ó nem
röhögök már szentimentális
dolgokon, igenis érdekel hol ér
a szívroham.
______________________________________________________________________________________
WUNDERSAME GESCHICHTE
A. v. Chamisso-nak
mindenütt idegen
jól tűri az élményt
már nem volt hazája
amikor még hazája volt
néhány kerti mulatságra
pontosan szeretett volna
megérkezni a tenger közepéről
de olyan mulatságosnak
tartotta
az időpontokat tartotta
istentelen idegennek
mert abban biztos volt
hogy megérkezik
________________________________________________________________________________________________
Rouen Lyon Roma
Már visszaértem.
Nem volt különösebb.
Egy gumit kellett cserélni
a biciklin (még Versailles-nál). Volt.
Rómából egy köpés
lett volna Magyarország.
Kikerülhettem volna az
Alpokot. Európa szélén. Helyette Rómában
vonatra ültem. Vissza Rouen-ba
haza, gyáván.
_____________________________________________________________________________________________________________
Vaszsanér
mi dolga fétiseknek veled
hiszen nem tűrsz egy angyalt sem
körülötted ha nincs rajta szeplő
a szentelt vizes kezét úgy emelte rád a pap
mint fegyver nélküli sorozó tiszt
keresztben lenyelt volna hogy miért bőgsz
kibírhatatlanul hogy hallják a nyájon kívül
– azóta minek jársz templomba mégis
mint aki ellenőriz és jelent
fél órát bírj ki jámborul
ne hozz ellenpéldát példabeszédekre
ne cáfolj (“Ne vádolj, ne fogadkozz”)
csapódj kattanásig
mint a betörés ellen védő rácsos előajtó
erős fényű vaszsanéron
____________________________________________________________________________________________________________
Felhőt karcoló
Ügyes vagyok-e még?
Áthaladok a nadrágszíj lyukon,
mint a szülőcsatornán,
vajon az én ügyességem?
Csoda?
32-es nyújorki szkájszképer építők tudták,
mennyire túlbiztosított a világ.
Isiász-szabadon.
Mert kikecmeregtem
a rom-örökségből,
Amerika után francia föld,
végleges helyemre értem-e?
Mint hurkába a sűrített sertésvér.
Nem volt jó! És nem jó ma sem a vers!
Nem ügyesen, metafora és hasonlat között,
nem lírába kellett volna írni, hogy Levegőt!
Végül azok adtak világútlevelet, akik
elzártak, mint egy disznót. Egy nadrágszíj-lyuk-rést
hagytak, azon kellett átügyeskednem,
hogy tengerre való vagyok: able-bodied seaman.
Csoda-e? Szabadon zihálva jöttem vissza
Európa-Magyarország hazámba. Erősen,
megkímélt szépen, munkára. Szófogadó, nyílt bizomány.
Metaforáim voltak,líra és ábránd. Egy dolgot
kértem. Levegőt!
Oda kellett volna vágni, hogy ledöfjenek,
és kegyelemből véreshurkává verjenek. De,
nem vagyok hős. Ügyes, gyakorlott szabaduló!
Franciaországban mondom alig mérgesen: Uraim,
önök egy riherongy társadalmat építettek.
______________________________________________________________________________________________________________________________
70. születésnapodra
(Je tiens à vous rencontrer en France)
Jobb lenne csendben elkullogni,
jegyzeteim nincsenek, emlékeim pontatlanok.
Mégis azt érzem, hogy a világhíren túltennéd magad.
(89 telén a Met-ben láttalak. Nyárra rendszert
váltottak a magyarok. Előtte egy párizsi temetőben
álltam Nagy Imre síremlékénél.)
Parancsolj foglalj helyet
a Rouen-i kertünkben két régi szék;
ahonnét származom az ősi portánkból
két szék maradt. Valameddig visszamennénk
családjaink történetén. Istenem, találhatnánk
közös ismerőst? Én jól ismerem útjaid.
Elmondanám mióta hajózom a tengereken.
Hány kötelet fontam, javítottam
gasszát, hogyha kikötünk erősen
tartsanak: gyerekes dacnak hitte anyám,
hogy nem megyek vissza Magyarországra.
A miértekről – ha érdekel – de anya miatt
hívtalak, hívlak negyedik éve már anya halott:
én támaszthatnám föl (segíts).
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=lo2uOuHqvy4
_________________________________________________________________________________________________________________________
Az eszmélet karbantartása
Fényképeimet néztem.
Baba-kezeimet, a boldogságot.
(Elérzékenyülhetnél mint a nonfiguratívokon.)
Kacérkodtam a valósággal.
Egyvelegben élek: a világot többször körbejáró
pólyamadzagot rángató kézzel.
Jól van ez így. Időről időre meglátom
a babakezem ha bőröndjeim fogom.
Becsekkolók, a titkosszolgálatok
szarnak az én szép világomra.
Nekik egy Snowden kell, Britney Spears,
hogy a spotlight szúnyogsűrűje mellett
magáncélra gyűjtsék a vért.
Otthon vagyok mindenhol,
ha időt adnak és magányt: nézhetem a kezem.
A munkám. Dolgoztam házért, kerítésért.
Hogy védjem elrabolt értékem, nagyképernyőre
vetítsem gyerekkorom.
Bitcoin tőzsdén változik a mozi. Ami
majdnem megtörtént jobban leköt. A pénz-mozi,
mint a pornó, részem volt, de nem cél.
Én EGY forgatókönyvet írok összesen,
azonnal megfilmesül.
Nem szívesen utazom messze, a valóságba.
A világ legélhetőbb országa
Franciaország. Élek. Néha
megharap az internetvilág.
Kétszáz ország érdeke szárad a napon.
Ezek között 4 ország érint, kettő szíven.
Van kertem,
véremmel nyugszanak a szúnyogok.
_________________________________________________________________________________________________________
Áttét
Odaküldtem, hogy mondja azt én ő vagyok. (Mint
egy regényhősnek az író, rímnek a költő, rendező,
frakcióvezető, vallás, nickname stb.)
Na, oda is ment. Ott már voltak. Sokfélét mondtak.
Valaki messziről fogott neki, a márciusi ifjaktól.
Nem lehetett kivárni. Megjegyezni sem,
csak azt ki hangosabb, ki halkabb, így aztán
tök mindegy mit mondott, egyébként hevesen,
a szőkésbarna én, aki fölvett belőlem egy néhol rest-
aurált, kiérlelt mondanivalót.
Legalább érvelhetek egy őszi riposztban,
hogy én már akkor megmondtam.
____________________________________________________________________________________________________________
Egy tengerész “landing permit”-tel
I. (South Carolina)
Mászkált. Mászott.
A F/földön.
Súlytalan, olykor méla részegen.
Nyoma átázott. Ráért az őrségig.
(Áll és siet. Mereng és siet.) Út. Úttalan.
Arra, erre? - Kihez? Látták,
úgy tűnt játszott.
Tengeren más a közel, és érthető
távolságok. Nem tudta mekkorát,
hova lép. Hogy az vetés,
nem látszott.
___________________________________________________________________________________________________
Nelli elment dolgozni, ágyban, kutya az ágy előtt
...ki kellett találni, hogy Szilvási Gyula
kulák, és akkor meg volt oldva. Érted?
Hatvan év huss (ne ijedezz!), ki kell találni, hogy
bárki, hazaáruló, és megoldva. Ott úgy megy,
el van híve. Wvah. Te nem ismered Adyt, Kertészt.. (francia kutya).
Aki azt mondja, hogy hazaáruló
az eleve nem hazaáruló...azaz hazafi, messze Magyarországon.
Jó, jó jó. Lassíts. Légy a pillanatban.
Hagyd a csudába, amiket kitalálnak,
föltalálnak, megtalálnak.
Már régóta meg kellene tenned...
soroljam mit? Fürödj és adj tejet. Sosem teszed meg
időben. Agyalsz, agyalsz.
Mit értékelsz a legtöbbre? Rangsort!
Anélkül, hogy beszámoznád. Minden
pillanatban tudnod kell a rangsort. (Mint én, bár nem
vagyok a számok kutyája).
Ki-, föl-, meg-. Hányan előzik meg azt a porszívózást?
Hogy rend van a nappaliban, kivéve a könyvek.
Én nem vagyok fontosabb? Fölmész a hálóra.
Három, öt könyvet olvasol egyszerre pizsamában és
a tizedikből akarsz idézni. Pontosan.
Hallottam egyszer, hiába voltam a kertben, ahogy
mondtad: volt idő, amokir három nővel sem volt jó. Öttel sem.
A tizediktől akartál, tudod-e pontosan mit?
Egyveleg és komprumisszum. Hagyd
a francba azt, hogy nem kellene, nem jó,
nem lehet. Simogass meg és adj tejet. Próbáld,
nézz rám: mit tükröznék vissza, és ebből
mire gondolnál, mit mondok belül? Reggel van,
nyújtózkodj, karral, lábbal, gerinccel;
a pillanatot is tudnád nyújtóztatni, zsúfolt az agyad.
Rugalmasíts. Szabad vagy a kötelékeddel együtt.
Vagy.. adj otthonba, tessék, senki nem gátol.
Nellinek majd kitalálsz valamit. Én nem árullak el.
El kell indítanod az agyadban, hogy
akivel létrehoztátok a laza szent szövetséget,
a rangsor éléről lekerüljön. Ennyi az egész.
Nelli nem fogja rád, hogy megcsaltad,
akárhányszor tűnhetett úgy, hogy megcsaltad.
Bízol benne? Mint bennem? Rangsort!
Hajlékony szeretnék lenni, érted, mint a
tájlandi kurvák. Tizen éve jól érezték magukat velem,
nem tőlem várták a megoldást. Ezért
jó kurvákkal. Nincs megoldás. Akivel
sokat ébredsz, előbb, utóbb megoldást vár.
Találd ki-, föl-, meg-. Á, ne avatkozz a
a férfi ember dolgába, te szuka.
Jó, jó, jó. De most ez egy vers. Nem érthető.
Nem érthető, mint az űző és édesítő sors.
Nagyapád kulák volt. Ráfogták. Egy nő? Csak rá kell fogni
és kurva. Megoldva. És a hazaárulózás, hogy
jön ide? Ezt próbálnám flexibilisen, kérve:
ne fogják rám az öntömjénező hazafiak;
harci kutyájukat simogatva egy önvizsgáló reggelen
vegyék észre nem tudunk 50 éven keresztül folyamatosan
közeledni Nyugathoz, haladunk és borítunk buzogánnyal,
és véres fejjel kesergünk: múlatnak századok.
Naponta fullasztják a Szalajkába visszaváró gyerekségem.
Nem vagy ott, hagyd a csudába. Ma nem reggelizünk?
_______________________________________________________________________________________________________________
ÉVRESZELÉK (búvóhely közösségi portálon)
A sorját lakatosok intézik.
Kezelik a hulladékot. Pro-
vokatíve brünget lakatos2,
beleflexel a csöndbe, reszel, hegeszt.
Télikert, kalitka, kis vashajó.
Névadó (Seadreams), pezsgőtörés.
Nem nagy dolog, de
nagy dolog-e, évenként kigyűjteni
helyi és globális történéseket?
Elméleti reszelővel sorjázni a
vérengző élű jelent.
Diszkomfort érzés a gyomorban,
s úgy hagyod el a hazát,
hogy ugyanott darabolod,
hegeszted egymásra az éveket.
Télikertről és kalitkáról
raksz föl írást, tengernyi képet
néhány közösségi portálra:
és visszakommentelsz,
hogy kedvesek vagytok.
_________________________________________________________________________________________
A postás, micsoda?
Mindig hittem, tőlem könnyű lelépni.
Úgy kellene mondanom, könnyű
bennem csalódni, de ez öndicséret, hogy
két napig tudom megjátszani magam.
Nincs rohamom. Várom mikor mondod,
hogy ezt-azt nem hitted volna rólam.
Mohó vagyok, búvár és üres. Tessék,
ezt találod hízelgéseimben. A többi mű-
veltség, egy bennem működő posta.
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=rkkA-iyOd3c
_____________________________________________________________________________________________________________
Egy tengerész "landing permit"-tel
II. (Nova Scotia)
Karszőr. Unalom. Nem volt
szélcsend. Matrózkocsmán,
beszarás, (“pökhendi táncos”),
nem tudta a szélkakas a szélirányt.
A sör nem volt fontos. Hangos-matróz
müzlis-szelettel. Tetovált-matróz
képeket keresett Playboy-ban és
Hemingway kötetben. Szerettem köztük
lenni. Indiai, filippin kisemmizettek.
Passzolt ide, 88-ban egy magyar.
_____________________________________________________________________________________________________________
Szeretni fölvert tócsákat
Anyám már a szüleivel álmodott.
Nagyapa hangját hallotta “Lenke, Lenke” -
foglalkoztatta a vég.
Nem tudok sírni. Bunkó humorral,
próbáltam, talán nevet...nagyon kíváncsi
vagyok most: mit érzett, mikor bagatellizáltam
az ügyet, hogy ne féljen még senki nem úszta meg,
valójában 24 napja volt ekkor.
Véletlenül mentem hozzá. A zalagyöngyét
leszedtük egy pár napja, a rizlingnek kellett egy-két hét.
Ezenkívül beérett kertjének minden gyümölcse. Az
almát, körtét gyalupadra raktuk a pincében.
A polcon befőttek. Első fagytól, évre év, féltette azt a
pár tőke rizlinget. Esténként az időjárást
telefonoztuk. Mit vacsoráztál? ("Jó éjszakát
drága fiam"). Még 10 fokos reggelek voltak.
Magányos darazsak. Véletlenül mentem hozzá.
Fényképei az asztalon hevertek. Fésülködött
a leanderek előtt. Nem bírtam megállni, egy
50 éves felvételét magamhoz vettem.
Fölvert tócsa vízesésében állt anyám. “Egerben volt”.
A retikülje szállt. A haja repült, világos szoknyája úszott.
“Szép voltam?” Kézfején kék folt, az infúziótű
nyománál csókoltam meg, s megpillantottam a tükreit,
régi-régi kozmetikai készletét. Elsiettem.
Búcsúzzon magányában, magától.
__________________________________________________________________________________________________
Részletes vendég
Csatakos voltál, szótlan, mégsem állat
Születéskor megbőgetted anyádat
Mire vagy bebiózva, mászterkárddal
Részletes önvizsgálat fénnyel, árnnyal
Miattad már nem kellene leölni
egy állatot sem. Vega, kit pörölni
Live. Súlyfölösleggel is gyorsan fogysz el
Élőhús tojást, prézlit; iKnife észlel
Történelmet vendégelsz, és a vendég
dícsér, magasztal: így vagy köznevetség
Részegek, sosem tudsz eleget inni
Eltűnhetsz, mint hajósok naplót írni
Dühből dal, születéskori alkalom
Vagy, mint egy fölhangolt kés az asztalon
Selyemkedni se jó, vulgárisan se
Melyik Istennek voltál páciense
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=K0DmtmmFEVo
_________________________________________________________________________________________
Heló, Kemó
Kénosi Imrével, a továbbiakban Kemó, általános
első osztályban egy padban ültünk, Csokvaományban.
Két személyes pilótafülke. Három hetes iskolai múlttal
(egy fölszállás), Kemó belefirkált az író-
füzetembe. Mivel nem telt be, a későbbiekben
írói munkásságom jegyzeteinek adott helyet.
Zavar, ahogy Kemó előminősítette az üres lapokat.
Tisztázandó, mennyire lihegte túl álláspontját,
tavaly azt a kérdést tettem föl, volt-e neki piszlicsáré ügye?
Véletlen egybeesés, hogy az irdatlan mennyiségű levegőből,
éppen az én adagomat kell szívnia az életben maradáshoz?
Létszükséglet, szimulált stigma?
Nem válaszol, nem foglalkozom vele a továbbiakban.
Te-ló, Kemó.
_______________________________________________________________________________________________________________________________
SZIMULÁLÓ STIGMA
itt ahol ülök
Boston és Rouen között
ülhetnék ezer évig
mundértalan öt-hatoló
összekuszálva szeretést és esküt
nem tudom elfogadni az időt
nem tudom elfogadni
feladatnak: legyek boldog
egy-két kalanddal
mire hazaér az ember a sorsába
magyarnak
lenni elmebaj
komor harmónia
Boston és Rouen között
fullasztással vallat
önmagam fáradó divatja: poetry slam
félreálló extázis
mint ugandai szafarin a túrista
jég gyulladás sors-improvizálni
aranyozott légszomj türkiz-számon
de jaj nem tudok így maradni
hogyan kéne ölni
botond-düh selymes ujjvég
szike-tollal kort metszeni
körbehordoznám
véres karom
pedig ülhetnék itt
Boston és Rouen között
késdobáló fajtám holtterében
a naplemente utolsó fejezete
eltart ezer évig
___________________________________________________________________________________________________________
BUKÓTÉR
voltaképpen pokoli egyszerű
a magyar ügy
a mostani körmönfont
velejéig rothadt hazug országlókat
azért nem tudják leváltani
a nem annyira rothadtak
mert körmönfontolatlanabbak
________________________________________________________________________________________________________
a vihar kapujában
nézem hogyan lesz
(újra) a semmiből valami
azonosíthatatlan
eső
nem értettem már akkor sem
amikor rám nyitottál test nélkül
az érzelmek záporában
(rögtön tivornyákra - bor nő tánc -
vitted képzeletem)
s ahogyan prézlis húsoktól kiéheztem
minden törvényszerűt fölzabáltam
nem kronológia szerint csodáltalak és búcsúztam
hogy magányomban erőszakoljalak meg
a roncsolt velőshüvellyel együtt
amit találtak benned az űllői úti klinikán
nem gondolhattam át ösztöneim
mint vad a kicsínyéhez mentem vissza
és aztán mint elszökött kölyök védelemért
szemgödreimben a novemberi eső
erőszakos egyre erőszakosabb
lettem a viszonyhoz: te és az illúzió
illúzió haza és külvilág - s hol voltam én
valahol az elvágyódásban
az esőben
azt hiszem több időeltolódást
éltünk meg mint kellett volna
rám: egy ventilátorra nevettél
s meditálva hagytalak
a vihar kapujában
több félmondattal a szemedben
(SH-nak)
_____________________________________________________________________________________________________________
No-brainer
Könnyen ment minden amibe spekulatíve
belegondoltalak.
Közben nem is tudtam volna máshogy élni.
Hajam hajadba involválva,
harmadosztályú samponjaink voltak,
s tiszta érzéseink,
a kőkemény rock-hülyéktől jobbra.
Egy szoros tánc utáni szünetben, disco-light,
(glásznosztynak semmi híre) a vaskorlát előtt mondtad,
részeg endékás csajok mellett, hogy
mégis szeretni kéne a hazát. Hamvas fogalmad sem
lehetett, hogy a katonaság után tengeri hajózni fogok,
és nem jövök vissza, mert Grenadán
összejövök egy franciával. De egy normand-franciával
nem olyan könnyű hajat involválni.
Táncoltunk újra egy jó szorosat Budapesten,
amikor Kádár megzavarodott Viktor beszédén vagy
fordítva. A XX. századból kivergődők
koporsóstól, hóhérostól szeretni akartak: MOST.
Szeretni evidencia. No-brainer, az angol elintézi.
Involválni viszont feladat. Mi sem tudtuk megoldani.
Egybegöngyölt minket a külső erő. Csak később derül ki
mennyi kémiával járt a szerelem. Nem zárhatjuk le,
ami nem lezárható. Franciául élek, ahogy élni lehet.
Gondolok, néhány kigondolhatatlant. Leírtam, látod,
azt hittem leírhatatlan. Megállok, mint egy nádvágó,
ha elhagyott tojásba vág.
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=qrizdEkEs-0
______________________________________________________________________________________________________
érteni szeretné, minimum egy jót élni
ami Magyarországon zajlik
az hibernálás. oszt az mi?
a fonálféreg tudja.
__________________________________________________________________________________________________
seadog-jézus lótuszülésben
egy ideje (minimum joy)
szelídebben nézek vissza
tükröződésekből
a tengerészet univerzum-katonaság
kontinensek között
egy seadog a bizonytalan szabadságba
önmagát örömmel kiverő kutya
s benne örökké együtt
szép-átéléssel
mobil és statikus állapot
ad finitum
halálos lét és eleven halál
a Szuezi-csatorna arab cséndzselői
India mezítlábasai maláj utcalányok
vagy néhány szivaros yacht-jack
régről tudja átmenő vagyok
kelet és nyugat között
müezzin trombita harang - én lehetek
lótusz ülésben Jézus-zsolozsmával
krisztus-tagadó
talán az istenek is megszokták
bármilyen színű a farlobogó
______________________________________________________________________________________________
A Kossuth tér letarolása
A kezdet kezdetén mondtam egy nagyot -
férfinak látszásért fiúk többsége így van a Nővel.
(Ráadásul megesküdtem volna, ha akarod.)
Azt vettem észre, hogy kaparok, valahogy
kimászni belőle. Nem segítettél, sőt mint bohózat,
síkos partról a visszaesést, élvezted.
Örökké gödörben vagyok. Kusza élet, kusza vers.
Ráér a rendezés. Eszembe szokott jutni, ahogyan
kibeszélteted velem a 3 kérős meséket,
én vagyok a középső: se behemót, se kis aranyos.
Áttételek és képletes szöveg, mintha nem a
valóságban lettél volna velem, ebben a kortárs magyar
színházban. Ezt mondtad később, amikor megadtad
magad. Elhitted, hogy fölösleges, mert nem kifelé játszó
két szerep a miénk. A teljes tér,
térburkolat, díszlet és jelmezek. Sortűz, parádé, térzene:
belső történéseink. Ma is csudákozol, hogy ezzel a
mesével, mint 13-ban a Kossuth teret, letaroltalak.
__________________________________________________________________________________________________________
[Utcán szerel]
Utcán szerel. Kettes golf.
Naponta megyek át a Köröndön.
Ráadom neki a gyújtást. Van időm,
várjak, indítózhatok, most. Rövideket.
Nem röffen. Mennem kell. A Szondi
sarkán szoktunk találkozni. Ritkán
kések. Én többet vártam rád. Bocs,
benzin szagom van. Üresbe hagytam?
Üresbe?! Ha indítózik egy járókelő?
Neki röffen! Ugrik! Alatta hasal.
Jó, agyonlelkizem. Igen, komoly vagyok.
Felelős. Nem néztem a váltót. Ki volt
szerelve a váltó. Alkatrészek, emlékszem.
Hogy? Nekiálltam, beindítani.
És ha ..Úristen, mi lehet egy véletlenből.
Te is felelőtlenül indítasz be néha.
_______________________________________________________________________________________________________
tranzit-muszáj
már meg kellett volna sebesülnöm,
nemzetközi hulladékképzőben.
egyetlen írásomban sem csitul a szél (írd tovább).
nem is egy szél, hanem száz is. szelekben bélhúrt szelek,
eolhárfára, teniszütő is lesz. feszes, szép jövő is lesz.
álomhajó, dizájnos tengeren. is.
senki nem fog elmagyarázni semmit, istván.
nem kívánt magzat, költözési trauma.
átutazó pszihé és fizikum összes-rendszer-idegen;
s egyetlen védelem a rejtélyes bizonytalan Isten,
a korai elrendelés kihűlést szabályozó melege.
muszáj csinálni. védőfelszerelésnek ködöt
kötni. mert megsértődsz a világra, nem kell verset írni.
volt járhatóbb, igaz sáros gyalog út. Kossuth utcától
a Szalajkához, ma kiépített erdei ösvény, túrista-jelek
a fákon. csak vissza kell slisszanni. át a világon.
_____________________________________________________________________________________________________________________________
előzmény és a továbbiak
lebutaemberez, és tovább minősít. azt hittem
nem veszem föl. molekulárisan nem.
már a MAHART hajókon láttam körvonalazatlan
korlátaim. a szabadságot sem misztifikáltam túl.
disszidálni a lélek hadüzenete. s folyamatos kötelék-
válásban nem tudsz amerikai, vagy francia lenni,
multikulturális semmilyen. illúzióval és szikével.
nem juthatsz a horizont-szívig.
ahol hűségesnek kellett volna lennem,
minimumbéren dolgoztam. nem haltam éhen,
szórakoztam pörkölttel és őszinte rock-al. pihentem,
mint könyvben az aláhúzott sorok. másnap hazudtam,
hogy nem haltam meg, sőt szórakoztam és pihentem,
hazugságban egyforma idill: terv és teljesítés.
hátrányos helyzetű, akiben megmaradtak álmai.
mégis nyugdíjért, orvosi ellátásért, rendőrért,
apparátusért minimum-életem
megtakarítottam a jólét zsarnokainak.
lebutaemberez a párt hívője. azt hittem
nem veszem föl. egyre jobban emlékszem ahogyan
kicsinálták paraszt nagyapám és apám elzárták
szocialista embertípusnak. pedig szolgálat után
erdőt nevelt, vadetőt ácsolt, dolgos magyar.
lehazaárulóz a párt hívője. azt hittem nem veszem föl
mint rablótól az istenbizonyt. hiszen simán újrakezdtem
új hazában új hajókon, új tengeren új desztináció.
miért, mennyiért dolgozom: tisztít a gyerekkor idézése.
azt hittem nem zavarja a párt emberét, akivel
egy osztályban tanultam magyar nyelvet és
torzított-történelmet.. leninkörúti-polgári illem és tánctant,
népidemokratikus berendezkedést. azt hittem
nem zavarja, hogy egyetlen életem a továbbiakban
ideológiák nélkül, képességemnek megfelelő szinten élem,
involvált-magyarként, mint a több nagyvárosnyi
országelhagyó. fölgyújtott méltóságom üszkeit elhordta
a szél. nem csalok adót, fizetem amit fogyasztok és
egyáltalán nem csalok jelzőkkel, ha végül minősítem az
űzetőt.
___________________________________________________________________________________________________________
Anyám kertész volt
A postaláda rozsdafoltos, piros. Előző tulajdonos
büszkén hagyta a helyén: szív alakú. A kerítés véd, ha
nem érnek hozzá, egyébként a sövényszerű fenyőfasor
benőtte.
Mentális fotómon örzöm, az időtlenségben ásóz Anyám,
a Diótörő úti telkén, metsz, ültet, begyűjt. Boldog.
Nincs olyan nagyváros, ami a szilvásváradi parasztvilágot
kiselejtezné idegrendszeréből. Pozsgás, szépen fárad el.
Kettőezerkilencben korán megindult a természet, s először
az évek során, több venyigét metszettem mint ő.
A februári tavaszban hiába tett úgy, mint aki
napozik, pár perc, hagyjam. Rádőlt a venyigekazalra.
Kardiológia, vérhígítás. “Ne hajoljon Szilvási néni”.
A zsömléket hazahordatta velem, száradjon ki.
Állatokat vesz és végleg kint lakik a kertben, adjuk el
az Andrássy úti lakást. Világörökséggel és házibuli
nyomokkal. Kis kerti-összkomfortjába tévét vettem.
Főzős műsor, mégis várni valamit, az maga: az élet.
Tiltakozott, mit nézzen mások baján. A gyümölcsfákat,
szőlőt, virágokat még hosszan szemlélni: ezt adja
neki az Úr. Imádkozzak vele, ha nyom valami ajándék.
Jó, a veteményest egy moszkvatéri ássa föl , de legyek itt.
Jellegtelen arckifejezéssel tudomásul vette ügyetlenségem,
az ajtóban leejtettem a készüléket. Hál'isten
megvédte a kartondoboz.
Lefelé tartott ujján számolta: tegnap három egész négy
tized kilowatt volt a fogyasztás. Szerezzek láncfűrészt,
egy őszibarackfa menthetetlen.
Gyorsan ősz lett. A lakás árából vett nekem egy autót.
Nem olyan jó, mint amit a tengeri hajózásaimból vettem,
de az Franciaországban van. (Nem voltam elég gonosz soha,
hogy elmondjam neki - mégis érezte, tudta - hogy egyedül
Ő tart itt a hazában, s ha nem lesz én végleg itthagyom)
Légkondis. Visszapillantóban figyeltem
milyen gyönyörű lehúnyt szemmel is. Imádta, ha viszem.
Nagyapa sírjához, mindenhová, Szilvásváradra.
Az ősi-földre. Ahol lánykorában krumplit szedett.
Pallavicini őrgróftól kapta jó szolgálatért Nagyapa,
s csodákcsodájára az államosítás után is övé maradt: "a főd".
Gyorsan ősz lett. Alma, körte, szilva, birs a pincében.
Már nem lépcsőzött. Szüret. Kalács. Must. Három tőke
rizlingnek még érnie kellett volna október tizenegyedikén,
pár napot. Szombaton májat, hagymát szeleteltem, kisütötte.
Éjszaka eső esett. Vasárnap reggel
mentem hozzá. Nyolc óra húsz perckor a kertjében feküdt.
Anyám kertész volt.
--------- ___-------- https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=pNFu3JMV-y4
___________________________________________________________________________________________________________
rutin
fél mondatainkról s
osem beszélünk meg
tanultunk beképzel
ni teljeset vasár és ü
nnepnapokon gyűjtem
ényből rímeket - külö
nAuchan évfordulón a
szúval undorítóak
_________________________________________________________________________________________________________________
párizsi fagyizó (Boulevard de Reuilly)
sem áfonya fekete
sem puncs meleg
sem nemzeti színű gombóc
sem balra csavarodó krém
sem kuriózum vagy specialitás
“Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember”
melegben hideggel hűsűlő
jézus-keresztény liberális
konzervatív radikális
mint az összefolyt utak
glace chocolat* amer* fraises des bois*
*fagylalt féle:
jégcsoki
keserű
erdei/vad eper
__________________________________________________________________________________________
fölösleges elszánás
bícsnek elrekesztettük a patakot
duzzadt – (merülök úszom nézd!)
azt hittem legyőztem
valami nagyot: a vizet
az első úszás mint kihasználni anyát
akkor még nem láttam a tengert
s hajók vízvonalát
a vizet: valami nagyot...
ki gondolta tengerré gyűlt kudarc
amin fönt kell maradni
fölösleges elszánás
hogy diplomázol
megértesz ezreléknyi összefüggést
kondenzcsík és elhagyatottság között
szeretni fogod a hazád
és őt veszed feleségül
törvény és eskü nélkül
őt vagy senki mást
fölösleges elszánás
_____________________________________________________________________________________________________________
Az élet tizenöt másodperce (Liaison sans lendemain)
Lehettél volna egy éjszakás
részeg lány lekésett vonatról.
Egy másik, akit “megmentek”
a semmibe meredő váramról.
Oldalkocsis Pannóniából
mondtam neked
legszebb-üres bókjaim,
még nem írtam verseket.
Apám húzta a gázt, fogtad a kezem.
Tartsd vagy engedd, el kellett döntened.
Porfelhős tizetöt másodpercben
létezett a szerelem.
Később, szánkba vettük a késhegyét.
Divat show, focimeccs, pride-parade.
Unos-untalan szajkóztuk szeretlek, én is.
A világ egy hollywood LOVE YOU, líbedih, zsötem.
Porfelhős tizenöt másodpercben
létezett a szerelem.
_______________________________________________________________________________________________________________
OTTHON NEM VOLT MIT CSINÁLNOM
I. amerikai történések
föl nem használt merevedés
sok migráció megalázza a férfit
elodázható a vélemény
az önterapeuta ásított
by the way gyalogos tengerész volt
jóslásokat gyűjtött
én pegazus mítosztalan huszár
történeteket adtam elő
ásított: a színész nem szereplő
balsafa referencia
kaszkadőr betűk
puhatáblás egyetem
minden jó valamire
ha majd verset írsz
párat a föl nem használt szerelemről
és aztán a föl nem használt otthonról
kihasználatlan lehetőségről gyerekkorról
a föl nem használt életről
de akkor már vissza kell bomlani
csont bőr könnyezel
cowboy a só (nem show) vagy
___________________________________________________________________________________________________
költő és a stricik
még. kockás füzetbe jegyeztem föl
(Kénosi összefirkálta).
majd lányoknak betanulom,
ismerkedéshez, smárolás alatt stb., viccek.
a kockás füzetbe jegyeztem föl (Kénosi
pont ott mély-szántott), hogy:
“Győzni, a legkisebb kudarc.”
utána írattak Anyáék technikumba,
Budapestre, s nyertem kollégiumi elhelyezést
az Ibolya presszó mellett. láttam
a kurvák füzeteit, amibe néha
jegyzeteltek – már. tudom a stricik.
____________________________________________________________________________________________________________
Bárddal balett
Sokáig láthatatlan vagy, mint a fotoszintézis.
Aztán felszisszensz tíz éves ábrándjaimmal.
Részleteit tudod a vágyaimnak, az egész
óbelevancnak, ami lényegében elvágyódás.
Félcentis végtelen.
Kígyózás mérgekkel, s roham: ellen dózisért.
Kisétálok, mintha bent lettem volna.
Mintha én már otthon lettem volna valahol.
Kisétálok rágyújtani. Éveket füstölni. Azt hittem
nem vetted észre, milyen összetett füstöléssel
álltam ki erkélyünkre: elhagylak és megmaradsz
nekem. Azonnal utánam kellett volna jönnöd.
Nem volt árnyékom. Ott kellett volna hagynod
az exisztenciát. Az üveges józanság határait
áttörnöd kalapáccsal, bárddal. Léllel.
Nem tudtam mi lesz velem. Ma sem tudom
szeret-e igazán aki mondja. Úgy alszom, mint
csapdába esett állat. Tehetetlenül tűröm a
végtag és szívtörést. Tudod milyen több töréssel
táncolni a szilánkon, egykori vágyakon? Boleró.
Veremben. Meztelen. Felmarkolt pénzünk,
ami a boldogságra volt félretéve,
mértéktelenül szórni. Ez ám a balett.
Boleró, veremben.
Hiszen tudtuk, hogy emlék, azonnali emlék az a
közös meztelen-tánc. Az egekig emeltelek.
Azt hittem jó, egy kicsit túlzok. Ahogy - különős
ütemével a halál. Tánc, erotika, kasztanyett és
fuvola. Boleró. És nem tudlak letenni ma sem, mint
egy bárdot, s finoman sem, mint szirmaival a virágot.
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=rybdgpCWk5I
_____________________________________________________________________________________________________________________________
été bêtises (nyári hülyeség)
látod még ma is fahéjillatú combjaid
föl tudom idézni
(otthon nem lehet)
itt e kávéházi reggelen
(összekaptunk ismét
bármekkora nyár és 'plein air'
nekem egy hét után csinálni kell
fát a vashoz vasat a zsanérhoz
olvasni írni festeni nem összefüggő öröm
ilyenkor szoktunk Nellivel az Apámig jutni
a habitusbéli különbözéshez
jobb ha eljövök)
Rouen csupa virág
és e kávéházi reggelen beleharapok
a fahéjas habba
___________________________________________________________________________________________________________
Amit nem választottál
A Síp utca felől érkeztem
szinte mindig, s a Verseny áruháznál
ugyanazokat a próbababákat néztük.
Nekem csak az tűnt föl, mennyire
tisztázatlan-kék szeműek. Nyilván te ruhákat
láttál rajtuk, különben mit bámultál volna a
fénylő műanyagon.
Újságkihordást vállaltam, hogy egyszer
beviszlek a Verseny áruházba, különös-kék
szemedhez választok karmazsin ruhát.
Pár hónap, összejött valamennyi, de akkor
már egyáltalán nem néztél kirakatokat. Ha
kérdeztem, melyik szebb – nem választottál.
Nehezen ismertelek ki. Nem egyszerű
dolog nem venni édességet. Szerettem volna,
ha érzed, rád költeném a fele kártyaváram.
(Akkor ment valami dzsolidzsókeres sláger).
Nem kellett semmi.
Untam, hogy virágot viszek. A Szabadság híd
közepénél Dunába ejtetted a gerberát.
Másnap virágot sem vettem, és akkor
a Síp utca sarkán először visszacsókoltál.
Éreznem kellett volna, megérezni, hogy
engem akarsz, nem külsőséget. Dőlöngélő
hajók kabin-sötétjében ismertem föl
milyen egyszerű: nő és szerelem.
Őrségben, amikor a szem horizontig lát,
az agy kombinál a szívvel. (Néha szembe jön
egy karmazsin színű hajó). Sokat nevetünk,
hideg-máglya-szemű, a mély óceánnal.
________________________________________________________________________________________________
A távlat megszerzése
egyszer minden látszat
szertefoszlik
s az idillel fertőző
ibolyás tavaszban
salétromos pin up girl
rossz szagú kapualj
dezodor és napi-populizmus
történelmi léptékű útvesztés
megint
tengeri távolokon gyakorló ideggel
megalkuvó nyugalomban
falnakrohanókhoz mondom újra
amit Széchenyi Deák Ady Kassák
hogy integrálódni - nektek
hány ámító nemzeti köd kell még
és a kurkászók véres viszketésben
mérges szűk szitokkal leköpnek
minek jöttem haza
megint
________________________________________________________________________________________________________________
oldható kötés
érzed amit tegnap éreztem
és ábrándozom tegnapi ábrándjaid
ne folytassuk légyszíves
a szorító nyolcas oldható kötés
minden
az idő is kibogozható
akarjuk-e?
________________________________________________________________________________________________________
uszítók és uszítottak
halottaim lesznek
pontosan tudtam
végleg felnövök
szelíd leszek
nyugtalan
feudalizmust örökölök
apám nem kertelt - lessem
anya szívverésünk szinkronizálta
árusítottak
a tanagyag félig
manipuláció:
uszítók és uszítottak
___________________________________________________________________________________________________
HALOTTAM LESZEL
a végén mindig haza
akarunk menni
erőlködve hogy
megvan a hely
a pünkösdi rózsa
néhány tanító
még haldoklás előtt
és megbocsátasz te is
noha tudod névszerint
élők és halottak szerepét
a magyar feudalizmusért
haldokló demokráciában
_____________________________________________________________________________________________________________
nothing particular
másképp nem lehet
magam mellé képzellek
ahogy kötelességszerűen
napnyugta előtt
bejárom a hajót (holnap egyenlítő)
a hangos főgép ellenőrzése közben
ki kell mondanom amire gondolok
rutin nem tévedhetek
csak szívügyekben
ha fölérek a hídra leírom a
hajónaplóba hogy
“nothing particular” és
a verseim közé: születésnapomon
gyönyörű-ajándékozó volt
mint a neve: Csendes Óceán
az Élet az egyedüli romlás
legnagyobb tévedés: a lehetőség
hogy egyszer visszatér
illatod fahéjas test és a levendula
holnap is körbejárjuk a hajót
“nothing particular”
és a süketítő főgép zajban
rád mordulok szaladj vissza hozzám
mert közel mindkettőnk alkonya
____________________________________________________________________________________________________________
csütörtökönként
hétről hétre nem telik meg a kukája
szinte restelli kirakni a köztisztaságnak
két paprika csumája
három vizes flakon
más mindent a kazánban eltüzel
még a csontot is mint a krematóriumok
már gondolt rá átáll napenergiára
de akkor is eszébe jutna az a
nem bizonyítható égetés:
vasárnap elvitte a halottas kocsi
és csütörtökön nyolc tíz kukaszínű doboz
közül egyre azt mondták
az övé
_________________________________________________________________________________________________________
nemzeti sintér művek
a pályázatomban
hűséget
mint általában a kutyák
nem hangsúlyoztam
_______________________________________________________________________________________________________________
szeretkezés előtt
körülményt képzelni nem nehéz
de fontosakat ne szeretkezés előtt beszéljünk
nem hinném hogy egyesülnek kettőnkkel
normann felmenőid mit tudom én meddig
Jeanne d'Arc-ig vikingek s az én nomádjaim
könnyű lenne elfogadni a nyúzadék világot
ha lebontanánk magunkról a sztereotípiát
hogy tegyünk
ha már nem estünk önfeledten egymásnakmint két vágybomba – pedig azok vagyunk
kőútra képzellek: a kopórétegen
szanaszét elágazás
egy ország egy város lezárt szobája ne légy
ha nem vihetlek körülménynek át a világon[ Vége ]
[Vége]
Úgy gondoltam vége,
ott volt egy nagy paca vér.
Spontán, vagy kitervelve...
harangoztak kimérten, ahogy
kimérték a sorsot söntésben.
Amíg nem raktam ki rajtad
a fonnyadást, rutinból jött
a visszautasítás, elhallgattam,
egy paca vér.
Néhány napja ikráira szed a csönd,
kitört fugákba visszaszűkül a tér,
talán hókusz-pókusz, talán nem,
végleg észreveszel.
A kivégzés pillanata ilyen néma
és továbbgondolod varázslatom.
Konstruálunk egy jelent,
és játszásiból többféle befejezést.
___________________________________________________________________________________________________________
Normandiában, a Bükk alján
Ha én kazlakat festenék,
kamaszkorom szeretői.
Elsárgult pozsga, gúla-vihánc,
a szaladás: hogy elkaplak,
mint a fölgyújtott idő.
Magyar táj, a Bükk alja,
és Monet képeit nézem.
Ha én kazlakat festenék...
mint széna, szalma álmaink
elszáradt lányok,
egy kiégett ország.
S a fény szégyellené magát,
színek, tarló-csiklandozás.
Kazlak reggel, nyár végén,
hóban, ködön át. Csupán
annyira ábrándoztatna begyűjtés,
mint hányatott tengerészt a
szélcsönd. Kell a méreg,
anélkül komolytalan az élet.
____________________________________________________________________________________________________________________
a hóhíd
első megközelítésben minden tükör görbe
bekeretezett folyondár aki benne áll
s a szembenézés pillanatát éli
tükörkép halottaiból újabb pillanatok
pára-rajz az árnyék színes
hirtelen hideg
jampec a hó - feltorlódott globális önmaga
ő érte van a világ
minden tükör: Jeges-tengeren jégszakadás
a Szalajka Fátyol vízesés
ő van a közepén jól néz ki
hajában görbületlen vonal a választék
és sugall - és sugall
egy éppen elhalt és egy éppen születő tükörkép
mi egy vonal
a határ mögött is vannak
egyszer határvonalaidhoz nyúltál
a kontúr nélküli identitásba
hogy önmagadból is ki-
be lehet járni mint az Únióból
az Északi-sarki-óceánon át vissza az Únióba
szeretted egykori magadban
a kísértést: saját fény
ujjongtál
hogy van híd - átmenet
egy Jézus egy szerelem
egy behavazás
keret és tükör: folyondár
halálhír Jeges-tenger
egybe-szakadék
______________________________________________________________________________________________________________________
egyedül
kifordított gatyában voltam
nem volt kedvem visszafordítani
gondoltam rá de most álljak neki
megint lehúzni kezembe akad a bráner
azon felhúzódik a bőr és akkor azt
le kell húzni és utána fel kell húzni
már színével a gatyát és a gatya
felhúzza a bőrt és akkor be kell nyúlni
és lehúzni a bőrt és csak akkor lehetnék
úgy ahogy most vagyok – szarul
________________________________________________________________________________________________________________________________
Kései találkozás Brigitte Bardot-val
Összehoznak vele előbb utóbb,
nyugodjak meg, két éve
hiteget az én kedvesem.
BB nem hitte el, hogy bika vagyok.
Ennyit lódíthat az ember,
ha oroszlán, és
első telefonos beszélgetésünk
alkalmával akcentusom
utánozta.
Pedig tetszett neki a dumám.
Ezt abból gondolom,
hogy miután elfogadta
ajánlkozásom az állatok
védelmében (itt és itt
jelentkezzek) meglepett:
keressem időnként,
mulattatom (állati) és
javít a franciámon.
Írtam ugyan egy oldalt
magamról, de nem olvasta el.
Apámról sem tud,
amint töröttszárnyú
mátyásmadarat hoz haza
81 telén a Bükkből.
___________________________________________________________________________________________________________________________
Hungarian Grand Prix Szvít Mérivel és Strászen bánnal
Kezdetben volt a Strászen Zoli. Két
osztállyal fölöttem, légpuskával.
Az apja meleg. Mikor fociztunk és
félre álltam brunyálni, utánam jött,
meg akarta fogni... kivertem a fogát.
Zolival általában beképzeltük magunkat
felnőtt szerepbe, este lemostuk.
Nem volt komplett az egész Strászen család.
Ezért éreztem jól velük magam.
Szvít Méri - az anyja - sose jött Zoli után,
mint az enyém (Vacsora! Befelé! Fürödni!)
Egyszer. Párbajosat játszottunk, Szvít Méri
jött a hírrel, hogy megvan az első Hungarian
Grand Prix győztes. Zoli, mint Strászen bán,
le volt lőve. Szilvássy gróf kezében még
füstölt a csontberakásos fa-colt. (Hetekig
faragtuk, festettük).
Vérében fekve (az oda volt képzelve,
Zoli nagyon tudta), mintha az utolsó
szavait, kinyögte, hogy az első Hungarian
Grand Prix a harmincas években volt, amikor
ez a párbaj játszódik, Szvít Méri.
Itt halok meg érted. Legyetek boldogok.
Pár év múlva, azt hiszem a harmadik vagy
negyedik Hungarian Grand Prix idején (Senna
győzött) csókolóztam először életemben.
Szvít Mérivel.
__________________________________________________________________________________________________________________
Bizniszelni
Időzavar. Amit írok, régen írom. Az első
mellre téttel kábé ilyeneket zajongtam
az eredendő éhség istenéhez; nem hiszem,
hogy vers. A vers szavak keresése, mint
kihalászni tengerbe fulladtak súlyát.
De a szavak nem istentől valóak.
Az zajlik bennem, hogy hamarosan félek
az ablakhoz állni. Félő kilátni. Ítélnem kell.
Elszámolni. Egy kitört járdaszegélytől
a pályafutásom. Pillanat-rengeteg.
Sötétedés, napkelte. Mint hunyorgó
geodéta a műszer előtt. Tengerész
távcsövében az árboc fények. Ugyan, semmi
sem elég pontos, ami emberi. Nem fontos
az oktatás; élni fontos, megélni éhezőt és
eltelőt. Ahogy az ujjakba praktizált memória.
Fogni és elengedni.
Ha megkésve, most oktatna és a maga
oldalára szándékozna állítani a dot-com
civilizáció, érezném.
Hiszen amikor ablakban állok, erre is várok.
De nem kellenek szavak. Blog. E-mail.
Bitcoin. Újból tettetés, példabeszéd. Jézusból
is hamar Krisztust csináltak. Szeretem
azt a pontatlan időhatározót, hogy hamarosan.
Hamarosan meghalok és tulajdonképpen
még szerelmesen, lehetne velem
érzelem-bizniszelni.
____________________________________________________________________________________________________________________
Egy halandó intelmei
I.
Az oktatásból valójában annyi a fontos,
hogy nem ártani. Gyógyítás. Igen,
pontosabban megelőzés. Amit valójában
úgysem lehet. Meggyógyítani sem
lehet senkit. Halasztani, erről van szó.
Az önszerkesztés tragikomédiája.
Múláshoz kalkulálni humán tudást.
Minden idők legnagyobb halálát nekem
élőben közvetíteni!
____________________________________________________________________________________________________________________________
matróz vizsga magyarul
panelbetonba kötő emberi jog
lezárt határok golyóálló versek
a szív előtt
matrózvizsga magyarul
hova akartam én menni - késő
szabadságharcosoktól szabadulni
öntömjénezők ellen-magyarja
hova hova hova
hittetőben bízó haramia-harmat
birodalmas nemzet
sztár ügyvéd sztár oligarcha mega sztár
csendes többség topless pártkatonák
szigszalaggal alaptörvény-jegyzet
egy nyelvű egy szokású nemzet
illatos mosolyú üres büszkék: se á se bé
kurvulni magyar matróz
maszatolni
tengert
magadra hagyva: lenni
hová akartál te menni
____________________________________________________________________________________________________________________________
caché
szennyfoltot hagynak a felhők
érik és reped az ősz
vastag szeptemberi hét
patkányszínű az ég
hiába kereső-gép
nem találja nyarunk
nem lesz mindig vers és vigasz
fölhalmozott átkom-bákom játékaink
amivel készültünk az életre
bogyók – nyári vér
telepakolt fonott kosár: pléd ábránd
fagombás rejtekhelyen szusztalan átélt
varjú-csapat támadás
másnap plétányér kő fa csörömp
fagyott ujjam lehelted – nem tisztességes
hogy véget ért
tudod hol van ma rejtekhelyem
Bretagne sziklán
kiállva a tengeren
https://www.youtube.com/watch?v=c_s1jJi1Rb0&feature=player_detailpage
_____________________________________________________________________________________________________________________
Dream cancelled
az ősz előnyei
(kilátástalan nevetés) újabb nő kell
az újjá született régi (mind kell aki volt)
szezonális gyümölcs
szem előtt a rothadás
a hit kopár foltjain
az arra született nővel egy egész ősz
önfeledtség
kevesen tudnak újraszületni
ugyanabban a halálra ítélt testben
mégis ferdén beszűrődik a tél
ahogy egy intelligens kutya tartja fejét
melankólia sivít: hűség
a hűtlenségben – ezt tudom én
utolsó évében anyával négyszer vagy
ötször voltam együtt-imádkozni
tizenhárom évvel apa halála után
újra kifestette magát: készült
hazafelé elragadtatta magát
dicsért örült hogy megszült
dölyfös bazilika nem hunyászkodol?
nem félsz, hogy mégis van Isten?!
felelős értem minden nő – (egy magyar
a legjobban) aki elhagyott és akitől én
jöttem el mert én vagyok maga az ősz
egy ág: éretlen és túlérett gyümölcs
Lola wants Lola gets
(give in)
____________________________________________________________________________________________________________________
gangland
hirtelen etűd
szívecskés spagetti függöny
vasalt ingek aranyozott koronák
és meleg pulóverek
az arcok szeletei nyugodt-hidegek
perzselés nyomai
szabad tesztoszteron
aluszürke celeb-zaj
azt mondják
a tükrös focilabda
egy pályázat győztesének
járó ajándék
_________________________________________________________________________________________________________________________
ha összefoglalnám,
a szélirányt, pénz-nők-csillogás,
termoszban a meleg élet.
belső szabályom volt: mindegy mi, csak jó legyek.
utólag azt mondtam sajnálom,
csúfolnom kellett törvényt és eget.
sok hirtelen etűd,
szívecskés spagetti függöny,
vasalt ingek aranyozott koronák,
a számon kérőknek már menekülve mondtam,
engem szabadnak szült az anyám.
hely, állás kereső, átvizsgált lelátó.
Isten elvette a nőmet, végül Anyám - gyakorlatilag
kétszer voltam tudatos. amikor („elegem van”)
elhagytam mindenkit: a múltam, szülőföldem,
és hunyászkodva Neptun-szolgának szegődtem.
___________________________________________________________________________________________________________________________
virradat
mintha ezer eldobott cigarettavég,
izzik és füstöl a hajnal.
a sötét tömbbe osonó macska-talpú
fény ígérő-puha. előcsalja
száraz szájakból az ásítást.
ahogyan lőfegyveren a hangtompító,
álmos puffanás az ébredés. idegen illat.
a napfény perzselni készül, amint
örökké készül minden jelzőrakéta,
vagy az s-o-s jelzésre váró lámpa
mentőmellény zsebben. és a
besüllyesztett konnektor szemek
hunyorognak. a súlytalanságból
vissatérő testeken, mint
bezárt szárnyak a paplanok.
istenem, mióta, mitől nem alhatok?
____________________________________________________________________________________________
rend szer
a költő nem nyúl tudattágító szerhez
lát igeidőket dildót a biblián
a beöltözött prédikátort
mohács túlélőit párizsi békeillúziók
ez olyan "látva lássanak" ami a halucináció
világméretű optikai kábel hálózata
frekvencia tánc és a
hőkamera színeinek predátora
atmoszféra változatok adag --
néha még apellálok a józan észre
gondoltam, amíg társra várok
játszok vesszővel, ponttal.
felforgatom a porodat, anya.
Ujjpengetés, ahogyan nagyapa
megnézi éles-e a kasza. Én régóta
azokat vádolom, akik kecsegtetik a
mai megmentőket és nem zárják
magukban egy piszkos csillogású
negyedbe a magyar prostitúciót.
______________________________________________________________________________________________________________________
Nyaralás
a helyszín annyiból érdekes
hogy lelőnek-e vagy sem
lássuk be eddig nagy
szerencsém volt mert nem
hordok magamnál "only words"
és a reklámok hatására
illattal kevert testszag
pénz helyettesítő ígéret
világ bónusz "only words"
bizonyos kíváncsiság még maradt
tengerparti orgiákról
törött tekintetűekhez árvaházba
____________________________________________________________________________________________________________________
határaim
A bőr határait átlépve
beomlott bánya
nincs testi végtelen
és nincs szellemi vég
mert a magára hagyott
eltemetett vagy az ami
el sem temethető
a Föld krátereiben
tuszkolja a kietlen ős elemet
mint a Szalajka völgyben
megfigyelt ibolya
_____________________________________________________________________________________________________________________
kell vagy
nem kell
ha mint költőnek az ihlet
jön ígérőn és röffen ahogy
egy szinonima józansága tüntet
a költő ottmarad mint kés vagy kolt
corpus delicti
esetleg metafórázik
igéző hamvút – a költő álma:
tisztaság, hihető, ígérő bizonytalanság
s ugyanez a gyönyörűség ugyanebben a versben
a merénylő
_____________________________________________________________________________________________________________________
Könnyű álmot ígérj, gonosz
Mondani magamnak hanggal és szívgörbe-titkosan,
egy Québec-i kórházban közönséges bajjal, hogy
Apám sosem járt kardiológián. Mondani, dani, mondani.
Apámnak sosem volt szívpanasza, Apám jó alvó volt.
Mert a szív pszichológia. Is. Apa bejárta a rábízott vasúti
pályát, a rábízott Bükköt. Házi és vad, állatok szótlanságát
fordította nekem. Ő nem őrködte szürkülettől napkeltéig
az Óceánt, mintha gonoszok járhatnának ott.
Pálinka, pörkölt. Magyar hagyomány.
Muslicanyál és csonthéj-méreg. Bármennyi kiscsikó, juh
és első áldozó: kiöregszik, levágatik, szétszéled a törzsnyáj.
Tejes mandula, szilvás bukta. Sohasem hallottam Apám
katona-történetet, cigány, zsidó-ölést, háborút mesélni,
egy maradt a fejemben, hogy ez olyan ország,
ahol a gonosz lakik és ha beszélünk róla megjelen.
...most tisztábban látom, hogy jól döntöttem, amikor
abbahagytam. Majdnem azt írtam, abbahagytam
magyarnak lenni. Nem így van, de felfüggesztettem.
Fogvacogva hagytam ott, és fogvacogva térek vissza.
Gonosz ígérgetők országa, nem az én hazám.
Hamvas azt mondja ez a nép sohasem engedi, hogy
a káprázatba csalják – alvással védekezik. Hamvas
csak beszél. Pedig ismerte az üres és túlterhelt lelket.
Nálam speciálisabb a helyzet, hiszen nem alszom.
Éjszakákon keresztül nem alszom. Semmi szert
nem vagyok hajlandó szedni. Egy híres Québec-i
specialista érti ezt. Félő, hogy a szívritmusom
zavar káprázatba.
______________________________________________________________________________________________________________________
illúzióból vissza
odafelé humoros volt bennem a beépült őrület magyar-
kodókkal magyarkodás: megütött hogy ők ezt a nemzeti
ökör-pátoszt nem játéknak tartják mint fakardos gyerek
a halált pedig a pisztoly sem irányítható – ha elsül ha nem:
akadály mint a hús amiért leölik a vágóhíd intézményesítői
az állat tovább él – elfogyasztod és egyszer olvasol
arról hogy kit lehet szeretni
sokáig nem látsz tisztán mert azt hiszed hogy a szavak
hozhatnak megváltást késóbb hiába írod jóságod vicceid
a pátoszt: már nem tudsz jóízűt játszani ezekkel mert
megszólít a rideg tengelyű teljes magyar birodalom
(senki sem tilthatta meg hogy ne játszunk fakardosat)
_____________________________________________________________________________________________________________________
Szerelmes vers
Egy dupla szárnyú légy szállt az ebédlőnk
ablakára. Végiggurult látóterem kifutópályáján.
Energikus, könnyen téphető szárnyak.
Így repültem én is ablakról ablakra, kontinensről
kontinensre. Dzsem és piskótával a szájban,
dermedten, mint egy hatásvadász trükk:
háborús, kémfilmekben látni ilyet. A pilótát
kell keresni, hogy kilép, lehúzza csúcsos bőrsipkáját,
és én megmutatom a fürdőszobát.
Párom ágyat készít, ápolja. Ezentúl nem
egyedül, a sérült én, az idegenbe haza-
érkezett magyar-én leszek a páciense?
_____________________________________________________________________________________________________________________
Bolond idő
Elcsépelt trükk, hogy csak az utca
egyik felén esik, és a járókelők
átszaladnak a másik oldalra.
Te is féltél és átszaladtál nevetve,
különben minek jöttél volna át,
fejeden a Le Parisien.
Különben minek mondtam volna,
öt hat francia szót,
météo fou, fou, tu, sourire, étrange.
Azt is akartam mondani, hogy
arcod szökött álmom tárgya,
météo fou, fou, tu, sourire, étrange.
Azt is, hogy véletlenül vagyok itt,
Párizsban. Holnap vissza kell érnem
Marseille-be. Hajó, brmm, brühm.
Mondtam abban az öt, hat szóban.
Bolond idő, bolond.
Nevetni, bolond idő.
____________________________________________________________________________________________________________________________
kiűzetés a pocok lyukból
valamikor a délibábról
azt hittem csinálják
pedig nem kell hozzá ember
ember ahhoz kell hogy
egy kreatúra
rezdületlenül maradjon
rendületlenül higgyen
valóság sem kell
(digitális erek)
valóság ahhoz kell hogy
legyen illúzió komment
a napkeltéhez olyankor elég a Nap
_______________________________________________________________________________________________________________________
Hideg atomok X.
Máig megmaradt bennem, hogy
elmegyünk a tejivó mellett. Gőzölt.
Elfeketült időben, verőfényben.
Nem mindig volt elég a nedv a szádról.
(Valld be végre, hogy jó ötlet volt,
a szádból kiharapott kalács. Ó azóta
csiganedv és delfinorr volt a számban. De
akkor még nem volt a szégyen olyan, mint
most. Akkor nagyon újnak hatott egy
lány-száj. Túl voltam a mindent szétszedő,
berhelős kamaszkoron, tudni akartam
belülről az összetevőid. Főleg azt a
misztikumot, a készülő nő lebontását és
feldolgozását.)
A barna asztallapon bögretalp-kör tej.
Most is hallom, hogy elrontom a kört,
pedig a kör a teljesülés.
Autót rajzoltam tejes ujjammal,
hajót, jézus-vonaglást. Az orrod
beleszaladt a kakaóhabba úgy röhögtél.
Fonott kalácsból kereszt.
Tél lesz megint. Fehér. Mesterséges meleg.
_______________________________________________________________________________________________________________________
Hideg atomok XI.
Meglepődött az új nőm.
Tudtam, hogy mit akart. (Figyelj
nekem volt 132 nőm, ha leszámítjuk
a nyilvánvaló túlzást, nyolc. Még akkor is
több, mint neked, és vegyük bele, hogy
egy csomó nő bemelegszik egyszer, kétszer.)
Tehát mit akar egy új nő. Anya lenni, de
nem minden nap. Legalább harmadrészt
kurva szeretne maradni. Minden nő
anya és kurva. Ezt persze nem kell így
kimondani, homályban. Mint az átmenetifémek
elektronszerkezete. Vagy a poézis,
szülőd és kurvád.
________________________________________________________________________________________________________________________
A felejtés eszközei
Ledobtál szokást és neveltetést.
Csapkodtál a Pacific óceánban, szempilla-uszonyú,
mintha a nőiesség őshelyén.
Vihar lesz láttam, hiszen évek óta
ismertem a Neptun-készülést. Fedezék!
Szemedbe úsztam.
Havária. Láthatósági mellényt hordok.
Hulló jelzőfény a horizonton. Előbb utóbb ki fogok
menteni egy sellőt a vízből. Víz és kiszoruló test.
Látható lesz a láthatatlan.
Kértem ne használj egy hétig illatszert a bőrödön.
Nálam össze-vissza jönnek a hét évek, az
álmodozás és fölfedezés kora, leépülés.
Testtej és parfüm nélkül (babaszappan) kíváncsi
voltam: a natúr test kémiája. Gyenge fahéj
voltál, elraktározott az agy.
Mostanában fedezem föl ahogyan jelzőfénynek
szilárdulsz korom és nitrogén-dioxid részecskéi között.
Agy-amulett. Lassan tíz éve őrizlek,
mint a gótika kőcsipkéit századok.
Hópehely-öröklét, barbár fétis.
Rohan velem büszkeség, önvád,
mint magukban beszélőkkel a biztonság, a hit.
Ihlettelen csúfolódó arcok, egykori ismerősök
visszanéznek metró ablakokból,
érzéki húsos ajkak és a cérnaszájú nők,
mintha túlvilággal volna ősvitám,
engem kell kimenteni, a láthatósági mellényben.
Látod, a szerelem is hiába volt. Súlyemelőnek a
súlytalanság. Az sincs ami van. Hazudás,
önbecsapás, szemérem is minek,
eszköztelen színészet. Semmilyen szél.
Ajándékba, fátum.
A változás dílerei tudják hol találnak.
Régen leírt tragédiákba új-hangszerelt dal,
ember-bajos század, rokkant újszülöttek,
az élet fölött villám görnyedés.
Kiút és bagolysuhanás. Vannak-e mindennapok?
Postás siet másnapos reménnyel.
Integető madárszárnyak, vers. Vers. Diszpécser vers.
Mégis újraépítkezem. Összeöntve a zúzalékkal,
hogy átforgatnak betonkeverőben. Addig jó
míg a sérülés tart, vagy a villanyáram,
de eszembe jutsz a gyógyulással. Elfogy az ősz is.
Utána hópehely és öröklét. Félek a téltől,
mert elfeledlek, félek mert nem feledlek.
A tűzmotyogás.
___________________________________________________________________________________________________________________
Ma
Egy temetésen, temetetlen magamba botlottam.
____________________________________________________________________________________________________________
Visszafogott zajongás
Póz, esőben. Szívesen nézek ázott divat-modelleket. Ma-
szatos címlap. Egyetlen száraz, a jelenidő. Régebben kedvenc
fordulatom volt ideiglenesen abbahagyni egy gondolatot,
vagy építendő házam lépcsőfok kiosztását, sőt a lépcső
lendületét, hogy majd folytatom. És régi félbehagyott ügyet
folytattam; újabb felhangjaival a belső partitúra: vallomás.
Nincs folyamatos folyó. Vége szakad, mert ott az óceán. Vagy
megáll, mint rengeteg gondolat, visszafelé folyik, kiszárad. Egy
nyári zápor, gyülemlik, s újra indul, térképre kerül: patak, folyó.
Zongora billentyűi sem folytonosak: rés. Talán a
pokol lejárata, elnyelt harmónia. Résnyire nyitva
a fölfedezés kapuja, ígéret. Félbehagyást izgalom fölidézni.
Visszaemlékezve a kapuk barnák, mint a seb. Bár, sok színű
a seb. Var-elválás, a fény alátekintése, gyógyulás-affér.
Rengeteg elhasznált árnyék. Azt már soha nem tudom
újramondani, ami ideiglenesen félbemaradt. Összenéztünk
a kilincslyukon. Azt mondtuk pedig, hogy megbízunk a másikban.
Egy jó titok, örökre titok. Milyen a jó, folyamatos viszony?
Lassan elfogy az ősz. Jaj, hol a nyaram? Póz az esőben.
Egyetlen jelenidő mindenem. Régebben kedvenc
fordulatom volt ideiglenesen abbahagyni egy gondolatot.
_______________________________________________________________________________________________________
Novemberi ezüst
Viszem, vagy ő visz az ezüst matracon. A tévé
be van kapcsolva és szolid. Fordulunk,
hogy nézni lehessen a búcsúzó nyárba. „Utolsó
szép hétvége, kiránduljanak, használják ki
kedves nézőink.”
Nem hosszú utazás, mint két kifogott hal,
ő tátog, én rándulok. Két pikkely kupac a
matracon. Halvérűnek lett volna jó, fehérvérűnek.
Nem is tudom minek kellett volna születni.
Színszűrőnek. Ne domináljon az aranyozó Nap,
hamarosan kopasz ágak erezik a gránit-szürke
novembert. Köd-ezüst. Mi egy köd súlya?
Unciára mérhetnék a ködöt. Vannak dolgok,
amiket nem érdemes tisztán megfogalmazni.
Láthatatlanul hozzá vagyok plombálva a
haltársamhoz. Néha kirándulunk a folyóparton
és visszasüppedünk a matracba. Tévé be.
Egy ezüst-szürke plomba, ennyi lesz, már most
ennyi a szerelem? Ki nem állom az ezüstöt. Talán
a kályhaezüst miatt; abban a házban kentem,
ahol születtem. A bába hazament, s első szem-
pattanással kiszúrtam a kályhát. Fázós lettem.
Valószínűleg Anya és Apa ezüst-lakodalma
tett be végleg, egész este bömbölt, hogy hol
van már az ezüst nyár.
______________________________________________________________________________________________________________
Páncélozott lárva
Jogilag nincs is nő. Anya van, család, haza.
Már ha van. Semmi nem állandó. Jelenleg semmid nincs.
Jelenleg, azt jelenti: amíg élsz. Kilesed a metamorfózist,
nem illik, csak mellékkörülmény, hogy lehetetlen.
Identitás-lárvák parádéznak. Páncélosok és nukleáris
arzenál. Fitogtatni a felülkerekedést. Egy nő sikló gondolat.
Antenna, szál drót. S mint madarak táviratozzák az élet
adás-vételét. Az ősszájúak embrióit. Hernyóra szárnyat.
Hány csúszó-mászó, nagy ábrándú hajót, a civilizáció
tenger alá vitt optikai beleit? Digitális kor, régi
frekvenciák. Valószínűleg hozzá lehet szokni, mint
a panorámához. Múlt héten bejárta a médiát, hogy
az Eiffel-torony acélján egy csiga megindult fölfelé.
Repülő, papírhajó, csákó, az elején könnyű origamizni.
Hajtani. Innovációval a változtathatatlant. Harmonika
lihegés, hiszen a papír nem simul vissza, mint
ravatalozotton a bőr. Aki nem tud jelen lenni megidézhető,
metamorfózis csak a jelenben van. Kandallóba és
egyéb égetőbe bármikor kerülhet koromtalanító por.
Egy bútor enyves csapja, mindig úgy van a kezed, s nyújtod
ma is egy másik kéz felé, félénk hajtogatva, talán a
tér és idő szakadékát érzékelni – nyújtod ma is egy
másik kéz felé, mint amikor még nem akartál
felülkerekedni. És amikor még nem használtál szavakat.
Ítélő szavakat. Pihét, páncélozott vértben.
Ősszáraz, némelyik szó rideg,
megtermékenyíthetetlen, másik átalakul.
Hernyó mutáció. S hány hajlékony átmenet egy vers?
Gondolat-enyv, csúszni, mászni kell. Osztozni
hormonon, szavakon. Hány lárva és torony, csiga és
panoráma, míg lángot kap egy vágy.
____________________________________________________________________________________________________________________
Serkenés
Tudta, hogy verset írok, mégis megzavart.
Bizonyára nagyon fontos neki, hogy segítsek,
kimentem és a lábazatra fölraktuk a csillagot.
Nem sikerült visszaesnem az elvonatkoztatásba.
Munka hevében meghorzsolódott kézfejemen
nedvgyöngyök sorakoztak. Már úgy tűnt
megállt a serkenés, s az ablakon átszűrődő
fényben a valós idő: nem akartam sebnek látni,
elmélkedni sem az emberi kéz automatizmusán.
Dicsérni akartam asszonyom, hogy rendet tart.
Bennem, a szobában, homlokzaton. S
közös káoszunk csupán könnyű horzsolás.
Visszaemelhető, ami lehull. Nincs elérhetetlen
csillagunk. Megállt a serkenés. A gyöngyök?
Elszórni való, mint a vers.
__________________________________________________________________________________________________________________________
dérrel érők
abból indulj ki milyen volt
amikor félig csináltalak meg
(hiába Káma szútra kamasz útra)
kerti fa alatt elrohadt a szilva
életerőm teljében semmit nem
akartam egészen: édeset hánytam
hallgass - most fogsz édesíteni beérésem
előtt – erőszakos lesz tőled az ember
juszt sem beszélek róla ha álmodom
______________________________________________________________________________________________________________________________
Egy homeless verse hozzám
Szponzorálom a mai napját, mondom,
írjon egy verset hozzám;
mint Petőfi: István öccséhez, ja.
Sokszor látom a csont-bőr srácot
a Szajna menti parkban.
Végzett a muszlimok jellegzetes
szertartásával. Hajózásaim során
sokszor kifigyeltem, akár rakodás
közben is bekövetkezik az Allah-beszélgetés,
a szura. Pár mondatot megtanultam arabul.
„Ti hitetlenek!
Nem szolgálom, amit ti szolgáltok,
és ti nem szolgáljátok amit én szolgálok.
Én nem szolgálom, amit ti szolgáltok,
és ti nem szolgáljátok, amit én szolgálok.
Megvan nektek a ti vallásotok és nekem az enyém!”
Félbehagyta a levegő vételt, Normandiában
anyanyelvén szóltam az arab sráchoz. Már a
nézéséből éreztem, hogy intelligens.
Festészetet tanult, sorolta az impresszionistákat,
mégsem úgy alakult, ahogy szerette volna,
hiába jött Párizsba, Rouen-ba.
Nem úgy alakul az senkinek, mon ami,
(ismerte Munkácsyt, Csonváryt). Petőfit
magyaráztam, a világszabadságot. Még
Marokkóban ő is írt verseket, de az csak nyűg,
úgy mondta: lom.
Azért kíváncsi vagyok, ha írna erről a
találkozásunkról....Jó, mon ami, de arabul.
Azzal mire megyek, nem tudom elolvasni.
Akkor én is írok neked, (otthontalanok),
magyarul Normandiában egy Marokkóinak. Lom.
________________________________________________________________________________________________________________
A nyomulókhoz
Nyári napokon fehéret szállított.
Fagyokban feketét – bárhogy a Napot. Azt mondta
kamasz hülyén, a Nap. (Később visszatért ehhez,
de akkor már úgy hívta: Sun. Secondhand Sun.)
Hozta, vitte a szponzor elvárása szerint,
még csak István volt.
Amit/akit választunk (avatárt, néhány mis-mást), azok
leszünk. Egy tavaszon Istvánnak kívül kell állnia, selyemkórón,
élete egy fázisábanmagot érlelnie: Stephen, Étienne,
bár koravén volt mindig, lezser missziós.
Élhetne halandó-jól. Tengeren, coast to coast.
Rövid az út, s föl- fölleng a
függöny, a végső desztináció: morális pánik:
a toll és a tinta is zajt csap, mint egy leesett tárgy.
A puffanás? csak le kell írnia – cloud computing,
mintha fekete doboznak. Szállítani, hajózni,
közvetíteni kell, de új nyomulás, körülötte blog-hombár.
Lehetőleg Jézus szájába adva, átmeneti rossz: a jó.
Sosem fekete-fehéren, virtuális mérföld, kommunikáció
kérdése a távolság (reklámban egy újabb fogmosás),
aminek a végén valaki ölni fog. Egyféle sötét, ami
nyáron délben jön, árnyjáték a kanál gödrében,
gyermek-lufi, jégél. Ha rímbe szedné, igazolná a kicsengés
minden gondolatát, függetlenül attól, hogy kódolt alany.
----
Tudtam, hogy hétköznapokra ébredünk, s az
fogmosásra visszatartott köpet, ha szembesítelek,
ha szembesítesz. A vadgyapot reptetőszőrei talán
a szabadság elrongyolódása. Pollen, krákogsz.
Gyógyszer. Dupla komment, retúr hatszáz like.
Nem mondasz semmit, csak tudjam, hogy itt jártál.
Mint a nyári meleg, legalább.
__________________________________________________________________________________________________________________
Progresszió
Akkor, ha nem fog növekedni, gondolta,
hogyan lesz? Hogyan fog beletörődni, és akkor
mi az a progresszió. Ez volt az első idegen szó.
Egy francia nőnek mutatta a Szív utca sarkán,
hogy haladjon tovább, - progrè? - aha egyenesen
és ott lesz a Hősök tere. Azóta az USA kilencedik
recesszióját élte túl, a világháborútól számítva.
Hajózik Franciaország és USA között.
Elveszítette Apját, a nőjét (ez nem egyértelmű),
elveszítette Anyját. Hogyan írhatná túlzás nélkül,
elveszítette a választási jogát, a hazáját. Országa
képtelen beilleszkedni Európába. Elege lett, hogy
a kommunisták után, az újak is képtelenek nem
hazudozni. Köd kell, ma már az a hazaáruló, aki
nem érti a nemzeti ürességet nagyszerűnek.
A magyar választást nem éri meg megnyerni!
És akkor itt van a kontinensek között, magyar.
Eszébe jut az első megtanult idegen szó, amikor
fogalma sem volt hogyan törődik bele...
___________________________________________________________________________________________________________
(vis major)
Kísérteteim megszomjaztak. Nevetek,
mert nincs mit kiszipolyozni belőlem.
Előkerül egy ősember-barlang rajz .
Száraz, mint a jövő. Aki már látta porzani
a tengert, annak nincs min meglepődnie.
Kiapadt szemmel fordulok a Nap felé
és erre fölfigyel a kísértet-szóvivőasszony.
Előbb utóbb mindenki odafigyel
az ősember-kortársára, azzal az elsődleges
céllal, hogy számára mire volna jó.
Szövetség egy harmadik ellen.
Ismeretlen gyümölcsöt veszek
észre a legkisebb kísértetem kezében.
Falja. A számban szárított veríték.
*
Jó ez a lét. Kétszer kikapcsoltam a tévét.
Kihúztam, a szóvivőasszonyt nem tudom
lelőni. Sikerszámokat hallgatok. Ötvenes,
hatvanas évekből. Tvisztögen. Táncolok,
nyikorog, porzik minden csomópont.
Megfoghatatlan, mint a por: ki kísér,
ki marad el. Senkinek nincs jövője, csak
ezt nem így kell mondani.
_______________________________________________________________________________________________________________________
Katona József Színház - Kulcskeresők
Nem volt fölhasználva. Tudatlanul hemperdül,
egyik oldalán sincs nyugta. Szélcsendben,
amikor egyszerre fáj minden, meg kellene
kísérelni végre, hogy két színházjegy eladó.
A dátum. A dátum nem végleges.
Mennyire használtalak föl? Kihoztad-e magadból,
ami járt volna nekem? Jegyeink összegyűrve.
A Katonába nem mentünk el, aznap lettél rosszul.
Nem volt fölhasználva. Örökre szól.
______________________________________________________________________________________________________________
Őszi tökön rúgás (L'esprit de l'escalier)
Hol kellett volna visszafordulnod,
a cementtel-lendületben? Vonzó,
béklyó-rügyes tavaszon? Egy-egy őszi
izommemória ösztönzött,
még egy utolsó lázadás (vagy mi az).
Gurult veled az ABC. Diktálni a tempót,
tendenciát, (vagy mi az).
Több volt, mint a fél világ.
Sok út létezik a déli féltekén is.
Taposott és taposatlan. Annak ellenére,
hogy alig van négy-öt variáns, ahogy
eltévedsz. Akkor voltál huszonhat.
Nem tudtál elég jól spanyolul. Föl-
fedezéshez túl felületes, hirtelen globális.
Darált-hús-lé folyt, lövellt az Élet.
Különbözöl. Származásod részletei.
Nem tudtál elég jól humánul. Akkor
voltál harmincnégy. Gurult veled az ABC.
Identitás, pompa és mocsár,
valahol vissza kellett volna fordulnod.
_____________________________________________________________________________________________________________________
Nem látogatott sír
Az én hozzátartozóim kisebbségi érzésükkel
a magyar gőgösök. Kisemmizett világháború-bakák,
paraszt-aratók és marokszedők. Egyedül anya
hamvai vannak velem.
Ronts meg. Tíz évesen ezt mondtam minden
nőnek aki izgatott. Ugyanakkor legyőzhetetlen
ellenszenv volt bennem a hódolók és ajnározók
iránt, ("már életében láthatatlan akart lenni").
Soha nem leszek gyóntatót és gyóntatottat
játszó, sunyító-félénk, üres-büszke.
Majd a sírkövemen ebből a gondolatból
lesz egy rövid mondat, az Isten akarata szerint.
______________________________________________________________________________________________________________________
Egy rekesz sör
Fokozatosan kellene meghalnom. Egyik nap
nem látnám, hiába nézem az M1-et. Rá egy hétre
a Hír tv-t. Aztán nem lenne tudomásom a parlamenti
patkó – összezavarodnék: jobb, bal. Kevés időre rá
elfelejteném kik a vezetőim, s mire, meddig szól a
megbízatásuk. Nem is érteném, hogy jobbítani akarnak
otthontalanságon, jóléten, az egész főváros kimenne a
fejemből. Vidékre szorulnék, egy borsodbótai kunyhóban
már csak a CNN és én. Enni nem. Iszom és hugyozom.
A borsodbótai soron gyorsan ellehetetlenül az élet. Majd
egész Borsodban. Föld közel, Föld távol. Trükköket
tud, aki folyamatosan haldoklik. Mesterséges intelligencia,
utolsó utáni észlelés: az atmoszféra lassú szökése. A fa
a legjobb anyag, de tönkremegy. Kialakul az: elmúlt.
_____________________________________________________________________________________________________________________________
Az ünneprontás évtizede
Uram légy egy kicsit pitiánerebb. Hagyd a stratégiát.
Úgysem lehet ez már az A terv.
Merevlemezről hívom, mégis túl flexibilis a jelen.
Nekem, nem konkrét. Gyakran semmi közöm hozzá.
Vállalható, ledolgozott élet után ideges vagyok, ha
átvilágítanak. A lámpát le- fölkapcsolók
ne találják meg bennem, mint
egy privatizált gyárban: a prosperitást.
Csalódtam Uram, hazámat elveszítettem, szinte
az összes szerettemet, de a motorikus én
hibátlanul működik, mégis mintha bio és
zöld imádók Barkas-büdösében – irredenta
szódásüvegen keresztül, homályos idea-tánc
(feudális demokrácia): kirothad a gyökerem.
Uram légy egy kicsit felületesebb velem, mint egyik
szóvivőddel. Csak beszéljek fáradt gépiesen,
hogy harcolok a gonosszal és kihozom partneremből
a maximális szeretést, a dühöngő táncot, s leszek én
még bohóc-doktor.
Ma tartósan leköt az erőszak, a szellemi sorsom.
Levegőnek néznek a magyar szentkoronás basák,
oligarchák, a nemzet megmentői. Ettől muszáj
nagyban gondolkodnom megint. Népben és Nemzetben.
Sorsban. Háborúban. Töltőre raktam sok etűdöt,
országimázst, világvárost. De jobb, ha lennék egy
füttyösgyuri, hogy értsem legalább a csapkodó
magyar Nemzet headline-jait.
Ne vígy engem kísértésbe, most egy darabig ne
legyen március tizenötödike, október huszonharmadika.
Uram légy egy kicsit pitiánerebb.
__________________________________________________________________________________________________________________
Ez már a komplexus?
Létezés. Kiszámított véletlen.
Nem alszom hason. Háton
fekve horkolok. Panasz?
A haldoklás dokumentuma
Látni illúzió. Álmom nincs.
Arccal az ég felé. A sötét szabadító,
és hamis. Képes vagyok kitörni.
Tudatalattival, ha kell - képes vagyok
rá; mi másra lennék képes.
Pillanatokra fekszem hason.
Konditermek plafonjain előre megírt
sorok, szállodában, hajókabinban.
Állítólag a szívnek könnyebb
lenne hason. Ki tudja mi könnyű.
Lehet-e hinni még, hogy Isten figyel,
s a teljes halál, ha percekre párnába
rejtem arcom, mint egykor
melleid közé. Nincs mit bánnom.
Nem én hagytam el, a hazám.
____________________________________________________________________________________________________________________________
Sphinks (Sh-nak)
Mindegy hova mentem. Túlélni. (Akkor már hajóztam.)
Tartoztak, tartoztam. Elszigeteltem magamtól.
Kerültem a szigeteket, ahol amerikai turista,
pénz, nő. Nem lehet túlélni. Az egyetlen után,
létezhet-e egyetlen? Második ifjúság? Manapság,
ismét bókot kezdek dobálni. Semmi több, magam biztató.
Kimondom idegen nyelven a szavakat, amikkel
szégyenkeztem anya előtt Szilvásváradon és Budapesten.
Ma már egyenértékű vagyok mindenkivel. A franciák
könnyed állékonysága, az amerikai glamour – csak
pillanatokra látom, ahogyan mélyül a gödör,
s berántja az őszi falevelet.
Mennyire szép tud lenni egy gödör. A befelé szem.
Lehetőségeimnek alig van kockázata, és inkább
misztikus, mint fenyegető a bennem zajló meszesedés.
Félig kész semmi. Talán egyszer még építkezem az üres
verem fölött. Túlvilág bejáratát őriző,
címet adok neked.
_____________________________________________________________________________________________________________________
otthon (a tenger és az ég között)
lebuzizva állt az Andrássy-Szív utca sarkán
(nem adott tüzet nem dohányzott)
éjszakáját régi barátnőjénél töltötte - búcsúéjszakát
fényes szeptember délelőtt ment hazafelé ahol anyja élt
nem vette komolyan mért azt a bőrfejűt vette volna komolyan
(később egy francia toronyban megszédült talán e miatt)
amikor fejbe ütötték a villamoson magyar zászlós
drukkerek - a fejét fogva leszállt - zsidózták
két hete? aluljáróban rászóltak hogy írjon alá
továbbment és lekommunistázták
se nem zsidó se nem kommunista se nem buzi
csak pár hétig volt Budapesten különben tengerész
hazajött valamiért
továbbment
ment jelzőkkel mendegélt
összefirkált kereszt csillag korona
graffiti infantilizmus: mi mit jelent
se nem zsidó se nem kommunista se nem buzi
(nagy hangú ötös BMW legyorsulta a Suzukit)
nem ment föl az anyjához már Csepelen járt
ismerős táj tizenéve tánciskolás lányt kísért erre
de semmi kiemelkedő vonzó
semmi cél amit megrohamozna
ha esetleg visszajönne rohamra készsége
kerekesszékesek gyülekeztek a parkban
ahol a tánc és illemtanra járó lánnyal csókolózott
mínusz halom vízió-hegy lila sikeres
ködbevesző piedesztál ment lebuzizva mendegélt
át a fényes szeptemberen: szárazföld haza fi
gyelt föl föl a régi kis dombra
óvodások kézen fogva érkeztek
az előénekeltek szerint játszottak – mint minden gyerekkel
minden óvónő évtizedről évtizedre hogy egy kis dombra
lecsücsülünk
(így lett volna jó - játszásiból menni lecsücsülni menni
elbúcsúzott a hazájától)
(leaving home)
________________________________________________________________________________________________________________________________
magyarságom I.
ez a medence rezisztív
mohács és gönyű között
a limányos kapacitív
tyúkom mondja kitrákotty
félpénzemből még mit fizessek
ezt nektek - lőjj dömötör
________________________________________________________________________________________________________________________________
sokat várt
emlékszem apám milyen sokat várt
a koromtalanítástól
majd figyeljem meg hogy húz
még karácsony előtt eljött
a fekete ember hátán a kefével
este begyújtott és azt mondta mégse
úgy húz mint ahogy húznia kéne
összehúzódzkodtunk szenteste
apám sokat várt
emlékszem apám milyen sokat várt
a kerítésfestéktől ne drótkefézzem
egyből rá a rozsdára alapozó és
fedő festék egyben kentük apám
kívül én belül emlékszem milyen
fehér volt az a tavasz anyám
kiteregette az ágyneműt s egész héten
úgy tett mint akinek véletlenül
az áprilisi szélnek bomlik ki a haja
emlékszem apám milyen sokat várt
tőlem – technikumba íratott pestre
mert ott az egyetem is rögtön utána
jössz vissza fiam az eger-putnoki
vonalra száz éves itt minden újat kell
csinálni – mérnöki munka:
kétezerre magára talál ez az ország
te még megéred – emlékszem
apám milyen sokat várt
___________________________________________________________________________________________________________________
tréfa
nem hittem a fülemnek
azt mondja leszop
kerekesszékes kurva
próbált mindent – távmunka: verset ír
ősi rokonság nyomorék költő kurva
önkormányzati munkája volt de
ütközött egy motoros postással a járdán
képtelen minden nap bejárni - viszont él
megittam a boromat
fölkaptam a cetlit
„bármikor hívj ha unod hogy normális vagy”
támolyogtam ki a járdára
postás szólt leejtettem
a cetli hátoldalán: TRÉFA
A postás motoron ült és várt a kerekesszékesre
vissza kellett mennem hogy szégyellje magát
ez egyáltalán nem vicces undorító
„nyugi egyszer úgyis visszajöttél volna normáliskám
minden igaz: a kerekesszék az ütközés
a vers a számláim és hogy élek”
_______________________________________________________________________________________________________________
magyarságom II.
precedens nélkül
mért lennél következetes
a következő hiába nem te - te leszel
nyim nyám pátosszal nemzettel
ország minek a szélén
minek a közepén
cigány a cigány is
silabusz
___________________________________________________________________________________________________________________________
magyarságom III.
a hideg kiráz a sztárkultusztól
pláne ha politikus az illető és magyar
sejtelmes mind ha ember de
finnyás csak ki böjttelen
szeretni úgy az igazi ha nem tudod
ma már a hazaárulók között
van több magyar közélő
____________________________________________________________________________________________________________________
dilatált híd
átmentem rajta
ködölt
számtalan november
zúzmara-karácsony új idő
egyetlen navigáció-program sem
számolt vele
de a híd ott áll kamaszkorom végén
zúmolhatatlan távol
mint széteső kutya ugatás
a vadon és szelídítés ellentmondásával
első szeretőm
_______________________________________________________________________________________________________________
a tengeren
sellő után, kézfejed ér-mintáit nézted
nincs, nem érheted utol a messzeséget
bementél a kabinba, kimentél a deck-re
megkaristoltad végül, irritált a politúr
valakinek elmondtad volna, bár
nem Love, nem Amour
feszült a tükör, hallgatott az óceán
versbe fogtál, égettek a magyar szavak,
mint fogoly zsebét a kapszula cián
Segesvári Hortenziának
________________________________________________________________________________________________________________________
Dear Boston Solar Company!
I appreciate your activities of environmental
movement, your effort in green politics.
I am convinced that your specialization in the
designing, production and marketing
of HOME MAKING is the one people need
from Ghana to Great Britain...
Nem mentem el. Elfogyaszthattam volna
egy kontinentális reggelit.
Medence, masszázs, szauna.
Mindezt ingyen, azaz eladok majd napelemes
rendszereket. Úgyis behajózom a világot.
Brazília, Chile. Vagy geotermikus cuccokat a
a kedvező geotermikus gradiensű országokban.
Stadionok, Notre Dame, hatalmas piac. Új,
hatalmas lehetőség az elszegényedőknek is.
Kedvezményes hitel!
Fát lopni szintén ingyen. Tüzelni.
Maratont futókra. Aberrált világ.
Apám hamuzott. Solar, hitel, meg
geotermia, tudta, Apám hamuzott.
__________________________________________________________________________________________________________________________
a teljesség igénye nélkül
apámmal fekete berkenyét ültettünk
egész őszön néztük megeredt nem eredt
akkor mondta viccelve
(nem tudhatta hogy rég nem lesz
amikor bennem egyre elevenebb):
„tudod mit csinálunk most? -
kontrollálni akarjuk Istent”
azóta kilyukadt a kő
önéletrajz-másolatok
beragadva jelen és múlt között
fantáziámban nem maradok tengerész
voltaképp egy hülyeség
határozta meg életpályámat
hogy a villanykapcsoló: az mekkora
igen-nem nincs kicsit vagy nagyon
műanyag érettségi után
hajókat értelmeztem a vízvonalhoz
felülmaradsz vagy a felszín alatt
érintkezés: van vagy nincs
a vihar tizenkét méter hullám
alatta fekete berkenyék
prosperáló kétség
sehol nem voltam a helyemen
soha nem tudtam mikor vagyok a helyemen
hét évesen most ? (vers-otthonomban)
különbözetlen jelen és múlt
mintha biblia-lap a billegő asztal láb alatt
(apám a balesete előtt kerti asztalt csinált)
_______________________________________________________________________________________________________________________
cséza és porsche
kiteszlek a tisztességnek
a sűrű lehetetlenben partizán lehess
identitásod templom
akkor templom
ha felrobbanthatod
könnyű neurózis
élni mint a síkság (hátha az vagy)
ellököd mint tenger-hullám a másikat
és bármikor összekaparod a porzást
Szalajka-heggyé: Bükk
nincs annyi időd hogy visszatelepülj
csézán és porschén a gyerekkort folytatod
ellenkormányos daccal álkapocsig a csontba
(leaving Boston)
__________________________________________________________________________________________________________________
minden taps alatt
sokszor mondtam magamban
hogy én szemébe röhögtem volna Hitlernek
ha ott lettem volna a pódium alatt
lelkes tömeg-éljenzésben biztosan
nem vettem volna részt
nem azt állítom hogy szembeszálltam
volna akárkivel (könyv és emberégetővel) csak
kételkedtem volna mint
országértékeléskor
és minden taps alatt
______________________________________________________________________________________________________________________
Kimozdulsz?
Légy körültekintő.
Műfogsorral oroszlán, senkit nem ismersz.
Mindenkin van arc, szemgödör.
Nyúzott napozók a parkban. Sakktáblára
száműzött futók, királynők. Feketék, fehérek
vérfoltjai. Lehetetlen. Blood on chessboard.
Otthon még azt gondoltad lehetetlen.
Te nem írhatnád le, hogy otthon.
Mégis, ahonnét kimozdulsz,
annyi fix pontod van a világban, s
az sem biztos, hogy ma,
ma a mába térsz haza.
(Leaving Boston)
________________________________________________________________________________________________________________________________
Vénusz-vér
ha kifolyna alólad az óceán
ostoba játék
elképzeltél ettől lehetetlenebbet is
esőre kitett szavaidból mi lett
ha kifolyhatna a vénusz-vérű óceán
akkor tudnád biztosan
nem volt nem is lesz - neked
enyhet nyújtó nausikaa
____________________________________________________________________________________________________________________
Mennyit zajongtál! (Csont fuxolás)
Nem volt olyan borzalmas: születni.
Mégis följajongtad a házat. Később
az udvart, templomot, ünnepélyt.
Egy kertben nagyobb baj eshet,
mint két ember gyümölcsének lenni.
És mi ez az internet trauma!
Kapcsolatok, versek.
Jó előre zajongsz, hogy off-line,
"borzalmas" hogy elfelednek.
Mennyit zajongtál!
Hajnalba trombitálni? Nem volt sürgős,
fontos dolgod neked itt,
amint gondolta két ember, hogy
veled minden megváltozik.
Ők a tűzbe mentek,
s te nekiszaladtál nick-nevekkel
a tengernek.
Mennyi kiszáradt tenger!
Édesítő szer elem.
Azt sem tudtad jó vagy,
mennyi borzalmas hiedelem.
Mester kurzus, hajós a kötéllel:
hol köss ki, honnét menekülj, MI6,
NSA, humán jeleket küldtél, fogtál,
azt gondoltad megvéd a világ-elit.
Matróz, a neked mért időt fontad
csonttá. (Ne bántsátok a verseit.)
____________________________________________________________________________________________________________________
unplugged
ekkora mentés után
meg kellett volna menekülnie
a belföldönkívülieknek is
devizaromanticista nacionalizmus ide
specifikus tolerancia oda
jó hogy a közösségi média-harmadból
nem csúszik ki a korong
de akkor marad még kétharmad
és a devizabelföldönkívüli
háromperhárom része végtörleszt
látszat per
nav-szoftver egység család haza
bor búza békesség
nem ők nyerik a legtöbbet
igazságos *mutyi mátyás
felháborodás tűrés felejtés
az emberek egy dermedési ponton kapcsolnak
vegye kezdetét a kivándorlás
jé kívülről benézve mást látni
bentről egy tengerésznek nem föltétlen kell tenger
ló a lovasnemzetnek
lóvá tett matróz tengernagynak lóvé
lóvá tett lóvé
pályázhat a ló földre ? ki húzza az igát
földön kívüli családtag ?
* magyarok utólag tyűde imádnak
______________________________________________________________________________________________________________________
hekkelt monalíza (once upon a dime)
mosolyogni egy felet
hallgatni sejtelmeset
kifizetni a rezsim
megfogni a cicim
a szerelmem végtelen
bármikor megtévedem
mint halállal a preparátor
orgazmusom moderálom
hekkelhetnek füvön a fán
így élek once upon a dime
_________________________________________________________________________________________________________________________
ismerős vagy
mint a reggeli köhögés,
mint lovak homlokán a csillag.
olyan ismerős vagy, mint az
anyám, de ő minden reggel itthagy.
datolya-barna szeme volt,
a tiéd lehet kék.
bár fele annyira ismernél,
és gondolatodra ébrednék,
szívóssá tennél újra, mint a tarack,
s nem beszélnék fölöslegesen.
talán fölolvasnád a versem,
sok szarházi között, kedvesen.
_____________________________________________________________________________________________________________________
a megalkuvó
"Om Ma Ni Pad Me Hum"
utálom a mantrákat
de jókor talál meg mindig egy mondat
egy közhely hogy a víz nem tud
semmit hiába akkora - végtelen
viszont elévültette bűneim
azt sem tudtam: van
karba tett kézzel egyszer
átszeltem a Csendes Óceánt
(az én országom a végtelen)
bátran szembenéztem a horizonttal
sokáig nem szégyelltem magam
cyber és navigációs nyelvi és
mindenféle befektetési tudással
sokáig nem szégyelltem el magam
a tengeren önmagára lesz figyelmes az ember
aztán röhögni kezdtem belőlem kiindulva
sorra a hatalmaskodókon
sőt ma már a huszadik átszelés után
újra gyermeki-premiert játszok a tisztességgel
megalkuvás nélkül: gagyi mantrát
ezt tanultam a tengertől
________________________________________________________________________________________________________________________
vonások az arcra
miért szelídítenék magamhoz egy kutyát
szelíd harapás – miféle veszett állat voltál
most, hogy a kapcsolatunk emlék
nincs semmiféle törekvés bennem
örömöt okozni neked
feltámadás, ebben a kontextusban
erőltetett, de voltaképpen azért,
azért röhögtetem ki magam ezzel a
korbács-költészettel, hogy fájdalmat
okozzak neked
mit szeretnél, hányszor essek hasra
ne igyam le magam, ne járjak
kurvához, menhelyre, örökbefogadható
kutyához
lelki segélyre se, vers
se
a madarakhoz is most szeretnék szólni,
látod, a szótlanságom után, egyszerre
mindent ki szeretnék beszélni
nincsenek madarak, kráterfüst
eszembe jut, termelési gyakorlaton
(készültem a műszaki pályára)
a végtelenítőben készült a gépfonat,
milyen kifürkészhetetlen módon
bújtak egymásba a szálak
egyszer csak azt kellett mondani elég
eddig és ne tovább
mindennek van határa
melyik versem mondjam, minden
versem kerítés
__________________________________________________________________________________________________________________________
Tiszta, rendes
Ma annyit csinálok, hogy
kivikszelek
ragyogjon
amihez hozzá érek
padló az ablakon
Kicserélem a földet
nekem is jó ha kedvemre
tesznek, locsolok
két cserép virág
a balkonon
Tisztaság, kezemből
eső, virágba borítom a
párkányt
ennyit tehetek ma
a többi ábránd
(Deckboy!
the cleaner you are
the dirtier you get)
______________________________________________________________________________________________________________________
Önáltató
ha igazi nőm lett volna
ő vitt volna a mértékbe
hiába túlzásaim ezrei
kudarc és balszerencse
bajnok - ő látott volna
mint anya a fakarddal
és mosolygó szemeiben
jól eső szitok a
mocskos győztesnek
ha igazi nőm lett volna
tíz és minden év után
egyre jobban kellett
volna szeretnie
akkor is ha elhagy
és villantatni fénymilliót
a hamvasztás után
visszakapott
fogaimon
______________________________________________________________________________________________________________________
Egy tengerész följegyzései III.
Páfrány és kórószőr. Gyönyörű képek.
Holiday. Nézem a télikabátokat, minden
az idő körül. Hideg, meleg, közös, gyors,
habzsolt, elvert, unalmas, magányos idő.
Régebben figyeltem a magyar életet. Nem
mint egy szociológus, elveszőn.
Otthagytam, és keresem mit
hagytam ott. Egyáltalán hol, hova tart a
Duna World. Nézem minden nap akár
a hajó orrát kormányos, tenisz rajongó
a grand slam döntőket. Újabban
repülök a teniszlabdáktól és istenien
bealszom egy nadal-dzsokovicson.
Amikor fölébreszt a szervezetem,
behallatszik a kabinba dokkmunkások
trágársága, rakodnak. Néha én is
kimondok egészen vad szavakat, és
jobb. Kimegyek közéjük. Még nem
vagyok szolgálatban. Szabadidőben
angyali röpködés a darukötél végén
imbolygó rakomány, jézuska az áru.
Bent a tévében páfrány és kórószőr.
Télikabát. Reklám, áru félóránként,
nézek mindent, National Geographic,
Sea Life. Sky Signs, bármit a világon.
Felvételről az életet.
______________________________________________________________________________________________________________________
Búcsú
Ma végre, búcsúverset írok
Kitisztultan, alig támolygok
Később lesz alliteráció féle
Könny, siralmas rím, az értelem éle
Kilenc szótag vált tizenegybe
S talán a költő volt szerelme
Ugyanúgy utánaszámol, fontolva
A rossz megjavul a jó elromlik, na
_____________________________________________________________________________________________________________________________
a tételek beérése
kedve szottyant
fizika tételeit átolvasni
lehanyatlik róla a műerő
az énjét építő erőmű
(műmúzsa)
szinte elfelejtkezik
azokról a pózokról amiket
tehetségkutató műsorok nyomulóin lát
aztán rajtakapja magát a lazuláson
képzeletét tételezi
a testét halmozó sok vacak
köztisztaságizsákolni fogja
amikor kedve szottyant nem gondolta volna
hogy el tudja felejteni a tettető
isten tudja hány haver átverőjét
az affektáló nőket
Lajost az erdész fiát
Bánvölgyi Öcsit
a környezetéből delegált
országgyűlési képviselőről sugározó
frakciófegyelmet
a fizikai törvényeknél tart
_________________________________________________________________________________________________________________________
havazik
indokolt emlékezés
halottaim vannak
s ha már nem tudnám hol
azt mondom a hó alatt
vajon nyomja
őket a jelen
szép az idő
egyenlíthető
az egyenetlen viszony
s rám találnak
a decemberben
szállingózó
szavak
_____________________________________________________________________________________________________________________
Alabástrom rakpart (landless pride)
ez az oldal reggel kilencig kap napot
az inaszakadtak rakodnak észre
sem veszik az árnyékot
a porító nyár
tűrhetetlen az örök nyár
fehér-barna és ápolt vagy
tetszel magadnak
gyümölcs-szivárvány fagylalt
karibi vagina nedv
&
nem kell mindig hajózni
navigálni igen –
ettől vannak látomásaid
hip hop kikötő
mézeskalácsos áruházba mész
kijössz hogy ezután
más leszel
&
életed falfirkáit
tíz éve már hangosan
kimondod a nézeteid
leírod mutatod legszebb oldalad
elég 200 szó és a szmájli
életed falfirkái
&
más vagy
kábé nyolcszáz rakpart-minta
seggeden
a világ összes szavát
el tudod hallgatni
megérted aki megüt
akinek tetszel vihet
ne öljön meg
s nincs perköltség
______________________________________________________________________________________________________________________
Összeterelt képed elé II.
Magyar Csillagászati Egyesületnek
Ékszerek a porban és száraz gumi.
Szükségpiramisokon, de még
Budapesten, a Hold Szakcsoport
összejövetelére siettem. Alul járók,
szemetet evők és manöken-pózok.
A messzeség hajókürtje tombolt.
Angolul, a tudomány nyelvén
gondolkoztam, az előadás nyelve:
Science English. Érzéki pír,
hajnal-Idő, aki akarja látja
a Népliget fölött; akkor még
könnyen legyőztem magam.
Twenty years later.
Nem mentem a Holdra. Tanultam
ábrándozni, de nem maradtam magyar.
Tehát nekik jó magyar. Nekik, a kutya-
ürülék alapokra építő, omló, karbantartó-
tapaszos, lila-hold-utú magyaroknak.
2013, Ádvent.
_________________________________________________________________________________________________________________________
Egy tengerész följegyzései V.
Ingyen adja, amit ingyen kapott. Tudta
az egész kikötő. Gyakran 2 x 3-as kék
dekorációs halász hálóban járt. Ez nem
sztori.
Hitvallás. Isten kurvája volt. S én azt
hittem enyém is, egyszer.
__________________________________________________________________________________________________________________________
Egy sündisznó pihéi
A reformátusságot nem szoktam
magamnak hangsúlyozni. Megfelelő minőségű
ember, kutya, golyóstoll legyen körülöttem.
Gyorsan elhúzok a műmájeroktól.
Az őszinte kőkemény rock-kal kezdődött.
Ritmus és ringatózás. Haverok, csajok,
fantasztikus idők. Jöttek, hogy hard rock.
Ezt hallgasd, ez kőkemény, ez meg őszinte,
metál. Kiáltozást hallottam magamban,
mi ez az öncélú művadság.
Megfoghatatlan elhúzódás, így-úgy-amúgy,
ez lett a konfirmációmból, nem tudtam bevadulni.
Akkor már második hónapja festettem:
Pink a patkányon, két képet állítottam ki
a November 7. téren (november hetedikén).
Egy sündisznó pihéi volt a másik. Elzavartak.
Rendszeridegennek, forradalminak gondolták,
nem csuktak le. Elzavartak. Pedig új rendszer
készült. Átnevezték az utcákat. Nagy Imrét
másodszor is eltemették. Orbánviktoroztak.
A reformátusságom sokáig nem hangsúlyoztam.
Tegnap kiáltozást hallottam magamban,
egy Horthy szobor előtt.
___________________________________________________________________________________________________________________
A tudat viszkozitása
Ha nem tudnám, hogy itt vagy
lehunynám a szemem, és a
képzelet gépezetét hatalmába
kerítené a sötét.
A felsőtárkányi kirándulás
melegítőjében állnál és a
bogrács füstje miatt törölnéd a szemed.
Suttognék, mintha verset írok,
nehogy elriadj vissza a sötétbe.
S úgy tennék, hogy van a nincs.
Anya és fia kiszámíthatatlansága a múlté.
Kikapcsolom a csörömpölő zenét.
A hírekre várok, hogy értesülj. Föl kellene tekernem,
ne tudjam átsuttogni az éjszakát,
és te ne tégy úgy, hogy itt vagy, ne legyen a nincs.
Percmutató kezem, semmi infra-, vagy bluetooth-ördög
ne tárhassa föl a légüres időt. A kirándulásaink
ébredés-boldogsága, hajóútjaink, a tenger
egyetlen gránitlapnak maradna meg. Moccanatlanul.
___________________________________________________________________________________________________________________
Az óvoda kapujában
Kieszelt ívű szárnyban állok,
várom akivel repülhetnék.
Az oviban mindenemen, a
nevemen is volt egy felhő, s
nem próbált átrrepülni a kerítésen -
néni, bácsi - félelmetes nehéz aki felnő
Árnyalok, amit árnyalok.
Te néni, én bácsi.
Jó hogy tél jön, hóember
lehet akárki
_______________________________________________________________________________________________________________________
Konyhában segít
Nem vagyok hajlandó hagymát kockára vágni.
Hosszában igen, ha jó jó, csókolom. Kedves társ
vagyok, szórakoztató, mindenben segítek. Ez meg
a májszeletelés nem. A máj fogdosástól
merevedésem van. Illetve volt. Amióta vega vagyok
nem tudom mi a helyzet. Egyébként arra gondoltam,
ha majd, majd problémáim lesznek, (állítólag
a legtöbb férfinek lesz), akkor megint nem leszek
vega. Ez a hosszú távú stratégiám.
___________________________________________________________________________________________________________________________
Hány csillag, karácsony?
Abban a tudatban lépek le,
hogy a kortársaim jók.
Példabeszédet hallgató,
perakárhányas csendes jók,
hagyják önmagam eltemessem.
Lényegében ez az – a legszebb ajándék
gyerekes magamnak, ha lelépek
a nagy ismeretlenbe.
Könyv, jegyzetek, súlyomat sem vihetem.
Karácsonyfa rajzaim ovis koromtól, színésznők,
az én zöld dossziém.
Ferencváros, Ferencváros,
szőke-varga-albert-rákosi-fenyvesi.
Szalajka, Bükk,
tüzelem Adyt is – monoxid van.
Mondtam nektek apám mennyit
bajlódott az elkátrányosodott kéménnyel.
Önmagában a kazán
vas, samott, tótumfaktum.
A huzat önmagában semmi
meleg: függvény az otthon.
S a huzatigény előbb utóbb
kirajzolja a menny-kontúrt,
estére már a csillagokat tüzelem
___________________________________________________________________________________________________________________________
az ex-szel
nyugodtan föleleveníthettünk mindent egy esti
csetelésben mint távolról a Vezúv mondta
hogyan szoktam és még most is...fürdés után vizes
hajjal ültem a monitor előtt társam a tetőtérben tévézett
ártatlan dolog ha izgat és mi mindent elsiettünk de hogyan
tud megelevenedni az a római út most is húsz évesek vagyunk
az anyák meghalnak és úgy ahogyan ő akármilyen ex
már senki más nem tud engem visszaidézni mind
az ígéretem és törekvésem hihető volt és újra elhinné
borzasztó ahogy áll a Hold és most az egyszer ez nem
csalás és engem sem érdekel egész Nápolyt borítsa
láva borzasztó ahogy áll a Hold törjön ki a Vezúv
__________________________________________________________________________________________________________________________
végzet-változás
nem így akartam
kivettem fejem a JibJab-ből
betlehemeskedtem egy kicsit de minden
játékomnak az a vége mint a példabeszéd
hallgatásaimnak egy-egy kikötő templomban
keresetlen szavakat mondtam angyaloknak
már születés előtt elkövettétek a bűnöm
és kiszaladtam mindenünnét (nem én
követtem el) ami jászolhoz hasonló
koncepció nélkül hogy megbocsájtok
nem tudok sírni megalázott ártatlanért
azért sem aki lelkem társa volt
ó de jól megismertem az angyali lepelt
felelős vagyok az arcomért
ormótlan grimasz-sír temető-polisz
több lett volna életem játékaiban
mint a kiúttalan szűk tengeri sikátorok
befelém te sem látsz
istenem
___________________________________________________________________________________________________________________________
szamizdat hajós (bódvalenkei mocsár)
néha megsajnálom őket de nem szabad
kemény az én életem is
mit kezdjek a bódvalenkeiekkel
horgonyt kell húznom visznek be a kikötőbe
fél árbocon zöld piros kék lobogó
megríkathatna az irgalom
milyen messze van Eritreához Bódva-völgy
Franciaországnak adózom
emberhez méltó megélhetésért
abból is megy pár euró a magyar
politikusokhoz
egyszerre szemétládázok és bekerít az irgalom
farkasszemet nézünk az eritreai gyerekekkel
akik várják hogy a szakács valamit kiönt
mit kezdjek a bódvalenkeiekkel
___________________________________________________________________________________________________________________
nullmeridián
utánam kellett volna jönnöd
én sem tudom hol vagyok
műhold koordinátákat rögzítek
az állandó változást
ne szeress várni rám
utánam kellett volna jönnöd
ne alakuljon ki magányomra
a meridián világ
most már így is jó hát várj
de aki sokat vár
megelégszik végül az égitestek
lírájával versekkel
és olvas ír mint a bolond
összemos fehéret színest
s olyan félelmes unalmas ismételni
a tétova ifjúság igazi boldogságát
utánam kellett volna jönnöd
tudtad milyen makacs vagyok
ám néhány sarok kövem között
sarokba szoríthattál volna bárhol
pompa és por díszletén
most már így is jó
várj
legalább te tudd
milyen szerethető lehettem volna
veled
____________________________________________________________________________________________________________________________
imagine
agresszívvá tett miért kutakodik bennem
hogy találjon valami defektet
így nem jó barom mert viselkedek
s a közösségi oldalra beírta hogy abbamaradt
az ellenségeskedés Közel-Keleten
még Európában – magyar-magyar angolok és a franciák -
van néhány tűzfészek
gyere haza John Lennon
https://pbs.twimg.com/media/BcU7uSyCMAAo6I7.jpg:large
_____________________________________________________________________________________________________________________
imádkoztunk újra
mondják amikor minden leves egyforma
akkor van vége a házasságnak
és akkor még húzni lehet egy kicsit
mint a hattyúk
te voltál az egyetlen szilárd pont
és nem tudom fölfogni ezután hogyan
lesz ha nem gyöngültünk meg: vége
futár viszi ajándékom
szkájpon meghívsz ebédre – kameráinknak
kamara-imádkoztunk szenteste de
az utolsó közös leves óta a gyertyafény
kis magasában
olyan görbék voltunk mint a kanóc
belém ivódott a hangod véred
hordozom s egyre több jégkocka
kell ha vers-spiritusz éget
(sorsom a te fátumod magyarázza folyton)
___________________________________________________________________________________________________________________________
Nagy instant kert
a hátsó kert néhány négyzetmétere
az angyaloké
akiket szerettem vagy tudtuk nélkül szeretek ma is
le és fölszállás
képzelődésem megtévedt gyerekkorom
helyszíne: szervezési szintjeim
Rouen
csupán ennyi a konkrétum
hogy a vers vers próbál lenni
elég baj az nekem elrágott szavak
békés-idegen környezetben
(anyának megadatott hogy a saját kertjéből vigyék el a testét)
az elmúlás is hiába itt ha újra megjelen
egy rágott guminak mindegy hol köpik ki végül
egyáltalán nem fontos a sorrend
szív gyújt kipufog
sugárhajtású tüsszentés
infarktus karácsonykor – micsoda rendezés
egyfajta szívfeszültség úgysem tüsszenthető ki
de igen gyönyörűet kell tüsszenteni
kuvaiti víztoronyra
müezin és gregorián
mindenhol-tengerész körbe a világon
kerti szamizdat hajón
saját atomokat szórni szét igét hirdető játékosan
igeidők és jelentéstartalmak mosódnak egybe
fanatikus hideg humán atomok
a pátosz- és vallás-zavaros századokból ki be
World Conqueror- őshülyéim angyalok
s a bükki mészégetők nótái
bosztoni christmas-blues
francia szerelmes chanson
himnusz
fütty a kerti zuhanytálca
enyhe decemberén
_____________________________________________________________________________________________________________________
fáskamra nyitány
már megvolt az örökkévalóság
a látható világ láthatatlansága
elmélkedés szörnyekkel fölfedeztem
hogy minden az enyém
amire nincs evidencia
tízen évesen fáskamrában forgattam
a szív dolgait mint anyáék a grillhúst
szögre akasztott fejsze fabelek
szalagfűrész és messiás jelenés
ilyesmi között raktam a kosarat
és ott a szilvási porta fáskamrájában
komponáltam az első szimfóniát
pontosítok a nyitányt – ma is hallható csak
zavar néhány projekt amik mellett elsuhanok
5000 méterig légszomj nélkül
föl tudok menni – hegyre mászás közben
szoktam hallani a nyitányt és tengerszinten
zátony veszélyes helyen
maradandó a hegy és a tenger
„hozod-e már azt a fát?”
_____________________________________________________________________________________________________________________________
BÚÉK 2014 Magyarország!
mennyi mindent rá lehet fogni
tudnod kellene
hiába új év
se boldog se békés se új
használt
előre elhasznált ezen a nyelven minden
jelző: agresszió a méltóságon
letépett újraragasztott plakát(magány)
technokol rapiddal lisztes pasztával
coregával: cimke
mintha költözés után a háziasszony
vagy egy nagy festés mázolás után
az új rend mintha megkívánná
hogy a stelázsit
hivatalt a boltot alkotmányt
Nagyékat a büdös szomszédot
a komcsit a buzit fasisztát szocit libsit a csuhást
fölcímkézni
az újévi trombitást
___________________________________________________________________________________________________________________________
LÉGTÉR
Mióta gondolod, hogy nem érdemes.
Annyid van, amennyit birtokolni bírsz.
Ingatag-stabil társ – tele az élet
ellentmondással. Nem üzemszerű,
hiába hívnak föl szeretni
szenvedéstelen jézusok.
Mióta gondolod, hogy nem érdemes.
Mégis, gyerekes tisztán amíg tudtad,
majd erőltetett hedonistán,
megöklendezted a húst.
Apád és apád apja disznót vágtak újévre.
Visszamenőleg ki tudja meddig.
Ha nem is másfél mázsa, de jó nehéz.
Benne az ország, hadsereg, minden vitéz.
S te kukafedővel a fejek fölött,
azt mondod fölszállsz.
Sosem fogod érteni hogyan működik,
lakva a szabadság.
Látható és láthatatlan között mi van?
Mióta gondolod, hogy nem érdemes
nehéz lélegzésben vallani.
Kukafedővel sem, hogy
ráírod a versed: lopakodó,
hiszen milyen szürke.
Az majd legvégén lesz, hogy újra érzed,
mint a nagy fehérségben síelő:
ha sziklának szaladnál,
légüresíti a követ Isten.
___________________________________________________________________________________________________________________
az élet egy...
az élet egy periódusában
mindnyájan boldogtalanok vagyunk
az a kérdés hogyan kezeljük
van a-kín a vörösbor segít
vagy a gruppensex
aki tud elvonni másik testből energiát
annak hasznos a tömeg
talán a tömegsír is jó
ebből a szempontból
tündibündi
vannak dimenzióid
olykor a bizonyosságért fogdosom
amidet érem
látom rajtad meglepődsz
ahogyan megnyugszom
csöndarabkák s egy darabig
kedves szomszédnak hívsz
mint Taki bácsit
______________________________________________________________________________________________________________________
kádfuvarozó
nem ér rá verset olvasni
beszéltem vele – a legnagyobb
problémája a költőkkel hogy
nincs érzékük az élethez
koherenciának képzelik
azt hiszik nem büdös
a szájukban végződő lelkük a metaforától
_____________________________________________________________________________________________________________________
körülbelül
kitehetnélek a jútyúbra
ilyen volt ilyen lett
kitárt szárnyak és
sohasem repülsz veszélyes műszak
szobornak tűnő pelikán
elképzeled hogy élsz
tovább kussolsz fényképzelkedel
újra Róma közelébe érsz
________________________________________________________________________________________________________________________
életem nője
fehérre meszelt arccal
boszorkány
lángot fog de nem ég
ő életem zsonglőre
tükörben
a kád peremén
külső belső biciklin
hord és tekeri
tragacs-agyam
ereszpárkányon
vészfékez mint egy veréb
padam-padam
_____________________________________________________________________________________________________________________
az ihlethez
semmi más nincs
elbaszom az időt
leülök fölállok
távolba nézek közel
pálmafa tengerpart
rád fogom ezt a
verset is csak
legyünk wifi-közel
____________________________________________________________________________________________________________________
azon a forgatáson
nem örökítettem meg a mozdulatot
ahogy a sugárút melletti padon
lehajtod a fejed mint a lámpasor
nem tettem kamerát hajfüggönyöd alá
s ahogy filmkészítő wörksopon tanították
nem néztem a lélek tükrét
ma ha visszajátszanám - egy
külső szemlélő - kedvemre akárhol megállítom
és egy letöltött program segít
kifuttatni hepiendhez a filmkockákat
talán föl sem álltok a sugárút melletti
padról a könnyelmű fiúval sós ízű csók nélkül
________________________________________________________________________________________________________________________
NEM ADJA EL/KI
Oltáros ganéjdomb. Túlszerette ezt a képet.
Scotch. El fogja adni. Kirúzsozta magát. Scotch.
Rázkódott, de visszatért a test-meleg.
A potenciális vevőnek telefonon mesélt
a festékrétegekről, hogy átfestette azthiszi
négyszer. Kilépett a koncepcióból közben.
Az egész egyházkitaláció a trágyadombra!
Annyira magabiztos volt ebben tíz éve,
hogy azthiszi két hét alatt megvolt a
gőzölgő-arany-oltár a bűzön. Scotch.
Nagyon jól ment. Alkotott és élt. Ritka,
mint laposon a jó bor. Akkor még bort ivott,
s nem válogatott papok és focisták között.
A szex igen, a szerelem szívbuta monotónia.
69-ezés közben színek ízek szagok, azonnal
vászonhoz állt a gőzölgő ihlettel.
40 évesen lett terhes, a váci plébánostól.
Éveken át egyetlen partnere: tiszta, bora volt
és pénze. József, nem bánta ha kitudódik.
Rakomány nehezeket öntött ki magából, mint
egy dömper az útépítésnél. Máriának új rétegek
kerültek a szívére, eszére, az idegrendszerére,
amivel festett. Feszültebb, egyszersmind hiteles-
hazug szentbogarak túrtak, ez függőleges
rendezettséget adott a képnek, a lében
vízililiomot is látott, de gyorsan legyintett, hogy
kinőtte Monet-t. Először szeretett meg egy
férfit, amikor az vállalta esendő kiszolgáltatottságát,
megérezte, hogy tartós titka van az elmúlásnak..
mint a rómaiak által épített utak. József
megmutatta kétezer éves rétegeit.
Mária skype-ol. Naponta belejavít festményébe a
kor. Kilencedik hónapban van. Nem adja el/ki.
____________________________________________________________________________________________________________________________
Részletes otthon
Szerette ha beértek az alagútba.
Olyankor elég volt a vonatfülkében
egy kisnap. Fogalma sem volt, hogy
ez az igazi portré: üveg, a sötét
és 10 watt. Ez ő. Amikor papnak
készült, itt az alagútban próbálta
szerepét. A templom zavarta.
A pap, akit zavar a templom. Ahogyan
ablaküvegre nyomta homlokát látta kint,
de csak később realizálta, hogy őt
figyelte az Isten.
A tükör túl részletes, ott mindig
elveszett az ördögök között. A Bükk
alagútjaiban, Egertől Szilvásváradig nem
mindig volt pap - tengerész.
(Mert) ott messze kell nézni, ott a sötét
is messze van. A tengeren (elképzelni
sem tudta) meddig lehet elmenni?
És ha visszafelé jön, akkor sem tudja
majd, hogy pontosan hol van. És akkor
az Istennek megint ott kell lennie.
Pláne majd köd és pára - és
viszhagzanak a belső hangok. Ahogyan
régimódinak nevezi apját, mert nem
értette villanásait, hogy egy pap maga a tenger.
Az ő szemében akkor már a messze-
nézés készült. (Mert) APA van a világból
kijárat! Összébb szűkült résen nézett,
és az apja sohasem tudta elintézni, hogy
ne még, még ne látszódjon az alagút
vége.
_______________________________________________________________________________________________________________________
Madarak és giliszták
(Beeing cool isn't easy)
Észak felé nézett.
Egy földbeszúrt ásó
árnyékán látta az időt.
Csapongott. Milyen a
madárral ütközés?
Alkalmai nem voltak mindig
kihasználhatóak, de
úgy rendezte izmait,
a világot, hogy tényleg ha
van újjászületés, akkor ő
tévelygő madár lesz.
Időről időre beleásott a földbe.
Ilyenkor nyugtalanabb lett. Óhatatlan,
hogy ne vágjon ketté egy
gilisztát és még mindig nem
tudta mit mondjon: hogy bocs,
ő is csak egy fél és ki tudja
a másik fele hol reppel
__________________________________________________________________________________________________________________________
a legrosszabb változat
bemutatkoznék
félénken és flegmán
ebben nem lenne változás
de nem keresnéd nevedben a nevem
s nem motozna sors-szél egy forgatókönyv
változatán – bemutatkoznék
éppen átvillanna tudatodon
ahogy a pillanat émelyít vagy csikland
szétkapnák az enzimek
felszívódó gyulladás
minden visszaszűkül pillanattá
egy szemeszter ábránd és tapasztalás
észrevétlenül mint lángban a korom
(százan figyeltek látómeződbe kerültek seregnyien)
megszokott folt harcmezőn a vér
ülnél családi vacsorán
nélkülem mennél kórházba nagymamához
én nem figyelném hol ülsz mit választasz
a menzán: tükröződést a szemedben
- így is történhetett volna
s mára különböznénk önmagunktól
te meg én
_________________________________________________________________________________________________
A zavar kontingensei I.
Ki van együtt? Magyarok!
A legnagyobb marhaság, magyarnak az együtt.
Együtt megfenekleni. Együtt kimondani,
húsz éve ugyanúgy hülyítjük egymást,
mint a nyilasok és kommunisták. Népjólét és szabadságharc.
Nem jó szembenézni magunkkal.
Se nem nagymagyar a magyar, se nem
európai, se nem balkán, se nem kuriózum, se nem
csonka, se nem ép, se nem hagyomány, se nem haladás,
se nem himnusz, se nem szózat, se nem, se nem... Mind.
A magyar, aki azt mondja magáról, hogy jó magyar,
marha. Mint a húsz évnyi rendszerváltó
megbarmulás, mint a nyilasok, mint a kommunisták.
Nem tudni milyen a jó magyar, mert milyent
jó, színtiszta magyar vagy kirekesztesz, beszűkülsz, és
pont most rekesztesz, szűkülsz, amikor technológia,
pénz és tudomány kis- és nagycsoportosít,
és te még a hazaárulást szajkózod.
A pőrkőtet galuskával, urambátyám.
_________________________________________________________________________________________
A zavar kontingensei II.
Miután rá szavaztam 2008-ban, felfokozott
érdeklődéssel kísértem figyelemmel, hiszen
úgy vártam, hogy jön egy fiatal
garnitúra és kisöpri az avart.
A tótot, zsidót, cigányt, a mást szapuló
magyart, aki nem képes önmagára koncentrálni
energiáját, és főleg nem képes szegényeivel
integrálódni a világ áramába. Vártam már.
Ezt az országot senki nem kúrta el annyira,
mint Orbán Viktor.
_____________________________________________________________________________________________
Szavak odaátról
Hortenziának
A szavakat odaátról hozom
azért ilyen sötét
origó és koordináta, por csont
az értelem zömén
Vád és szitok semmit nem
jelent, nincs érdek, idő
meddig őrizlek,
exhumálóknak nem föllelhető
________________________________________________________________________________________________
Bajnok semelyik időben
Szűz. Sosem homályosult üveg.
Még soha nem suvickolt remény. Útban van a pára,
szmog, korom, a "lecsorgó vöröslő fájdalom". Mindenek
útban vannak. Előzményével jelenlik tárgy, személy, dolog.
A jelenés ugyanaz a pillanat, de különféle jelen.
Amikor beletérdel a szívbe a magány,
már rég versnek gondoltad életed történéseit.
A levélhullás indokai jelenidőben nem állnak
rendelkezésre. S behúzódnál álmokba még?!
Titokzatos ismeretlennel.
Fának levele az intime, Éva is falevelet használt.
*
Az még nem az öregedés jele, hogy fokozottan
várod a grand prix-ket, grand slam-eket. Lenyűgöz
és elszomorít a világelső, az összes gladiátor.
Köztük voltál, köztük leszel – de jelenidőben sosem.
Útban vagy, mint a pára, szmog, korom.
Megoldódni látszik grand slam és grand prix
idején az insomnia - nem alszol soha egyhuzamban
annyit mint egy nadaldzsokovicson, Vettel-körön,
valós időben.
Új gladiátorok ütésváltásai a vonalak között. Télben a tévében.
Tavasszal, egy röpte nyár. Ruhában és ruha nélkül a fák. Buja idő.
S te nem vízionálsz, hogy rajtad is van 4G, 5G, 6G. Mért nem
hiszed, hogy neked szól minden vetkőzés, levéltakarás? Nem játszol
öltözettel, lassú ruhadarab hajítást – elalszol. Miközben a világelső
koncentrál és izzad. Serlegek, pezsgőlocsolás, neked nincs egy
homályos tekinteted, s nem suvickolsz reményt. Pedig nem az
öregedés jele, hogy nem glóriázod magad hajpánttal, és szikár
alkarodra csuklószorítót nem húzol, herkules. Kioldódik belőled
a jelen, és nem álmodod magad bajnoknak semelyik időben.
___________________________________________________________________________________________________________________________
A zavar kontingensei III.
Azt remélem az égre kiírja
talán egy paintball-játékos.
Vagy talán hang, eltévedt echo
rám kiállt, hogy játszásiból
űzött el az én hazám.
Túl komolyan vettem a kort,
évtizedek szorítását, volt még
levegő a füsttel teli belvárosi
putrik között. És lehetett volna
igazam ügyésszel és parlamenttel
szemben, ha nem úgy viselkedek,
mint egy kérlelhetetlen gyerek.
Jutott volna zsírosabb falat, nem
kell ingatni hivatali falat és
hangoskodni. Bele kell törődni,
hogy hosszú a sor, lévén
középosztálybéli, „még, ha lettél
volna mély szegény”.
Azt remélem az égre kiírja
egy csömörlött, volt képviselő,
akivel együtt játszottunk paintballosat.
A gyerekkori hang, eltévedt echo
rám kiállt, hogy játszásiból
űzött el az én hazám.
_____________________________________________________________________________________________________________________
Ha túlélném
Amióta nincs miért kikötnöm
Magyarországon, föl sem vetődik
bennem, hogy gyilkolok.
Kettészelem az almát, kiwit,
megtörlöm a zsebkésem ereimben és
olvasok valami krimit.
Ha túlélem, és nem haragszom többé
zsarnokaimra, gyűjtök egy kis összeget.
Földobom, mint egy nehéz követ.
Ez nekem már majdhogynem elég, kiengesztel.
Csak egy javaslat: járjon a szeme, mint
a szív, akár kis vagy nagykövet,
ha alatta áll.
_________________________________________________________________________________________________________________________
Őrülten
Áll és lát. Ez most triviális, de
én is látom őt. Elképzelni is körülményes
mennyi variáció és részlet látni a másikat.
Ha a teljes szélcsendben vitorlát bontanék
joggal tekintene őrültnek. Viszont, ha
nem egy másik őrült állna a látómező
megsárgult oldalán, velem slégen
szembe, fölösleges hozzá ez a vers.
__________________________________________________________________________________________________________________________
Utazás
„Könnyű-e önt szeretni?”
Felmérést végeztek a pályaudvar körül
a média megbízásából. Azt mondták országos.
Gondoltam gyorsan lerázom. Kérdezze meg a
társam! Ő francia, azonnal felelt.
Felbosszantott, mi közük hozzá, és a bennem
maradt hallgatással hirtelen nem is tudtam
melyik buszt kerestük. Jó, ha mindegyik férfi
mellett van nő.
(Amióta kinőttem kamaszkori devianciámat -
szuszogva záródtak az ajtók - azt vallottam csak
arra a nőre hajtok - agyműveleteim túlberregték
a dízelmotort - vagyis hogy
nem érdemes energiát pazarolni
arra, aki elérhetetlen, mert túl szép,
túl gazdag, túl kurvás, túl csendes,
túl művelt – nem is volt igazi nőm sokáig.
Mindegyik eltúlozta magát, legalábbis
azon a rituálés Magyarországon.
Ne sokat foglalkozz a külcsínnel (olvastam
egy versben), annál inkább az álmokkal.
És tényleg minél többet voltam az álomnővel,
annál hamarabb valósult kézmeleg testté,
a variálható ruha alatt. Lett egy igazi!
Akkor most ezt az igazit kellene, mi az,
hogy igazi? Szellem és test. Körülmény és
kényszer. Átkozott legyen minden vers.
Miként bonthatnám ki, hogyan lehet valaki igazi?)
Vitt a busz. Valahová vitt a busz. „Könnyű-e önt
szeretni?” Vibrált az ablakra másolt erdő.
Normandia gyönyörű. Nekem minden erdő
mégis a Bükk. Anyám, Apám hiába halottak
a kastély fölötti fák közül nem jut ki hívó
hangjuk soha. Otthagytam a Bükköt. Az egész
országot. Marakodásaival, hazug, jövőtlen
önámító rituáléjával. "Könnyű-e önt szeretni?"
Gyerekségem, álmodozásom kezdeti és
visszatérő megállója: Bükk. Normandia szebb.
Külcsín.
"Leszállás! Megérkeztünk!"
___________________________________________________________________________________________________________________________
A felhő körvonala
És mennyivel volna jobb,
ha még lelkesednél?
Kardiovaszkuláris kockázattal
leszarnád amit tudsz.
Mint egy torta burát, úgy kapnád föl
a haza formájú verem csapdatetőjét.
Büszkén, hiszen nem bujdosol: utaznál
a szülőföldeden. S megtáncoltatnád
különböző nyelvű lakodalmak
asszonyait. Emberhez méltón mulatnál,
"fajok" és vallások dalaival,
ha csak egyszer adatik élni.
És a haza formájú üreges felhő
többször vastagított körvonalán
sorra kitüremkedne: hiszem.
________________________________________________________________________________________________________________________
[részlet]
Szalajkámnak
a Jeanne d'Arc hídon de valójában
nem tudod mi fölött
átkelsz a Szajnán - kőcsiszolás
ezt idegeiddel látod Nap- és
Hold-fényben is mintha
reflektorba néznél életed visszfényei
unos-untalan hömpölyög veled egy kavics
átfordul a vízben s villan ahogy
az álmok míg újat fordít rajta
egy örvény és győzedelmesen
hogy rabolt: most a vízitorma
leszakadt részével fölgyorsul
a sodrás
__________________________________________________________________________________________________________
Kikötöttél sehol
Immáron vékonyra égeti az ujjad,
bármit fogsz,
semmit. A vers
egyet puffan benned, mint
giotin szimulátor digitális korban
játszadozók monitorán.
Másnapos riposztokon kígyónyelv-ágú lájk.
Lélekgyakorlat, szakadt egó, mint izmokon
a tetoválás, ahogy a szív összehúz.
És támadólag lépsz föl a sirályszárnyú béke ellen,
ami körül vesz - visszavijjoghatnál a mentőkre,
szólnod kellene, hogy te tudtad a kiábrándulás
orvoslását. Minden életszerű filmben láttad
szeretők gyilkoló ösztönét.
És mégis,
és mégsem.
Ahol te születtél,
ott ütköztél meg az ábrándokkal.
Kijelölt vezérek útja a szegényedésbe.
Meggondolatlanságaink, vesztőhelyeink
magasztolása - ott a hit és erkölcs simuló – ott
hős születik minden veszekedett pusztuláshoz.
____________________________________________________________________________________________________________________
kolibri és keselyű
(egy tengerész feljegyzései V.)
sportautója van és
vesz egy cammogó környezetbarátot is
vehet mindent ami eladó
szerencsét próbál a világban
mint kétszáz éve az aranyásók
és bejön
ilyen álmai voltak a kabinban
kontinensek között
bejáratott agyútjain apdételt egy nőt kettőt
zürichi autósó feminin húsait
vagy magazin reklámokból
a valószerűtlenül tiszta
betonbontó kalapács mellől
ilyen álmai voltak
honvágyát kussoltatták a mindennapok
édes víz sós víz merülés számítás
ahol tehette erdőbe járt kolibri és keselyű
kikötői királyság szex és Boston szex és Penang
nem tudta mért sok helyen barátként
ingyen játszadoztak vele a böszme vastag ajkúak
az anorexiások
ahonnét származott vér és vallás
semmiről nem hitte hogy végzetes-komoly
a ludak fölszállnak semmit nem visznek magukkal
körülbelül kell tudni ez Dél-Amerika ez Európa
Istennek tetszik aki élni akar - de
semmi esetre sem naprakész
ilyen álmai voltak
amikor kiszáradt a hegyi patak
gyerekkorát érezte kiszáradni
küldött haza pénzt hogy
csináljanak valamit a községházán
de nem tudtak karsztvizet fakasztani
a pénz padig azt mondták
hasznos helyre ment
hazájától távol telepedett le
versei vannak
nincsenek álmai
_______________________________________________________________________________________________________________________
Próbálni vészfékezést
a felhatalmazás néhány dologra
nem vonatkozik
előjátszom utolsó pozitúrám
előzőleg mustáros csokikat
mint élénk álmokat eredményező
anyagot fogyasztottam
melatonin szintet és szemfenéknyomást
mérek ismételten
a függönyt nem kell behúzni
nem volt elhúzva ezekben a napokban
a jövőm érdekében
a sötétség hormonaiért
__________________________________________________________________________________________________________________
Kuráre
"Whenever people agree with me
I always feel I must be wrong." (Oscar Wilde)
És önimádó leszel te is.
Úttörésben mulatsz, ha
ugyan nem piszkálnak ki
a nyomulók, ürgét öntők.
Mihez ragaszkodtál volna.
Ámítók tűrjenek meg?
Önimádó leszel, amíg
nem tud valamit kezdeni
veled a körülmény.
________________________________________________________________________________________________________________
Patak a tengeren
Szólj, ha bántalak, már a verseimmel is.
Sosem voltam felszínes rajongód, mohó
éveimben is legtöbbször test nélkül éreztelek.
Láttam én vesszőző múzsát, mint ágyneműt
hajtogatni lelkem, legyűrni férfi elszánásomat.
Csillapítottad, de nem tartottad föl. Odavan
a pillanat-erdő veled. Mindenki műmúzsa,
fölösleges ihlet. Szalajka, patak a tengeren.
Bújsz, rejtezel és végigcsobogsz az Életen.
______________________________________________________________________________
Megalázásom lírája
Az egészet megértettem. Életfalást. A magányom.
Sose lehet más az ember - eltört ujjongás,
sose lehet más az ember, csak kivégzett.
Mennyi bűnt színez át már
kifestőkönyvében a gyermek? S hogy lettem én
ennyire felnőtt? Nagyreményű? Kiiskolázott?
És miért nem lett ez a 28 éves férfi a filmen
Raszkolnyikov? Nem mintha szemébe tudnék
nézni (nem biztos hogy én nem öltem).
Az akasztást fimre vették -
én a jövő vagyok és a himbálódzó
kötelet csak a cédével együtt állítottam meg.
Az utolsó akasztott magyar felvétele titkos.
Megesküdtem nem fantáziálok, azért
gyönyörű hogy lehetnek kétségeim.
_________________________________________________________________________________________________________________________
( )
ösvénytelen a hajam
hol az ujjad
nehéz gépek gumiabroncsai
mintáznak
érzem a gyurma szagát
széttaposott szerves anyag
víz az úton
út a vízen
folyik a kimosott talaj anyaga
ösvényt takar be az anyag
és mintának marad a bőrömön
féltve őrzött ösvény kettőnk otthona
de hol vannak a lábnyomaim
ahol megcsúsztam tántorogtam négykézláb
hogy találsz meg
ki azonosít be engem
ki választ el a jeltelen időtől
a lényegi halált már átéltem
napokig szótlan vagyok
pedig reflektálok és ettem valamit
de nem hívlak
mindent elmondtam
a lényegi halálom
úgysem tudom elmondani
szerelmi költészetemhez
a nehéz gép gumiabroncsa érkezik
egy kicsit hosszabban benned lehettem volna
nem mulandó
_____________________________________________________________________________________________________________________
Rükverc
Kár is a horoszkópot nézni. Mindenki öt-hét perc
boldogságra születik. Visszaszámlálásban, egymástól
elvadászni perceket az élet-feladvány.
Csere-üdülés. Jutnak évek néhányaknak, ha
lenullázódik egy sereg.
Eltaposni a vegetáció bizonyos négyzetméterét.
Burjánozni esélyesek, reckír, mindenre lehet fogadni.
Repedt és horpadt hordókba kerül a szivárvány. Rész-
ben mattarany olaj önti el a kék-zöldre temperázott tájat,
s a nyírággal díszített porta-kerítés árnyékából kilép
a menyasszony kíséretével, a terepszínű templom felé,
s a templomból rükvercben jön ki a szegről-végről
familiáris kíséret - senki nem lepődik meg a
menyasszonyi fehér terepszínű vadászöltözékén
immár. A jóbeszédűek alig álcázzák magukat.
Verseket vicc-szerűen mondanak, jókívánságot, de
feszült mindenki, mint erdőtűzben a vad.
S minden szájíz visszaszárad, pedig hol van még
a tor.
___________________________________________________________________________________________________________________
Vázlat valamihez
Templom kirakat. Belógok az életembe.
Apró-kockás ingben nagy véletlenre várok.
Feltört utcák csatornalapjait veszem, mint
tortatányért, kívánom az édes ízt.
Ha van valami fölösleges rajtam az az órám,
és a húgyszag. Kiállok igazamért egy félre
eső helyen hagyott raklapra.
Ezt a szöveget még lektoráltatnom kell
azokkal, akik nem ismernek, ők tudják
helyesen az én történetem.
____________________________________________________________________________________________________________________
Fölfogja
A buszra fölszállt egy ember,
és azt mondta üljek át máshová,
ez az ő helye.
Megdöbbentem, hogy ekkora
szemét lennék, reggel kiabáltam
a házmesterrel, most meg
elfoglalom más helyét.
Belőlem is mű-humanista lesz?
Minek írok verseket?
A mindennapi kontaktusaim
során képtelen vagyok a
humanista elvárás szerint
közlekedni. Be akarok illeszkedni
és elfoglalom más elől a helyét.
Azonnal fölálltam, akkor
láttam, hogy számomra nincs hely.
__________________________________________________________________________________________________________________________
ébenvágy
most már nincs más
visszaélni
_______________________________________________________________________________________________________________
ha magyar és boldog volnék
elfordultam
átfordít az idő embert múltat és követ
pláne hogy nem voltam elég bátor
ugyanazt hallgattam el folyton
a XX. század második felében
mint erdőszélre kifútt legyek
szellőzködő állam-tetem: szaglott
hogy engem is bármikor
egy köpönyeg-magyar leölet.
elfordultam
mint ahogy vászon ha nem állja a szelet
új évezred új csalók
de én már tengerjáró vason birkóztam
egy sziget felé
gyerekkori monitoron
szülőföldnyi boldogság-daganattal
___________________________________________________________________________________________________________________
KERS rendszer
Lemaradásban, babérokra tör.
A gépek mechanizmusát
sejtelmesebbnek érzi, mint a poszáta dalt.
Valahányszor tanulni akart,
humán tárgyak, művészetek,
műszaki ismeretek -
végül azt szűrte le, hogy inkább
felejteni volna jó. Sem cél,
sem kifundált ördögi energetika.
A lemaradás babérjai.
Arra hajt.
______________________________________________________________________________________________________________________________
Légy megverselhetetlen
Beszélj vagy kopj le
ne emlékeztess
ingoványra rejtelmekre
legyél eltüzelt ág
melegre költöző madár
ne legyél szokatlan
örök ismeretlen
légy megverselhetetlen
innen onnan fülest kapok
más szóval az ihlet
hogy kiöletlenül
ingoványomban létezel
káosz-létem rejtelmezed
olyan vagy
mint erdő verésben törött ág
kiriadt költő madár
s elhaló sejtjeidig
nevezlek csodámnak
________________________________________________________________________________________________________________________
Mit gondoltál, mi lesz az utakon?
„All the truth in the world adds up to one big lie" (B.D.)
Mit gondoltál, mi lesz az utakon?
Padkán ringlispíl? És hány büszke-fázó állat?
Alázkodtok virsliért, sörért – végül
ha marad két-három becsületszó nálad.
Negyven mérföld tévút, vissza
nyolcvan az elágazásig.
Addig írhatod verseid,
a túlélés dilemmáit.
Abban reménykedtél, hogy
valami tirhulás lesz: délibáb, trükkök.
Mi lesz az utakon? Lázatlan por,
olvadó homok, széltükrök?
Félkatonai angyal-kordon, örök szenteste?
Mit gondoltál, elég a só, a gumikenyér?
Meddig szórakoztat kártya-vereség,
s hány színt korrumpál cinkfehér?
_________________________________________________________________________________________________________________________
Visszavitt álmok
legszívesebben semleges
területen vagyok
nyilvánvalóan életem legnehezebb
periódusában elszaggattam
bizonyos láthatatlan szálakat:
állandó mozgósításban
masszív manipulációban
én nem akarok élni
nevem telefonszámom leadva
lakcímkártyám hamu
lájkoltam amit lájkoltam
_____________________________________________________________________________________________________________________
Spontán (Álljunk görbén és beszéljünk egyenesen)
Kezdem szeretni a megalázott,
elmenekített kis életemet.
Szekvenciák változó hangnemben.
Végrehajtott hangulat. Legszebb férfikor.
Kevésbé intenzíven beszélek.
Ne bánjátok, hogy nem vagytok túl Öszödön.
Még a következő és az azt követő választ is
elkúrjátok.
Kívülről nyilvánvaló, hogy legalább Mohács óta
ez egy beteges, mára anyatejig manipulált ország.
Nemcsak szomszéd- és nemzet-politikájában,
érték és arány ítéletében, de önmaga falója.
A hazaáruló nem szó szerint az, hiszen akkor
börtönözni kellene, a nemzetmentő nem szó szerint
az, a komcsi-, a zsidó-, a cigány-, román-, szerb-,
szlovák-magyar nem szó szerint magyar, tehát nem
szó szerint mentendő. Igaz: a Szentkorona! Viszont
az Anjou-k háborúzták össze nagymagyarországot,
amit visszakövetel a XXI. századi igaz magyar.
Magyarok!
Ne bánjátok, hogy nem vagytok túl Öszödön.
Teljes történelmünk elszínezett kifestő-könyv.
Önterjedő paca. Dícsértessék néhány festő: a vér.
Ünnepeink a veszteség ünnepelése, mindenre alkalom.
Csak a közelmúltig nézzetek vissza. Ki, melyik
nemzet kúrta el tőlünk jobban a XX.századot?
És az új ezred kezdetét is. A mostani hangosak még
takarni próbálják magukat, kenni a híg reményt.
A hazudókra ráhazudnak, ámítanak, s torzítja
egyik magyar a másikat. Infantilis
nagy, hős, igaz, eszes, csikós, foci-, és golyóstoll-
nagyhatalom. Miközben szabadságharcba verik
szép eszű kamaszaink; az ostobán hőbörgő
képtelen szövetkezésre. És nem értjük, hogy
egyedül mi, mi magyarok miért nem vagyunk
függetlenek, ugyanakkor hatalmasok. Nem
értjük miért ellenséges velünk szomszéd, a
fél világ. S aki a miértet szemünkbe mondja,
önérzetes hazaszeretettől fűtve rázúdítjuk
a hadüzenetet, vagy a holokamut.
Rouen, 2014 február 27.
_______________________________________________________________________________________________________________________________
Rét, hajók, a múlás kétségei
A Hűvösvölgyi Nagyréten mennek keresztül,
tisztázatlan céllal. A napsütést nézve az évszak is
bizonytalan. Egymás számára ismeretlenek.
Különböző otthonok felé sokszor egy út visz.
Ezen a ponton azonban jót tesz egy sróf állítás -
a narrátor szerint. Erdő, beazonosítatlan madárhang,
és amint a politikai életben helyezkedés, igazodás
folyik a hatalmon lévők irányába, bizonyos
chilling effect, az életszerűség a narrátorhoz igazodik.
A réten nincs út. A rét egy tisztás a hűvösvölgyi
erdőben. Különböző fű, gaz és két hajó. Hajók a
rájuk ható erő következtében hullámoznak,
harmonikus mozgás. Villan testükön a nap.
Minden-évszak. Roppant hullámok keletkeznek,
olthatatlan kíváncsiságba mélyülnek a hajók,
belefúródnak a rétbe. Fedélzet, az árboc,
mint kétségbeesett kezek és lábak, rázkódik a
hajócsavar, és merül, fölbukkan, és hosszan elmerül az idő,
ahogy a narrátor homályos emlékébe feledkezik.
________________________________________________________________________________________________________________
Az Élet kérdései
Nem volt egyszerű a hóban.
Azt hiszem az átkozott fehérség zavar.
Felfokoz. Bizonytalanít.
Tudom hol esett el végleg anyám.
S a benyomódott földet is hó fedi.
A fehérségben vetődnek föl mindig
az Élet kérdései. Hosszú ideig nem
lehet reagálni, mert akaratlanul is
tiszta, őszinte választ próbál el
az ember. Rajtakapja magát, és
akkor közelíteni kezd az igazsághoz.
Arra gondol végül, hogy nem fog
válaszolni. Hogy nem volt konkrét
kérdés. Sosem egyszerű a hóban.
____________________________________________________________________________________________________________________
MESSZIRŐL ÍRT SZAVAK
Itt, a kifordított föld hó alatt van.
A hegyekre és a hegyek felől is jön a hó.
Visszhang keringett egykor így, ha még
emlékszel. Hál'istennek gyönge a szél.
Az emberek szétlépik ezt a szüzességet,
mintha visszavonuló katonák.
Van-e hó feléd,
ami elfedi a gödröt, az ambivalenciát?
Elcsitít-e még a passziánsz, vagy torpannak
parlag-dilemmái mozdulásnak?
Vetések fölött lármáznak ugye,
a fekete szárnyak?
Van-e zaja május-készülésnek,
a mindennél veszélyesebb
látomásnak?
Látszanak-e már jelei
fölösleges, rossz kártya eldobásnak?
__________________________________________________________________________________
a hely ahol meghal
levegőt
kellett volna már vennie
ha utoljára kiáltani akar
a végsőig ki lehet várni
de nem tovább
mert úgy jár mint az apja
hogy nem adja el a Pannóniát
kipárolog belőle a benzin
motornak különválik a lelke
és a vas elrohad a csűr mögött
___________________________________________________________________________________________________________________
Gyümölcs és kártevő
egyszerre több esemény bontotta
meg a paradicsomi időt
tengerbe estek a jegyzeteim
amiből versek lehettek volna
sokáig úgy találtam
lehetsz a tenger
a fuldoklást kiköhögni elnevetni
látványszínházban megteszi
szívátültetés előtt
nem értettelek egyszer sem félre
a súgólyuk néma - tovább lazult
kapcsolatom a jelenhez
nem kérted hogy haljak meg
érted – ez igaz
_______________________________________________________________________________________________________________________________
A zavar kontingensei IV.
transzparenciádban is többször
megcsókoltalak - bárhol
gyorsan utol érlek mint egy gepárd
és a párolgó hús -
alaktalan transzparenciád
könnycsepp-szerű fekete foltom
te is hitted játékból hordom
nem láthattál az utóbbi száz éjszakán
nappalimban futkostam ahogy a gepárd
tehetetlenül hiányzott: a hiány
százszor megtehettem volna
hogy végleg szétmarcangoljalak
ki látta hogy félőn (föléledhettél volna)
megcsókoltalak
___________________________________________________________________________________________________________________
a Mindenhez
sunyi
álkulcsait ígéri Mindenhez az élet
gyanítsd hogy szeretlek
és kockáztasd meg: nem
visszanyomorodsz az álmaidból
úgy is
és nem viszel színeket
ha dalolsz ki tudja melyik utolsó tavaszba
fekete rigó
szavalsz nyűgként harmóniát
beteljesülést az üresség kertjében
olyan hihető hogy te szülted meg a gyermeked
fájdalomtól az örömig rohansz
és fitogtatod a tulajdonlapot
de Anyád altatódala is már a tiéd
s az emlék
mint száz -féle vegyülettel medúza
rigó és medúza
nincs két egyforma torok
gyanítsd hogy rekedt trillát
zárnak szívekbe valahol
az élet sunyi
mint fluoreszkáló csendjével medúza
ki tudja melyik virág-tengerben érint
az örök halál
________________________________________________________________________________________________________________
Az üvöltő vér
Félrehúzódásaiban folyton kiszemel magának valakit,
akitől megkaphatná az elkeseredés szerelmét, s
rögtön végiggondolja a halálig. Semmire sem megy ezzel.
Már össze kellett volna zördülnie ábrándjaival,
jobban megfigyelni azt, aki forgóajtóban, vagy
egy virág standnál megelőzi; mintegy példa,
legalábbis modell az éléshez.
A színek nem elégedetlenek a Földön, hiába
messziről minden zöld és kék - a reagálás elhúzódó
folyamat. Hatalmas: hatalom nélkül,
és vannak senkik: hatalmas igénnyel.
Elméleteivel soha semmire nem megy: lóg a foga,
legalább harapott volna, mint aki utál, üvöltött volna,
ahogy Ginsberg, Dylan vagy John Lennon és az
őket utánozók, de a reagálás folyamatában
visszajózanul: a kezdetben senki-protestálók
közben megszeretik a birtokolást, a pénzt.
Mindegy, szakadjon ki belőle a hangszalag-köteg,
amiben a szelídsége elrothad már.
_________________________________________________________________________________________________________________
Fogság
A szélvédőre ugyanaz a megolvadt lét
csapódik nap mint nap és minden átkozott
folt után valami folyékony szenvedéllyel
markolom a szivacsot, mint egykor a melleid.
A látszó foltokkal ma, miért olyan kínos
autóba ülni és vezetni az elfogyó időbe:
vajon volt-e szenvedély bennem igazán,
vagy mindezt csak utólag kitalálom?
-------
A Szabadság hídon csóktól részegen,
ránk csirimpelt a villamos.
Fogalmam sem volt akkor
milyen folt lesz komfortomon: a most.
Túl hosszú távra terveztünk, varrószoba,
a garázsban műhely. Készült pedig ami szétszed.
A telefonban: ö Hortenzia? - nincs itt, és
hányszor nem vetted föl, hallgattam a pity-pittyet,
hagyjon üzenetet kérem: „kivenném a
melleid a kosárból” - csibész hangomon gondolok rád.
Apró elmúlásból áll a boldogság,
a kutyámon látom, ha kezembe akad a póráz.
_______________________________________________________________________________________________________________
tengert okolni
nem mondhatom el neked
annyi idő vesz körül
mint egy folytonos mondanivaló
mint egy mozdíthatatlan vérrög
nem mondhatom el egyedül
amiről ketten hallgatunk
arcunk fénybarázdái és
látszólag rendes árnyak
az öröklét felé nyitott alagútjaink
most még nem mondhatjuk el
ezt a hányatott szerelmet
bár én hajlamos lennék a tengert okolni
a sötét tenger ágyat
amin legtöbbször hallgattunk
körülöttünk ordibáltak a mélység lakói
néhány műanyag
csontrészlet és roncsok letört lényei
____________________________________________________________________________________________________________________________
ha nem jössz
egyszer nem mondom tovább
egyszer viszem az enyészetbe
most már nem esne olyan jól
mert - képzelgő makacs vagyok -
azt gondoltam azonnal jössz utánam
mert nálam van a fiatalságod
hogy élni milyen édes volt
azt veled éreztem át
végül (még Budapesten)
te kölcsönözted nekem a halált
abban sem vagyok biztos
hogy gyerek maradok
ha két játék szárazföld között
mégis megörvendeztet az öregkor
__________________________________________________________________________________________________________________
megint nehéz
egy hógombolyaggal játszhattam épp'
akkor láttam salétromos az ég
------------
ha fáj egyszerre két három helyen fáj
az egyetlen jó amikor szeretsz
fölmegyek valami csúcsra
legalább a tetőre (zsinagóga notre-dame)
onnét nézek szerte
kár is tagadni tovább: szószárnyakat
versnek álcázni – mindenestől a földön
én is az Istent keresem
hogy látja-e az isten-tisztelők
miként fordulnak ember-ellenem
közbringa átadó-átvevő
modor-önindító - ilyesmi két három helyen
az egyetlen jó amikor szeretsz
_______________________________________________________________________________________________________________________________
séta
mindennap ott megyek el
gondolkodom, haladok
a kerítéshez rohannak
behemót állatok
padlásszobában alszom
közelségben csillag és szputnyik
a sétáról kezdtem írni
haladok, kétoldalt putrik
ágytámlán, megtalálod
ma későn jövök haza
szavazok is, előbb
kiderítem kinek van igaza
ipszilon kérdezi mit szólok ikszhez
találkozom iksszel ipszilont marházza
a sétáról kezdtem írni, haladok
"megállni tilos", ez kinek a háza?
drukker leköp, nem a fajtájának
néz, kisül a szemem, erődítmények sora
hosszú a séta, a vándorlásig „Mondd,
van-e ott”.. azaz itt, most ..”haza”..?
2014. április 6.
______________________________________________________________________________________________________________________________
Stand by orgonák
Így érlek el. Írok időnként. Kicsit
mellékesen, reggeli közben. Az élet-
vitelszerű-tartózkodásomban, olvasás közben
egyre gyakrabban eszembe jutsz. A regény
vége felé azt mondja a főhős, hogy ifjú
korában elherdálta vágyait, és most susog
a párnája, éjszaka szól a rádió, hajnalban
a visszhangos völgyből autópálya dörömböl,
pályaudvarról sípol a vonat. Susog a párna -
nyálas, de végigmondom - a tenger tíz
mérföldre, és hajókürtöt hall rendszeresen
az éjszakában, örül, amikor NATO gépek
húznak el – susog – ennél nagyobb háború:
kerítésénél - érzi - amit művelnek az orgonák,
de mire odanéz már ártatlanok.
Így érlek el. Kicsit mellékesen. Amit tudunk,
hagyjuk... tavaly még látogattam magunkat
az intenzíven. Az első találka pírja
gyorsan ajkainkra égett.
Elherdált vágyaink. Stand by orgonák.
_____________________________________________________________________________________________________________________________
tervekről néhány sort
cudarosodott
eltervezed hogy dallamosat írsz
messziről látszik tollad később a kütyüd és utazol
egyedül szoros kapcsolatod dacára
érted az összetartozás szempontjait:
kicsap és visszafogad - ritmusa van
mindennek egy kevés dallama
már nem vagy Magyarországon
írsz és utazol kedves sehonnai
a dallam nem jön könnyen
írsz és utazol – egy vonaton ültök
a munkatársaid hazamennek
ülsz és utazol jó ez így
nincs más tovább és visszautazol
tervezed hogy dallamosat írsz
bonzsúrozol a munkatársakkal
____________________________________________________________________________________________________________________
A hihetetlen kutatása I.
Emlékezetdarabka, neki is előjön.
Kedves és interaktív.
A Charles de Gaulle-on összefutni,
azzal akinek elvettem a szüzességét...
két ilyen lány volt a rendszerváltozás idején,
a másikkal tartom a kapcsolatot. Ő
művészkedni kezdett, aztán nem tudom...
tudom meddig jutottunk, de nem merném
ugyanott folytatni. A Roissy-ról Villepinte
felé megy tovább, ó ismerem, magyarázom,
tulajdonképpen ráérek, csak a
tengerész-haverokat vártam, de majd
kibeszélem és átszervezem, megy ez,
elkísérhetlek?
Nem is tudja, a kiállításon várják.
De nagyon örül, és látom a lelkén... azt
a szépítő maszkot, amit negyven körüli
nőkön gyakran lehet. Egy kávéra azért beülünk.
Nem kerül szóba az „ügyünk”, a magyar
helyzet, választás, ő azért visszamegy majd
Magyarországra. Most, amikor írom
ezeket, akkor áramlik végig rajtam, hogy
egyikünk sem használta a „hazát”.
Siet. Majd a neten. Hát ilyen most a világ.
_____________________________________________________________________________________________________________________
Ámen
nem fontos megnevezni ezért azt mondja mindenkitől lopott szavakat még az átmeneti szálláson is amikor arra várt hogy kedvezőre fordulnak a körülmények de a körülmények egyre összetettebbé váltak térdre kényszerült emlékszik a szituációra ahogy tapasztalatai összegződtek enyhe másnaposságban vizet ivott szódabikarbónát és az Istennek nem találta a helyét véreset pisilő iskolások között fát ültetett a földi lét során ámult ahogy ömlesztve a testvázakba becsontosodott évezrednyi gyönyörűség uszítás és valakitől folyton előkerültek a helyzetgyakorlatok során idézetek csakúgy mint a kutyáknak odalökött menjinnen
az idegenbe taszító terrorizáló szavak is egy anyanyelvi tanítótól valóak vágóhídi munkásig használt szerelmes szavak a versalany emlékszik arra a húsvétra amikor tengerésznek állt és látta hogy a szavak is mind-mind egy gőgös fehér fregatton kikerültek a tengerre aranyozott fogú kapitány számlálhatatlan ágú horgonyon állomásoztatta az evolúciós folyamatban amíg el nem készült végre az új rendszer - engedélyeztetés alatt de lehet már tudni hogy az új rendszerben kigyulladnak a szemek illetve egy organikus jelzőberendezés villog azokon akik érdekből előnyszerzési céllal és egyéb alattomosságból - például költők ölő szándékú édesgetők - használják a ma még kaotikus háborodottság alapjául szolgáló szavakat.
___________________________________________________________________________________________
Tépőzáras dns szakaszok
Felőlem! Azt olvasom, jobb ha készülök, ez itt már
a tömeges kihalás kezdeti stádiuma. Csak
tudnám nádcukor, vagy nyírfacukor; sōr vagy bor?
Jó jó az élet komoly ügy, de tulajdonképpen
azt sem tudom, ha muszáj lesz, mit adok föl.
Örök élet, ingyen sör. Irreális kérdések gátolnak.
Ha kinézek a házak nem törôdnek az esővel.
Szomatikus sejtek, az emberi csíravonal végtelen
osztódási potenciálja, a közös baktériumős.
Azt olvasom, húsz évre van a jövö. Folynak ellen
kutatások, ezek nem publikusak és a címlap
egy tépőzár. Fonálférgek élettartamát, már most
hatszorosára lehet növelni, péniszt 6 centivel,
egyre több ember minősül féregnek. Indián őseivel
spanyol hódító, G.I.Joe afrikai rabszolga-őseivel.
Velem ne szarakodjon senki. Egyszer tényleg
benevezek a Mr. Universe címre, színpad biztosan
lesz jó ideig; egy üveg borral bárminek ellent
tudok állni, ha nem konkrét kísértés. Hova tegyem
istenfüggő kétkedésem - ezért verset írni...?!..
kapálódzok ellene, de életem végéig tengeren
hordozom a gyerekkor ateizmusát, kötegekben
őrzöm időm, ami átváltoztatott és a lelkiismeretem,
a holt vizek hattyúi...
Farsangvégieken olvasom - visszaérkezvén a
szülőföldre - mindig mellbevág a szegényedők
sztárallűrje.Valamennyiünk széledő identitás, ahol
folyton szól a segélyhívó telefon, mint egy kórházban,
s ha fölkapja egy nővér, idegesen sorolja, hogy
neki is mennyi baja van
Helyszínelés
Nem volna szükséged már rá hogy hajózz
Mégis jó kiegészítés rohanni a világban össze-vissza
Akár egy panelból kiszabaduló kutya
De mondjuk ez egy fikció Nyargalsz gazdátlanul
Véd presztízsből valaki
Brahiból gondolja hogy később megszólít
Csak vár hátha megtalálod ugrándozás közben amit keresel
Semmi plusz nincs a humán szívhasználatban
Amikor megfordulsz látod milyen forgalmas
Elhagyatott helyen vagy
rendes diktatúra
a vasárnapok nagyon mások
mint a gulyás népi demokratikusban
persze nem vasárnapra esik az összes ünnep
változatlanul szêp itthon a tavasz
egy bogár rólam indul a légtérbe
a jövő héten visszarepülök én is ferihegyről
az érfransszal
____________________________________________________________________________________________________________________________
mattszerű pillanatok (egy tengerész jegyzetei)
ha jól kihajózom magam kilépek az utcára
és azt mondom a járókelőknek hogy éljenek
ne járjanak-keljenek
erre ők harsányan hogy a tottenham hotspőr meccsre mennek
a közösségi kivetítőn nézik és vegyem föl a tempót
ne legyek ilyen obzervatóriumi
ha már angol foci akkor én inkább mencseszteres lennék mert
azokkal lezuhant a repülőgép
többször gondoltam hogy eljött az idő
de az idő nem jött el
csupán valamilyen placebó-idő
ha nem hajózom szerelmeskedek
akkor olyan az idő mint az őszibarackbolyh
aztán megint hajózom
mindegy mostanra eldöntöttem hogy végig élek
és előbb utóbb kialakul a kompromisszum
a mindennapokban egészen jó
ami az idő előtti halást illeti
arról sem kell egészen lemondanom
általában mindenkinek teszem a szépet
focimeccsre a cselekért járok
csípem akik belehalnak a cifrálásba
jó a tengerrel könnyű kompromisszomot kötni
a versekkel nem lehet.
________________________________________________________________________________________________________________
magán magyar
I. apokaliptikus redőnyfelhúzás
az élettelenek programja, hogy lehetőleg ne keveredjenek
élő szervezettel.
asszimetrikus félelem: élők és élettelenek.
ugyanakkor az egykori elevenek, ma por alakban
könnyedén és engedelmesen...víz és szél az istenük.
számtalan eredetrészecske kering.
tegnap, kint a szürkületben figyeltem,
milyen poros a fehér redőny.
ébredés után is ez zavar.
rég nem volt eső, de normandiában szél mindig.
asszimetrikus: a szél többet hoz, mint visz.
porral együtt csévéli a motor a redőnyt.
már bejön a fény. így döntöttem.
ebben a szobában vannak anyám hamvai.
anyád napja
szökik
mint a madár mint a gyík
szökik
fiatal szőkés
jól képzett: ábránddal
fiatal barnás
alulképzett: ábránddal
szökik
anyja nyelvével
szökik
apja pofonjával
szökik
borsodi köbányai
ősei haragjával
átlapolt mutyiktól
a híd kilenc lyukával
jövőre már jobb lesz
a szülészet hazugával
a kormány a helyénvanjával
szökik
szökik
az ifjúság feláldozásával
____________________________________________________________________________________________________________
az ölés számításai
fél kettő és kedd
majd lesz negyed öt péntek
világos van
a fény fertőtlenít
szívesen hordok használt ruhát
meztelen vagyok a legszebb
fúj a szél
füstöl
minden kedden és pénteken
a lépcsőházban futok
valami sorsszerű elől
*
a gyűlölet kibukik
viselkedsz vissza kell nyelni
de már csak bűnre bűn
a táplálék mérgei
*
én igazán nem akartam árkot ásni
legföljebb messzire futásom
szándékoztam versbe írni
egy pihenésre kijelölt napon
mosógép tetején kezdtem
izzadt futó-cuccomból kiesett cetlin kezdtem
verset írni
aztán amit értem írtam a Bíró ironnal
mekiben lépcsőházban flaszteron
s elkeseredésemben
államfoglalók golyóálló mellényére
írtam versnek matematikát történelmet
szövegek számok már-már szétvetetik agyam
hatszázezer zsidó és cigány
kétszázezer 56-ban disszidált
József Attila másfél milliója
Radnóti sáros feje
most száz évvel vagyunk túl
Ady legszebb évein
és új hatszázezernek „rezgett a lába”
*
bocsáss meg amikor
először versbe hoztalak
úgy tűnt e z tiszta
meztelen világ
_____________________________________________________________________________________________________________
Upside down
erőtlen a fény
nem gyászos a sötét
de korántsem akkora élmény
mint ahogy papok és költők
próbálták
eladni nekünk
ne tévedj tovább
fordított Titanic
_____________________________________________________________________________________________________________________
töredék
egy kis idő kellet volna, és...
_________________________________________________________________________________________________________________
ha május lesz megint
nem engedek mélyre hullni
szívemben rigódalt
kicsit ferdébben tartom a szám
mintha azt fütyülném hotel mentol
levegőket harapok - hívószó
lebzsel fülem mellett
mint idegen értelmetlen (magyar)nyelv
amit nevetőn utánoz gyermekem
összeszedem a szelet
rügyszámolás - a levegő szennyezett
aki felnőtt
mérgezett gyümölcsért metsz
iszom néhány korty vizet
cipőmmel hosszan piszmogok
a sárkaparón
ha május lesz megint
Rouen, 2014 június
______________________________________________________________________________________________________________________________
Átmeneti kóbor állat
Nem volt jó neki
neki sem volt jó
annak jó akinek átmenetelig
megbocsátható az élethosszig
az élethosszig nem-jó
aki viszonyíthatatlanul átmeneti
elégedetlen életcéllal hosszal
jó és rossz között
cserélgeti az örömöt
becsül lebecsül
ha kell soha sehol nem fér el
fészket dúl és fészket épít
annak jó aki épp most épp itt
kontrollálhatatlan szél és porzó
tökéletes bide-torzó önmanipulátor
szelíd aszexuális szóló tábor
horgon csimpánz ólom
falkátlan poéta kóbor
annak jó
______________________________________________________________________________________________________
az anyanyelv stigmái
magyar voltam és bűnös - tanult
két kedvenc tantárgy történelem és nő
a stigmák előidéző okai vitathatóak
apnoé anatómiai jelentés ezeket elnagyolnám
a lelki vállalás nem jelenik meg testi jegyekben
akiknek hatalmukban áll a bélyegégetés
nem merik érteni az előlük menekvő normalitást
a devidancia és hanyatlás nem ismer mélypontot
sőt a megbélyegzés közös élmény
egy darabig összetartozás romantika
sorskeletkeztetés himnusz
a világ elnagyolhatatlan idő amiben
mint süllyedő árbocfény látszik az önazonosság
negyedik éve nem vagyok magyar
________________________________________________________________________________________________________________________________
AZ EGY
Gyakran gondolom, csak mondod,
hogy szeretsz
Írsz hozzám vért, verset, bizonyságnak,
hitegess
Gyakran szólok magamhoz, ez a lány jól ír,
s nagyon szép.
Az Istennek írj Hortenzia, egy kis hitet, meg-
érdemelnék
Nincs magyar, akivel tartósan kapcsolatot
tartanék.
Ahová süllyedt szülőhazám, nem külső erő
szorította ezúttal.
Végsősoron a magyar választó önmagát
rombolta le.
Nincs. Én nem osztozkodom.
Kivétel vagy ebből a szempontból is: az egy.
______________________________________________________________________________________________________
SZÍVÉLYES LETARGIA
tehát sehová sem jutottunk
így van ez jól
nézed a prospektust
utazni akartál vásárolni valami tartósan nagyot
én verset láttam sarjadni csalódottságod intermezzóit
érzékeimben lelkesedésed emelkedik süllyed
ahogy egy tojássárgányi hold
próbáltam ismét hiszen szavakban létezel te is
avantgárd a festékben milyen különös vagy nekem
egyszer betűkkel kipányvázlak
a vibráló időben
így van ez jól
nem utazol bárhol északon és bárhol délen
nem vásárolsz új napszemüget
elrejteni napi drámáidat
ki vagy téve a szépítőszered alternatíváinak
a fogalmazásaim körülbelüliek: kétségbeésésed szeretem
tudod mennyire gonosz voltam már kamasznak is
megharaptam
a szilvásváradi pap fajtiszta kutyáját
tengeribetegen az ő vérét hánytam
valamik úgy elraktározódnak bennem hús és szőrcsomó
ahogy te is
bár hozzád kedves szerettem volna lenni
sehová sem jutottam
időnként utazunk te hozzám én hozzád
vásárolok neked időnként valami nagyot
így van ez jól
______________________________________________________________________________________________________________
Karbantartás
Porzott rozsdás vasakaratunk
Meditatív világmegváltás drótkefével
A kerítésünk karbantartása közben
Felszívódó gyulladás, a szemed tükrözött
Szerettem volna, ha kérdéseimre reagálsz
Mi lesz, ha bedőlünk karnevál és haláltánc
Hazugságainak
Mi is
________________________________________________________________________________________________
nyárvég
ma sem akartam verset írni
már egy hete nem
ezt a pár sort semminek se vedd
ideszakadt mint anyám fogsora
földre zuhanásában
________________________________________________________________________________________________________________
császározott zsömlék
mielőtt megjegyeznél egy nevet
emlékezz vissza az ébredés
előtti ébrenlétre a tiszta lapra
kezdő tengerészként is azt érezted
hogy üres hajónak jó lenni pedig
a mélyebb merülésűt nehezebben mozdítja kényszer
aztán körbevettek gépek programok
lerakódásaid rakodó daruk
a beléd plántált magyar kishitűség
és az ebből táplálkozó nagy irrealitás
hogyan vedd föl a bugyid - anya rád szólt
a tanító rád szólt a pap rád szólt
ősi piszlicsáré basztatás
ablak-monitor és betöltötted megszokásaid
a folyton idegen környezetet
magadban sem biztonságos esténként
mint nyikorgó kabinban kuporodsz hogy megjegyezz
egy verscímet várod ömöljenek újra magyar szavak
császározol egy zsömlét már csak havaria esetén
ennél húst
fertőtleníted örömszerző gépeid
közben megnézted a world news-t - posta
átmentek rajtad wifi-jelek
úgy el tud menni este reggel őrség rakodás
múlt és jövő az én te ők
szabadnapos vagy nem hajózol be talán az idén
*
ma sem akartam verset írni
már egy hete nem
ezt a pár sort semminek se vedd
ideszakadt mint anyám fogsora
földre zuhanásában
_____________________________________________________________________________________________________
Do You Want to Save your Changes?
Ha ugyanolyan nőt keresek, mint te
miért nem megyek vissza hozzád?
Nem tudom elfogadhatóan
megválaszolni (te már nem te vagy), de
a rohadt életbe kinek kell elfogadni?
Hívtalak, gyere utánam.
Illegalitás? Haza elhagyás?
Mennyire vagy te otthon? Miben merül
ki a hazafiság? Szavazol. Adót fizetsz.
És mire költik szavazatod?
Adód? Elszámoltatható? A Himnusz?
A történelem, tanítás, mise: hazug. A reformkor
óta haza a semmiben, nem integrált.
Nézel egy pontból egy pontot. Ember vagy,
véletlen-magyar. Hazád a világ. Konkrétan:
tudás, tapasztalat és erkölcs, nem geográfia
az otthon. Nő, aki voltál. A szellem. Motor.
Te már nem te vagy. Magyarország járda,
lépcső, hivatal, ház. Üres.
Elfogyott a mondanivalóm.
___________________________________________________________________________________________________________
Jégtej
nem mindig lehet amulett nélkül
gázszag a visszájára fordult áramlásban
még csak kádban fekszel
részleteiben nem hasonlít felravatalozásodhoz
hacsak a korrumpáltak és korrumpálandók
amik nem állatok és nem emberek
nem a korrupció tárgyi kellékei hanem a
ködös minden: az ámblokk nyár
ősz tél tavasz (nem virágoztak legszebb bimbóink)
az elmúlt nyolc húsz száz év az ezred
ámblokk fétis amulett: visszaomlik a kiút
idetartozásod vándor-kétségbeesése
valahogy kikelsz mégis a hírmanipulálásból
életeddel habos csokidarabkákkal
minden reggel folyamatosan kikelsz a jeges kádból
gőzölög rajtad ábránd jövőkép
megindulás és torpanás összege - balzsam
amit amulettnek magadra kensz
miért mondtad ezt el megint
_________________________________________________________________________________________________________________
Viszonthalál
A gödröknek nincsen sarka
Szemeknek van sarka
Működik a többesszám
Egyenként frissen nyúzott spektákulum
Nem így van
A leöltek elpusztulnak
Nem tudom hogy van
Diszkomfortos már verset írni
Madárnyak pihét gyűjtök
Gödröm bélelni lesz elég
__________________________________________________________________________________________________________________
Mielőtt valaki rám talál
Nem lehet kórház, ahol nincs orvos.
Szike figyel, beteg, beteg.
Egy háznyi beteg. Nem könnyű annak, aki házat épít
közben nem is házépítő. Póstás, írott gondolatot kézbesít,
holott idejének túlnyomórészében tengerész, miközben
hajója nem is rakodik be, vagy ki.
Foton zátonyon. Nem könnyű annak,
aki verset ír, közben nem is költő,
csak szürkületben jár projektorral,
vörldnúzokból országáról szólókat veszi elébb,
miközben már nem is tartozik oda. Hova tartozik aki
folyton kihajózik magából, és amikor behajózik újra nincs otthon?
Nem lehet kórház. Nincs orvos. Orvosság? Beteg van.
Kórtermekből kimegy a macska,
miközben be sem engedték, beszökött. Kiszökött.
Latexruhás szőke cicám, elszöktél belőlem.
Most írok erről, amikor már nem időszerű. Éltem
egy élvezhető korban. Agyamat legyezték maszkos szitakötők.
Hajóznak a semmiben gondolataim.
NÓta benne. Jabadababúú!
Latexruhás barlangasszony! Berendezhetted volna azt az istállóskőit
szüzességednek. Medence a fedélzeten.
Twisting by the pool of blood. Megy a hajó,
irány észak. Egy sört lenyomnak a tengerészak, folytatom
a horizontra nézést. Megtanul az ember őrségben összefüggést figyelni,
önmagán keresztül látni. Rendszerint két könyvet olvas,
egyszerre több verset ír. E-book, közben a világ 12 legszebb nője.
Változó-üres horizont.
Most egy auschwitzi lágerőr munkaköri leírását olvasom.
__________________________________________________________________________________________________________________________________
ősz
levitézlett egynyári helyén puszta föld
mulcsozott tervek rukkola és mángold
kezem száraz virágszár végzetfán a tündérfürt
ez már egy elbaszott élet
bármennyit írok hallgatok vagy beszélek
_____________________________________________________________________________________________________
patek philippe (bak lenkének)
a királynő kalapmániája hasonlítható ahhoz
- az élet bizarr tüneménye -
ahogy anyám ragaszkodott a kopott kanálhoz
utolsó éveiben számolta
és 53 volt a végső szám 53 évig
használt egy aluminium kanalat születésnapi
terítékeink nem voltak igazán fényesek
de a csillár fénye megcsillant tányéron evőeszközön
kivéve a másfél centivel hegyéből kopott aluminium kanálon
utoljára már nem került rántásba csak tálaláshoz
azt mondta semmi másból nem tud jóízűt enni
megszokta mint galamb a dúcot szárny a tollvesztést tenger a szelet
ezek a hasonlatok jutnak eszembe
halálának ötödik évében
ahogy a királynőhöz és a kopottsághoz mérem őt
sosem törődött bele hogy tengerész lettem
és alig látott magyar földön nem ásóztam nem veteményeztem
a hajózásról ha mutattam képeket annyit beszélt hogy: „jaj fiam”
házat vettem Normandiában sportkocsit – úgy halt meg nem is látta
hazavárt
utolsó két évében én ápoltam
és urnában vittem ki hogy velem legyen új otthonomban
idén ötödik éve nem temettem el egy szobája van
szörny vagyok anyám síremléke a szívem
húsz év hajózás után végre vehettem egy patek phillipe karórát
olyat ami a világ és ember kapcsolatának igazi csodája
a megbízhatóság az elkoptathatatlanság szimbóluma
az árából épülhetett volna egy második szfinksz
amit nehezen kezd ki az idő
__________________________________________________________________________________________________________
(én szerettem)
életem nagyobb részében csak készültem
görgetni valami sziszifuszit
hogy rendezem berendezem
mint tangens-cotangens a háromszöget
koordináta az ábrázoló geometriát
vér a vágóhidat A AB és nulla
nincs szükségem már cáfolhatatlan tényre
én az alvajárókat szerettem ez a summa
nyájasabban mondva az önbizalom hiányos nőket
akikben tőlem ébredt meg az ősi
(most látom hogy ez a vers csupa betű)
én a róka eleganciáját szerettem
a hajnalt egy Rouen-i parkban ahol a róka ült
kábé harminc méterre szemközt a fürdőszoba ablakkal
szeretném azt a Rouen-i hajnalt minden vers helyett
hogy
se nem ravaszul se nem lopva pláne nem irodalmian
szerettem
a róka nem szaladt el
végignézte ahogy az ablakban
visszaidézem a belém vackolt időt
az egykori rókapárt
akik fölriadnak az Istállós-kői-barlangban
amint két ember-kamasz
állat-mámorosan betér
_____________________________________________________________________________________________________
földrehulltában...
földrehulltában léptem a dióra
kemény dió
vargazoli droplizott így egyszer a Dorog ellen
jobb külsővel pöcköltem szőkepistának
az Immingham-i tengerész klub udvarán
vártam a Nordstern-re hogy behajózzak
előzőleg már elhatároztam hogy nem térek vissza
az országirtó rendszerváltoztatásba
rendkívüli makacsság ez nálam
mégsem tartottam be akkor két nő miatt
nem jöttek velem
anyám is beteg volt életem legnagyobb szerelme is
aztán anyám elhamvadt szépen mint a szerelem
a kemény dióval azóta próbálok
megannyi trükköt rugdosom
dekázok s mindig hajóra várok
mert mindig itt az ősz
________________________________________________________________________________________________________
lakat problémáról (love locks on Pont des Arts )
egyszer elfogadod veszteségeid
nyáron a naplementében
majdnem visszakérdezel hogy csak ennyi
de másnap minden kötél szakad
a lift veled zuhan
üvegpadlón át fölismered a poklot
hiszen a mélységről papoltál
(mindegy szerettél vagy imitáltad)
föl akartál följutni
nincs jelentősége hányadikra - följebb
fedezd föl hogy megmenekülsz
a híd zárva
bárkivel cipeled
Párizs nem a te városod
részletre nem kapsz hitelre sem
(a miénk is haldokló szerelem)
kimúlhatatlant
______________________________________________________________________________________________________________
A múlandóság bibliája (születésnapomra)
Augusztus közepe volt. Fölösleges meleg.
Jelét sem adta (mint akkor), hogy ólálkodik az ősz. Augusztus,
tévesztő-gyönyörű. Mint fia születésnapján az anya. A
születés nem ér véget a mellretéttel. Ha már jársz, beszélsz.
Feleselsz és eltemetsz, hiába, megszülnek évenként újra. Újra,
immáron te magad mosod magadról a szülőcsatornában rád
ragadt kínálatot, a világhadjárat terveit. Fürödsz,
használod a vizet, levegőt, a többi őselemet, mintha
tudatában volnál, hogy milyen gyönyörű, ami ősi. Szülés után
a nő miféle szépséget követel vissza?
(Legjobb kozmetikum a szülés).
Jobb, ha nyitva hagyod a versed,
mint tíz évesen a kádba eresztett vizet. A bútor, szőnyeg, falak;
Anyád jajgat, hogy elúszik minden. Minden elúszik, megy a versbe.
A korrelációba. A vers-köldökzsinór, mint a születésé: misztikum.
Véres-nagy széptevő. Ősz-halál előtti augusztus. Dús, illemes.
Mutasd kifelé klorofill-gazdagságod. Hányadik újjászületés.
Szerencséd volt az augusztussal, mondod a nagyvilágnak. Koz-
metikázottan künn fekszel a zöld fantáziában, érzékenyen, mint a
klorofill vegyület, hallgatod az augusztus elfolyását, magzatvíz csobog.
Sehovába. A múlandóság bibliája. Hová folynak el a magzatvizek?
Miért nincs magzatvíz-tenger? Száraz, fölösleges meleg. Augusztus.
Egy idő után nem nagy ügy vízben szárítani a vizet.
________________________________________________________________________________________________________________________
a tét
sokat tűnik úgy életem a tét
telepen fölhalmozott raklapok
üres esőben mindenünnét kerítés
farkaskutyák
kijátszható erőszak – butiksor
ketrec otthon szép okos feleség
valójában az életem a tét
neutrális klubban laptop oxideán kőpengével
ugyanakkor korán rá lehet jönni
az életből mindig mindenünnét visszafelé
a halálnak van birodalma
össze-vissza élnek nők őrült szerelmesen
zsáner szobrok után s halmozódnak mint raklapok
üres esőben lakattal piszmogó férfiak
valójában mi volt a tét
miért lázadtam kibírhatatlan nagyon
még verset is írtam kutyaszemre
raklapon
__________________________________________________________________________________________________________________
Intim
nagy stratéga szerint
az egyetlen út
hogy gyorsan befejezz egy háborút
veszítsd el
nem igaz
már elveszítettelek
és tombol bennem
a glóriás halál
____________________________________________________________________________________________________________________
his immortability
elveszíteni a pillanat mögöttit
a szavak mögöttit
önmagukban semmik a fogalmak
szülő szerelem haza
hegy gödréből könnyen odébbállsz
egy fa odva tengeri hajó
nők ferrarik pipacsok
sok himnuszba foglalt fölösleges
nagy stratéga szerint
az egyetlen út
hogy gyorsan befejezz egy háborút
veszítsd el
nem igaz
elveszítettem rég
és tombol bennem
a glóriás halál
____________________________________________________________________________________________________________
híj
önmagát visszapatkoló biztosíték
leállt központi meleg
mit válaszoljak
minek kérdezed rendszerint a tél előtt
újratelepülő vírus
cellainformáció vagy
belső fül
őrjítő csönd: kalapács üllő
számban lévő zug
a bal felső hét mőgött
ahol volt a nyolc
________________________________________________________________________________________________
belső emigrációs vörksop
szeretném neked elmondani
mennyire egyedül vagyok
pironkodva - nem bánom
hallja a tenger távíratozza
hullámaidhoz hullám
belső helymeghatározóm
eleven --
holtak között navigálok
az önmagát csitító óceánon
sokszor nem tudom
honnét hová egy-egy döghullámon
kérdezek vagy ez már a válasz
hová írjam a verseim
mostantól a te szemeddel kell
látnom ? pontosabban a kék ár
elpocsékolt ábrándjaim
_________________________________________________________________________________________________________________
görögben
emlékszem mentünk fölfelé
az Olymposra és vártuk
hogy jobb lesz
nem lehetett eltévedni
haverok négyen választottunk
hogy ki melyik isten
én mint mindig a középpontban
szerettem volna lenni és Jutkáék
bele is egyeztek legyek
a főisten – de az
Olymposról le kellett jönni
mert szeptember elsején
kezdődött a tanítás
________________________________________________________________________________________________________
stigmátlanul
behullámosodott
csak tengert látok
persze hajót konténert miegym
ez most szinte szelíd
minden hajóút elmélyülés
azon egyszerű okból
hogy nem érzi a hajózó
milyen mélységek fölött hallgat
civilizációt
a Biszkájára hatos időt jósoltak
jósolni – ez tetszik nekem
hírközlők fontosnak tartják
kontinensekre kihullt a hó
arra gondolok most
egyenletesebb a felszín
szemöldököm brüngeti a szél
ha ismerősök közé kerülök
a szemöldököm mindig is kezelhetetlen volt
udvariasabb leszek
ha nem kerülök soha többé ismerőshöz
legalább simulékonyabb
hiszen nagyon is visszahúzódó vagyok
nem kezdem előlről
minek erőltetném
egész jó így vörösbor étcsokival
előbb utóbb kontinenst kell látni
települést embert krisztust istent
messziről sötétlő hegygerinc
ahogy közeledik
úgy hullámosodik
__________________________________________________________________________________________________________________________________
TEÁTRÁLIS TEMPLOMOM
égtáj és obszcén rajz
hamis keleten
torz a nyugat
a gyomrom fordul ki
hogy akkor nem tudtam
családi traumákról
amikor ellenőrző könyvekbe
rajzoltam pinát
a meghalás fázisában
egyik sem izgatott
Lenin és/vagy Redbull
kezemben tankönyv
bégettem mint bárány
csillogtam ahogy az arany és
éreztem szabad robotok
vaginaszorítását
boncolókés volt szememben
több koponya külön az agy
és celláira bontott máj
ráuntam elméletre anatómiára
emlékre
mostanában magamban nyomulok
ahol tévedni katekizmus
koncentrált színház
egyetlen köhögésre a haláltól
az utáltat szeretem
______________________________________________________________________________________________________________
(vis maior)
Rendezett arckifejezéssel
a hatalmas bizonytalanság templomába
járt be a fény, rossznak tanított árnyékkal
az elzárt térbe.
Szentül hittem csak vis maior,
ha megalkuszom valaha Istennel. A rejtőzködésével.
Hogyan, ha nem kerül hozzám közel? Közel anya van,
és a zsíros kenyér.
Kamaszkoromban volt egy oltárom,
ahol gyakoroltam a szentbeszédet.
Még középiskolában is le kellett győznöm
magamban, hogy egy új, igazi pap leszek, mint valami
szemérmet, nem is nagyon mondtam ki, inkább
morzejeleztem egy-két lánynak . . . - - -
a nők jobbára
azért kellettek, hogy leszokjak a morzézásról,
ami nem vált előnyömre, mert végül tengerész
lettem. Akkor csak anya tudta ezeket,
és őneki bármi jelzőrendszerrel összezagyválhattam
vis maior történeteimet.
_________________________________________________________________________________________________________________________
nem természetes
hogy vagy egyáltalán
ha nem is nekem
mint a vízszint
már kettőezertizenöt van
s a kiköthetetlen mély merülésű hajó
még mindig a víz fölött
mint bottal kutyaszáj
úgy kéne vigyáznom
rakodással levegőmennyiség számítás
és akkor egy újabb vers - még mindig
a víz fölött - hozzád
mit csináljak vidám rekviem molesztál
egyszer az időben vagyok
egyszer a térben
összekötsz
a haszontalan széppel
műholdak és igazi csillagok hűlnek
képtelenség: navigálhatatlan hajó
nem természetes hogy vagy
véletlen ha mégis nekem
ne jöjjön korán a válasz
ünnepeltesd magad
mint aki a végtelenhez ér
____________________________________________________________________________________________________
aki megúszhat szerelmet
ó mennyire Szerettem volna
hogy ne vedd komolyan
még A férfikor előtt
tudtam-e buta bókot,
édenkert férgeivel büszkén
bekerítő csókot?
Ó mennyire szerettem volna
hogy vedd komolyan
a lázadást, erőfitogtatásom
napkelet halandzsa paradízusz
angol Fonetikáim
hogy itthagylak ha nem tudsz
lenni Ósön
ó Mennyire szeretném
ne tartsd szélhámosságnak
verseim se rím Se ritmus
csak mint aki mentőcsónakon
ússza Talán
megússza
___________________________________________________________________________________________________________
magánnő
boundless blue sky and ocean
ahogy magyarra váltok
az agy azonnal srófol
mintha másulna a vér
porcelán bőrödben kék szemed
nem tehettem volna meg
a feltámasztás nehéz dolog
magyar nyelvben nincs régmúlt
össze vagy mosva tengerrel halállal
nem tehettem volna meg hogy
öljem és ébresszem benned a biokémiát
vagy mi az átkozott nyavaját
mitől burjánzott benned a kór
már a felsőoktatás kikezdte nőiességed
ez a hülye mondat éjszaka jutott eszembe
nagyjából akkor
meg akartál felelni (doktor - misszióval)
azt nem mondom hogy mindenkinek
de nemcsak nekem
a Károlyi-kertnél vártalak
hangszóróból francia zene szólt
a rendszerváltozás eufóriájában
megígértem egy kolduló
halálos betegnek hogy
nem fog meghalni - akkor még
nekem (a magyarban nincs régmúlt) hülyeség volt
élet és halál
________________________________________________________________________________________________________________
szánalmas...
szánalmas próbálkozásaim vannak
szeretem a sötét kilátásokat
itt ahol két óceán jobbra és balra
beteg és perverz gondolat de
nem tudok szabadulni tőle hogy
ettünk egymás testéből - itt
ahogy találkozik a két óceán
eine kleine nachtmusik
____________________________________________________________________________________________________________________________
eldugott óceán
a földszinten találkoztunk
legtöbbször
egy szinten voltunk
néha mégis le- fölkiabáltál
lenéztem de akkor egy szinttel
már följebb voltál
hamar elértünk oda
ahonnét nem volt följebb
akkor szoktam a hazudozásra
versbe írtalak
és azt a fönti szintet lassan
elkönyveltem földszintnek lírai alapon
magam is meglepődtem ahogy nyílt a tér
emeletes óceán
tanult költői eszközök
valami poetikait adtak hozzá
hasadra élveztem
elkentem az óceánt
kiabáltam föl
le
mint aki szerelmes bolond kalandor
de már nem ezen a földön
__________________________________________________________________________________________________________
Súlytalan
amit lehet még
pakolj le
nézz magadra
semmiségből
összejönnek kilók
minek a lebomlással
terhelt szervezetnek
fojtó külső és belső tűz
kiebrudált vágy
és a megbántásod
önmagában tragédia
magyarságod
nyíltan vallj
végül elnehezülésed marad
egy szellemi szeánsz
mit remélsz
a kezed tűri
hogy nem szorít
_____________________________________________________________________________________________________________________________
kiemelt ügyek, kielégítő állapot, ilyesmi
mindig álöltözetben
amióta világ a világ
a kutyaszar sem
pusztán kutyaszar
levéltelen tavasz
ha nem nézem az elherdált lombot
minden olyan csupasz mint az ősz
többet kellett volna beszélnem
növényekhez
apróságról gyomorpépről
azt
ahogy meguntam a húst
amint a fehérségét megúnhatja hó
szürkén eltűnik a télből
és a tél marad a télre
ráköszön az új tavasz
és a tél marad
csontkemény a hűség
nem akarok kitalálni
új nevet
új kutyának
______________________________________________________________________________________________________________________________
üzenet (peacock affect)
a páva szaladt egyet
már régen kellette
nem fogalmazta meg mit kellett kelletnie
tényleg csak egyet szaladt jó kettőt és belátta
nem kell a kutyának se
kis idő múlva somfordált a kutya
mielőtt a szokásos gúnyolódás elhangozhatott volna
(koma te soha nem tanulsz meg táncolni)
a kutya németre váltott hogy tudniilik
az ő somfordolása geschlichen eingeschlichen
jóllehet egyfajta lopakodás de a civilizáltsággal
járó sokféle tapasztalat birtokában átgondolt kíméletesség
thanksgiving
szinte diszkrét mint egy papi példabeszéd
ugyanakkor elegáns hiszen a kutyák nem tudnak
elegancia nélkül kvázi megvesztegetve lemenni kutyába
szeretné a pávának megmutatni a térképet
a behatároló kerítés meddig van levizelve
hogy a páva még véletlenül se szaladjon ki a határon
mert kiröhögik és még rosszabbul végezheti
hiába euro-turkey
_______________________________________________________________________________________________________________
Téves hamvasztás
Talán azon múlik. A másikon,
hogy a jelenben tudsz-e maradni.
Kiégés, érzelmi kimerültség,
önmaga is tárgy az ember.
A felodozás reménye agyközépen,
a riadómagban tömít,
mint gumigyűrű gázszerelvényt.
Hiába, ha az álom kiold.
A jelen elsüvít.
Talán a hangalvadás.
Egyszerre öblös és felületi pukkanás,
mint bentmaradt pészméker
halottégetőn.
Szivárvány a hóra: az esés hangjai.
Eddig minden fehér mocsokká
kolorizálódott.
_________________________________________________________________________________________________________
le sentier
lábtempó a koporsóban
a halott szív még
nem fölösleges tárgy
amit egykor csak veled tudtam elképzelni
az
a
halál
_____________________________________________________________________________________________________________________
idegennek néz majd a tenger
Az ember kénytelen igénytelenné válni
Válni kénytelen az igényeitől Kis dolgokra
gondolok amitől naggyá nő a baj
Gondolkozók ugranak be és görcs áll be-
lém Igen Nem Rothad az igény
Bennem zengenek tanítások Legyél szerelmes
a sorsodba Ha belenyugszol egyetlen veszteségbe
véged Hiszen azt hozzávetőleg tudod
hogy vesztedet az utánad való érdektelenség
okozza Szinte idegennek néz majd a tenger
Az óceán közepén hiába találkoztál
migráló énekes madarakkal egy sem énekelt
csupán a torkolat bokraiban remegő fülemüle gégék
Két csőr közé beszabott horizont
És a végtelen felől amint hajókürt után
egy másodpercig visszaáll az abszolút-csönd
Vajon milyen csalogány fülnek a kürtszó
az egyszólamú mélyen rengető
Miféle igénytelen zene ez Megfigyeltél-e már
egy fülemüle-orgazmust
úgy mint koravén tíz évesen bükki szarvasét
És mire volt az jó neked?
_________________________________________________________________________________________________________________________
hit the road jack
annyira bejött az élet
ereim felcsavarta a szabadság
ez volt a lényeg
hogy felcsavarja
közben tévedésből havazott
évszakon kívül
reggelre ránőtt szubkultomra a májusi gyom
hó ami nem olvad
mindig hideg volt a szemem
mit bámultam a tiédben annyit
ahol összetörtem nem láttad
megszúrtam magam sose voltam törékeny
legalábbis annyira nem mint a magyar gazok
amik kúsztak föl görbén a végzetbe
ó sokat tűnődtem ahogy felcsavarodnak be
és én csavarom le és én csavarom ki
de ez már a tévedés volt mert engem csavart
mint száraz gazt a szél
felcsavartak az utak
ez volt a lényeg
___________________________________________________________________________________________________________________________
Hazátlanságom gyönyörei
I.
hártyavékony a kor
mint colos deszkát
szeletelőben szeleteli
morzsol egy szóbeli beavatkozást
a munkaalapú közmunkás
egyik hely sem ami szóbajöhetne mint haza
nem készült el időre
a minimum hogy minden gyermeket tekintsenek egyenlőnek
ugyebár nem lehetséges
tehát a minimumból nem indulhatunk
neki a világnak
amputálni kell a morgásvágyat
pusztító gavalléran
az inkvizíció hóhérai vannak Burmában Szíriában
kerésztények rémurak síiták szunniták szocialisták
nacionalista rettegett fasiszták minden vér
a vérben
de én
minden könnyelműségem dacára
erős voltam
gyengéden egy lányhoz punk és underground köntösben
despota hajlamú erősen
jó lenne ha egyszer versbe tudnám zárni ezt az erőt
azt mondanám slendriánul: egy lány a hazám
kitalálom általában az embert aki
szembe jön vagy ül velem
persze nem pontosan de
a lényeget pl.egy középkorú nőről
más nők nem is érdekelnek
megmondom mennyire erős
konkrétumok nélkül az élettörténetét
nézem és soha nem említem azt a kis kopást
_________________________________________________________________________________________________________________
Hazátlanságom gyönyörei
II.
felülnézetben vagy alul
mindenünnét magad látod
hogy játszik valaki az árnyékoddal
száz kilométerek épülnek: levegő és víz
hullámzol és eszedbe sem jut az idő
az agónia mert el akarsz modani valamit
az erőtérben bármelyik pillanatban eltűnhetsz
örökre mint versből kihúzott szavak
alulmaradsz végre - fair play
eszedbe sem jut az átkozott ágaskodás
a felülnézet hogy érteni akarod
felfogni a szerves világ szénatomjait
otthon
__________________________________________________________________________________________________________________________
A BENNEM NYÜZSGŐ ÁRAMKÖRÖK
I.
Két ismeretlent, az ügyes hallgatásaikat
legszívesebben fölvernék metrón, színházban.
Kérdeznék hogy engem ki szeret?
Ahogy én hallgatok, az szeretet-e? Odamennék,
valakihez: fejteném a megfejthetetlent, semmit
nem akarok jobban, minthogy szeress.
És ezzel persze pont a felszínes hülye
válaszokat provokálnám ki.
Éppenúgy nem tudnám, mint azt, hogy
hányan vagyunk jézusok.
II.
Ügyesen megszervezték azokat az
orgiákat, azt sem tudtam, hogy voltak
orgiák. Ha tudtam volna, biztos Caligula
pártján állok. Ma már nem érdekelnek
az orgiák.
III.
Nem vagyok esztelen Caligula. Lázam,
nem költői láz. A világ betonfelületét
járom, a kiépített humanitás hálózatát,
én a zsákutcás magyar. Végeredményben
esélyem sincs keresztmetszetekben
megfigyelni minden változást; vadnyomtól
a komposztáló emberig. Elszigetelésben
gondolkodom, perpillanat a vigasztalásról, legnagyobb
marhaság. Külön szigetre vágyom, ahol nics áram,
nem előírás fázis a fázishoz, vagy divatos
színharmoniák. Alapos biztonságban,
minek kérdeznék bármit, ha nem ugyanakkor
gondolod te is ugyanazt. A világ - muszáj nagynak
látszani - nem a humánumért van (bármit is
jelentsen ez), és nem a humanitás tartja fenn.
IV.
Lakom valahol. Egy szigeten a világomban,
tavasz és ősz között, mint minden
komposztáló ember. Szemembe lóg a hajam,
karomban viszem a lombot, a fotoszintézist,
végeredményben Istent.
_____________________________________________________________________________________________________________
egy szerelem nézetei
semmi más nem segít csak a káromkodás
nevén hívni tárgyat és személyt
az elvontat és az ösztönt
kezdetben belepirultam a szavakba
elfogadtam
jó-jó elkéstem a hozzád írt vallomásaimmal
viszketés pír szégyen - de
egészen kevés vérrel beérem mint a kullancs
térülök fordulok és
monitorra viszek ilyen versszerűt
majdnem megnyugszom már-már bánom hogy
az előbb kifordultam magamból
mégis micsoda riadalom: egy vérteszt a vers
másnap amikor átolvasom
hideg távoltartással a sorokat
javítanám kihúznám az ellágyulásom
az öntelt keménységem a szerep lírát
ne kerítsen körül ez az átkozott én
semmi más nem segít csak a káromkodás
___________________________________________________________________________________________________________
Hazátlanságom gyönyörei III.
Az visz föl ami le
Mennyiben van ez nektek
A föl le Seggcsere Újtrón
Itt a hajózható világban
ahogy megvárom az emlékeimet
egy kevés érzelem is nagyon sok
Végzetes
Nem akarok visszaszokni a durva szexre
Hogy átrohanjon rajtam az időtlen szél és ledőlni
ahogy utolsó fázisában lerothad gyökeréről a fa
Fejem fölött száguldó szikladarabok Nem tudom
megmondani mennyi testvér-ásvány van bennem
Gazdálkodnék okosan sorssal érzelmekkel
Gyerekkorom a taníttatásom templom és priccs
Mennyiben van nektek a hányingerem
édes szülőhazától Robbanás ami leválaszt rólam
kötelmet utolsó próbálkozást The Brain Big Bang Kő-távolok
Thing that bugs me about consolation is...
Az visz föl ami le
a kérdéses jelenet visszajátszásaival De
ha valaki azt hiszi okosabb a világnál
elveszett – reménytelen ha racionalizál emóciót
mert lelassul mint egy másodszori csiklóorgazmus
mint a gyökérről fölszívódó nedv
Aki bele sem remeg a hazátlanságba
szép mint a vérrel lakkozott köröm
__________________________________________________________________________________________________________________________
hajsza a kielégülésért
hol van a játékgitár
nem jó a hat húrú
behangolt
vizes gumilabda
hol van aki
(mint gondolkodó a fejét)
szorította
kicsúszhatott kezei közül
hol van aki használta a boldogság szót egykor
aki nem akarta tudni
mit hallgat el háziállata
_________________________________________________________________________________________________________________
edzésterv
egy cápa különb
cápának mindig előre kell úsznia
sem távolság sem idő
előre
különben nincs oxigén
életszerű élet
én sunnyoghatok
tessék itt ez a vers
ÉRTÉKELŐ ÉS ELŐÍRÓ FOGALOM
ön-empátia relé
ennek is eljött az ideje
magamnak kell elherdálnom magam
pillanatonként
_________________________________________________________________________________________________________________
kitiltás
előrehajol
billen a savszint
mint a nyugalom
rég evett állatot tengertajtékkal
fogadalmát ünnepélyesen
szegi meg
sosem akart hű lenni önmagához
kitiltotta meghatódását emlékeiből
amikor kitiltotta magát a szülőhazájából
ismerte már az értelmetlen hűség
állatból kiverhetetlenségét
emberevőkbe harapott
és sztorizott
hogy egyszer visszatér gyökereihez
frusztrált női szemek
platni felületén ábra-nyája
színkalibrál
dörgölődzik smúzol
önelaljasul (ismerte már több nyelv
felszínességét)
visszhangos anyanyelven
kommentálja az ádventi havazást
_________________________________________________________________________________________________________________________
Apám pályamester volt, anyám bérelszámoló
Tíz éves koráig semmit se gondolt az a távoli
zabolálatlan gyerek, milliárd belső hangyával.
Két vágányt érzett oldalt, közöttük
sínfej fejű volt mindenki. Bézsszínű.
Amikor anya már nem tudott női kiegészítőm
lenni, akkor gondoltam, hogy nem ő
a mindenható, és nem ő ad nekem bézsszínű
díjat, ha nyerek a sínen futásban.
A bézsszínű marhaságaim színpadon adtam föl,
fekete verseket kezdtem szavalni, és a tengeri
hajózásban síneket vízionáltam – anya csak akkor
volt a régi, amikor megaláztak, megvertek.
Kevésen múlt, hogy nem fulladtam az
Atlanti-óceánba. Apám szájon át élesztett újra.
Csókolt összevissza, bézsszínű öltönyben, amiben
eltemettem.
Ma, hangyáim hiába vezényelném,
semmit se gondolok – csak körbezár a kör.
_________________________________________________________________________________________________________________________
A HAZÁTLANSÁG GYÖNYÖRE (külső falsíkra helyezett ablakok)
bárhol van a világban, nemcsak ott van
tehát ahol nincs, ott is van
azóta így, amióta kitagadta magát
vagyis nem ő, a gyűjtőnév, az összkép,
amihez nem adta tízmilliomod nevét
az évszázados ki a magyar, ki a cigány,
ki zsidó, sváb, keresztyén, szőke, nagy orrú
ha ezek magyarok, akkor én nem vagyok
magyar – ezt mondta, anyja nincs, apja nincs
összes múltja egy jövőkép és az elhagyott szerető
egyszer nem kellett ott lennie, leült a körtérre
forgatta körbe a szemeit, az óramutató járásával
ellentétesen a nyakával, nem, a fejét a szemmel,
az egész teste fordult végül is, mert nem tekeredett ki
az óra mutató járásával ellentétesen
megtehette volna, ha már a körtéren van, hogy az
óramutatóval nem ellentétesen, hanem...
ha nem tud ellentétesen, akkor nem is ült volna
le a körtérre
a nagy internet elleni tüntetés után, hideg,
hidegek a fűthető kövek, egyedül,
egyedül ölelte át, nem nyitotta ki az állványt,
mert akkor, ott, fejben nem állt össze a kép,
az internetadó ellen miért lázadnak, ha a
dzsentri demokrácia jó,
a sok szögletes ablak, óra, körtér, irány.
ténylegesen, Normandiában a Szajna parton ült,
a novemberi zöldben, amivel máig nem tud betelni
sem ház, sem ember, körben, megszámolja nyolc
állat legel, tudja kié, akitől a sajtot veszi, az állvány
nyitva, külső falsíkra helyezett ablakok, fűthető kövek
ül, fest fejben
____________________________________________________________________________________________________________________________________
Egy monogramos öngyújtó megtalálójához
Képzeld, hogy a Szalajkába ejtett texasi öngyújtót,
valaki megtalálta. Monogramos elefántcsont, Sz. I.
Mikor is? Már felmerült benned, hogy behajózás
után, ha kihajózol, nem mész haza.
Pedig akkor még lett volna haza. A haza mi?
Egy darab patak? A Bükk? A viháncok elmerültek.
Megvan-e a lélegzetfojtásod szarvasfigyelőn? Megvan-e
Anyád? Apád? A porta? Egy keréknyom, szántó-vető
őseidtől? Hozzájuk tartoztál, de nem illettél oda,
a közösbe. Odavágtad az újakhoz is, hogy egy riherongy
társadalmat építenek. A hajó
vízvonal fölötti része látvány, mutatvány -féle. A világ
számára: a hajó. A merült részben - raktárak, tankok,
gépház, lánckamra - sohasem gyújtottál rá, még
nagyjavítás idején sem, Gibraltárban. Haza mehettél
volna, az az ezer dollár...nem neked kellett azt javítani,
és a Szalajkába ejtett öngyújtót te találod meg, Sz. I.
Rágyujtasz és csak ülsz, a vízvonal fölött, egy darab Szalajkán.
_____________________________________________________________________________________________________________________
az út felező vonalába felejtkezett
kereste mi van még így összetörve
ugyanakkor informál irányít a cél felé
sok rövid ígéretben haladt
és tartós szakaszolt folytonosság
kápráztatta: szakadékot látott az
egymással szemben közeledők között
ember által szabályozott átjárhatatlan
rövid kapcsolatait kínálta a végtelenhez
folyton megszakított egyenes
ezek adatok megszakított adatok
ezekről az adatokról készül a metaadat
mint házakból szálló füst
a késő őszi próbafűtéskor
jő íme jő az átalakulási performansz
a nagy titokzatosság: amit gyűjtött
valaki valahol fában szénben olajban
és a korai fagyra vicsorgó szőlő-szellem
kései betakarításokon csúfolódó nap
gémberedett testűek elfehéredő izzás
az elvárt az ígérő beérés lehelet-szelleme –
valami mindig korán van és későn érkezik
a felezővonalak szaggatottja mind egy-egy élet
a szakadékban közöttük
akik egykor akartak valamit
__________________________________________________________________________________________________________________
akkordjaim egy dalhoz
amikor még sokat aludtam
ideáljaim voltak
akikkel ordítva kommunikáltam
vers nem íródott bennem
keveset alszom
egy ideálom nincs
hangom halk kummunikációhoz
dér-vers krizantém-tavasz
egy szerelem nézetei I.
(Hortenziának)
amikorra majd megértem
mi történt velünk
nem tehetek semmit
ó visszanézhető a pezsgős hajóavató
delírium-zátonyon
a történelem nagy nehéz
a mi összes emlékünk elfogy
nem tudom egyetlen identitással
kell-e léteznünk
síri körülmények szükség-komfortjaiban
egyikünk keze időről-időre a semmiben
tördeli elhalasztott lehetőségeit
mi lesz a teendője ha
a másikunk meghal
volt egy film arról hogy pisilni mentek a rabok
visszakaptak egy át nem élt tavaszt szűz-szürke zubbonyban
s vödörben hagyott petúniák
húgyosan várták a másnapot
úgy már nem lehet
hogy én nem várlak a világűr ábrándhegyein
tükörbenézési technika várni egy át nem élt karácsonyt
hogy majd kapok:
szemeidbe zárt megértés amilyen a hegyeké
felülírt hallgatás haza-elhagyásra
hogy "nem baj" ilyesmi könnyű nyavaja
amikorra majd megértem
mi történt velünk
keserű melegség
a tiéd valaki istené "nem baj"
_________________________________________________________________________________________________________________
egy történelmi eskü szövegezése
én (a saját nevét)
nem vagyok magyar
ha egy másodszori kétharmadra
szavazó: magyar
nem nem soha
aki száz éve leragad trianonnál
és személyes előnyökért
álszabadságol álmagyaroknak
én (Szilvási István)
nem vagyok magyar
__________________________________________________________________________________________________________________________
kollaboránsok (under the strange illusion)
nem tudnék én már
márciusi kiskabátban
nem tudnék már
kíváncsian egy barkochbában
jégen a ligetben
színházi szünetben
nem tudnék én már
elölről kezdeni semmit
feltétel nélkül
nem az fáj hogy nem odaillőt észreveszek
karácsonyi naivitás
méltóság egy közmunkásban
a haszonállat fölösleges bízodalmát
azt se tudom mi mihez tartozik
tinédzser koromban egyszer
lestoppoltuk a halottaskocsit
üres volt végzett aznap a sofőr
kocsikáztatott nyalókát vett elő
talán akkor kezdődött
márciusi kiskabátban
anya nem volt jó a barkochbában
a ligeti tóban korcsolyázott
integett hogy nagy fiú leszek
bátor katona és védelmező ne féljek
nincs itt semmiféle szellem
mint a Gábor Miklós Hamletjén
a szünetben haza kellett vinnie
_______________________________________________________________________________________________________________
A sebzés pillanata
Raszkolnyikov májusai, rögtön a
kötelező olvasás pillanataiban ez érdekelt.
Már nem voltam szerelmes.
Soha többé nem, és csak ekkor néztem utána
mi történt velem. Hol volt, mikor az a pillanat?
Életem fordulópontjai. Fölemeltem minden követ.
Amíg bírtam a sziklákat, amíg nem takarta
önző szemszögem, önigazoló könny, ég,
hó, horizont. Ha nem takarta por, tűz, tenger.
Holdon, Marson járók fölvert pora. Tajték szpré.
Porladt vér. Apám, Anyám pora, bölcsőm,
őseim kivénhedt veszekedett sors-pora. És sosem
volt egy Szonya. Ki kellett volna találnom!
Sosem tudtam mit kell bevallanom, mit őrizzek,
minek tartsam, amit kaptam. Nekem csak a
francia lány, s egy magyar Hortenzia.
_________________________________________________________________________________________________________________________
harcsa kuttyogtató
ütötte a vizet
húzta a spiccet
láttam hogy bevág neki
és kezdődött a küzdelem
komolyan én soha nem álltam neki horgászni
nem érteném a különböző halak lelkét
a vízmélység - annyit meditálnék: meder miliő
vagy nagyon kiismerném
attól féltem
_____________________________________________________________________________________________________________________
Histoire de Coeur
minden behajózás előtt
húsz éve járok hozzá
(üljön le nagyon jó vérnyomás
guggoljon fusson
kutyabaj hiszen maga jó karban van)
a kardiológust nem érdekelte a szívügyem
tanácsolta miből többet és kevesebbet
egy fél év múlva majd csinál
terheléses 24 órás nem tudom mit
de akkora már én kitalálom mi leszel
___________________________________________________________________________________________________________________________________
azt javaslom
(drágám)
ne éljük meg ezt a kort
nyilván van egy muszáj
de például
esténként ne gondold át a napjaid
és ha túlszámlázza
valamelyik szolgáltató
fogyasztásaid talán a fürdő kivételével
ne vitasd fizesd ki
fürödj visszafojtva
érzelmeket ne mutass az arcodon
amíg újra nem én szervírozom
sejtjeid válogató reggelen
a kávéd
melegbarnára pörkölt szememből
enyhe olajos kiválással bőröd felszínén
bourbon vaníliával
_____________________________________________________________________________________________________________________
Beauty with a purpose
Kegyencek veszedelme
Játék a szegregációval
Ezt már nem lehet visszacsinálni
Mit Honnéttól nem És hol
Frázis szegénység
Országvédelmi alap
Bódvamenti éhes énekek
Berettyómenti éhes énekek
Kegyencek veszedelme
Játék a szegregációval
Ezt a szép összetettet
tankönyvekben visszacsinálni
már nem lehet
_________________________________________________________________________________________________________
Brutus tivornyája
szenvedés központú vonásaid
sokszor látom hogy ördögi
ellenben
szép halott szeretnél lenni
mindig közöd volt a szépekhez
öntöttvas serpenyő
új és új csomag álomzsír amíg
elfaggyúsodtál mert nem engedted
szeretni magad
későn kiválasztottál egyet
aki elveszíthet
akit bérelsz
aki köteles lesz hinni
amiben te már nem
aki gyarmatod lesz és
szürkeszájú felolvasód
aktivizált ügynök
aki végül lebukik (őt is le kellett volna ölnöd)
és megnevezi a tivornya helyet
felhő-asztal gyóntatószék
ahol kivégeztél Istent hittető
szép blöff-tündéreket
gyönyörű reményben hogy kihegyezett csonttal
egyszer az összefüggéseket foltozó
vékony hátánál állsz
____________________________________________________________________________________________________________________
szankciók tavaszra
fogyasszatok bolondul
bonyolult dolog józanul a szeretetről
énekelni tessék minden
agy félrevezethető
mintha utolsó karácsonyunk lenne
azt hisszük nem is lesz olyan
kinder geburtstag mini-nuke-al
ugyan új hollywoodi film
nem az
______________________________________________________________________________________________________________
anyám hópehely
anyám egyik percről a másikra
nem szeretett többé a
a halottak azt hiszem objektívek
aki a hamvasztás után elfogultan szeretett volna engem
(ha lehetett volna engem szeretni)
lehet hogy ugyanolyan kötőerejű
mikroszkópikus hatalom lett volna
semmim és mindenem között
lehet hogy engem soha többé nem lehet szeretni
elfogultan ha mégis
soha többé
nem tudnék táncolni ősindíttatásból
mint hosszú óceáni hullám
céltalan örömmel mint anyám halála óta
az első Rouen-i hóesés
itt az összes hópehely földre zuhanásában elolvad
nincs
________________________________________________________________________________________________________________
magyarország kettőkor
felhőasztal a bunkerban
már-már automatikusan
kettőről háromra
háromról kettőre
__________________________________________________________________________________________________________________________
Önkéntes menekült
(egy éjféli mise hatásai)
Még mindig mennyi optimizmus
Naponta elindulsz, megnevezed a célt
de izmaid kényszerpályáin
terelőnyilak
Nem elég a hídon átmenni
hajléktalan anyák fölött
A napirend nélküliek
és aztán elvont hivalkodásaid
Tüntetsz, test nélkül és hirtelen
a kikötő körül csak kurvák
Vallás-e ahogy elfeded arcod
háborúit, karácsonykor avas csendbe
burkolózol, mint jézustalan menekültek
Láthatatlan hidakon kell járnod
Egy csomó baktériumról
sem tudsz semmit
______________________________________________________________________________________________________________________
egy ideje
karácsonyról mindig ugyanazt meséli apám
huszonnegyedikén a szilvási portára visszatolta
biciklin az üres gázpalackot
maradt a vizes fa
szaloncukor füst és kátrány
akkor voltam tizennégy éves
fázunk és a legfrisseb karácsonyba morzézza ezeket
kesztyűs kezét a fejemre teszi és mint a
jézus várást úgy mondja hogy
nemsoká Budapestre indít technikumba
azt már nem nekem mondja csak
hallom hogy voltak valahol hajjal teli szobák
_____________________________________________________________________________________________________________________
2015
____________________________________________________________________________________________________________________________________
(el és vissza)
tested melegéhez viszem
(el és vissza)
hideg kezem
ez a leghosszabb utazás
ne tévesszen meg a tűz
hogy nem marad kezem
és mennyi szenny
Afrodité szigetéről
holnap indul hajónk Haifába
onnét Nazareth Jerusalem
megérkeztem
a díszletek megvoltak
tested melege hideg kezem
annyira nem voltak bókjaim
__________________________________________________________________________________________________________________
leszállópályán
ha nem is onnét
és nem is oda amiről
az érkező álmodott
úgy tűnik landol
a sokat késő gépmadár
szárnya mily' kopott
az útirány többször
módosult felhőtorlasz
istennel ütközés
a mámor feketedoboza űzte
csodák fölé de a totál földi kép
elriasztotta: új és újabb körözés
ki tudja ki ez az érkező
azonosíthatatlan desztináció
valaki ismét a menekülésről álmodott
és most úgy tűnik landol
sokat késő gépmadáron
szárnya mily' kopott
______________________________________________________________________________________________________________
üzenet a hadüzenőknek
anyámnál nem láttam a végső folyamatot
apámmal is hirtelen történt
kíváncsi voltam rá merem-e
kibírom-e és mit okoz bennem ha látom a távozást
nem a szülőföldemen nem is Európában
nem volt semmi közöm hozzá éppen kijöttem
a kikötőből volt négy óra szabadidőm
végignéztem egy ember halálát
_____________________________________________________________________________________________________________________
Levelek Hortenziának I.
mocskos vizet fölbugyogó forrás
te tudod mennyinek a rezüméje ez
hányingerem van Magyarországtól
nem a kömmünistázó kummunisták
arkangyallal turullal maszatos identitás
szik és szike káosza
életoltók ételosztók
iszap az iszappakolásban
mindenki szem a láncban
trianont vissza és valahányszor kikötni
isten áldásával holokauszt
idén nem vettem senkinek ajándékot
csak a kukásfiúknak
ebből a versből tudják meg hozzátartozóim
ismerősök - ha ugyan -
miért szállok ki ebből az
angyalkás kényszerből
noha az első világháborús katonák
stielle nacht-ján idén is elsírtam magam
sok a szemetem
nem eszek húst miattam egy állatot nem
kellene leölni öt éve
nincs belsőség bőrke vérrög amit kidobálhatnék
a tyúk szeme jézusteste jézusvére
sem csomagoló papír műanyag tálca
aki megjátsza magát az egy nagy szemét
hivatásos énekelők sírók
egy-egy fakuló varázsú érv
a tüskéknek nyoma marad
ha érték az ami csak határokon belül érték
én nem vagyok magyar
kávézóban megvárt hamvasztás
kómában lévő idő
nem aktuális magyarnak lennem
nacionalista nem korrigál az ugaron
hogy mondhattam volna el ezeket akcentussal
Normandiában
a kukásfiúk néztek hogy
elfogadják-e ajándékcsomagjaim
__________________________________________________________________________________________________________________________________
úgyis mint örökbefogadó
törpülök
már úgy el tudok veszni célok felé
vessző nélkül egybefolynak
gránit talapzataim
a világ számtalan pontján
megörökítem magam
és a tengeri bozótból kitörő szél
libikókázik
egy látomás-performanszt
hajók és egyensúlyvesztéseim
nem emlékszem mikor
tartottam először kezemben
egy kis állatot
valami ilyesmi lehetnék én
a kőnek
______________________________________________________________________________________________________________________
sir Robinhoz
víz víz
a szép és a nehéz
nem cimkézném hogy mi az enyém
és mi istené
mindig olyan egyenleteim voltak
aminek nincs megoldása
óceán felől érkezni
végső transzcendenciában
föltekerni anyahajók kifutópályáit
odébb leengedni
a lehetetlen kirúgja magát
___________________________________________________________________________________________________________
caption
„az iszlám Németország része” A.M.
ha maradnék
ha maradhatnék
megvesztegethetetlen kép
manipulált nincsen
azelőtt charlie voltam
most
je sius mohammed
az ember az emberiség része
egy paradicsom cikk
így is beszél úgyis beszél
ha életben maradhatnék a halál után
arcom a kép
ó én számtalanszor
menekültem történelemből nyelvből
mint a szelídítés fortélyaira emlékező állat
__________________________________________________________________________________________________________________
a végzet megszelídítése
azt mondtam ha sportautóm lesz
egyszer nem érdekelnek bonyolult
dolgok csajozok a szerpentinen
nem hajók motorhangját hallgatom
félálomban kiszaladni fedélzetre
az égbúra alatt
a tengerész mind azt hiszi
kijár neki az irgalom
egy sportautóba beszáll észbontó
tündér és banya
meg kell halni könnyen hamar
______________________________________________________________________________________________________________
Vesta poêle
reggel
meleg volt és hideg
bizonyos fokig újnak láttam magam
megint írni kezdtem
a láng fonákja képek tükörképe
semmi nem jutott eszembe
azt mondtam többet ne írj
csak kétsorost
ha megfogadod jól jöhet ez
amikor
minden szó
fájni kezd
__________________________________________________________________________________________________________________________
vesztám
az összes telünk
gyönyörű volt
ölelésben
nevetséges az
időjárással ijesztgető
nyarainkra kellett volna
vigyáznunk
az őrlángra
vesztám
___________________________________________________________________________________________________________________________
csak tréfa volt
felfordult katica belátni az eget
temetője voltam szép dolgoknak
______________________________________________________________________________________________________________
egyszer kedden
volt egy nap
amikor rajtakaptam a tévébemondót
a történelemkönyvet
azon a napon feltúrtam a portánk
igazságos-e
azon a napon élőtől és
élettentől azt kérdeztem
igazságos-e
néhány nap egy évtized
s úgy néztem a tárgyaimra
mint nem az enyémre
anyám haja volt az első
a fényes fekete függöny
fehér szálai
rajtam felejtett nézésében
a fénytelen sugár
a pisszegéssel teli szobám
belakható mondatokat akartam
nem igét nem liberális faszokat
nem illiberális őrületet
egyszer kedden ott álltam
egy lány erkélyén a hazám
ez a körbeugrált tér út és sín
apám eltemettem
anyám elégetve itt mi halad és mindenütt
füst- és köd-isten
az elit repertoár
hazug hazug hazug
mint alapozatlan aranybetűs
pátoszba süppedő fejfaszobor
a magyar élet
nem az enyém
__________________________________________________________________________________________________________________________
vers a szótlanságról
a hallgatásaid kell összeszedni
amikor elkullogtál
büszkén vagy mint a kísértő-rossz
mint a lábakelt fa
körül utolsót táncoló falevél
élet és élettelenség között
még össze kell szedni érzelmeid
amint a tenger
elrendez millió napkeltét
voltak-e jó álmaid
nos amíg túl nem jutsz
a borzalmon hogy mi a jó
addig nem vetheted oda
valami gyűjteménynek a
verseid
______________________________________________________________________________________________________________
egy szabadúszó fuldoklása
el lehet jutni odáig hogy
folyton ébren vagy
a letakart szem tisztábban
lát befelé
biblia és törvény
kihullott szavak
nem is illeszted már
mint féregben a gyümölcs
mint egy arbitrazsőr és a profit
utcai szolgálat krízis időszakban
a versek: régóta elkurvultak
milyen régóta tart
egy kör a menedékhelyen
______________________________________________________________________________________________________________________________
merengés a tengeren
ha kimerné
merné valaki
lenne engedély és lenne hová
lezajlana a tiltakozás
titokban maradna a korrupció
merné valaki
ha kimerné
mit jelentene
a felszínre került mély bűz
az elsüllyedt jézus
______________________________________________________________________________________________________________________
atlaszlepke, váltáságynemű
hallgatott és nézett
ez a két aktivitás
mellékes, ahogy epillált érzelmeket
hallgatott és nézett
begubózott vér, golyó
most reklám a falakon
meg kellett volna jegyeznie
hol járt, hol nem
szárnyai, illatos napszárított szárnyai
(anyja teregette az ágyneműt)
nézett és hallgatott
ez volt az ő odüsszeája
_____________________________________________________________________________________________________________________
a hózentróglis úrhoz
és még mindig nem
még mindig nem
még mindig
mindig nem
nem mindig
soha
nem nem soha
soha nem tudta meg
milyen gyönyörű
geci jövőnek
szült anyám
__________________________________________________________________________________________________________________
a halott fotelja szuvenírba
egyik mellét kitette
akkor terelődött a gondolatom arra
hogy kettő van neki
választhatta volna a másikat
azt hitte nem látom
ha nekem választani kell
az a kiutam hogy
a jobbat a szebbiket kell
rejtve hagyni
de nekem nincs kitehető mellem
apámnak két kedves helye volt
a konyhaszék és a szobafotel
a fotelt választottam - gödrével
betettem a fordtranzitba mint egy szuvenírt
amikor az országot végleg otthagytam
egy félreeső helye került a Rouen-i lakásban
őrizte az időt a származásom
pont oda ült és nézett valamit az egyik mellén
akkor terelődött a gondolatom apámra
a hazámra megint
____________________________________________________________________________________________________________________
kutyavásár 2015
a kutyavásár szabályosan higénikusan folyt
a hatóság határok közé szorította azonban
erőszak fitogtatók ide vagy oda egyre hangosabb
ugatás közepette annyi kutya lett a határ tágult
rövid időn belül az országhatárokig tartott
a gazdik mindenféle vizionális eszközön jelezték
a pedigrét a cukiság sztoriait a közmédia nem
de az onlájn figyelt amint egy kivert kutyát
- a külseje megtévesztő volt - öten százan
egy regiment követett mint egy falkavezér
minden kutyához odavakkantott és azok
fegyelmezetten terelődtek délutánra
még nem volt vége a vásárnak ám az összes
kutya vonult vonult ki a sengeni határon
déli harangszó nem parancsszavak hallatszottak
az egész ország visszhangzott "ittmaradsz
lábhoz ül a kutya" láncot láncoltak a lánchoz
és vizionális eszközeik gombjait össze-vissza
nyomkodták a gazdik hogy ők nem avagy igen
______________________________________________________________________________________________________
levelek Hortenziának II.
anyám ruháit égettem
még a budapesti telken
ki akartam kapni a lángokból
az őszi kiskosztümöt
de már késő volt
hogy távozásom megbocsásd
nem kérhetem
elfogadom a kontrollt
isten elnagyol
amikor készül kettőtökről a fotó amely
urna-szobájában őrzi a megfoghatatlant
rád szólok hogy öleld vissza anyát
szinte kétségbeesve mozdulsz mint kicsúszó
megfoghatatlanért
pedig úgy állsz a diófa alatt
mint akiről soha nem múlik el a nyár
anya az őszi kiskosztümben
felhajtott gallérral majd mégis
jobb kezével lehajtani készül a gallért
baljával magához ránt
két bemozduló árnyék
a pillanat
__________________________________________________________________________________________________________________________________
megnyugvás (négy sor senkinek)
a legnagyobb függőség félni
elvesztett írás 24 óra erekció
folyékony kocsonya
ha végleg elhagy a hazád
___________________________________________________________________________________________________________________________________
Hová?
A folyamat (ártatlanság-integrálás) folyik,
nem tudsz kitörni, amikor ki vagy törve –
Rouen-ban, Alaska gleccserén, vagy a
nyílt vízen – írsz, minden vers kezdetben
túlélést ígér (mennyi kikiabálni való).
A társasághoz belépéskor meg kellett adnod,
havaria esetén, holttested kinek, hová szállítsák.
Egyszer módosítottad, és akkor behajózás előtt
leültek veled beszélgetni, hogy mennyire vagy
stabil, rendezett személyiség, amiből nem
akarsz kitörni.
Megbízható (magyar származású).
11 octobre 2009, anyahalál.
________________________________________________________________________________________________________________________
Munkamegosztás
Síkosítót vásárolni az én feladatom.
Szerinte ciki teafaolajat kérni. A szárazság,
a klímaváltozás velejárója. Habot,
epret, banánt? Szőlő? Campari? Az nem
ciki, azt ő megveszi.
________________________________________________________________________________________________________________
egy köteg álom
amit megfestve adtam
előbb-utóbb fölpattogzik
ne hagyd elporladni
rimánkodó pózaim
mindazt ami idegeidben
másolatként maradt
még a földi élet során
hordozd a méhedig
csecsemőbékeként
ha kiveszik belőlünk
a kényszerítő rutin
maszatos kacajú könnyeid
gáz és por
rózsaszín sziklákon
várom hogy fölvidíts
_____________________________________________________________________________________________________________________
ribancaimhoz
a Butte lépcsőin
pigalle-lány
önmaga képére váró
nyelvész
világhallgatás
kókuszdiót
lök tol a tenger
hideg ágyban füge
hol tartok veletek
zeneszerűen
francia ribancaim
zsidó-francia ribancaim
algír-francia ribancaim
storyville ribancaim
brazil kamerún ribancaim
keleteurópai magyar ribancaim
menekültek
akikhez mohó dühömben
menekült egykor
az ideológiám
(Magyarok! Magyarország nem csak a magyaroké!)
szobrok aranyozott betűi
világhallgatás
mint egy leszúrt kutya
a gyűlölet színháza
soho pigalle storyville
amit elhatárolsz
áttörésre vár
francia kutya
nemzeti elefánt
orosz német majom
hallottatok már ribanc állatról
egyetlen ország sem a származottaké
a Butte lépcsőin ülök
ül itt festő nyelvész
legalábbis nyelvvédő világörökségvédő
fajvédő gmo ellen tüntetnek
minden ember az igazával
mint testével a ribanc
följebb költő
aranybetűs szobor
világhallgatás
_____________________________________________________________________________________________________________________
Még egyszer megvitatja
anyahajó kisplasztika
accident recontstruction
semelyik anyanyelven
nem lehet kimondani
a kísértést
nincs fórum
mivel hitettek
hány -féle istenek
s ebben a gabajodott összevisszaságban
gyűltek a verseim
mégis mire való volt az idő
_________________________________________________________________________________________________________________________
egy tengerész följegyzései VIII.
tudni akartam mi történt
de nincs manipulálatlan adat
az iskolában
a lányok listáján e (esetleg)
gyűlöltem a szép-vagy-gyönyörű-vagy
Magyarország tanítóit
Nagyapám kisemmizték
Trianont elhallgatták
elmaszatolt szabadságszerető birodalmi magyar
taktika volt a történelem
rosszabb lett
jöttek nagymagyarország új hangos hőbörgői
Kolozsvár Szeged Nagyvárad Debrecen
a gyilkolók
nyilasból kommunisták szeretgettek
fehér folt májfolt hullafolt
az érzéseim maradtak
és az elmenekülést választottam
de nem fogom az életem elmesélni
mert hát mi az
nem megyek haza
az is egy út
(a mellettem ülőnek
ha komolyabban megismerkedem
a repülőgépen egy tök idegennel
mert hát szóba kerül hogy ő norvég
én pedig landless)
#
the other day an american corrected me
- so you're nationless
- no, I corrected her, I'm a seaman
a mansea without land
______________________________________________________________________________________________________________________
a cigarettafüst matrózcsomói
fontos nem meghalni
addig aláaknázva élni
elhinni hogy olvasztótégely
kételkedni hogy olvasztótégely
megfosztani magamtól a többségi múltam
maradvány-türelemmmel szarozni
rubrikázni
most
még
késő
_________________________________________________________________________________________________________________________
aerial graffiti
akkor nincs semmid
amikor megvan mindened
nasizol
all inclusive
_______________________________________________________________________________________________________________________
Mit fogsz mondani?
Föl nem tett kérdéseknek.
Két-három politikai tábor között
megtaposott gyerekkorod.
Ülsz vödörrel és lapáttal.
Titkosíthatatlanul.
__________________________________________________________________________________________________________
vers altatásban
a távlat burka ég
talán egy szív jelzőrakétája
nem vagy
jókor jó helyen
amikor kimegy belőled
hívd csak úgy a mámor
virrasztani fogsz
virrasztani
_________________________________________________________________________________________________________________________
Néhány félmondat egy elátkozott témáról
gyakran járt
dúcolt házak
oldalánál
gyerekkorától a férfikorba oldalgott
illesztett felületeken
hidegburkolat melegburkolat
szavak anyanyelv
beszántott magon
ha majd akarnak valakik magyarságot
Magyarország ültet
vényein
minden nap egy kisebbségi türelmével
fölkutatják őt
nem azért mert fontos
nem fontos semmi a dúcok országában
a rencerváltás segített ? meg-
alkuvás
jól fizet.
____________________________________________________________________________________________________________________
she's been learning e-love
megvette a szív alakú egeret
és erőltette a jövendölést
invitálta a régi csodát
mártírok tábláin lepedő tornász
és ripsz érkezés
és ropsz
megvette az új
vezeték nélküli eget
és kapriccsó: élvezi
múlnak az évek
gyűlnek a versei
______________________________________________________________________________________________________________________
balfaszság
az ügyein gondolkodott
a dolgok alagútján
a vonat a kavicsok és a sín
ahogy hajó lesz belőlük és tenger
(itt feszkó lesz)
és kiszaladt a száján
balfasz
lelki transzportált
________________________________________________________________________________________________________________
Levelek Hortenziának III.
az emlékkönyvébe
Sajnálom, hogy nem vittelek
föl a Mont Blanc-ra.
Esztelen dolog kockáztatni. Mint
viszkisnek a jégkorong, megártott
a jeges csúcsnak a nap, a szél.
Igaz lehet a klímaváltozás.
A csillagmiriád és a sok
felelőtlen turista, mintha
verseny volna; csupán
kacérkodni az örök hóval...?
Megcsúsznál, pörögnél, mint hattyú
a tündér tóban. És ekkor,
segélyhívás, (tiéd a huszas, én
harmincas), mint a mentőhelikopter
fénye, a szívem kigyúlna. Köhögnék.
Hosszú téli éjjelen utánam jönnél,
talán az óraállítás miatt
félholtan, a holddal kevernéd, túl
a fölkelő nap ha megjelen... hideg
porcelánra ülnél, s mintha hegyek
visszhangoznák, megint nem hajtottam
le a deszkát. És hideg szobánkban
visszabújnál hozzám, (istenverte távfűtés)
elálmodozva súgnád, hogy ha már
nem vittelek föl a jeges csúcsra,
vegyek má' egy mű montblanc-t.
Feketét.
___________________________________________________________________________________________________________
..that makes the world go round
Nemcsak a politikai pártokkal, a pártok vezetőivel van baj. Az ember minőségével. A magyar ember szarházi. Az angol hűvös, a német felsőbbrendű, az amerikai glamúr-fasz, a francia öntelt. Az orosz bunkó. Elnagyolt, felületes jelzők. Sztereotípiák. A magyar szarházi.
___________________________________________________________________________________________________________________________
tervek
oda kerülsz
ahol órakor várják a híreket
hogy a rádió mond valami fontosat
az angolokról németekről
európa nem a világ szigete
zsidók törökök arabok hogy a bbc
a france 24 bemondja
mégis igazi Jézus
és akkor aszerint
a garázsban állsz éjszakából
kihozott friss álmokkal
hogy milyen nagy dolog
a tíz másodperc alatti gyorsulás
cserélődnek elvárások
a legújabb öt másodperc alatt
elveszi távlataid háromszázzal is
ha nem fékezné automatizmus
és ha valakinek fontos hogy
miért nem alszol még
akkor sem kapcsolod ki magadból a világhálót
hogy majd ott
még ha egyelőre nem is
találsz semmi fontosat
kutyaszar semmi érdekes
a semmi az érdekes az
érdekes a fontos drágám
mintha elvesztettük volna a korunkat
_____________________________________________________________________________________________________________________
evolúciós feltámadás
talán lesz egy koncepcióm
hamis aranyos
keretben
vízfeszület
alulról dob rá
ördögisten egy követ
nem értem
mint akinek életörömtől
szenvedett arca törött össze
hogyan kerül újra és újra
a tükörbe még
________________________________________________________________________________________________________________
vágóhídi posztgraduális (a magyar beteg)
látszott a rizikófaktor
térkép terült a földre
patkány szaladt át rajta
amin volt a Föld
és nem találták Bissau Guieneát
volt ott egy nő fölsikított
hogy most már ne hülyéskedjetek
vér folyik
miközben konténerekben
bőr belsőségek és a vízárammal leveretett
darabkák amik felakadtak a lefolyórácson
belapátolva műanyag ládába virslihez
én ismertem ezt a sikítást
sose hallottam de mint
a vérben születés metafórája
március volt
márciuban ismertem meg a vágóhídon dolgozó nőt
a kilencvenes évek elején (akkor még ettem húst)
tengerről hazajöttem tettrekész-betegen
este az atlaszt néztük volt köztünk valami pszyché
egy hétig nem ment dolgozni (vágóhídi munkás ápolt)
kerestem rendszerváltozásban a helyem
meséltem neki ahogy Bissau Guieneában
a folyókon fölhajózva vittük a segélyt
étolajat kanadai lisztet nem volt aki átvegye
meséltem hogy a vágóhídon ti nem öltök annyit
mint Afrika feketéi a nézésükkel
ha rájuk köszön a rabszolgakereskedő fehér
______________________________________________________________________________________________________________________
toronyőr ködben
beállsz a sorba
és az avatóbuli csillogó kis
huncutka fényében ér az émelygés
a toronyba kell fölmenned
ami tengerésszé avatásod idején épült benned
a grupizásból maradt emlékeid
ugranak be
tánciskolások közül is elmaradsz
a simisumiból föl
magadnézésbe
a torony
a köd
__________________________________________________________________________________________________________________________
a villamos megállóba ér
néha nem érdekel az uticél
egy nő szellemisége
középkorú legyen
a tipust mennyire ismerem
mire a villamos megállóba ér
nem látni vonzalmat
kötött a pálya
némelyik nő
érti ezt
_________________________________________________________________________________________________________________
rossz látási körülmények között
majd amikor a cím hosszabb mint a vers
most még késő
____________________________________________________________________________________________________________________
Az ész elfoglalása
végül
felmentem a fészbukra
társadalmi maszkabálban
kerestem a nőt
(mert már csak ott nem)
__________________________________________________________________________________________________________________
Templomaink és pártházaink árnyékában
Istenem
vallok kérdezek
így utólag
meglep hogy ilyen XX. század után
a dunatisza tájékra egyáltalán sütött még a Nap
templomaink és
pártházaink árnyékában
többször hűsöltem
első pusziszkodásaim
a szilvásváradi dombokon
megkönnyezted-e
kiröhögted-e
és kitanítva célzatos rontók által
dunalépcső-smárjaim közben
szentség és párthatározat káromlásaim
megkönnyezted-e
kiröhögted-e
_________________________________________________________________________________________________________________________________
liaison
talán egy nap teljes sötét
és aztán nincs több „hátezek”
hát ezek vezetnek engem az országot
hát ezek a világot hát ezek
mit csináltál te abban a XX. században
egyszer mindenkitől kérdezi az Úr
én? megszólaltam uram
ahol nem éreztem jól magam
elcsendesültem hasonultam
nem könnyen találtam helyet
ahol túléltem alkuvást és meg nem alkuvást
horizont nyilvánosság
tengerre mentettem a méltóságom
nem mefisztó nem fauszt
tisztességes maradtam a XX.században
bár sosem tudtam pontosan mi az
____________________________________________________________________________________________________________________________
Nem, nem támadott föl a tenger
2015. március 15.
Urak, urak.
Jó helyen vannak-e bankbetéteitek?
És betevőért a fiatalság? Jó sorban áll-e
méltóságáért az öreg?
Tudás és tudást befogadó? Innováció és
motiváció? Harácsolók és lyukas
gatyások? Fedelek, fedezettek, fedezők.
Munkások, munkátlanok.
Tanító, és akit tanított. Várólistákon orvos,
beteg, megváltó. Reményt veszített
és reménykedő menekül. MENEKÜL MAGYARORSZÁGRÓL.
Urak, urak, magyar nemzet nagyurai,
hazafiak, hazamentők, nép-nemzeti
nagytőkés, lajbis, kacagányos urak.
Bajúszos, szakállas, nagy tekintélyű
államférfiak, törvényalkotók és végrehajtók,
vagyonnyilatkozat tévők és tétlenek, kirovók,
nyitók, keletre, délre portyázó lumpenek, faszok, gecik, rohadékok.
Elszámoltatok-e az előző holokauszttal?
MAGYARORSZÁG MENEKÜL. Minden második
fiatal, nyugatra. Ezek a tervek urak, országló urak.
Mit titkosítotok? Kinek? Ki
lesz a jövő?
___________________________________________________________________________________________________________________
Palliatív
aki a földön fekszik annak segítünk
elkülönült agy elme
neurokognitív
aki a földön fekszik
jó lenne felejtenie már
az első szerelmet
szülőföldet
befektetést tervezhető fizikát
látszólag antagon igen nem
száz -féle hierarchiák
az ember fekszik a földön
s a por diverzifikál
__________________________________________________________________________________________________________________________________
semmittevés
sok vonalas kontúr
amin átsüt a fény
sejtelmes de nincs remény
rajzolok egy Napot
állsz előttem
modell
a félelmetes sötétben
______________________________________________________________________________________________________________________________
f-dúr pizzicato
négy halott ma is hatást
gyakorol mindennapjaimra
Ady Anyám és Apám ma vegetatív
(bennük mintha lehetne magyar ősidő)
imádom Gershwint (akiben Debussy Ravel)
én is írok zeneművet
öt éve
ki tudja mennyire ideiglenes békülésben
egy magyar Párizsban
ötödik éve Budapesten
szakmaszerkezetileg döntenek
a csicskáztatók
szülőhazám az igázók földje
ötödik éve pattog az f-dúr
pizzicato
kihallhatatlan melódia
_______________________________________________________________________________________________________________________
hajszálnyira
hajszálnyira voltunk
ami beteljesedett egyszer tízszer
nyilvánvalóan nem volt
a beteljesedés
hazudjuk ma azt
hogy hajszálnyira voltunk
mint akik a lépcső élein lemennek
a duna-vízhez
cipő nélkül
boldog-játékos hajszálnyira
a véres haláltól
megölelni egymást
mi onnét származunk
ahonnét származik a baj
látod a víz milyen konok
amit egymásra pocsoltunk
akkor nevetve hittük
a mi keresztelésünk nem ármány
te ma is odamehetsz a lépcsőinkhez
megöllelek újra (én már nem érek a duna-vízhez)
és mi mindig így leszünk egymástól távol
hajszálnyira
_____________________________________________________________________________________________________________
Pszicho rükverc
visszamentem megnézni
lehúztam-e magam után
aztán siettem oda ahonnét
az előbb visszamentem
meggyőződni magamról hogy
tiszta rendes szocializált
valahányszor visszamegyek valamiért
az első rámpirítás jut eszembe
(nem totyogni fiam előre mint a tank)
ma már nem tudom hol veszítettem lendületet
hol hagytam ott mit hagytam ott
hol van az az ott amitől előre és vissza
vissza kell e mennem egyáltalán
a megbarnult énből kihalászni
a tiszta rendes szocializáltat
legalább óceán illatú frissítőt permetezni szét
_______________________________________________________________________________________________________________________
Égés (vér a tűzben)
Nekünk nem így kellene járnunk,
halk, szegett szavú verses panaszokkal.
Szemeinket keresve villámlásban,
mert hagytuk, hogy spirituálissá
váljanak bőrszikráink.
Mint vér a tűzben
Szégyen ez? Hogy mi már külön?
Nekünk nem így kellene járnunk.
Versnek tartogatott szavakkal
más-más társadalmakban, lényegében
okolva mindent. Én azt reméltem,
kitanítom a lelkem. Ügyintézésekhez
az ügyeket viszem. Nem rajzollak
dossziék belsejébe. Nem jutsz eszembe
térfogatszámításnál. És hogy el ne felejtsem
ezt a verset, nem írom kicsit lopva,
unalmas vállalati értekezleten. Szóval,
hogy kifuttatom a szégyent. Hogy mi
már külön.
Megyek nyaralni is. Mellettem fekhetnél
a Provence-i napon, hiszen gyógyult vagy.
Én lennék középen. Véreddel a tűzben.
_________________________________________________________________________________________________________________________
az üres mondat
látomás és megélt féligélés
több éve tudom
úgy megyünk a lángba
mint a papír amin a vers
amin üres mondat
a papír amin a felhívás lángol
önmagát lenyelő kiáltvány
családiház eladó
haza elhagyás miatt
vajon újra kezdődhet-e valami
ha te nem szűlsz
a szél vagy a vízfüggönyök zizzenése
mit
szárnyak tollai ahogy orgazmusba fojtják a légellenállást
mit segít nekünk
vajon új látomás új féligélés
mikor Bretagne kövein zöld ruhában
szökkensz
és nem kaplak el ha megcsúszol
az esés a tenger tiéd szabad vagy
az ősidőben
mint papír a lángban
amin vers üres mondat elég
odáig zavarlak
___________________________________________________________________________________________________________________________
Filé
élek-e élhetek-e
valamiféle második életet
párhuzamosan ahogy van a két sín
kettőből vágány és azon fut
nem ez hülye párhuzam
akkor inkább nézd meg te én
szívás filé ahogy megkedvelsz
szavakat a benne lévő
szekszuális tartalom
mint fagyiárus és ősember-barlang
víz villany gáz
kezdetben és végül minden szekszuális
cseppkő a jégkunyhóban 96
százalékos páratartalom
személyreszabott halál ahogy abból
megszületsz
fagyálló vers jó jó de
valami szpesöl
hogy magyar volnál és nem tartozol oda
az identitásba sehová
hangériön dzseneröl
amikorra megkedvel a szó: world
a közös csontvázunktól megijedsz
és akkorra nem sokat érnek az
önmagukban működő logikák
__________________________________________________________________________________________________________________
olyan nincs
ahogy festik
a templomüveget
köré vonna k falat
isten nem lát oda
hej Magyarország
___________________________________________________________________________________________________________________
Leégett rügyek
Szocialsta embertípus.
Jó keresztyén.
Magyar.
Demokrata. Előbb liberál,
aztán ill. Hozzávetőleg le vagy nyúlva.
Keleten nyugtalan, nyugaton jobb,
amíg nem bánt a származásod,
a vicsorogva születés, a magyar betlehem.
Tavasz van, késő tél. Kora nyár. Benned
egy banán játszik struccot. Délen nehezen oldódsz,
északon fázós vérbő. Csúszásmentesítsenek!
Honnét van neked erkölcsöd?
Hatalmad van az élet fölött. Akármilyen
kevés, hatalmad van. Mikor szezonokról szezonokra,
évszakról évszakra éljenzel, írsz
horoszkópot csillagokra és Istenre fogod.
Attól mert nem mondják a szemedbe, mert
más mondanivalók vannak a szezonális
fehér meszelésben, hiszen már partner vagy,
természetes, ahogy elhadarod gyónásaid szövegét.
Partner vagy az iparszerű emberölésben.
Évszak-pénzzel vehetni meg a zember életét.
Rosszabb. Az ő veszi meg az ént.
Ki mondta, hogy
nem a káosz vagy maga.
_______________________________________________________________________________________________________________
részletes elszámolás (dr. Segesvári Hortenziának)
valami baj van a normalitással
a rasszizmus az ember maga
mértékegysége a bűnnek
a társadalmi hazugság
deus ex machina
te és én kisebb horderejű
abnormalitással túlharsogtuk mind
schmitt pál még bőven doktor volt
amikor utoljára szerelmeskedtünk
jóllehet különböző elképzeléseink
voltak újrakezdésről
tudtuk hogy baj van a normalitással
jó lett volna ha előbb elkap vagy soha
ez a bájolva lenyúzó verselés
amiben önmagam önmagamhoz
menekülve részletes elszámolás
infó arról hogy hol vagy hol nem
jogi struktúrán kívüli vagyon - társ
az újrakezdett abnormalitásban
__________________________________________________________________________________________________________________________________
Április bolondjai
(életének párja hosszú idő után beszámolási kötelezettség nélkül hozzájárul
hogy a költő bolondok napján találkozzék az ő első szerelmével és a költő
szeretné elérni hogy a jövőben ez mindig megtörténhessen április elsején)
Fölszakadt plakát a szélben.
Nem nekünk szól.
A ragasztó érvényét veszített folt,
bolyhos álmaink.
Tépázott felhő.
Viharban hajad, metaform selyemjeim.
Bolondos boglya,
maradtak-e gyújtó érintéseim?
Most ezt a verset nézem.
hogy megint ide-oda hurcollak.
Plakát alatt és felhő belsejében,
mint akik fátum rendezést tanulnak.
Ha még locsolkodnék, (2015-ben)
nem mondanék verset.
Mint egy hülye, vihognék.
Föltámadtam. Tetszett?
___________________________________________________________________________________________________________________________
köszönet-hagyaték
szemtűz, átvilágítás
találkozni
kellett a közös rívás
mit kezdjünk, és ki ellen
miféle őrizetben
bolondul, mint lázadás
találkozni
kísértet, föltámadás
__________________________________________________________________________________________________________
próbaöregség (színházcsináló)
azt az opciót kellene földolgozni
hogy autósztráda autó nélkül
határ határ nélkül mint guberáló a még használható időt
viszed magaddal szépségideálod üdüléseid felé
viszed a szekunder megelőzést
ildikó derekát hortenzia melleit
ferraridban egy noé mentőcsónak
helytelen üléseid
az izület a térrel rossz pózban
szájsebész vicceit az altatónő nőiességét
és eszedbe jut mint ahogy eszébe jut
bárkinek katalógusból egy arc egy áru
lágyrész mozgatással kilazítás
hirtelen javul a feldolgozó képesség
ahogy elér a katasztrofizálás
az ágy se nem kemény se nem puha magzatpóz
nagyszerű hogy nem kell semmi végzettség
tervezni sem a visszatérést mint egy
mélymerülésű búvárnak bánvölgyiöcsivel
szilvásvárad csokvaomány és próbaöregség
azt az opciót kellene földolgozni
hogy autósztráda autó nélkül
határ határ nélkül mint guberáló viszed magaddal
még használható szépségideálod
viszed a szekunder megelőzést visszahorkad gyerekkorod
ferraridban egy noé mentőcsónak
helytelen üléseid aktus menetszéllel
félkész lehetetlen
szájsebész vicceit az altatónő mellényúlásait
és eszedbe jut törölt vers mint ahogy eszébe jut
bárkinek katalógusból egy arc egy áru
lágyrész mozgatással kilazítod az uszítást benned
ahogy elér a katasztrofizálás
pillanatokra elég ha nem adod el friss húsként magad
és nevén nevezed virradathoz az istent
félúton valami my way tudod hogy
a külvilággal nem jársz jól mert ott szavak vannak ígéret hortenzia
nagyszerű hogy belül nem kell semmi végzettség
tervezni sem a visszatérést
mint mélymerülésű búvárnak
csokvaomány és sáta között csupán meg kell jövendölni bánvölgyiöcsivel
azt a sportkocsit provence côte d'azur felé
csak sáta előtt még galambot lőttök diadalosan előidézitek a halált
te eltalálsz egy mátyásmadarat is aki élve marad de nem repül
azt kellene földolgozni hogy egy nyári szünetben az önkielégítés után
megtudod bánvölgyiöcsitől minden klasszikusok klasszikusát
a makk olyan piros mint a ferrari
és egy másik nyári szünetben
te már ott vagy provence côte d'azur közelében
szétgurult aluminium dobozok a ferrariban lassítasz félreállsz összeszeded
ahogy egy guberáló szatyrába az üres-horpadt használható időt
____________________________________________________________________________________________________________________
a vitatkozó hajlam rezignáltsága avagy a francnak kell múzsa
már honvágyának kellene lenni
könyékig felnyomni magának
vagyishát dagályosat
szép vagy gyönyörű kezdetűt és végűt
ha eszébe veszi a hóvirág illatú hont
ki ápolná ki eltakarná azt a "kipurult suhanás"-t
mintha trágyabogarak virulensei
______________________________________________________________________________________________________________________________
Bájttalan felhők
Pap Verának
Nem emlékszel már rá
Közös színház az utcán (Rottenbiller)
Gyerekek játszottunk a felhőkkel
Hetvenöt kőzet közegében
______________________________________________________________________________________________________________
Felhő kátyúzó
Fekete, fehér nem a természet ajándéka.
Sötét és világos, minden ami perspektívikus
sötét és világos. Felhőtlen múlt, borús jövő.
Kivel osztottam meg magam? Jóvá lehetne
tenni az újraéledés pillanatát.
Megillet minden jézuskorú kamaszt felismerni:
az élet két szín között sötét és világos
osztozása.
Az hommage. Ha magyarul mondod mást
jelent, hiába ugyanarra gondolsz.
Egy állat ösztönének nincs színlelés.
Színdarab, 8 temetés, műrómeó,
plasztikjúlia, felhőbe vesző erkélyek.
Próbáltam, festek kettőnknek étekül
fekete-fehéret, az ecset végével ingerelni,
de te is az a feszült nő vagy cicaszem,
aki nehezen röhög dildókon.
_______________________________________________________________________________________________________________________
késő-gránát
a sebejtés kultúrája
ha az élés nem babrál ki veled
gyakorlaton
idegből madárbegy lövés
légtalpas nike hangya tapodás
arcvonást változtató múmiák
gyakorlás mint tanulni salsát
és akkor kérésedre ott
enyészni
a késleltetett szív-gránát
_________________________________________________________________________________________________________________________________
kátyúból csöbörbe
cinikus idealista
könnyű komolyan tetszelegni
bugyog az a költészet
palira venni magad
apám – az a nehéz
ápr. 11.
____________________________________________________________________________________________________________________
az időzítés elhalasztása
bárki rávehet ollézol
ferrarizol glory glory man united
te azt választottad hogy kiszállsz
majd majd időpontokat keresel
hazamégy istenazatyád hazamégy
kócsagőrködsz gondolod ott nincsenek
aztán mindig szemben vagy
a felkelő nappal
kapuk nyílnak kapuk záródnak
egyáltalán nem igaz hogy csak te
zárhatod be magad és mondasz egy nagyot
még az isten
amikor kint vagy a tengeren
nagyon feltűnő ahogy árnyékolod magad
a felkelő napot be- át- meg kell rendezned
itt és így várod
amíg teljesen lepusztítják szülőfölded
jönnek új választók és választottak
és te kint vagy a tengeren
évek óta nem tehetsz semmit
versre vér vérre vers
szemtől szembe
kitekert kanyarok
hogyan vették el tőled a hazád
időpontot kérj a vállalat ad jegyet
van egy hónap szabadságod
és mehetsz
egyről tudod feltétel nélkül szeret
ketten
fonódóvillamosok
_________________________________________________________________________________________________________
oxytocin
az melyik nap: holnap
amit az iszkolásban beomlaszt az idő
kívánságokat nem hangoztat
ül a Szajna parton áprilisi szélben
galvános árammal mindkét homlokán
mennyire erős a szégyen
hogy ő is magyar volt
nem tehetett semmit
magyar volt
_________________________________________________________________________________________________________________
élvezetek viszontagságai
sorszámosan illatodban
pénzt vittünk egy pénzintézetbe
repült az idő
az illatnak körülbelüli a neve
vanilliás bors és egy kis narancs
parfümőr
parfümőr lett volna az én foglalatosságom
időbe ágyazni
párolgó szerelmünk
___________________________________________________________________________________________________________________
az érkezés
nem állt kezedre a pohár
azon az esten
rádtapadt a melenkólia
mint utakra a vredestein
nem indultál sehova
de már érkeztél volna
(még mindig nem ejted ki jól)
haza
Rouen-ba
el tudod képzelni
egy esten nem írod át a múltat
és a jövendő ahogy levegőt veszel
könnyű illatosan kering
nincs jelentősége
ugyanígy keringőzött veled sokat
az aljasság
amint ifjan érezted a csók összetevőit
s a szellőző ezredvég dohát
ujjaid puhán a poháron
fesztelen kezed körbefut
"mert mindent meg kell simogatni"
fölegyenesedsz és jól fáj "a minden"
el mered képzelni az érkezést
_________________________________________________________________________________________________________________
az éjszakák igyekezetében
akaratom labirintusa
sorra bizonytalan színű hajnalon
álmatlanságom igyekezetében
a képzelet dancs fantomjai
elszárnyal a história: misztérium
illusztráció a sorsom
s mert szerelmes voltam
mindenen átfuvall
____________________________________________________________________________________________________________________
a halál számontartása
viharzó mulatság skáláin
pillanat-rajzás
serkentés és seb szép szivárványa
egy közös lélekre vigyázó arc
az összealakult vízióban
látszólag számon se tartva
ec pec tervelgető akarattal
számolt
számított
rám
________________________________________________________________________________________________________________________
Levelek Hortenziának (VII.)
elérzés nyomain
a gyújtogatás fészke
mély-üszök: kusza ütközet dúlt
ezt a gyönyörű piszkot – jó ideje
a mennyországnak szedem össze
s félrehibázó lépésekkel vele viszlek
(ameddig)
ne tiltakozz
___________________________________________________________________________________________________________________
közvilágítás
200 gramm ízeltlábút kért az előttem álló
tücsöklisztet ajánlottak erre dobtam föl
a fejem sajnálta az eladó hogy csak
darált formában tartottak rovarhúst
én nyolc éve vegetáriánus
kb két éve cukkinivirslit vásárolok itt
de soha nem láttam ezt az eladót
lassú és fürkésző új - kérdeztem
ő a tulaj kijött a gyakorlatból elnézést
egyben fölhívta a figyelmem az új
tücsökliszttel dúsított készítményekre
gyorsan fizettem és kiléptem a februári
sötét délutánba befogtam a fülem ahol
lámpa volt láttam hogy zenélt
_________________________________________________________________________________________________________________________
az árnyékról bizalmasan
láttam rajta hogy elélvezett
mégis tovább ingereltem
elmehet újra és újra
csak ne hagyjon
játék nélkül
magam
ra
______________________________________________________________________________________________________________________
egyedül a tivornyában
kinőni az anyaföldet
beszédhelyzet
azokban a tengerész kocsmákban
még az ezredfordulón is mennyit hangoskodtál
kurvákról kurvák heroizmusa
kurva szél kurva pénz
hogy mind hazaviszed
nem adod el a szilvási portát
a sör neked soha nem inni kellett
egzisztenciális beszéltetés
megszárnyalása satu-betűknek
néha úgy egyben volt lehetőség és lehetetlen
mint láthatatlan halál-határ
az élet feltételei között
apád halott és téged szóval tartott
a magyar jövő
__________________________________________________________________________________________________________________
Katarzis komplexum
Hova tartasz,
a fizikában. Olyan tíz éve,
még élők és már nem élők viszonya a tiéd.
Akikkel viszonyod volt egyszer, örökre viszonyod van.
Neked nem is volt viszonyod élőkkel, valami
engesztelhetetlen koordinátán x és y. Ki előtted áll... döntöd.
A fekvőt látni akarod amint vertikális. Mutáció szélei,
nincs vonal ami nem töredezett,
a hosszúság nyúlik és fölszaporodik az egyedüli példány,
és hiába vés szentséget a kőbe egy, a tömegnek van istene.
Mire itthagyod az írást, sok vonalas skicc a tengerszint.
Nem így, versből hullámokkal kellene gyógyítani,
itt-ott felületesen a lényegi bajt,
szemben állva rögzült érintkezési módokkal.
A pénz boldogít. Nem. De.
A lélek a szív szenvedélye. Nem. De.
Vesztes félnek nincsenek hősei. Vannak. Nincsenek.
Magyar. Nem. De.
Ha azt hiszed lehet beletörődő,
békés a vég, a hátralévő időben
verd ki magadból, te nem búcsúzol szépen.
____________________________________________________________________________________________________________________
legalább a fázás
szex drog vers
illúzió gettó
jámborok
szép paralízisben
injekció ígéret
az időtömbből
kiszóródik még egy nap
a kábák közé
ilyen napokból állsz
meneküléseid útvonalán
száraz nyelveden anyád ígérete
s mintha még felszisszene
a sötét amiben aludnod kellene
holnap is lesz halál
_______________________________________________________________________________________________________________________________
emlékezésszerű váratlan eső
bizonytalan jeleivel nem lehetett
sokáig harmónikus az élet
vízmosásban por
előbb a sivatag hasadéka
járatok és csörgedezés
fölébresztett illat
mélyben nyíló virág
___________________________________________________________________________________________________________________________________
aktívtalanít
a frankfurterrundsauban
nézte a roncsait
ott gyakran vannak
háborúból visszamaradt kacagások
sapkák repülők hajók
az utóbbi időben nem tudta
összerakni: viktóriánus bitcoin
nem is volt fontos mi mihez tartozik
annyira elveszett a részletekben
lemorzsolta
magáról a napi politikát
tegnap lemondta
a magyarnemzetet
___________________________________________________________________________________________________________________
richter scale
milyen gyenge jele van
annak hogy nekem te vagy
a legfontosabb
_____________________________________________________________________________________________________________________
költő és kora
csak jár a szád - de
mint akinek állkapcsa sincs
_______________________________________________________________________________________________________________________
a felszínen maradásról
hitte hogy meg lehet úszni
mint a matek dogát
orgonanyíláskor mindent
meg lehet úszni
majd két fokozatot kigombol ingén
úgy tesz nem zárkózott
a kutyák meztelensége is föltűnik
abban a két hétben
egyszer sem pirul bele a szövegébe
jön az a május
még egy hét
_____________________________________________________________________________________________________________________________
tükörből
tükörből figyelte a tengert
abban a tükörben amiben borotvált arcát
is vizsgálta
még nem öreg
aztán hallgat
és majd semmi mást nem csinál
vers tükrözi őt
_______________________________________________________________________________________________________________________
szubtrópusi józanság
a roppanás összetettsége
valószínűleg a születéssel
amikor már nem lehet mást
meg kell szűlni
bárki lesz
vagy röviddel utána
a mellretétnél
amikor landol egy tömb-tudat
a roppanás összetettsége
akkor kerül meghatározott stádiumba
lebegő idegrendszerbe
amit azóta sem lehet ismerni pontosan
tűlevelek a szélben
mi mindenen át kell repülni normandiából
a szubtrópusi côte d'azur felé
évente
roppanásokkal kísért lebegés
ahogy a gépmadár felhővel ütközik
újabb atmoszféra-tömb
taps szín revü
már a kifutón
_________________________________________________________________________________________________________________________________
Menteni ami menthető
Évek múltán újra találkoztak.
Ott, ahol ki volt írva: Magyar! Ne lopj!
Férfi, nő. Magyarok. (A férfinél ez bonyolult).
Húsz éve magyar családalapítóknak
indultak. Gyermeket akartak,
a magyar csoda, a magyar szabadság
gyermekét.
Elég az hozzá, hogy a nő megbetegedett,
a férfi életpályát keresett.
Nem ők nyerték a legtöbbet.*
* "Ne mi nyerjük a legtöbbet" részlet
Orbán Viktor miniszterelnök önmaga és
birtokos társai számára igényelt vissza nem
térítendő állami támogatás iránti kérelméből
_____________________________________________________________________________________________________________
VÉRLEVES (
roncs telek
kifőzött hús
nem játszom sehol
széket tolok
erőlködik a szívem
ha leülök max. egy leves
nem maradok sokáig
na még a tavaszi chanson
ilyenek: a halandóság ígérete
ágynemű sztorival
a narrátorom beszól
ne használjak fel jövő időt
nem maradok én sehol
ne félj
)
________________________________________________________________________________________________________
Baszd meg
Kedvem volt kimondani ezt a szót; nem
Igének, nem kötőszónak Teljességnek
Elváló igekötővel
Amikor mi elváltunk nem beszéltünk csúnyán
Hallgattunk, halogattuk Illett volna
Ha rámondjuk a körülményre
Mintha a szótlan istenre
A közömbös mindenre
Amiből képtelenek voltunk...
Illett volna, mint ahogy agyoncsapsz egy szúnyogot
Nyakadon a vér
Baszd meg
____________________________________________________________________________________________________________________
kimenő hívás
mi a teljesség
hálóingen suttogás
menekülésből dzsihád
jó hiszemű felejtés
stay behind army
fitogó tetszelgés
összenyíló cellák
mitől teljes az élet
sugárzást a bőr
mit őriz a lélek
________________________________________________________________________________________________
Tavaszi férfi
Szépségszalon Reménytelen
hogy lemosatom magamról a rügyet
Én nem akarok gyulladt ragyás bajaimból
minden tavaszban új erőre kapni
És verset sem akarok írni
Élni sem azért éltem mert én akartam
Egyáltalán ki volt az az én Növény Állat Ősök
Hányak
_______________________________________________________________________________________________________________________
Bretagne
Rémes állapotban a tavasz.
Zöldülnek az elrothadt kövek.
Smaragdliszt-liget, árnyék,
csonkolható sallang. Jól
jön, ha jön a május-zuhany.
Kapcsolódás a festhetetlen giccshez.
Nelli imádja a Bretagne-i tavaszt.
Itt meg tud újulni. Gyerekdalokat
lallázik, a tengerhez szökell. Émeraude
parfümében maradék-koncepcióm.
____________________________________________________________________________________________________________
Az ÉN motor
egyszer nem volt hangulat
ez az egyszer meghatározó
későbbiekben nagy inter-
vallum következett
az örökre és a soha
__________________________________________________________________________________________________________________________
csak a tavasz múljon el
nehéz hozzászokni
majd írom még hogy
soha nem adlak fel
csak a tavasz múljon el
zavar ennyi virág
hivalkodó szeretők
___________________________________________________________________________________________________________
valahol Európában
a járőr járőröz
ennél összetettebb: jelent
a Szajna parton talál
egy sérült személyt
a Flaubert híd lábánál
Ady kötet van nála
külsérelmi jel nem mutatkozik
zavart azt mondja elaludt
a hajóját keresi
magyar
___________________________________________________________________________________________________________
Magyarország
itt valami félreértés van
Kormány és fiatalok között
Kormány és a kontinens között
Kormány és a tengerentúl között
Kormány és a mindenható között
____________________________________________________________________________________________________________________
kezdetben volt a tömörödés
kevesebb házimunkát végez
hogy hasznosabban töltse a szabadidejét
mint mondjuk Balatonon az endékás csajok
aminek semmi köze a mondanivalóhoz
ő nem csajozott figyelt olvasott és figyelt
ami viszont már távoli viszonyban lehet azzal hogy most
fertály századra rá leírja ezeket - a költő egy versenyállat
fülével farkával figyeli az időt
az értelem mi lehet más: érzelem mandinerből
na és például akik a zamárdi napozóban meg az emhetesen kiabálták
hogy rencert köll váltani most ők vannak útban
nem ez a mondanivaló hacsak nem azé' került erre szó
hogy a jelenhez vezető út képeinek
negatívján
naptejjel €s kiscicákkal
bevillanjanak noch einmal az endékás csajok akikre
mégis rá köllött mászni egy premier plánért
mint ahogy pártpénztárnokokon tehénkedik az ártatlanság vélelme
tehát mint egy állat
ha romantikus üres sörösüvegeken túl a lemenő nap
megjelen
so gruppen a három
das ist gar nicht az állat egyszerre csak eggyel
akkor költő volt ő már akkor
_____________________________________________________________________________________________________________________
A nélkülözés ízei (keresem a szavakat)
Nyitott vagyok és zárkózott. Jól megférhetne
ez a kettősség bennem. A szégyenléseim utólag,
kis horderejűek, például ki ne szégyellte volna már,
hogy magyar, az komolyabb, amikor azok miatt
kell szégyenkeznem, akik nem néznek a múlt tükrének
azon részére, ahol századokon keresztül folyik
a betelepítés és a kitelepítés, hanem néznek mereven
a csillagos kuruc égre.
Ha fölnézek, eszembe sem jut, hogy fölöttem mi van,
egy univerzum. Elkapom egy szederfáról a szemem,
vagy valami olyat kérdezel a hiúságomról,
fölnézek, sokszor nem csak úgy teszek, keresem
a szavakat, eszembe sem jut, hogy fölöttem mi van,
egy univerzum.
______________________________________________________________________________________________________________________
Mintha
Anyám szeretni szült, amit nem lehet megmásítani: nem
fordítható ellenem és nincs mintha, nincs magyarázó szöveg.
Anyám 2006-ban a Fideszre szavazott. A nemzetmentőkre.
Akkor még magyar állampolgár, Anyám hivatalos ápolója,
én nem szavaztam, dünnyögtem Budapesten, majd rájöttök,
hogy be vagytok csapva. Anyám 2009-ben meghalt. Hamvaival
elhagytuk szülőhazánk, ne legyünk a megtévesztők földjén.
Anyám szeretni szült.
_______________________________________________________________________________________________________________________
Májustól a fagyokig
Sötétebb jövőt akarok
sokkal
barátságos pasas vagyok még mindig
de startból fatalista
ha nem jössz Bretagne-ba
hortenziák virágbaborulása idején
májustól a fagyokig
meglátod sötétebb árnyékot ad a Nap
sokkal
(akkor miből csinálnál már színpompás őszt)
________________________________________________________________________________________________________________________
is (jól)
mint bizsut
kiárulhatnám
nélkülözve is (jól) élek
szívportékám
__________________________________________________________________________________________________________________________
Levelek H-nak
a góca vagy valaminek
a melegágya
pusztíthatatlan dac
és tragédia
az ősi jelen
ezekről sosem beszélünk
fészbukkon a szkájpon
ide félreírom néha
mert az írás állítólag marad
___________________________________________________________________________________________________________________________
canteen joy
az a baj
hogy el van vesztve a fonál
tekersz mint a güzü
mókuskerékből ácsolsz hajót
jár a szád
mint a bécsi kapu
nyit zár
gombolyag bolt a kocsma mellett
egy lélekvesztőn is
kimégy a tengerre
ha ott a fonál
húzod ameddig húzhatod
haza nem mégy mert
mindenütt jó
az a baj
___________________________________________________________________________________________________________________
piros bolond tűz (mániákus éber)
az oka ismeretlen
ki dolgozza ki belőlünk azt a körülírhatatlan
és buta leegyszerűsítést - a szerelmet
mégiscsak valami ütés verés
néha polcokon történik
pulzál (she needs orgasm every ten minutes)
piros ruháid
bolondoztál szex közben is
megnevezni dolgokat úgy tudsz
ahogy tanultad
a kialvó tűznek ha nem marad melege
akkor az nem volt szerelem
most belegondolok én még senkinek
nem húztam be egy jókorát
bacsótibinek amikor felsértettem
a szemét véletlen volt
mi az egy maywether
pacquiao meccshez képest
kapcsolatunk mindig is kényes volt
érzelmi pofozkodás
éjszakai szemkontaktusaink villognak
ha kikapcsol a plazmatévé
verseket írok poet oldalaknak
nagymagyarország egy identitászavaros blogban
majd módosítom még a véleményem
szinte csak szarjankók jutnak eszembe
hazaviszem a kórházból szombat délben
anyám vasárnap reggel furnérlemezen
viszik vissza a boncolóba
fölmentenek természetes halál
mit kezdjek a tűzzel
__________________________________________________________________________________________________________________________
válódik
amit elküldtem másolatban
invalválódik ével
kiinválódni sokkszerű
rövid ideig őrizd meg
a rólam készült világot
a rövid idő nem hosszú szétválik
mint arany és homok
mint tudat és tudatalatti
minden fölvételen
együtt vagyok a kutyámmal
a kutya nem gyerek
nem puszipajtás
a kutya
kutya
hűség
________________________________________________________________________________________________________________________________
long term cure
Szedtél ki már dióból belet úgy
Hogy nem ütötted oda a testet
A kemény makacsság burkát
Csak a láz legényei kalapáltak és
Ásványaival egyszerre szádban
A roppanó bél - nyelv forgatón
Mint varázslat olvadt el
Így jutottál belém
____________________________________________________________________________________________________________________________
en garde! prêt? allez!
a fürdőben pasiciciket néztem.
mit nézzek. tengerésznek
nem cikk a víz. a csempe kék.
szürke a tenger. nem koedukált.
fürdőben lehettek volna nők. nem voltak.
ahogy a halászati zónában sem,
azon kívül meg végképp, nemzetközi bicepsz só.
partközeli sellő. sül a bícsen.
néha csokiba mártom. néha nem.
jesus is the password to etarnity.
________________________________________________________________________________________________________________________________
Coucher!
Szókapcsolat ennyi az egész
nem érti
a kutyám néhány szót ismer
azt is franciául
aztán egy folyóparti futkosás után
leülök a Szajnához
látja rajtam az erőltetett fogalmazásaim
a négy évszakos fénysávban elterül
és visszamondja a
világirodalmat
______________________________________________________________________________________________________________________
Nem is volt címed (a kék vadon)
Mint összeszedni az erdő gallyait a festőnövényeket,
csak gyűjteni, vadászni a sivatag porát északi féltekén.
Ez a megvalósítás.
Arra gondolsz, hogy az önmegvalósítás,
de elképzeléseid ösvényei több helyütt járhatatlanok.
A földön voltál mint a százlábú;
száz akarat is kevés, hogy odaérj ahová indultál.
Talán úgy van, a boldogság maga az akadály.
Festett szőke, szőkés barna,
arany barna, fekete arany. Terelés. Kerülő.
Az időben te magad vagy az utazás.
Mi más volna a vers: jármű. Roller, riksa,
óceánjáró-vasdzsungel. Hányszor másfél mázsa?
Nézted az óceánt, hogyan rendezhetnéd be.
Anyanyelvre (nincs benne nőnem) nem volt szükséged,
mégis szívesen használtad őrségben, a csendhez.
A nagy hallgatag nyelve azonban túl egyszerű, ahhoz
csecsemőnek kellett lenned. Nem krll tudni a kétatomnyi
hidrogént, csak az ős-káoszt, az ős-szabadulást, a
bálna és delfin frekvenciát, szerethető szörnyeket.
Annyit időztél a kék vadonban,
amíg nem volt internet nem is tudtál mondani
egy fix címet, ahol valaki megtalál.
Az álom vonakodott valóra válni, de közben már
tudtad ez így jó: hogy nem megvalósítható,
illetve egyre gyakrabban visszaolvastad gyerek-utaid, a
gyönyörű távolt, köpésed métereit és a Szalajka sodrást;
az elképzelés maga a valóság. Mi más volna a vers:
hullámozás partitúrái. Megtudnád-e indokolni
például miért jó a víz?
Mert élet és nélkülözhetetlen.
Mert átlátszó
és igazán tiszta, amikor tiszta, dalol. Kórus a véred
és húsod, a tisztulásra áhító szennyel. És legózhatsz
jéghegyeivel. Mélymerülésű búvár világítja be
az évmilliónyi ülepedést, amit a Nap sem lát.
A szétcsúszást, kontinensek útjait.
És dicsekszel világnapokon: REVIVAL.
Szereted az ízét. Már a tudatod előtt lubickoltál
benne és künn,
halálodig a nyílt vízen ringsz, mint
egy kormányozhatatlan hajó.
_________________________________________________________________________________________________________________________________
Hálavers
amióta nem hiszek
a szeretet erejében
sokkal következetesebb
velem az Úr
_____________________________________________________________________________________________________________________
az alkímista manipulálása
anyag szinten
nem létezik belső csönd
magyarázó irodalom a hit
ma má' szerda
osztan akkor csütörtök
a tanítmányság célja
mi vót
belső guru
néha jól jön egy messiás
leokézom
és akkor megy a péntek
osztan akkor
víkend
_________________________________________________________________________________________________________
a részegítő köd
addigra üresek voltak a helyek
egy ember elrugaszkodott
iszapból szólt
nem hallották az emberek mentek haza
pedig pont azt a hírt adta tovább
hogy vigyázat achtung és attention
mert bajban van a haza
_____________________________________________________________________________________________________________________
Coco Mademoiselle
Erősködtem hogy nem tudok róla
kívül esik azon a néhány tíz dolgon
miért kellene nekem a vastag ajkakra
száradó só az ébren virrasztó rózsák
összes szirma amikor még mindent mega
meg akartam simogatni az hiba volt
hangosan isten előtt már el lehet
felejteni nézd nem olyan fényes a bőröm
ha kiserken a vérem az vér és a rám
kötözött ígéretek nyájai hadd
széledjenek nem emlékszem milyen
szigonyos esték és kakukkos órák
nem tudok róla körülbelül tíz dolog
a spirál és görbében elbújt egyenes
rövid szakaszai a szétbomlás hangtalansága
fogvicsorgásban délutáni szunyókálás dó-ré-mi
távolbaveszőkből kiszakadt kísértet
töprengés stációi a pokolba föl szó-lá többről
nem tudok.
__________________________________________________________________________________________________________________
M 0
az öngyilkos szívét kiveszik-e
mementónak a miért
és atomtemetőbe ki viszi el
a messziről bűzlő ártatlant
ki öli meg őt aki majd téged megöl
hányszor látod
pocsékba májusfa
mégis detavasz
régebben 35 kiló baromfit ettél évente
mint a végrehajtók meteorológusok
mint az átlag mint a többi magyar
aki azt hitte tartozék országalkotó
udvarra folyt tej ahol volt a vér
láttad ezeket
mégis detavasz
fáradt fénytelen szemed fényszórói
félkaros sorompók miért nem hittél akkor már
éppen szemafór tiltásának
vértejes éjszakán
miféle gyilkolás feszegetett
az ágynyugalom macskakövei makadám dám az ám
ez itt már fizetős vigyázz M O
egy zongorista egy biciklista
nem érnek össze az utak
el lehet esni
________________________________________________________________________________________________________________________________
nem jó helyen volt
ment ő abban nem volt hiba
kuruc dallal máriastrasszén
egy ledzeppelinnel egészen
a roueni notredámig
festett ködös reggelt nyári kazlat
nem volt rest
széllel szél ellen ing-vitorla
egy versnyi tankolás volt
az óperencia
_____________________________________________________________________________________________________________________________
a család
anyáma család
anyám
apám
erős akaratunkkal
szemben
a halál
apám
erős akaratunkkal
szemben
a halál
__________________________________________________________________________________________________________________
nem úgy köllött volna
ha egyáltalán köllött volna
hogy legyen valahogy
akkor nem mész föl a
ready business.hu oldalra
feltölteni adataid bizodalmat
ami elég szép nagy specifikum
lendület és odaadás cél érzékeny firma
ahogy hálóban táncol a labda
sok útja van annak
nem úgy köllött volna
(apám ezt a szót őzte - kőllött -
ezredik önfejűsködésem után is
ami egyébként tetszett neki)
a ready business oldalon - fiam -
nem saját névvel és identitással
csak nézelődsz érted mint azok akik
vendégségbe jöttek
a kiutalt panelbérlőhöz
akikből lettek a panelprolik
mélyhűtővel és svájci frankkal
akik aztán szavaztak és nem szavaztak
(korábban ezeket mind elmondtam apámnak
napkelte napnyugta idején össze-vissza
a tengerészről azt hiszik csak nézi a horizontot
az árbocfényt dél keresztjét a tengert)
érted fiam
ahogy régebben mondták
kibicnek semmi se kurva jó
sehova ne add a teljes bizodalmad
ki van kint és ki van bent
meg hüje bíró
hüje eu
hüje libsi népszava
hüje magyar nemzet hüje nato
hüje gyurcsány
hüje orbán
hüje
ki van még
nav ügyész alkotmánybíró
hüje közbeszerzés hüje simicska
teljes bizodalmat: senkinek
*
az időt állásról valamit
nem így köllött volna megírni ezt
távol az összes kontinenstől egy vashajón
ahol éppen megláttam egy siklót
amint a raktártető-keréken napozott
és nem tudtam hogy mérges-e de megöltem
a remény: aktivitás
_________________________________________________________________________________________________________________________________
sokat beszéltünk
arról hogy
élvezni a sztereó hatást
moll-ban írt zeneművek
vizsgatételedről szimpatikus idegi hatás
mi megvédjük egymást azoktól a szabályozóktól
amiket a védelmünk érdekében eszelt ki a társadalom
és akkor elkezdtünk
szeretetben élni
a panel-éden négyzetméterein
ugyanúgy mint apám
diót törtem téli estéken
anyára semmiben nem hasonlítottál
nem féltettelek sőt követeltem
a fejfájásokig
ahogy te követelted tőlem azt
amitől ketten együtt mindentől jobb volt
fejfájásaid idején kezdtünk
vázákat vásárolni naponta friss virág
mintha szelíd ítélőnek kettőnk közé
az ítéletről azóta sem beszéltünk
_________________________________________________________________________________________________________________________
anyák napi krónika
anya halála után
derültek ki részletek
nem igazán jó a magyarom
franciám sose lesz az
comme un basque espagnol
my english is poor 2
húzom valahogy
szótlanul
pontosabban
sok csönddel
______________________________________________________________________________________________________________________
az időt állásról
megpróbálsz valamit jól kitalálni
a kidobozolás előtt szükséges is
mert nem elég toporzékolni
hogy biztos valami érdekes
annál is inkább mert
az érdekes érdektelenné válik hamar
és abban a piciri zavarban
a hamarnyi intervallum ugyanaz mint a soká
tehát jobb ma egy olyan túzok ami nem érdekes
van-e arra valami amerre sokan mennek
a szél hintáztatja az ágat
a beszéddel együtt járó légmozdítás a szél
ebből csak a szél érdekes
_____________________________________________________________________________________________________________________
ha én nyertem volna
2015 magyar szemben a magyarral
nem vagyok biztos benne
mi történik a véres késsel
a zsidóellenességhez jó ha vannak zsidók
de nem föltétel
a többi propaganda irtható tétel
ha szülőföldemen rátalálok a sóra borsra
és nem cimkéket ragasztok a már cimkézett sorsra
ha nyertem volna mondjuk
egy közbeszerzést és elhiszem hogy
nekem is szól egy éljenzés
bizonyára bedarál a táborba egy demokrata-maffiózó
illetve előbb a darálás - utána nyersz
darálnak nyersz sör virsli május
darálnak nyersz sör virsli körforgalom
ahol tizedmásodperceid vannak
hogy eldöntsd kimész vagy nem
nincs kitáblázva a cél
lőtábla van posvány és balzsam
két tojást ütnek rád oszt jó van
az élet egy körforgalom
kacspöndör és hajtásbarnulás
transzlokáció a gyökerekbe rizómákba
a leélés öröm is
2010-től nem vagyok magyar
nem vagyok francia
nem vagyok amerikai
hol a tengeren
hol tengertelenül
veszítek
de mintha én nyertem volna
ezt hangosítom föl és viszem ki a napfény foltra
mint ahogy a történelemkönyvekben van
a győztes magyar
_______________________________________________________________________________________________________________________________
reszelt
most meg már
szálfoszlást gerebenez
kevert hosszak rövidek
mintha morze
jelei valaminek
filcesedett szőrű jelek
a gúnyolódó idő
azt hitte ez is olyan
mint reszelék a satuban
csak belesöpri egy vákumba
a szúró veszélyes hulladékot
beszippantatja az elrongyolódott textil szálakat
elektrosztatikus töltést
a mágneses borzolt teret
visszagúnyolja a részeire bomló időt
a szerelmet
___________________________________________________________________________________________________________________
isten párkányai
az ókor párkányain
műanyag fiolák
és szünettől szünetig
remélő iskolák
esik fúj de ha törik ha
szakad összegzel
kegyetlenül minden
egy szóban: öregszel
kőpárkányok műanyag
fiolák még egy szó
nem voltam buta okos
szegény sem nagyzoló
néztem magam belül
kívül az ismeretlent
letettem egy párkányra
valamit s kerestem
__________________________________________________________________________________________________________________________
tartós anyag
vannak napok amikor
pöckölöm
undorral veszem ki
aztán nevetek
milyen tartós anyag és fogalom
mennyi szél és hamu
május mindig és soha
a szerelmünkről beszélek
drágám amivé lett
________________________________________________________________________________________________________________________
másodszori első
a másodszori észrevevésben
már rád telepedtek a színek
árnyalatokkal a kontraszttal
mandiner fényben – azt sem
tudod mit jelent – vagy
nem fontosak a tárgyak
lehet lombosodás női arc
azt sem tudod hogy van
bölcselet a másodszori
észrevevés elmélete
nem tudtad hogy van ilyen
valamit vagy figyeltél vagy nem
a megfigyelés szót is
erőltetettnek gondoltad
többször szükséged van Istenre
tengervízzel a tüdődben
végleg eldőlt hogy létezik
a másodszori születéssel
árnyalatok tízezreit azonosítottad
másodszorrra mást jelent az élet
értékesebb de ez nem jó kifejezés
árnyalatokkal a kontraszttal
mandinerfényben - vagy
az öregedés jeleivel
másodszori
első szerelemben
_________________________________________________________________________________________________________________________
tartós virág (az emberiség átverése)
hazamenni az mit jelent
neki jó itt azt mondja
mindenütt jó
a férfi hátán fekszik
a nő ráül és mozog
másnap más póz de egy idő után
annyi ismétlés hiába szeretne eredetit
egy talicska pipacsot tol
aztán látja berlint tolják indiába
a szíve szakad meg
sok gyönyörű negyvenes
egész amerika tódul kínába
benéz jéghegyek alá
nem látja a 21. századot
egyszer valaki lehallgatja (hiszen
ő olyan keveset beszél csak
a hazamenést firtatná)
eddig ez isten munkája volt
mint a gyomirtás vagy a járvány:
az emberiség lehallgatásai
privát szféra jog lakhely privát biológia
hazamenni
az mit jelent (a férfi hanyatt fekszik)
a kővázától kérdezi
amiben egy tartós virág
_______________________________________________________________________________________________________________________
hiénák társadalma
azt meséld el hogy későn ébredsz
mert sokáig tart az álmodás
a gyanú hogy valaki meg akar
menteni de neked terveid vannak
velem hajót hajtogatni
úszni a vegyületben
amelytől tisztulnak a vaginák
mint havazásban a táj
fölsöpörhetetlen ábrándozás
barát-triók egyezkednek a pénzen
gyorsan változó éjszakán
három ágú villámlásban kés élezők
metszőfogak csontfurulyák
éber fény csupa kapkodás
aláírtad hogy elfogadod a processzust
amelyben nem fognak tudni meggyógyítani
talán nem is emlékszel
ezt egy túl hosszú reggelen mondtad
a boldog szomorúságban
szeretkezés után
________________________________________________________________________________________________________________
sőt
kiömlesz a fagyba.
mandzsettát birizgálsz.
csak mondod, hogy fölfogtad:
semmi nem tart örökké.
meddig? vagy ordítasz,
vagy egy büdös szót se szólsz.
szobor vándorlások, átkövezik a teret.
sok ember hiedelme velem. nem először
fordul elő, nem tudod, hogy az első
vagy a második személy vagy.
lehe-e nem elhibázott az élet?
önmagadból jelzőkaró.
.999 fine gold. bizonyos helyekre,
pub junkie, szülőföld -
dacból nem mégy. kitartasz.
örökre.
_________________________________________________________________________________________________________________________________
ha
ha majd mondod, sosem bizonyosodhatsz meg,
hogy jókor mondod. teniszezés közben, amikor
éppen nyerek. egy sétán, ahol minden részlet
az élettel összeegyeztethető. többször igazítod
a hajad, zavarni fog, amint közömbösen birizgálom
a mandzsettám, sóhajtok is. semmi nem tart örökké,
egy büdös szót nem válaszolok, ha majd mondod.
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Sőt II
nem sikerül törölni
a memóriát
hiába állok át iOSról
galaxyra
reggelnek kinéző világoson
a képek jönnek
Arad Várkert Bazár
beugranak számok
címek nevek
kerítés szakadt lányok
futok
át néhány évszazadot
ez egy nagy futás a roueni
Notre-Dame körül
szűk középkorban
a bombázás után épült
modern pusztaságba
űz egyre űz a memóriám
utolér nem mond semmit
mimikázik
::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Gauss-görbe
mit mérsz ma rákiáltottam magamra
de titokzatos akartam maradni
mondtam hogy láttam
virágzik a tarka sáfrány - láttam
nősziromba zárt lelkek szabadultak
és személyes érdekű álszent
pattanó bogár az úrvacsorán
a teremtett és épített világ közösén
krúgattak a darvak
nézd közel pontos minden mérés
de már nem repülök velük
csak megszokás ha légellenállást számolok
érzékenyen a földön akár a fekete gólya
ezúttal nem csal a valóság
minden mérés szerint süppedek
oda való vagyok ahová jókedv és bőség
közel pontos a mérés mégis
sok a bizonytalan
eternit gyárak környékén
hamvasztásra várók sora
balkónokon érik a paprika
erőre kapok még én - mondtam magamnak
figyelek eltérőt és megtérőt
megmérem a mérhetetlent
por liszt és légnemű
várok a hamvasztásra
hogy visszakapjam az anyám
és elviszem magammal tenger fölé
vándorútra
::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
honvágy
mert az élet hordozója
finomított rezdüléssel
lelkét éri a halál
csak azért mert ember
joga van vándorútra
hazug megtévesztésből
szökni álmodozni fájni
hogy valahol
legyen
rendületlenül
híve a közösnek
mely nem szózattal ápol
s eltakar
::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
summa
mindig eljön az ideje valaminek,
és akkor mint a bólogató kutya.
jóval később egy versben szólalsz meg,
hogy lehetett volna még, majdnem és nem
rajtad múlt.
_________________________________________________________________________________________________________________________
a pusztulás menetrendje
ismertem néhány tolvajt
kettőt vártam hogy betörjön
vigye ha talál szívet lejárt fátumot
s hagyja nyitva
mint háborús pusztítás
a zárt teret
*
és ha lennél tömjén
valami mystic flash
ha már nem vagy kézzelfogható
nagy légvár mulató
túlvizezett kék bizonytalan szélű folt
lennél az egyetlen one
aki sosem lesz és sosem volt
*
dagályban fuldokló sövény
fölvert fekhelyek
jó hogy elköltöztünk régen
a cserzett jelenbe
_______________________________________________________________________________________________________________________
felszíni járat I.
mintha tornázott volna a hal
felülés kettő három
lovaskocsink deszkája ütött így
a Szalajka hídjára fel le
mindég kikötöttem hasonlatoknál
a kollégiumi időkben
Szilvásváradról Budapestre
növésben vadabbul jár az agy
társkereső
merev vigyor bikafuttatáson
könnyen ismerkedtem
mint a halak bikák
azt se tudtam oroszlán vagyok
és ha társkeresnénk újra
néznél szomorúan ahogy az állat
ebédelnénk a menzán
hús íze nyelvünk alatt elkapott fókusz
(otthagytad a fele marhanyelvet)
képesek voltunk egyszerre rágni
és kuncogni belül
mint haptákos kisjézusok
nem tudtuk kik az életünk urai
nem tudtuk
hogy verset is írhatunk
___________________________________________________________________________________________________________________________
járat a bizonytalanba
mint bizonytalan mélyű gödör
retúr járatok alatt
emlékszel még
ahogy kiszaladt
esküinkből a mély
és leköltözött a felszín
jöttünk mentünk
mint motoros állatok
szomjtól szomjig
ahhoz képest hogy
az idő nem egyenletesen múlt
pontosan érkeztünk
mint sötéthez a fény
házgyárak cementpora
fölszálló meleg áramlatban
megmutatták a helyet
elfoglaltunk egy piciny emeletet
ahol a szavakat kísérő lehelet
kihűlt
________________________________________________________________________________________________________________________________
az ébredés előnyei
sötét
a sötétben jéghegy olvad
és csontosodik a hűtött darálthús
felfoghatatlan hogy mennyi sötétből
szabadulsz ki reggel
és visszakerülnek helyükre a tárgyak
amikért nyúlsz
és már nem foglalkozol az éjszaka
gyökérrendszerével
minden úgy van
ahogy a keszonkamra biztonságában volt
tüdődben oxigén
s a vérplazmákból kiváló gáz
mint a szerelem-ürülék
nem látható
___________________________________________________________________________________________________________________________________
egy térdelés részlete
kalács a kövön
vallomásom színháza
megírt jelenet
a szív fölött két ujj
amit mondtam: a sok örökké
mindig és a soha
mint automatából elfolyt kávé
pocsékba ment 70 forint
stay thirsty
stay hungry
utólag megnézem
kivel volt viszonyom
______________________________________________________________________________________________________________________
az előjáték komolysága
amikor észrevettelek
már az előjáték része volt
ma is arra gondolok
ha romantikázom
beleértve azt is hogy
örökszerelem (sok lelkű lázadás)
ahol igazság és hazugság
egyremegy vagyis
minden óra veszíti perceit
és minden határozott névelő
a nevetésünk a nevetésünk
és ostobán nem jutunk tovább
ez itt a grand canyon
ez meg az oázis
annyival fölöttem körül
hogy ne érjelek el
___________________________________________________________________________________________________________________
Kutatnak 24 órában
Hogy kellett volna?
Ha nem így, ahogyan lett.
Így lett-e?
Velünk? Hol vannak ők: a Mi?
Ím az összedőlt struktúra,
amit tartottunk. A struktúra,
aminek keretéből kifaroltunk.
Hiszen jól tettük, ha összedőlt.
Hiszen megmenekültünk. Fogadtak
helyek, különböző társadalmak.
Fürdöttünk. Étkeztünk,
új struktúra-rabok. A légtér is közös.
Hiszen tágabb értelmű óriás,
mint a halál. Ólomsúly-szavak
horoggal-tavakban,
hogyan lettek az echo hangjai?
Hol vannak ők: a Mi?
Hogy kellett volna,
ha nem így?
__________________________________________________________________________________________________________________
felszíni járat II.
még szűz volt amikor hajtottam rá
de csak a szokásos
akadt könnyebb eset
minap a párizsi repülőtéren futottunk össze
"már rég" meséli abbahagyta a pornózást
az nagy - mondom franciául
bármi szenvedélyt abbahagyni...
én azóta elkezdtem költő lenni
de nem úgy mint akik
belekönnyeznek a gyönyörűségbe
"az nagy" - mondja magyarul
"akkor nem fogod megutálni"
____________________________________________________________________________________________________________
szántóföld és patak
forgácsokból gyalupadot
álmaidból a kést
csap és horony állítalak össze
anyám
gyalultam kutyádnak ólat
ólat ragadozó ellen - mégis reggel
külön baromfiszárny véres nyak
gyalultam
ami elkészült sem lett kész
pince műhely szüret és kórház
ennyi maradt a szülőföld
anyám
szántóföldön koratél
varjú ifjonc kiképzésen
por és hamufelhő
anyám
meztelenül a víznél
verseit posztoló szomj
idegen önmagát figyelő állat
egyik por mint a másik
szántóföld és patak
elúszott szülőföld és alázat
gyalultam - mintha simítani
a durva időt és forgácsnak írom
az anyámat
___________________________________________________________________________________________________________
blame game
el fog térni a bioritmusunk
mert néhány dolgot én már nem
szeretek néhányat pedig másként
azok közül amiket régebben
összehangoltunk
például szólni fogok
ha mellkasomon szuszogsz
nehéz vagy mert lassan veszíted el
gondolatod súlyát és
lassan lesz súlytalan a hiányod
_____________________________________________________________________________________________________________________________
Ahogy dolgozók...
Ahogy dolgozók
helyére nyugtatnak egy mixer betont,
úgy pihennek el most már a hozzád írt lelki
kikeményedettek.
Sosem jó, ha maximumon jár az agy,
hátravágja az embert napi teendőiben.
Nem teszi amit meg kell, vagy
nem a tőle elvárható legjobban.
Írja a távolt, a konzisztenciát: a vágyat.
Nem tehet ellene, kényszeríti, mint
a szívszorítás, mint betont a kötés misztériuma.
____________________________________________________________________________________________________________________________
Blame game II.
Amikor követelt magának dolgokat -
tisztelet, jövő, méltányosság -
életének zaklatott periódusában volt.
Úgy érezte a Hold fényjelzéseire is
válaszolnia kell és ezen sok múlik.
A realizálatlan álmokért pedig: vendetta.
Mindig is családban, országban gondolkozott.
Mint a természet természetessége, nyilvánvalóan
került távol az emberektől, kontinensektől.
Volt ideje hosszú éjszakai őrségben:
ő, a tenger és a végzet.
___________________________________________________________________________________________________________________________
megbújtak
palák átfedésében
mennyi hely
gyakorlatilag kihasználatlanul
árnyékok egymáson
egyébként lehetnek ott dolgok
akár egy versre való
például hová tűnik a visszhang
visszhangos mélyű kút a város fölött
lepréselt emlékek
enyémek is bújhattak oda
mindig tiltottak valamitől vagy titkolni kellett
zavarban én és a tömeg: folytonos tiltakozás
magyarországi emlékek
nem oda buda pest megért egy estet
kettőnknek aktája
fűzfa baldachin egy másik átfedésben
ahol szép és nyugodt gyöngyözés
ejtőernyős mag valamikori szél
ejnye lelkiismeret-porladás
mennyi hely
palák
________________________________________________________________________________________________________________________
Ha újragondolo
Néha az em hiányzik, néha fölösleges ami hiánytalan..ha újragondolom,
nekem onnét az emmek közül akkor is mennem kellett, ha a birodalmi-magyar
magba tartoztam, családi vonalon talán a honfoglalásig. Jöttek az emmek
„csámcsogva, hersegve a szarból”, mint ahogy én is. De én tudtam történelmet
olvasni szlovákul, szerbül, románul. Népesség-nyilvántartást ismertem tatár irtástól,
mohácsi emmekig, a latinul, németül, szlávul beszélő Kárpát-medencében.
Kilencventől jöttek az új emmek, a magyar-birodalmi-magyar-mélymagyarok.
Nem érdekelte őket a világ. Az arányok, a számok, a józanság. Akárhányszor
újragondolo, nekem onnét mennem kellett, bárhová, hogy magyar maradjak,
és befogadjon a világ.
________________________________________________________________________________________________________________________
a lázadás minősége
nem olyan könnyű annak sem,
akit hamvasztanak.
megnézném miből van a fehér füst.
ez most már szárnytoll.
itt járt az angyal.
mindenhol manipulált legyek.
elkapkodott tálalás.
ember, a mítosz, az egó.
lehetsz. csak.
_________________________________________________________________________________________________________________________
Amikor csak öt perced van
abban sem vagyok biztos
így évek után hogy
a testemben volt a tombolás
amikor lehoztam volna a csillagokat
ha öt perc alatt lehet
öt perceim voltak a lehetetlenre
kivonni a sót és gyémántos kiflit
tenni a kakaód mellé
öt perc
értelmezhetetlen mondataimra
törülközés dzseki nem előbb ing
és kódolni nyújtott tested
a takaró alatt
memória bankba
_________________________________________________________________________________________________________________________
Eperrel, jéggel nyár
Egy éves. Látta, hogy ez jó,
örömet okoz nekem,
és futott egyet a kertben.
Nyár. A puszpáng alá hasalt. Tavaly
nyár óta szagoljuk, érezzük
egymást. Kinek mi jó. A
nagykockakövek is rendszerekre
asszociáltatnak. A fuga-kipörgés,
össze-vissza karmaszálak,
hogyne gondoltam volna hosszan el
történetét: golden retriever,
immáron itt a roueni kertben, kettőnk történetét.
Direkt nem hajítottam el semmit.
Eper, jég, pezsgő. Nyár. Az én örömöm.
Figyelt.
_________________________________________________________________________________________________________________________________
valamiért hajnal volt
azt kiáltottam hogy engem te sem szeretsz jól
de nem jött el az áldozat ideje
ezt is kiáltotta valaki szobor
kőfeje volt talapzata nem hiszem
nincs az időnek talaja ez ott nyilvánvaló volt
minden ember szobor és illúzió
önmagukban jelentéktelen szavak
ítélethez konklúzióhoz torlódó kifejezések
tele volt kiáltozással valamiért a hajnal
hallottam fölvagy az erkélyen Nap oszlatás
kontrollált az árnyék
és a rácshoz kötözött leanderen
kommunikáltak a bimbók
akkor nyugodtam meg
mint a bordavas gyengepontok mögött
de
nem jött el az ideje hogy
kiáltozás és nagy szavak nélkül
visszaidézzük ezt a hajnalt
hangjaink átutazását az időn
____________________________________________________________________________________________________________________________________
katapult
elkerülhetetlennek látszott a fény
és az ember
az élet két lehetőséget ígért
lesznek
akik soha nem hagyják el a Földet mások
soha nem ereszkednek le a Földre
szellem a köztük lévő katapult
kanyargós a végzet
az ember állat az állat növény
néhány ág megkésve véresen
amikor végkép' tarthatatlan
engedi leveleit a Földre
mint elhullajtott glóriát
sírköveken versek végleges változata
elhunytak és újszülöttek szemfény ritmusa
újraértelmezett élet a sötét
__________________________________________________________________________________________________________________
VAN AKI EGYÁLTALÁN NEM ÁLMODIK
mintha az életem lett volna a tét
rituális tánc áldozat a napistennek
négyen négy égtáj fejjel lefelé
én észak voltam
a piramis egyik fülkéjéből ugrottál ki
és a maszkos táncolók között
szőke meztelenségedben nem ismertél föl
a hosszan viselt maszk arcommá vált
üvöltöztem a neved hogy ne félj
mind' én vagyok kelet nyugat dél és a napisten lángot fújt
és futottunk mintha az életünk lett volna a tét
volt amikor egyáltalán nem álmodtam
az idő múlása nem külső vagy belső dolog
ugyan látni kint a földeken elrothad a káposzta
stigmatizált tojásos reggelik
szögletes ablakodban állsz a körkörös virradatban
de a virradat nem az idő múlása felhőből eső
levelek közötti szivárgás: susmus a káposztában
nem az a szörnyű kapcsolat ami köztünk külső és belső erő
atomjaink mikrokozmosza: susnyásban rejtőzködő biológia
fétisek és borotvahab – miért akarom elmondani neked
már kantározott vágyakozásban az időt
kreatív időszakomban ijesztőket álmodtam
az álom az a hely ahol monumentális a nüánsz
megtörténtek a jövőben halnak el
virradat: a mélységéles halál
sphinx és rubikon
nincs ebben semmi metafóra
minden álmomból kiesnél ha az időben helyeznélek el mint
tíz-húsz dekás könyv transzparens kezemből egy álmos délután
a filozófus szerint bocsánat de
monumentális lófasz az idő
költő utazó álmodozó filozófus - hiedelmek velem
ha jól szeretsz értelmezhetetlen a monumentális nüánsz
napisten az idő - töröld ezeket a szavakat
gyűrd a jelenhez csomagold barna papírba: rituális égtáj tánc
papír sphinx papír hajó: csak holnapig vagyunk
__________________________________________________________________________________________________________
mélységélesség Távbolt agyváltó
a virtualitás kiCsit káros
mulatságos hogy
utcanevek határozzák meG azt a helyet
ahol született
az álom az A hely ahol konverti-
bilis
összeérinti saját vállait ad vesz
millió év múlva a Föld
föltételez i
_______________________________________________________________________________________________________________
agyváltó Vfék
napelemes bézbólsapkában tekert
valamikor túrdöfranszt akart nyerni
aztán már csak túrdöungrít
a tér körüli csajozós turnét
nevetséges egy pali de az megvan
benne hogy tisztességes
nem nyúlna tiltott szerekhez
ha beült hozzánk sörözni
egy pohár max mesélte
összejött egy laboros nővel
aki tudná intézni a vérlevételt és
visszaturbózni szóval hogy repülne
mint redbull de most a napelemes
bézbólsapkában hisz
ventillátorokat hajt lendkereket
szóval hogy innováció és hogy
Magyarországnak pénzt és dicsőséget
nyer vele tisztességes úton
______________________________________________________________________________________________________________________
Piros
Jaj, ez a Fehérló utcai lámpa,
itt mindig meg kell állni. Várni.
Azt vártam, hogy majd kifogásokat
keres. Hogy elnyűttük az estéket,
és az idővel elfogynak az álmok.
Vagy legalább megemlíti, hogy a
számtalan is véges.
De nem, csókolt és nem mondta ki.
Nézett egykedvű-ügyesen, üresen,
se nem a szemembe, se nem az égre,
mint a Fehérló utcai lámpa.
2010
____________________________________________________________________________________________________________
az elegancia árnyalata
kérte az anyakönyvvezetőt hogy
találjanak időpontot év végéig
és addig keressen neki egy nőt
negyvenes és ne legyen vak
a bevándorlók között csak aki egyedül
vitorlázott a tengeren úszott szökött
combján a szögesdrót hasítása
ősasszony örülése arcán székelykáposzta
konzerv ízét kompenzálná csókja
ne tudjon magyarul maradjon meg a
félreértés százszázalékos esélye
______________________________________________________________________________________________________
ajkaid vihara
Szilvásváradon születtem
mérgesen hang nélkül
kommunális hulladék és
sajtótermékek voltak a szobában
a bába nem engedte be apám
eltett egy Népszabadságot azon a napon
költözéseim során elveszett - viharban
kelet és nyugat között
sokáig észben tartottam a fontos történést
aznap Magyarország a világ és én
de budapesti megismerkedésünk után
megmagyarázhatatlan összefüggés a vihar
hang nélkül újjászületésem
anyával egyek voltatok
a Bretagne-i naplementében kap el
a fékezhetetlen romantika
följajdul valami hegedű belül
titaniktartásban egy tenger fölötti sziklán
ajkaid vihara
________________________________________________________________________________________________
a sűrűsödésről
ritkán közelített
már azt hittem megközelíthetetlen
jó érzés volt
sok jelentéktelen mozdulat után
három lépésen belül de be-
besüppedt a létezés súlya raklapok lécei között
a gyom szára kereste útjait
folyton módosult ami szilárd és lágy
amerre jártam hozzá
addig csak démonarc volt hozzám közel
hasilégzést gyakoroltam a
megkövült éjszakában
két fénysáv között hogy jön majd a szelekció
jó és rossz között spontán mint a légzés
és még reggel is – teavíz síp
a kiábrándító nagytotál nyújtózkodásában
megközelíthetőnek képzelem
ábrándjaim részeit
__________________________________________________________________________________________________________________________
KEZDD EL OKOLNI AZ IDŐT
a magam templomában
motiváció szolgáltatás
blitzkrieg költő és helytartó
új ellenséget alkot
fogoly illúziók titkos lépcsőháza
mikrobordákon isten-koncentráció
körül föltépett zöld a skiccelt réten
hajlék és megcsúszó csigák
robogunk egy nacionalista állomás felé
szerelmem szemében szikra haján zselé
vihar előtt izzadt emberek
tukmálja mániáit a táj
sehonnai bitang miniszter-isten
kishantosi fotovoltaikus hokedli-oltár
csönd borítja a nemzet olimpiai faluját
GM mentes kukoricatábla bajsza leng
módosított magyar idő
_________________________________________________________________________________________________________________
Felmérés és ajánlatadás
van itt egy módosított idő
de velem nem lehet sokat baszakodni
szememben kiszárított tenger
kíséretemben a halál
________________________________________________________________________________________________________
Valakinek
A testemmel csinálod
A lelkemmel teszed
(Fogadd el újjászületésem)
_______________________________________________________________________________________________________
rehabilitált álmok
nem nehéz pár száz évet előre leélni
vagy teszem azt a reneszánsz
ha én író lennék
a hőseim tele lennének
belső monológgal
mélytengeri búvár
emberközpontú képviselő
avagy egy-egy véres jelenet
vértontó és kivérező
egykori szerelmesek
éjjel nappal
vitatnák hogy amit
terveztek átgondolták-e
újabb és újabb
aspektus és következtetés
nem is jutnának semmire
mint én
______________________________________________________________________________________________________
Ki vagy te, az ártatlan
(dancing feet immortalized in cement)
Emlékszem a világot-átfogó szeretetre.
Külső megerősítés, hogy elég klassz vagyok,
és aztán kiderült az élet erre van fölfűzve:
a fitnesz-ipar.
Még nem tudom milyen viccet találok ki
a halálom ellen – gyűjteni kellene anyagot.
Jeleim, testbeszédem szétáradását felfogni.
Hátha ott vannak egy gátnál, mint a társak,
akik részben átfúródtak rajtam - talán
fölfogja valami a szomorúság kiterjedését.
______________________________________________________________________________________________________________________
Privát bícs (biznisz szamuráj)
a külvilág kizárása Airbnb születéstől
ki vagy adva albérletbe
kötelező iskolás éveid fele egyenlő (volt)
a szarevéssel
vita tárgya a természetes közeg
rejtett vérvesztés
oxigén szállító molekula
a család pusztán szamuráj teológia
az IQ tesztre is föl lehet készülni
csak kell hozzá egy élet
és egy jól sikerült reinkarnáció
az intelligencia elegy ergonómiailag
a tengerpart rugalmassága és ha
ezt fel is fognád jelenleg nem
tartozna a hasznos információk közé
______________________________________________________________________________________________________________________
Vad gyerünk
Kutyám énekét hallgattam
ismertem, egykor én is énekeltem.
Arról szól, aki a fölsátorozott ég alatt
nem akar jó lenni. Hű, szófogadó,
ilyesmi. Szemeiben nem látszik
megbánás és nem mutat alázatot.
Teste fekszik, vagy szalad, ahogy
szereti. Nem jön a kétségbeesés,
ha támadni kell, védeni igazát.
Az igaza mindössze, hogy ő nem jó.
Nem rossz. Világított betonúton a vad
gyerünk, eső nyársalta porban néha
az erdőig űzi, de folytatja énekét.
Avarrá lesz minden izgatott gyerünk.
Vissza, előre, haza. Otthon. Avar. A
végét együtt énekeltük, avar, avar, avar.
_________________________________________________________________________________________________________________
A nélkülözés ízei
Ami nem került a süllyedő hajóval
a mélybe, sokáig őriztem. Ember
nem tudhatja mennyi az: sokáig.
_________________________________________________________________________________________________________________________________
A szivárványssérós elszaladt
Már csak ketten voltak abban a városban, meg egy szivárványsérós, de ő elszaladt.
Te és Én.
Fogyasztási szenvedélyük egymásban merült ki. Mindketten társadalombiztosítottak,
de ez a reality nem zavarta egészséges őrületük szükségleteit. Egy-egy levegővételnyi
szünetre közelítették a felszínt. Te jóízűen fogyasztotta Ént. Én ínyencként fogyasztotta Tét.
Szemlátomást és Isten elrendelése szerint is, tehát úgy a mélyben, mint a mennyekben
csak Ketten voltak abban a városban, amit átszelt a folyó.
Te és Én. Társadalombiztosítottak. Szükségleteik, valamint fogyasztási szenvedélyük
csillapítására Te különféle tanulmányok felhasználásának elkerülhetetlenségét hangoztatta –
bevonta a folyamatba, majd módszeresen felhasználta Ént.
Én innovációk tömkelegével, finomított csecse-becse bázist gondolt az elfolyottak
gyűjtőhelyén. Színek és formák, szellem és test változataival őrölte Tét.
Te folyamatosan nézte a folyót, ami korábban föl sem tűnt, ill. egyszer mikor a
szivárványsérós, aki elszaladt, a hídról levetette magát (később látta még, amint egy
hajóról integet). A folyó folyt.
Konzerváló fóliák mikrobiológiai tenyészetének közepette Te képtelenné vált medréig
merülni Énbe. Próbált úgy tenni, mint az őrlemény. Ízesített és emlékeztetett, de
szemlátomást nem járta át Tét. Nem is tudta mi járhatna át mit. Dobálózott hasonlattal,
idézetekkel, verssel, egy virtuális Isten elrendelése szerint, de a felszínen körözött, a folyó meg
folyt.
Reggelire körözött, délben a maradékot futva kapta be, gyorsan negyven fokban, éjszaka
a havon, hogy körözzön. Körözött Te, körözött Én.
Ketten voltak már csak abban a városban, de nem találkoztak többé.
_____________________________________________________________________________________________________________________________________
Az ámítókhoz
A magyar birodalmi szellemiség
zárómechanizmusa, tapsrend, dezodorral hazafiak.
Mécsesek gyúlnak. Himnuszt énekelő művészek,
stadionokban nemzeti összetartozás.
Füstjáratban kiégett dolgozók: a tömeg.
A nemzet verőere, szabadságharcok bűze
idetolakodik a vers-placcra, piactérre.
Tengernagy tenger nélkül, birodalmi álmok
hadsereg nélkül, halpiac hal nélkül.
Mindenki kütyüzik, igazságérzetének csorbításán dolgozik.
A csali tánca. Élő poszt. Rossz helyre borult asztfalt,
nem tervezett utak. Az utak nagy baja, hogy
külfödre visznek. Bonyolult válaszok.
Leegyszerűsítő populista örül a helyes
kérdésnek, a helyes válasznak az esti kvízműsorban
világít és csilingel a színpad.
Mindenki kütyüzik, megtudja, hogy a magyar ünnep nem
szerethető közeli és távoli virtualitásban. Informatikai halál.
Kortárs a kortársfülkében irányít, erre is hibást talál,
elszívott magyar agy.
A tejszínhabos tudat végrehajtói kormolnak.
Az ámító, kéményseprő drótkefével.
Rezsijét szedi a múltból áradó félelem.
Egyre többet kell elengedni.
Partralépési engedély vízenjáróknak.
Mi a teendő ellenőri karszalag láttán?
Bikinipánt alatt a Nap. Valaminek lennie kell, amit gyűlölni
lehet. Sántító futár. Gyertyafény-szamba. Fesztivál.
Ezek a történetek mozgatói.
Patrióta népvándor,
amíg meditál nem kell értenie, szánalmasan közel
egy ítélet a sok közül. Miért történhetett ez így?
Tévedhetetlen tévedők (free theNipple campaign).
Fülön a fejhallgató, delfin gregorián.
___________________________________________________________________________________________________________________________
a csalán ereje
felhólyagozik rajtad a gyerekkor
Ekhó-ismerőseiddel a patak
felülfertőz inkább mint gyógyít
ki mondaná meg MÁS
mint a visszhangos bükk
ÚJ HAJTÁSÚ ZÖLDELÉS állomásain
ébredésed élményét
a fellángolás tanküresítő hasznát
ki mondaná meg neked
kötődések erejét
körbeviszi még egyszer
döntenie kell ugrik vagy
összegörbül mint melegségét őrző kutya
egy decemberi peronon
hezitálás nélkül minden hős ugrana
mint Rex az ördögre
Rex sosem latol
nem hős nem életmentő kutya
ugrania kellene ha más nem
a vers fogadtatása szempontjából
a golyó ki volt lőve - két tizedmásodperc
alatt ha nem ugrik átüt a piros kiskabáton nyomul
a gyermekbőrön és ő a torontói pályaudvar
peronján marad összekuporodva
egész hátralévő gyönyörű életében
két tizedmásodperce van körbevinni
a kérdőívet
értékei fél évszázadát amiért megdolgozott
nyugalmas öregedését amiben végre
számadást készíthetne jóságról és rosszról
mivégre volt ő a világon
jól döntött-e amikor a szülőföldről elvándorolt
pusztán jó embereket szeretett volna
ha körbeveszik kutyát kertet szabad utazást
gyerekkorától ezekről álmodott
________________________________________________________________________________________________________________________________
félrevezetők
beleöl az ember húsz évet egy országba
egy szerelembe jébe elipszilonba
tanulja amit és azt is amit nem
rájön magától az ember hogy mi vezeti az áramot
és aztán félvezetők adattároló satöbbi
összegyűlnek szatyrok dobozok hamutartó
kölcsönkér visszaad konfliktusokat megúsz
dolgozik is persze mert a munka nemesíti a zembert
és piszok szerencsés ha nem ébred arra egy napon
hogy húsz évet beleölt egy országba
__________________________________________________________________________________________________________________________
LUFIVAL
Szuperlatívuszokat mondogatott az ember-
társainak, ameddig el nem küldték az annyába.
Bocsánatot kért és intenzíven figyelt,
hogy beazonosítsa a vele ellenséges
megnyilvánulást. Társadalmi rétegeződés,
életkor, anyagi helyzet és még egy csomó
rubrikát képezett, kicsit más volt ez mint korábban,
amikor idomítással foglalkozott. Rögtön beírta a
megfelelő mezőbe, konfliktus kivel és miért.
Legutóbb kiverték kezéből a tabletet, de megoldotta.
Saját memóriájában tartotta az adatokat és amikor
leszállt a járműről, egyáltalán úgy érezte biztonságos
helyre ért, elővette és kitöltötte noteszában a
táblázatot. Az időszak, amikor ezt csinálta,
lopva, megfélelmlítve úgy emlékszik vissza
szép időszak volt. Miféle játékos, hasznos
munka, könnyű, mint gyerekek karddal és lufival.
_______________________________________________________________________________________________________________________________
Coming Out
A kívülállóságot bírom magamon. Egyébként nem
tudnám elviselni, hogy mivé lett hazám. Nem
savanyodom bele. Így is jó. Aki elfogadja, tehát
a lázadás kis jelét nem mutatja a mai Magyarország
ellen, az hazaáruló, magyarellenes.
A kívülállóságot már nem tudom levetni, ebben
kell majd eltemetni, kisemmizett paraszt nagyapám mellé.
_______________________________________________________________________________________________________________________________
irgalmasságot
amikor az államférfi
maga a gonosz és az irgalom
alamizsnát oszt
dörgölődzik az államalkotó
amikor már egyház sincs
krisztus sem
még ott van benned jézus
belül
_____________________________________________________________________________________________________________
A megoldhatatlan élet
Nem szeretnék olyan országban élni, mint ahol születtem.
Nem szeretnék máshol meghalni, csak a hazámban.
______________________________________________________________________________________________________________________________
Anyám poraihoz
Ha kérdeznéd (nem kérdezed).
Szidnál (nem szidsz).
Választ várnál, indokaim (nem vársz).
Magamnak ismételem, miért hagytam el a hazám.
Egyetlen indokom anya, a rezümé:
nem szeretik a világban azt, ami magyar,
nem jó magyarnak lenni az úton, anya.
Miért szültél, neveltél ilyennek, akit
leépülésében is szeretni kell, különben
szörny és ámokfutó, aki gyűlölésben pusztul el.
Miért szültél a szeretre. Az urnádhoz kell jönnöm,
hogy megnyugodjak megint. Tegnap a közelünkben
ment el a Tour de France. Nelli szüIeinek házától
nem messze bukás, kulcsonttörés. Emlékszel mikor
az enyém Budapesten megrepedt. Kollégisták hoztak
haza, felgipszelt kézzel, mint aki tiszteleg. Holnap
behajózok, anya.
_______________________________________________________________________________________________________________________
aki elkapja a labdát
kerestem rajtad a kéznyomom
amit dekádok elmaszatoltak
hogy bejelez ujjlenyomatom
labdáját kereste így gyermek-én
fennragadt a magasság rejtekén
________________________________________________________________________________________________________________________
serial entrepreneur
minden áldott este segg-részegre
itta magát de amíg eljutott odáig
minden este egy szemeszter volt az egyetemen
zsidó keresztény párbeszédet folytatott
a részegség kontextusában
PSG klub-sállal saját fülzsírát kente fűszálakra
aztán erre ivott biblia tanár volt
siralomházi lelkész
manapság serial entrepreneur – így hívjam
a Szajna vadkacsáinak bukó mozdulatai elvonták a tekintetem
szegycsontját ütötte egyre érthetetlenebb
mondatokkal beszélt isten és ember ember és állat
induló és befejező életszituációk
nem esik hasra egyetlen híresség előtt sem
igen vagy nem te döntesz
kockára vagy hosszába
hogy könnyezel-e az már nem a te döntésed
és az emlékezés rombolás
emlékezés addikt
nincs pénz nincs kultúra
a mag elvesztése
aki ölésből tartja fönn magát és családját aki ölelésből
mind emlékezés addikt
valakit iszlám államost itt megnevezett aki nem mindig figyel oda
nyelőcső légcső és a két ütőér
csak az együttes elmetszésük engedélyezett
mise vágóhídi dolgozóknak dokumentáció és protokoll
bevizsgált élű kés az élet kioltása is egy szakma
kiterült a fűben
jöhettek hozzá a szeretetszolgálatosok
éjszaka viszik az Eurotunnel-hez
korábban kérte hadd legyen a menekültek között
francia államvédelmiek is bíztak az állat ember isten ismerete
alapján ismét nagy százalékban hasznos lesz
felismeri a beépült terrorista céllal menekülőt
_________________________________________________________________________________________________________________________
Hócukor
Solidarité!
Liberté!
Vive La Republique!
Magyarul ezt sem lehet mondani.
Ha kiejtem, hamiss, komplexusos,
ugribugrizni lehet.
No ja, semmi sem tartós, csak anyám illata.
Az életrajz szétszórt holmi.
Hűségpontjaim beváltatlanok.
_________________________________________________________________________________________________________________
black budget
a szépség belülről fakad
és ahogy a forrásból induló folyó -
szépelgő szavak - haszontalan
mint szelfibot és kerti tenger
egyedül jó mostanában
málhám
fölpakolva egy láthatatlan platóra
kamionnal driftelni
minek tudnék ellenállni
ha nem kerültem volna meg a Földet
(idestova kerülgetés lett a szenvedélyem)
bizonyára mély alapot ástam volna valahol
ahogy szoktak az otthonként szolgáló háznak
sublótfiókostól visszavásárolnám a gyerekkorom
amikor elképzeltem milyenek a földkerülők
nem tőzsdéznék
tőke és kamat struktúra
pár évtizeddel a hátam mögött ugyanúgy
19 éves húsba szeretnék behatolni
fölizgatott éhes nimfába az állati ösztönbe a legmélyebb vágyba
ami fölött nincs kontroll sem költészet sem feminista
büszkeség - fölismerni a nem normális történések helyét
az életben
___________________________________________________________________________________________________________________________________
Utólag
Kerékpárral lejtmenetben az ember nem tekeri
a pedált, főleg kanyarban nem. Bármennyire
kapkodó, véghezvinni-attitűd az enyém, azért
átgondoltam célt, utat; újraálmodtam álmaim.
Utólag nem fogom azt mondani, hogy
nem akartalak fölfalni. Elvégre oroszlán,
megbélyegezett a Nők Lapja is. Megfagyott
pillanat a végső csepp véred. Tudnám, hogy
ezzel a megszilárdult tömbbel mi legyen.
Nem olvad föl, nem hígul utólag sem.
______________________________________________________________________________________________________________________________
GPS felirat
Kifogytunk a frissítésből.
Magyarországi utakon
a cél újratervezhetetlen.
____________________________________________________________________________________________________________________________
Szumma
Ki akartam mondani, de elhallgattam.
Vészhelyzetben, egyedül. Pusztán ennyi
a vers
__________________________________________________________________________________________________________________________
cajoling
építkezős környék
nem látom hogy haladnának valamire
csak dícsérem és hízelkedek
hogy milyen szorgos emberek laknának erre felé
ha megvalósul legyek zümmögnek majd a konyhában
és fehér hosszú szálú szőnyegek
szintek készülnek lépcsők
fektetnek szelemeneket az ácsok
rárepül egy veréb olykor egy búbos banka sarlós fecske
és a kúpcserépre jönnének már új berepülői az égnek - de
józsef azt mondja azért kell a keleti részt visszabontani mert
a koszorúba nem tettek vaníliát
és akkor már a lépcső sem megy annyit lefelé
hanem az is föl
föl annyival is magasabbra
a magosba ahol megvalósul beruházó és áldozat álma
végre (mondja) végre (mondom)
a sok keserű század után leng majd
valami csodálatos
____________________________________________________________________________________________________________________________
nyári unalom (cancans)
Nellinek
amit vittem már hozni kellettt volna
televény titkokba dugványozni
féltő büszkén ahogy őstermelők
és nyári izzadásom
az aratás gazdag aranylása
kik ők elhullajtott duzzadt kalásszal a tarlón
szármaradvánnyal csőrükben kincsre lelők
ők nem az őseim
kaszás butykosok letakarva
sarlószedők és az nem én vagyok egy taligával
víz és bor hordozó
pockok húzzák menedékhelyre a magot
vermelt tartalék
mint a vizeket legyőző láng Nelli
taliga-barna szemed
ha rám zúdulna egy napon a tenger
hullámok tumora
akkordjaikkal a végtelen húrján fölfelé
megérezném hogy veszélyesen hallgatsz
mozdulsz időt vásárolni
s elmaradt sorozatlövések egyszerre
annyi a szavad
hamarosan magányra vágyom
(magyarul tülekednek a szavak) surlódó zümmögés
köröm lemosód aceton szaga
sosem tudtam vetettem-e én: arattam-e én
lébecolnak otthonunkban a legyek
lefújom őket
tetemek a fehér hosszú szálú szőnyegen
közelebb érve kétségbeesve konstatálom
hogy ezt a foltot unalomból idéztem elő
miközben fejemben tengeresedtek a mondatok
kiszámíthatatlan belső aratás
szántó-vető őseim énekéből kiszólítani ófrancia neved
___________________________________________________________________________________________________________________________
Time managment
hallgatásod nem a békülés jele
rákacskarózik hajó útvonalak bizonytalanságára
árboc antennák kontakt-szerkezetére
nem tudod komolyan venni a felségvizeket
óvatosan hagyd el a civilizáció határait
soha nem probléma ha valaki megcsal
hanem amit hallgatnak előled
egy nagy hallgatás volt arról is hogy hová születsz
mire oktatnak csak az elvárás pillanatában
sejtheted meg mennyire kiszolgáltatott vagy
kontinensen és kontinensek nélkül
sok ilyen ráébredésed lesz még
a kimondhatatlan mögötti zuhanás
vértűz gyújtogat a csonthálózat zugaiban
s pattanva törik benned szülőföld szerelem
forr közelítesz a ponthoz
szakadozott kontaktjait sugallja a földarabolt magány
hátralévő életedben még szeretnéd
jóvátenni a hallgatást
_________________________________________________________________________________________________________________________________
nem tudom...
nem tudom mi ez
emléke lehetek valakinek
egykori nevetés meghallása
az ember mentő körülményt keres
ami fedezi a soronkövetkező illúziót
keserű melegség
a múlt idő határozatlansága
emlékezem magamra
túl vagyok sunyító ígéretein
több ugyanakkor csorbább valaki bennem
küld zavar
hogy ne az legyen ami van
s ha kérdezem mit akar
ennyit tud egy verset
nem tudom...
________________________________________________________________________________________________________________________
Egy monogramos öngyújtó megtalálójához
Képzeld, hogy a Szalajkába ejtett texasi öngyújtót,
valaki megtalálta. Monogramos elefántcsont, Sz. I.
Mikor is? Már felmerült benned, hogy kihajózás
után nem mész haza.
Pedig akkor még lett volna haza.
Egy darab patak? A Bükk? Ahol a viháncok elmerültek.
A lélegzetfojtásod szarvasfigyelőn. Anyád, Apád keze nyoma.
A porta. Keréknyom, szántó vető őseid. Hozzájuk tartoztál,
de nem illettél oda. Odavágtad az újakhoz is, hogy egy
riherongy társadalmat építenek.
A hajó vízvonal fölötti része a látvány, mutatvány. Azok
számára akiknek romantika a tenger, nem a megélhetés,
azoknak ennyi a hajó. A merült részben - raktárak, tankok,
gépház, lánckamra - sohasem gyújtottál rá, még
Gibraltárban sem, a nagyjavítás idején. Haza mehettél
volna, az a pár száz dollár...nem neked kellett azt javítani,
és a Szalajkába ejtett öngyújtót te találod meg, Sz. I.
Rágyújtasz és csak ülsz, otthon.
________________________________________________________________________________________________________________________
Tour du ciel
lépten-nyomon ellenállni
mint tornaórán
próbálj fejreállni azért
mert volt némi problémád
az élettel keskeny pallón
tekerj át ezerrel
________________________________________________________________________________________________________________________
kiabált az óvodaablakban
megszokja majd hogy reggel szeretkezik vagy
maszturbál a lehetőségektől függően
az volt az elképzelése hogy kevésbé ingerlékeny
jobb ember lesz reggelente kielégülten indul társai közé
történelem óráról sohasem szökött el
sokáig a tanárnő volt az egyetlen nő akinek
elmondhatta gimnazista-kori jövőképét és azt
hogy ő érettségi előtt érzi baj lesz abból ha
megpróbál beilleszkedni a társadalomba
a tanárnő fejtette meg azt is amit a szülei unalomig
idéztek vendégségben - azért kiabált ki folyton
az óvodablakon mert az egy szar hely volt
_________________________________________________________________________________________________________________________________
the free and the brave ( két magyar nigró)
első rítus
hálás vagyok hogy az önmegtartóztatáshoz
vezető gyakorlatokat megismertetted velem
hulla pózban hókusz pókusz legalább nem siettük el azt az elsőt
az utolsó után aztán visszatértem a leghosszabb utazáshoz
lebzselni síri hamu-masszázsban
jógaszőnyeg a hideg menny padlókövén
második rítus
noha meggyőződésem hogy egyetlen rítus létezik mintahogy
az örvény az örvény bármilyen nagy avagy szűnő az ereje
végül is kapcsolatom veled mint az örvénnyel volt
harmadik rítus
vedd ezt a kalapácsot
hogy már nem szeretlek: ha te mondanád hogyan hihetném el
mintha azt mondanád
nem létezik örök fiatalság mikor a miénk biztosan az
negyedik rítus
egyikünk sem gondolhatja hogy hatással van akármi fontosra
leromboltuk egymást új identitásért valamiért ami kibír
egy holnapi illúziót
legalább ez – ez: elvált közösségünk haszna – tudom
tudom a dühöt az egyetemes kúra egyedekre hatástalan
ötödik rítus
immáron te is az idegen világban tehát a szülőföld
kidolgozás alatt amennyiben mámoros nyomorunkban
gyökereztettünk jövőt
_________________________________________________________________________________________________________________________________
Les débris
most mint egy kivégzőember
nem érzek semmit
augusztus
vad cikória kékjeit kellene látnom
újrafürgésített szemed
lendíteni árasztani amint
a szélelsodrásban egy mezőnyi katáng virág:
visszatérhet az öröm
valahol elhúzódva vagyok
nem elmélyülten nem is az élet testi oldalán
nyál-virág a számban
íze keserű
____________________________________________________________________________________________________________________________________
(az emlékezet ingatlana)
Egy portáról a kitalált messzeség felé, mint a lovak
fölkaptad a fejed. Patkóként kopogtad, hogy jössz és mész.
Haraszt-matrac és csillagtakaró, szívedben pumpáló szavak.
Visszakopogtak szilárd burkolatok, hóvarjú és kihalt állatnyomok,
szilvási fiú az Astorián. Buszmegálló. Műanyag. Egyforma öltönyök.
Nem egészen értettél mást, anyanyelvet: én, én, én. Tovább,
tovább – ne ismételd tovább, ne húzd: egyszerre ott lettél te is,
nehéz léptű fehérhomokos strandok lezser ingatagán, ahol minden
lebegésben van és könnyű identitást keres holnapjának a történelem.
Úgy volt megörökölöd azt a portát. A körbekerített család századait.
Az élet testi oldalán a gyűlölet is egy ötlet, követi a keserű szerelem.
Egy kerítés vígasza nem elég specifikus.
Mint a vak szemébe nézni: több kerítés több nézőpont: ki- be- át-,
egy madár láb-szökkenés az élet. Az a porta, az örökség elkeríthetetlen.
Nem azért vagy, hogy számold a veszteséget.
Fölébe emelkedhetsz
még Orbán Viktor Magyarországának is,
és a Kálvin-tér új-kemény-burkolatától a szilvási portáig
átkövezhetetlen emléked ingatlana.
Hányingered van a gazdagságtól, miközben
a hajnaltörés első arany sugarától azon vagy,
hogy megszerezd, elérd, fönntartsd: legyen. Hányingered van a
szegénységtől. A szív földhivatalában csupa elintézetlen ügy.
Mint a verseid a cetlin, vagy felhő memóriában,
széljegyzetek.
________________________________________________________________________________________________________________________
egy szimulálás összetevői
ami ördögi az még emberi
és az embernél nincs semmi csod
hagy a csodába
fejezd be a nyarat
________________________________________________________________________________________________________
Húsz nulla
59 tonna és húsz nulla
ennyi a Föld súlya szakszerűen a tömege
mondják a szakszerűek
anyámat halának hetében mértem
az ágyról ölembe kaptam
és vittem mint egy menyasszonyt
nevetett
59 kiló volt
_______________________________________________________________________________________________________________________________________
buborékok
szinte szétfeszít ha kettőnkről vers-
írás előtt hallgatok
és bubérokok szállnak föl medúza-szavak
ismerd meg ez én vagyok
aztán kellőképpen felszínes próbálok lenni
csónak amit dobálhatsz ha esetleg
nagy hullámokkal a kedved bejár
egyszer sem tudod pontosan hova juthatsz velem
ha a szekszuális izét lekapcsolod
nem
létezik egy csönd-termosz nem tudom hol a világon nincs csönd
de mondjuk a tenger ahová nem hallatszik be a tévéhíradó
én azon vagyok ne legyen rossz egyedül
akkor már mindig ott vagy velem
szemembe villogsz mint mentőmellényre a csillagok
soha semmikor nem szabad megsértődni
a sértő is ráfázik valaki bölcs ezt megfogalmazhatná rendesen
apránként halunk meg mi is
hogyvagy-ksznmjl
azután a szabadság gondolat-káplárjai
nézd esett az éjjel
a vad menekvő idő a reggel ígéretében megfolyik
utak árkaiban bemosva buborékok
eltévedt és szándékos tetemek
annyira föl akartuk fedezni egymást
az igazi egymást
_________________________________________________________________________________________________________________________
öt ujjas zokni
glettelt lekötötte ahogy eltűntek a mélyedések falhibák
szivacsos simítólappal tükörsima felületet varázsolt és mondta
a tulaj feleségének hogy ebben fésülködhet és nézheti az alakját
amíg nem jött össze a tulaj feleségével mindennap glettelt
gréti mutatott egy felületet ami egyenetlenségével volt tökéletes
a mélyedés mélyítőt igényelt francia technológiát
hanyagolta a glettelést munkálatlan rétegre kente a színt
a tulaj nem fizetett gréti nem fizetett
állt a munka állt a szerszám állt amíg állhatott
sopronba költözött újra imádta a glettelést utólag kiderült
ez az imádat lelkének megjelenése a falakon és ahogy
tisztán egy csepp elcseppenése nélkül dolgozott por nélkül vizesen
csiszolt a víz rejtélyesen visszapárásodott önmagába
ami szennyeződés keletkezett volna az is fóliára - a takarás
láthatatlan bermuda-aura - sohasem cipőben fehérnél fehérebb overállban
nem ivott nem dohányzott egy mániája volt öt ujjas zoknit viselt
összességében ez lenyűgözte a nőket mert hát sopron után körmend
sorra a városok mindenütt tulaj és a tulajnak feleség
_______________________________________________________________________________________________________________________
temp-lomom díszletei
az igazság rendszere
szerkezetileg ahogy a fátum bizonytalan
igen inkább bizonytalan mint ha-törik-ha-szakad
mint az őrülés kezelése
diskurzus a pártatlan igazságról
kognitív határok
vallás az adott idő humán reflexiója
klinikai ébredés a klinika sosem alszik
ahogy az igazság vagy a halál
_________________________________________________________________________________________________________________________________
Kialakulatlan herpesz
Tehát nincs meg. Az sem,
amit húsz körömmel
lobogtat a szél, hogy jogerős.
Pénztárcából,
a többször megszámolt pénz a
köröm holdjánál el tud tűnni. Deszkák alá iszkol.
Ahogy mi vérgyöngyökkel karjainkon
tánciskolából szertárba a szünetben.
Megvoltál.
Csak rengeteg festék volt rajtad.
Testhőmérsékleteden a hideg hártya,
ezt éreztem nedvesnek,
és belül száradásra kiterítve,
mint a nyúzott bőr egy sintértelepen.
Tehát sistergő villám, ami
fölvillanyoz barlangot és lelógó denevérekben
a mutatvány, az ember rögtön összehasonlítaná
melyik szebb. (Mi is lóghattunk volna így lefelé,
de mi bementünk a barlangba, földszinten, beljebb.)
Nem a gázolajjal feltöltött ásógépek gödör-éhsége?
A fogás, a markolás konstrukciója. A csont kitapintása.
Értágulat és a leh. A megérzés. A megérzés.
Hulahopp karikák szögletes szertárban?
Széldeszkák alá iszkolás csonttal, herpesszel, ahogy mi eltűntünk
egymás szemei elől. Megmaradni a különválásban.
Szélféleség-e, amiben csont és herpesz?
Jó-e az ami fáj?
Félelem a köröm holdjában.
Felállok hogy megnézzem van-e itthon kenyér.
Alibi, tíz éve nem eszek kenyeret, lisztet, húst.
Mit találhat egy herpesz, ha mégis kialakul.
_________________________________________________________________________________________________________________________________
összetartozás
templom sötét.
szemében a fény.
nem tudja, hogy ő
az egér. meddig?
és honnéttól templom?
___________________________________________________________________________________________________________________
inherent, coherent
akciósat keres
ennyiér'
majd lehet fikázni
volt őneki lukszos dizájnos is
csak nem fizette meg az adót
úgy szólt a megfogalmazás hogy
más kárára gazdagodott
azóta mások szükségleteit elégíti
magának akciósat keres
igaz keresni sem kell
beengedi
_________________________________________________________________________________________________________________________________
én is odamentem (a szelfik kora)
én is odamentem és szintén azt
tapasztaltam, hogy nem lehet elférni.
intenzíven és akkor még nem a legintenzívebben
megörökítettem, egy vonal, vessző, pont,
én is itt vagyok, a sors keletkezése.
régről tudtam, hogy nem elférni mit jelent, ugyanakkor
mindig kételkedtem a tudásban. mikor odamentem,
mégis tudtam nem jelen lenni
a jelenben, tehát a közös élmény,
mint egy stigma.
____________________________________________________________________________________________________________________________
barbekjú parázs
az összeszerelők országában
szétszerelő szakmunkásokat kerestek
valami gikszer állhatott a helyzetbe
mert az ősz előtti tanácskozás
folyosó beszélgetéseiben hallani
lehetett hogy lehet lesz egy hónap
amikor nem lesz lehet mit összeszerelni
tudniillik aki nem szerelt össze vízionált
az koncepcionált kiviteli tervekig
sőt a megvalósíthatóságig tárgyi és személyi
feltételeket a rendelkezésre álláshoz
fáradtságot nem ismerve fáradozott
de véglegessé a kolbásztöltés utáni hétvégén
amikor a barbekjú parázst sikertelenül
próbálta lángra lobbantani a tv híradó
képi hatásért felelős felelőse jóval az ország
disznaja választás előtt ami minden évben
posztumusz került adásba: a díj
találtatott megfelelő képi anyag illusztrálandó
a bejelelntést tudniillik a bejelentés hogy a
hivatalos ősz első napjától szét kell szerelni a
pipával jelölt kolbász-pipával jelölt
összeszerelt terméket a későbbi nemzeti
fellendülés érdekében hét esztendeig
és a szomszédos országok csak néznek
minket hogy mi akkor összeszerelünk
amikor őket eléri a megszorítás talán
még kolbászt is jegyre vásárolnak majd
amivel nálunk dunát lehet lesz
itt hoztam meg a döntést életem legfontosabb
döntését kiszereltem magamból mindent
de mindent az évtizedeket a forintot a szívet
___________________________________________________________________________________________________________________________________
Hideg atomok X.
Egyetlen szeretetszolgálatban
nem bízom, mit permeteznek ezek.
Szembesítő show, sufni bölcselet.
Jézusban még bíznék, de mindegyiket megölték.
Aki élővé hiteti a politikai időben...
Apám nem tudja már, Anyám nem tudja már,
én öltem le az utolsó Jézust, bennem.
___________________________________________________________________________________________________________________________________
zsaluzása álmoknak
hányszor énekeltem szívből hamisan
a himnuszt
a szerelem himnuszát doka táblákkal
szekercével a kezemben
persze minden lehetne jobb tisztább
az lett volna az igazi
ha egy hétig csak nézlek
és amikor már majd megveszek
akkor te nyúlsz hozzám
hogy ébresztő most
ez az a pillanat
amikor nem számít a forma
__________________________________________________________________________________________________________________________________
Esés előtt
Tíz-húsz lelki emoji,
belehazudni mindenki arcába,
aki átaludta az orbán-rendszert,
a társadalmi butítás intézményesülését.
A homály, az elkenés, mint a nagymagyarország.
Annyi nemzetiségi viszály után a magyar még mindig
azt hiszi egyedül uralhatja szuverinitását. Ki, mi a magyar?
Elsősorban hőbörgés.
De ha szembenézel az elveszítés, még inkább az eltűnés
értelmével, a könyörületes és elementáris erő: a fény; ha
szembenézel a tagadással, egyáltalán a felbecsült időddel,
ami nem a világegyetemé, amiben gyermek-magadnak
utólag mondod el, hogy meg fogsz halni, hiába, önmeghaladó,
ha belátható távolságot
keresel.
Az esés
Az élet azért van, hogy éld, nem?
A tudattalan tesztelése önmeghaladás, csak
a tudat a tiéd, azzal sem tudsz mit kezdeni.
Esés után
Rajzszöggel kirakott szív,
használaton kívüli nyaralóban.
Vagy húsz éve itt mondtad, hogy melletted örökké
fiatal maradhatok, ha néhány dolgot jól csinálok.
Már nem emlékszem. Egy csapott teáskanál sónál többet
ne fogyasszak naponta (zöld tea, hibiszkusz, ilyesmi).
Azt se tudtam hogyan kell csapni egy kanalat.
Nem lényeges, mindenkit be lehet cssapni.
Ma szemenként számolom a sót, az ízét valaminek.
Tapintáshoz mondatok, fölösleges ez a vers,
mint kivilágítatlan helyen a sötétítés.
Abban a kivett nyaralóban csúnyán varrták föl a függöny alját.
Öt centire volt a padlószint fölött, a felszín fölött, ahol
a járás, az élet bonyolítása. Nem lett nyaralónk.
Rácsodálkozni hogy hová tűnnek el a számítások,
jóval később jött, vagy hogy mik azok az ingatlanok.
Ingatható minden, hiába szigorút mosolyogni,
minden lebegésben van, identitást keres.
Tulajdonképpen voltak álmaim, kevés.
Az egyedüllét utáni vágy, ami nem sikerült.
Egyedül lenni a legnezebben megvalósítható álom.
Ezért lettek verseim, magammal futkározni álmok helyett,
de már nehéz a léptem.
_____________________________________________________________________________________________________________________________
Akciós katarzis
Keletről jövök. Figyelek egy nőt valahol Pont de Levallois és Gallieni között. Nem látok medreket kozmetikázott arcán, amit gyakran
meglestem csukott szemű magyar bestiákon. Azt a medret, ami csak kikövetkeztető. Ami majd ötven felé belerondít a felszabadult nevetésbe. Kávéscsészéhez érő szájának belseje sötét, sötét rózsaszín, az ígéret rózsaszíne mégsem annyira valószerűtlenül rózsaszín. Kezdetben a
templomok tűntek föl, a kapubélletek komolysága, aztán kicsit az összes harangszó összement, a nőket érdekesebb figyelni. Metrón, kávézóban, szenthelyen.
________________________________________________________________________________________________________________________
Túlkapacitás
Egy életed van. És a véges világ. Iszonyat,
hogy ezt időnként el lehet felejteni. Bűvölet,
hogy nem kiemelt ügy, ahol soron kívüli eljárás
és...névnapomra hátizsákot veszel. Túrázáshoz.
Termosz, nevetés, sok kacat kell. Egy életed van
és nem vagy otthon benne. Túrázni nem úgy kell,
hogy odaérj. Oda, látod a semmit?
Menni azért kell, mert csak akkor térhetsz vissza, ide,
hozzám, ha eltávolodtál. Látod mennyi izgága vagyon.
___________________________________________________________________________________________________________________________
kökényszedés
kora szeptember volt
cukrosodtak a bogyók
ne harapj a kökénybe amíg nem érte dér
otthon mézzel mártásnak vadhúshoz
haraptál mint Ádám az almába
s fogaidon kék erezetű bűn
szádban csapdába esett fény
méltatlan helyzet volt
vicsorgásod beragyogta a Nap
a Bükk haldoklási folyamata
szembetűnő volt
a tüskefa levelei zsugorodtak
molyhos fonákjaikkal egy-egy lándzsa
mi történik a kilehelt lelkekkel - talán a dér
a bogyókra települő kék liszt lehet a pihenő lélek
ezzel a ki nem mondott feltételezéssel
álltam figyeltem amint leszedsz
az életteréből húsz huszonöt hamvas kökényt
__________________________________________________________________________________________________________________________
kiigazítás
az állapot amit el akartál kerülni
a nyavalya hogy tovább alázzák fajtád
pedig neked is eleged lett belőlük
annak ellenére hogy van köztük három négy
mindig van három négy
aki mesét vetít aki levest ad
és jézust hordoz
nem bibliát ad tovább
kiderült-e már mennyi gyűlölet van
tanítóban papban anyában orvosban
a verést gyilkolást váró magyarban
és ha
magyaroszágra mennél
egyszer meglátogatni szülőhelyed
mit kellene betartanod
sorry about our (prime minister) néplélek
________________________________________________________________________________________________________________________________________
Ugyanarról ugyanannak
Hát, te lennél a lehetetlen.
Az elért elérhetetlen.
Az elégedetlen nyugalom,
aki engem megért s én hagyom.
Mert ismét a véget nem érő rendezések,
mint halott és élő sejtjeit az élet.
Megszokhatatlan rabkoszt, ha
újra fölforgatom nüanszokért a kozmoszt.
Tivornyán szomjúzni, éhezni jó.
Egyedül maradni. Külön, ahogy cukortól a só.
Bár tudnám hogyan kell benépesíteni
egy mondatot, mint egerek a templomot,
és nem mérlegelni a dolgok súlyát.
Hazát siratni, mint egy vakvarjúcskát.
Fontos, rátalálni régen keresett szóra.
Virágtalan növénynek a spóra. Te lennél
fogság és szabadulás, felhőim vérfoltos vára,
gödörbe menekült panoráma.
Kivégzőhelyekre néző napos terasz.
Ha elakad az élet, beindítod azt.
_________________________________________________________________________________________________________________________
rálátó
értem ezalatt magunkat
nem ismertük a magasság a távlat
hívó szavát
filmek és misék szajkózták
rock'n'roll hogy így úgy a szeretet
nevetni tudtunk emlékszel
a Duna parton hagyott cipőkön
és valami egzotikum volt a néplélek
mit látsz most ha arra nézel
Magyarország felé
__________________________________________________________________________________________________________________________________
Maradandó gyűlölet
Ismét fölnevelkedett egy nemzedék szülőföldünkön.
Gyűlölet tartózkodik a szívükben, ami (vénaszkenner, x-faktor)
egy ideig meglapult.
minőségi idő (anyám)
ahogy a kertedben rád találtam meleg barna szemed játékosan félig nyitva
gödrében állt az eső látszott a leheletem mindened hideg volt
kezeid amiket birtokoltam (most majd megtudom ha a vak sors vet és visszavet)
másik papucsod nem tudom hova lett elnyelte az októberi vasárnap
pongyolád összehajtottam elől a hajad rendezett volt mintha zuhany alatt
lefényképeztem amint visznek a diófa mellett hirtelen ácsolt koporsóban
rendesek voltak a szállítók levették a nyakláncod elfelejtettem volna
rajta a szív-amulett (első hajóutamon vettem)
nem voltál nehéz nekik nem taposták le a tulipánt
fekete autó mögött a kipufogó füst fehér karikái
fehér füstben nézel vissza örökké
sosem volt annyira üres a kert mint utánad
minden gyümölcsfa akasztófa nem tudom miként rohadtak el
az a fénykép áll az urnád mellett ahogy elvittek a kertből
apa gyűrűje nyakláncod és a fehér kipufogó füst amiből visszanézel
mi lesz velem ha elégetnek már semmi nem köt a szülőföldhöz
az a baj anya valahányszor az urnádhoz jövök
magamról beszélek___________________________________________________________________________________________________________________________
Pillanat havazás
Ezer reggel. Egyben, ahogy létrejött.
El nem készült festményhez a keret.
Nincs megfestve ébredésed. Egyetlen
átkelésünk látod-e, amint a karomban
viszlek szabályok és órák elől, szurdok
és mocsár fölött. Reggeleink ezrei,
kievett testű madarak. Szárnytollak
némán a földön. Röptető, bolond szél.
Ezek nem szárnyak, pillanat havazás.
___________________________________________________________________________________________________________________________________________
Valami
Valami nem stimmel a lelkiismeretemmel.
Könnyű apríték. Néma mint a havazás.
Kellemetlen bézs latyak. Szöcske pillanatok.
Anyával nem voltak szabályok. Engem ne
tanítson senki már. Ha én tanítanék, sohasem
oktatnám, mi az, hogy rendületlenül.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________
Kimerült csönd (moodpad)
és ki tudja majd
látomásod hajóútjait
ahol maradandó sérülésed kezelte
sosem látott gondviselő
kajánul alapjaidon kétely és melankólia
amiért kerülted sokfélék templomát
és egyetlen közösséggel a közös korban
fortepiánós recsitatívó sértette füled
a hivalkodó ember
nem mondtál imát
egyszemélyes kikötőid
a csillagokkal körbezsaluzott üres
lázadás
emberi csontokkal - vonalak betűk - piszmog a Föld
mohó vesztegetlen Tűz
part nélküli amorf-Víz hol van itt hajóút hol van itt kikötő
Levegő-látomások
mérik és őrölik az örömöt
noha megannyi földi templomot
figyelmen kívül hagyni nem lehet
a kimerült csönd
összegzi káoszod
elvonatkoztat milyen
tanítást
rossz tanácsokat követtél
hogy helyrehozd az életed
nemcsak a világgal
felület és felületesség
felhasznált ölelés
tulajdon és eszmélet
a halálban sem késő
látomásokban mentheted meg
magad
________________________________________________________________________________________________________________________________________
Határok
Humanista?
Naiv.
Bölcs.
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________
egy nő fantáziája
helga megmutatta ő hogy' húzogatná ha neki olyanja lenne
mint nekem isteni volt azt mondtam adjon pár napot és kitalálom
ha nekem olyanom lenne mint neki de nem tudtam újat
csak arra az egyre kértem ne mondja azt hogy oh my god
__________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Géza
Lőrincen festettem a kerítést egy haveromnál
aki sajnos súlyosan megbetegedett
tükröket szereltünk az ablakra úgy állítottuk
hogy lássa az ágyból amint festek és fütyülök
belekortyolok a sörbe ahogy ő néhány évvel ezelőtt
a buszhoz arra jártak az emberek Géza az ágyból
szinte folyamatosan kiáltozott hellló Andi sszia Józsikám
üdv ismeretlen
mennyi két oszlop közzel megvoltam addig egyfolytában
hallottam a neveket és az utcáról a jó egészséget Géza
meg hogy nem kell-e valami
a harmadik közben jártam kortyoláskor semmi hellózás
Gézának így telt az utolsó délelőttje akitől elköszönt elköszönt
akitől nem
nem
____________________________________________________________________________________________________________________________________
Utolsó jégtáblák
Egyszer
megtörtént
Kétszer
sült
Harmadjára
mint kerti parti szenes grillrácsai
Elhalt bőrsejtjeiddel
negyvenfokos csókjaim
Most
ebben a klímaváltozásban
Még
velem a migráns-remény
Helyettesíthető
a boldogság: bevárni
az utolsó jégtáblákat
Egymásra
torlaszol minket a fagy
mint teraszait a végtelen
____________________________________________________________________________________________________________________
Helyettesíti önmagát
(SH-nak)
túl könnyen túl hamar
bútol körül minket a világ
ezzel az SSD-vel még
gondolkodásnyi időnk sincs
hogy valójában
kell-e nekünk hálózat
közösség ahol
műanyag fröccsen
mint játékfegyveröntő
kisiparos műhelyében a
granulátum vagy úgy mint
Radnóti Miklós fülére a sár
_______________________________________________________________________________________________________________________
kicifrázott dallam
ma már a verés
éjjel ismét
kék fény szivárgott
apám sárga szeméből
koloratúra
a nélküle járt földön
elhullajtani az emlékezetből a szilvásváradi vadállományt
koloratúra
a gyászhoz
"nekem ne légy ficsúr"
_____________________________________________________________________________________________________________________________
én jó akartam lenni
mindhalálig csak
_________________________________________________________________________________________________________________________
próba élni (a teljes és gyógyíthatatlan boldogság)
viszketeg helyét behintőporozom
így valamivel jobb
végre kimondom - öt éve - hogy
ezt az országot nem lehet megmekkelni
az élet mindig belefut ugyanoda
panasz és magyarázat
szabadságharc mikor szövetség kellene
senki nem tud úgy ünnepelni mint a bevert fejű magyar
pátosz-lila nagy nagy nagy
mikor az otthonosság nem mérhető
van-e még külügy s hány tiltakozó-jegyzék
barátja van-e annak az országnak
s a néplélek
a folyton ápolásra szoruló közös
köztes kelet és nyugat: se se se
úgy van - pedig nagyon bánt - ahogy
francia szeretőm a kezdet kezdetén
kijelenti: ezt a helyet
hosszú ideig nem lehet szeretni
már apám nem él a mátyásmadárról
mesélek amit az erdőről hoz törött szárnnyal
az ajándékairól album és gyomnevek
még anyám él virágban a szilvási porta
(udvarán fogócska csak néhány évtized és égetem
közös életünk bútorait)
Nelli eljön
magyar földön próba élni
_______________________________________________________________________________________________________________________
Spring
We may go when our story's over
To the final home where
It's always spring
And laughters in big mirrors of
Marble colored light of diamond
Reflections of moisture on a blade
Of grass dew'll settle in the wind
It's always spring
Nothing reminds God that
I was a beggar you turned into king
____________________________________________________________________________________________________________________________
csinibumm
a karod alatt feküdtem
amikor elmentél
hülye összefüggésekből állok
megvilágosodott hogy becsekkolásnál
miért az a mizéria túlsúly végett
én valahányszor utaztam
mindig túlsúlyom volt persze a tengerészzsák nehéz
egyszer a sivatag fölött
szerettem volna kidobálni a memóriám felét
végül lekötöztek a leszálláshoz
csinibumm csinibumm
annyira rühelltem a megszokás pózait
egy hatalmas kupleráj volt már az életem
és az lett a vége
hogy nem tudtam helyettük újat
nem fogtad föl ezeket hiába meséltem
nem is akkor kellett volna de egyébként
meg elhallgatom őszintébb lehetnék de akkor másvalaki
mítosztalan
a karod súlyát őriztem (még tolla nő)
nem tudtad hol vagy és miért
az összefüggéseim nem is érthetőek azt hiszem
azt gondolod most valahol nem értékelem
az őszinteséged a kiszolgáltatottságot
te nő vagy nem lehetsz nagy utazó (csak a
sminkjeid alatt kijársz)
bánt ha föltételezed hogy én megjátszom magam
pedig színházat igazgatok belül
talán mert eldobsz ha görnyedten látsz
mint kaviccsal dobált soroksári ablakodon
a feszítés széttartó repedései
körkörös örvényeivel egy feltételezés
dobbanásról dobbanásra élek
csinibumm
de ragyog az is ami törik
ezek a szív üvegszilánkjai
__________________________________________________________________________________________________________________________________
korifeus
élmény az
amikor élménye tudsz lenni valakinek:
a tapasztalás
feltúrt réteg
a megdöntött sötét
előbújt giliszták
ásó kapa őrület
a nagyharang mi a fasznak
őrület
mint egy konszolidált
csecsen lagzi
félrészeg vőfély
az irányíthatatlan
párosodás előtt
befolyásolni
Istent
___________________________________________________________________________________________________________________________________
Arckrém zsíros bőrre
na
ebben az esetben
kettőnk relációjában
rögzíthetjük
egyszersmind haszontalan tanulságul
hogy lépcsőn ülni veszélyes
templomlépcsőn különösen
egy fiúnak egy lánynak
a reláció kezdetén új világteremtés ígéretével
bizsergető terhelés
a szilvásváradi körtemplomlépcsőjén
mindösszesen annyit tisztáztunk
hogy zsíros arcbőrű vagy (arckrémet
kis tükröt vettél elő) nem sütött a nap
tükröződés Istent hinni
a másik emberben találod ha figyelmesen...
az én bőröm vegyes
ebből tudhattad volna
egyszerre vagyok sivatag és mocsaras láp
sosem tudni hogy
egy pillanatból mi lesz
nem ér véget ha egy másik kezdődik
külön-különösen a szilvásváradi
körtemplomlépcsőjén ülők
relációjában
__________________________________________________________________________________________________________________
majd egyszer
egyszer majd
úgy állunk a hóesésben
mint az érzéketlen hóemberek
erdőn lehulló gomb
mezőn maradó répa
valahogy fölengedünk
még akkor is erős leszek
és mint egy életen átvonszolt
menyasszonyt begyűrlek
egyszemélyes odúmba
kiszorulnak nézeteltéréseink
elvek makacs rögzülések
a megbocsájtás teljessége
így ér minket
egyszer majd
___________________________________________________________________________________________________________________________________________
üzenet egykori hazámba
ha már szembenéztek magukkal
és köptek
hármat ahogy a magyar igazság
megyek (még egyszer nem vernek át)
beletenni újra pénzem az erőm
a feszítő küszködést
hogy vár álljon ott - lélekvár -
ahol kőhalom
_______________________________________________________________________________________________________________________________________________
Vicc (abszurd)
Nemzeti konzultáció
_________________________________________________________________________________________________________________________________________
az örökkévalóság részletei
megkérdeztem tőle
utoljára mikor téptek le róla ruhát
mintha szurony hasítaná
vagy bomba repesztené meg
"nem tudom bolond" de akkor már
beszakítottam a dekoltázsát
a szenvedély pulzusa bennem
minden kialvás előtt belobban
ez az éltető istenverés
szérum minimálbérért
az örökkévalóság elmondhatatlan részletei
feltörő tapizás hidzsáb alatt
kihűlő vér a vég ellen
én is jártam isonzónál
seggfejek
vietnám szerbia szíria ukrajna irak
én is hős magabiztos
voltam
_____________________________________________________________________________________________________________________________________
Felhasznált ölelés
ültem az autóban és néztem őt
kb húsz perce utazunk együtt
harmadszor hallom hogy aranyos
nem tudom kiről kivel besszél
aranyos
elképzeltem hogy egyszer majd
rólam mondja ezt valakinek
múlt idővel a jelennek
elképzeltem hogy eszébe jutok
_________________________________________________________________________________________________________________________________________
Őrség az Atlanti-óceánon (47.293298N - 18.082742W)
Tegnap, ahogy a horizontra meredtem
Folyni kezdett a szemem
Tovább láthattam, az lehet
_______________________________________________________________________________________________________________________________________________
A keveredésről
Dimenzióink egymásra vetülése elkerülhetetlen.
Tudjuk ezt. Ő a későbbi hazaelhagyó, nekem "se istenem, se..."
Nemeink különbözősége, komparatisztikája, ma már
azt mondom elhanyagolható, egymás közöt felcserélhető
elemek sorozata. Én gazdagabbnak látszom szárazföldön.
Huszonvalahányévesen leléptem a vagyonával. Befektetéseim
bejöttek, nem vele fekszem, vele ébredek. Mindennek a működése
érdekel. Ő emberközpontú, szellemesebb, a Notre-Dame közelében
gyakrabban néz fölfelé. Általában a Le Socrate-ban megkávézunk
és hazamegyünk, ami csak annyira határozatlan pontosság, mint
a szerelem.
__________________________________________________________________________________________________________________________________________________
A karácsony fotózása
volt Katarban két ló
egy melegvérű angol meg egy
máj-sárga quarter
hogy majd megüli
de ez nem következett be
kis segge van nagy a nyereg
nem mondott semmit
nem érezte hogy kell mondania valamit
a török származású nő elégedetlen volt
érezte (az érzék a világot többször átutazva
kifejlődik az emberben) hogy ez a nő
mindennel elégedetlen mosolygásai mögött
ebben az évben még egy lovat sem adott el
muszlim létére beszélhettek a testiségről
a magyar származású férfit izgalomban tartotta
az arc ellentmondása és a láthatatlan bökő
hogy Európában le is feküdnének
hozná a lovait az egész biznisz-mosolyú kultúráját
fénykép került elő mutatta országát
szántó nagyapját anyját apját volt szeretőjét
a karácsonyt
együtt
ami volt
_______________________________________________________________________________________________________________________________________________
fotelvesztern
nálunk nem voltak
háztartási adatfelvételek
(mai otthonomban havonta felmér valamit a hatóság)
javak
hogy van ilyesmi
csak mostanában tudom
dühömben mutattam nekik - megadóztathatnák
hangok a hajszálrepedésben
az igazi fotók amiket rólad lőttem
késve villannak a sötétben (nem értékbecsült képeim)
sok csöpögős filmet nem néztem végig veled
te meg a veszterneknél mentél a konyhába
mostanában látom be hogy
nem voltam akkora
mint a csárlsz bronzon bacsinszki
bármennyit szájharmonikáztam később
egyedül
a tengeren
____________________________________________________________________________________________________________________
KÉTinkarNÁCIÓközött I. Az ajtókeretnyi időben
begyakorlott spontán szoktam
eléd állni. Pózolok,
persze, mint a vívók, versmondók.
De alázatosan várom, hogy időként
átvilágíts. Tisztítótűznek
gondoltalak. Mint a Napot.
Értelmetlen öröknek. Azóta nem
lehet szabadulni ettől. Az eszméletben
vívunk, s szúrsz, suttogsz, mint a vér,
és belefulladsz, ha szádra jön nevem.
Tudod-e már ki vagyok? Honnét jön
e rothadt zamat. Vers?! Kopoltyú és tüdő.
Templom-harcterek szeretet-köbméterein
ős-mutáns. Hány húson és csonton át?
________________________________________________________________________________________________________________________________________
A felszín alatt
Kockáztad a hagymát ahogy
számtalanszor
semmi jele nem volt annak hogy
sírni fogsz nem gondoltam tovább
ébredés utáni beszélgetésünk
nem is jutott eszembe: te igen
nem kellett volna hogy átöleljelek
mint köldökcsonkot a fertőző világ
tisztító nevetésed láttam ahogy
számtalanszor
fénysávban zuhatag-hajad
nem hasadt föl a mély
egyikünk sem tudta ki kicsoda
a vonzalom egy belső robbanás
félbehagyott meredély
panoráma-törmelék
ami a felszín alatt zúdul
_____________________________________________________________________________________________________________________________
előfordulhatna
de
nem fordul elő
megvillan
mint roncs fölött a bója
ködkürt
fölszakadt frekvenciák
legalább az ég amorfjait
kellene látnod
a szabálytalan végtelent
előfordulhatna
hogy révbe érsz
_______________________________________________________________________________________________________________________________________________
Autumn Avenue
Ez az egész egy komédia.
Tanították nekem is a húros ősz
zsongó verseit, a gyász öntetét.
Isten hangján Básti dörgedelmét,
de az ősz egy komédia.
Figyeld a tollat növesztő magot.
Cirkuszi virtuóz minden fa,
valójában nem köti őket gyökér.
Kuncogó lánygimnázium az erdő.
Pillangószárny-levél.
Nincs mögöttük, a kikopott
szürkülésben Isten.
Az ősz két szellő.
Sóhajtásaink.
__________________________________________________________________________________________________________________________________________
Ránk mi vár
Ha fölteszed te is ezt a kérdést
El kell mondanod hogy
Mikor jutottál ide
Eddig és mióta készülsz
Előbb egy felszolgálónak
A szemben ülő ismeretlennek
Hol bukott ki
Milyen napok után ez a kérdés
Ez nem úgy jön föl le
Mint az automata
Mint ahogy valaki megfogan
Miként jutottál ide
Hány parton át amit alámosott
A szabadulni képtelen csalódás
Mert csalódtál bennem
Elejétől fogva és mégis
Az a sejdítő sáfár belül
Az idealizmusoddal
Az egész mint a cuppogó sár
A felettes-én aki elrendezte
Arcodon az első kíméletlen zabolát is
Hányszor kivárt
Előbb arra vett rá hogy nem kell
Nem kell annyi - jó lesz a fa kérgéből
Készített edény néhány erdei gyümölcs
Juhtúró és fenyőszurok nem kell a drága
Függöny: szeretésből ölni
És a nagy hibátlan misztikum
A perspektíva-isten
Ránk mi vár
Itt vagyunk látod a suvadó égben
Sárkányvér a kávénk
Ha hiszel bennem még
____________________________________________________________________________________________________________________________________
a gyümölcs
amikor betettem a mélyhűtőbe
majdnem üres aggyal szüret után
a méz különféle íze vásított
rácsuktam az ajtót megcsapott a hideg
mint valami túlvilág
csak később jutott a tudatomig
hogy anyám teste is így várt
halotthűtésben boncolás előtt
__________________________________________________________________________________________________________________________________________
VIRÁGZABÁLÁS
törekedj a szigetedre
de addig
jó illatú nevetéshez babák
akiknek jelenük sincs csak a fantázia
a használatra várakozás
soha nem akarsz hatalmat
senki és semmi fölött
csak a változás ritmusát
legyen ugyanaz túl sűrű túl ritka
túl túl amíg leállsz a kardio edzéssel
lépcsőházak legfölső lépcsőélén tűzlétrák fokán
csak ne az a kiglancolt szimmetria
nem tűnt föl hogy tűzlétrákra hordod
a rúzsozott tizennyolc éven aluli nőket
kispál-szöveget dúdolni
használt babát játszatni soha nem használtakkal
a társadalom szélén fölött
nem tűnt föl a hatker hétker járőreinek az akropolisz
az akropolisz-színházból kidobált virág
tűzlétrákon a vasba markoló kacs-monológ
a használaton kívüli életkedv
azóta a szív utcában a rudas utcában nincs virág
rudas lászló utca sincs nevek címek címerek változnak
a járőrszolgálatos olvas hol van épp'
csak a sziget átnevezhetetlen
és a jelenetek
_____________________________________________________________________________________________________________________________________________________
A sebezhetőségről
Sebezhető vagy
Mint a birodalmak
Mint minden amit elkerítesz
Amit meghatározol
Mint a fekete
A fehér amiket elkülönítve mosol
Hol kezdődik a szürkülés
A felfogásbeli zavar
És hol a rossz előérzet
Csak egy zümmögést hallasz
Ahol a tested marad
Anti-aging show
Dögivel
________________________________________________________________________________________________________________________________________
Fitness
Kettőnk levegőjének - hát
már ez is közös - súlya van
Fényünknek súlya van
Hiszen a léleknek súlya van
Egy tétlenségi platón
morfondírozok
Szerelemről: gyűlik
Szavak kettős jelentései
Így lapolom át az időm
mint balett-munkások a cserepes tetőt
Arcmosás
és hogy kizökkenjek
legtöbbször visszanézek kutyám szemébe
A fénynek súlya van
A levegőnek súlya van
Hiszen a léleknek
___________________________________________________________________________________________________________________________________________
van az a használt babám
az ifjúság rohantató
falnak-szaladási-kedv
kisebb nagyobb mértékben
kényszerít család társadalom
fölöslegeset tanulni de
kivehető halottainkból a titok
tanulsággal érkezve meg
akár kirakatba bábu: a férfikorba
az én tanulságom
az utak tanulsága
nem igaz hogy egy emberre
ránehezedik a fátum
ahogy rátelepülnek uzsorások
kiszolgáltatottra maffia egy régióra
hit a betegre egész országra egy párt
menekülni
ez a legnagyobb tudomány
az én babáim kővel és légpuskagolyóval
maradtak meg valahol a Bükkben
szénégetők mészoltók szabdalhatták
szét végül szalonnázó késsel
a gyerekidő: tűzben alvó faszén
ahogy béketárgyaláson a béke
tépve égve
akit behúztam az ősember barlangba
szabadító ígéret: csontja volt és vére
________________________________________________________________________________________________________________________________________
a jelen átruházása
lehegesztett koporsó
vers az is
belül azonban nincs csönd
a levegő áll egy irdatlan birodalom
attrakciótól az élményig
valamikor a Trevi-kútba dobált
érmét izzadt tenyérből
a vízhez érés is vers
egy másik élet külső határa
a bőr érintése
az állatok kontrollált csöndje
sohasem tartalmaz egyebet
önvizsgálat fohász
tanulság hogy mit hol rontunk el
náluk nem a csönd része hogy hamarosan halni kell
nem tartalmaz emléket utakról
találkozásról
a múlt jelenetei nem ugrálnak elő
seb konc félelem
tulajdonszerzés az átruházás mozzanata
az állatok csöndje
nem bonyolult
jelen
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________
melyik magyarország
még sose mondta azt a boldogító igent
persze kis igenek dögivel
hogy majd jobb lesz
de a reklámos őrültek
őrületbe kergették őt is ahogy az országát
szakma és az őket eltartók
akik tudták mit lehet
a népnek beadni
ügyesen bármit
ördögien: mindent
hadüzenet világhatalmaknak
szabadságharc a kilátástalanba
gyurcsány a hibás
hogy majd jobb lesz
nem lett jobb
az állam nézte hogy áldja vagy verje
mint a sors keze
srófolni verni díjazni
intézményesen kisütni rásütni
ő az állampolgár nézte a mozit
gondolt egyet hogy menedzser lesz
vállalkozott kit mivel lehet átverni
mert úgy neki jobb úgy ki lehet gazdálkodni
nem lett jobb
megcsömörlik az ördög is csak soká tart
otthagyta az egész riherongy társadalmat
annak sem hitt már aki semmit sem ígért
fölégette amit egykor úgy látott: hidak
hogy majd jobb lesz
______________________________________________________________________________________________________________________________________
consider this
szikrák mögött az évtized
ó ez csak az én állításom
és majd te győzöl
mert optimistább vagy tölem
láttalak amint próbálkozol
egy másik évtized előtt
a szikrák ugyanúgy
kihamvadtak ahogy
az én általam csiholtak
ugyanúgy berobbantak
a látomás rétegei alatt
egy újabb félresikerült jövő
ó ez csak az én állításom
és majd a gyermekeid győznek
láttam őket
tuningolt röptüket
évtizedből évtizedbe
átszökő szikra-
lázuk képernyőn volt
minden gondolat egy képernyőn
robotok képernyői voltak
az individuum robotjai
programozott kések párnák alatt
de láttam lelkiállapot megfigyelőt
verselő robotot
aki csak a rímre figyelt választható hatással
egy újabb félresikerült jövőt
ó ezek csak az én állításaim
és a gyermekeid gyermekei
új parallel módszerrel földeríthetik
minden eddig fölhasznált szög helyét
igazi volt Jézus
________________________________________________________________________________________________________________________________________
társas
majd amikor arra gondolsz
hogy rossz egyedül
menj oda valakihez
ellenszenves leszel
mintha akarnál valamit
de amikor majd
megint jó lesz egyedül akkor
valaki odajön hozzád
hogy rossz egyedül
ellenszenves lesz
mintha akarna valamit
kicsit későn tisztázzátok
mi az a valami
akkor jössz rá hogy ezt
magaddal kellett volna tisztázni
mint azt hogy van-e isten
_________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az irányítószám stigmái
Banlieues vázlatok. Sevran idill,
algír akcentus. Drogot veszek.
Megismer, de még nem mondom el
neki mire kell. Vele akarok lakni,
egy napot, többet.
A Notre Dame de Paris 30 km. Száz év.
Még sohasem járt ott. Nem mondom
el neki, hogy én sem vagyok francia.
Egyáltalán európai sem voltam nekik,
amikor idejöttem.
Magyarnak lenni legalább olyan
szövevény, mint arabnak, mint embernek,
aki nem akar hazudni. Romokba születünk.
A kastély is egy rom, ha nincs rend a lakójában
belül. Van egy ferrarim, sokat voltam a tengeren.
Megdolgoztam érte. Van házam, de nincs
otthonom. Otthont nem lehet venni. Otthon
önmagában lehetne az ember. Én is
elégedetlen vagyok a világgal. Bennem sincs rend
belül. A Notre Dame de Paris-ban rövid időre
otthon lehetnénk. Tudjuk meg milyen az.
Istennek tetsző droggal.
A gyilkoló szeretettel. A túlaranyozott oltárok, és
túlénekelt adzánok hazugságai ellenére. Csak 30 km.
Banlieues vázlatok. Én vinném oda először.
Sevran idill. Megismer.
____________________________________________________________________________________________________________________________
sztori...
most arra gondol föl kellene tölteni
mert az eső mindig oda gyűlik
akkor lefolyna mint az élet
a maga természetes medrében
azért nem tölti föl hogy ne folyjon le
a pocsolyában létrejöhet
meghagyja az esélyét : az élet
esik létrejön és kiszárad és esik
sajnálja az ebihalakat
összeszáradva olyanok a földön mint
egy-egy pont
kettős pontot is lát és hármaspontot is
aztán az eső átírja az egészet
__________________________________________________________________________________________________________________________________________________
A TÚLÉLÉS KOCKÁZATA
szomorú izgalom
Magyarországon újra
visszavándoroltam hát
mondhatod
ahonnét menekültem
a szülőföldre
nem az én országom
reménytelen helye a világnak az
ahol gyermekek éheznek
ahonnét a fiatal-tömeg
elvándorol
és az apparátus Más-ban talál hibát
és leharcolja (irt) és harcol (irt)
az irtásért harcol: harcol hogy irthasson
egyensúlyt
oktatót gyógyítást
mint a kéményseprést vagy krematóriumot
irányítása alá késztesse a globált hiszen fél és retteg
ott mártíré a jó sors
újabb bukott szabadságharc hőse
ott szózatosság nélkül élned-halnod nem lehet
*
tegnap láttalak
fújt a szél
egy piruett voltál a kiszolgáló úton
föltartottam a forgalmat
löktek megjegyzések
a szégyen ára
lefoglalta agyam a sejtjeink között
lehetséges interakció
az emberek rohantak
mintha céljuk lett volna
jó hogy nem tapostak meg
mint egy legyőzött patkányt
még a tengeren tanultam
ne uralkodjon rajtam hangulat
leszerelni az epekedést elmúlt lehetőség után
de tanulni hiábavaló dolog:
mi dönt egy éles szituációban
egyáltalán mikor éles a szituáció
ha csak egy piruett a szélben
azt tanultam a tengeren hogy
mások véleményét inzultusát
keringtessem ne egyből a szívbe
körbe-körbe
sokára korbácsoljanak a szavak
mélyből a hegyet
ahogy berobbannak a tengerek
*
Magyarországon újra
már Hegyeshalomnál
remegett a gyomrom
a temetőben rángatott
a velő a szív a föld
schmitt pál tiszteletét tette
Göncz Árpád holtteste előtt
polt péter a meggyalázott
Magyar Köztársaság
első elnökét jött búcsúztatni
orbán áder rendülten
mintha egy színdarab
remegett a föld
és én futottam onnét el hogy fel-
lebbezek valahol
__________________________________________________________________________________________________________________________________________
ipari illúzió
képmutató volt jobb hogy elment
zsíros röhögése mint a
tízezer tonnás hajóké: íme
megülni a vizet és siklani
át a holdfény-reszketésben
végestelen végig az
azonosíthatatlan ígéret felé
ahol újrakezdhető bármi: bármi
ha eljön a világvége
ezek a tízezer tonnás vasak
és a Hold remélem őrá nehezedik
képmutató volt
kevert összekeverte lázaim
húst rakott a számba
és belém plántálta állatok szeretetét
úgy tett mint akit
a növények stratégiája érdekel
évszaktól függetlenül
ahogy a halak térülnek és
fölverik az iszapot
és a parti fa gyökerére fekszenek
mint manökenek a bícsen
élősködött az elképzelt szépen
akár a hüvelybemenetek parazitái
jobb hogy elment
uborkamag képű métely
divatmániái
kendőzte
el fogja élni előlem az életem
fölvezet a remény magaslataira
repülőre hajókra
és szórakoztat röhög összeröhögünk
amint fölszerencsétlenkedem
tengerészzsákjaim
illúzióval lehetőséggel
kontinensről kontinensre
__________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Azonnal nem áll meg a szív
Ha eljön a világvége
Mit viszünk
Cipeljük-e lobogva
Mint zászlót
Vagy hanyatt-homlok
A rojtozott erek
Egyikünk tudata
A másikéhoz
Hogyan választja szét
Aki elveszi
___________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az előzmény következményei
Meleg, pozitív. Izgalmas, mint a csendes robbanás.
Szemfehérje bevérzés.
Még nincs itt az idő. Mire nincs: itt: még?
Hát szakítunk?!
Mire vár itt, a felhangolás helyszínén: a lesz?
Talán nem is elhagyás lesz Az, neked?!
Kussolni negatív és pozitív dolog egyszerre.
Semelyik. Izgalom.
Az ébredésben összegeződik pozitív, negatív. Az Az
álláspontod, hogy én hidegültem el.
Belém költözött, megrekedt a távol.
Távlatokban nagyon jól el tudok helyezni
családot, otthont, hazát.
Bársonyt, visszhangos bíború fekhelyet,
leendő jégcsappal ereszt, bárhol a világon.
Boston, Rouen; eklektikus romok.
Egyik fűszer sincs a helyén. Hideg is meleg,
a színek temperatúrái nem állandóak.
Korábban jót tett a szünet. Mint egy hosszú olvadás
a jégcsapon. Szüretnek éltem.
Előzmény nélküli szüret.
Csupa előzményből álló szüret.
A szünet, történéseink csúcsa. Begyűjtés.
Beteljesedés. Kezdethez a vég: leszüretelni egymást.
Á, csak önérés, öngyulladás, önrobbanás.
Befulladni a belső sustorgásba.
Hasadékba tömni verseket. Beszüremkedsz-e újra?
Elkiáltva, hogy ez nem mehet így! Ez nem így lesz!
Itt, most, az egyszeri nagyszünet után, Velünk?! Csak,
továbbra sem tudjuk mi Az az ez.
Mivel hagysz magamra újra az előzmény
törlése nélkül? Élhetsz bárkivel,
jóvá írhatja, mint az adót, valaki az éveket, de nincs
és nem is lesz itt az idő, szakításunkra nem kapsz
időpontot. Kifogást igen, halált.
Mire jössz vissza? Mit találsz
bennem, miféle eklektikát? Felhangolt szavaid?
Van-e folytatólagos szünet? Azt hívják úgy, kussolás.
Izgalmas a kussolás. Anód és katód. Belső robbanás.
Rom, hasadék, korhadás. Betömjük.
Az hány vers? Bársony, visszhangos bíború fekhely.
Korábban jót tett a szünet. Szüret. Mit tudom én.
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Hangos havazás
Ez történt az éjjel
Golyózápor-hópihék
Még/már november van
Fönt készenlét a karácsony
Függőségek: fönt lent
Zúgó fülek karneválja
Riadni is úgy riadok
Nem vagyok biztos a helyszínben
Hol töltöttem le ezt az éjszakát
Hogyan tettem tettem tönkre
Magabiztosságom
A klaviatúra a betűk fehérsége
Maradt
És a virtuális végtelen
_________________________________________________________________________________________________________________________________________
death metal a vigílián
egész ember és külön egy fej
az egész ember pózol zene hörgés
egy levágott fej énekel
kezdetben azt gondoltam díszlet
a hörgés és a levágott fej művészet
meg kellene értenem
nem mindig leszek tengerész
(tenger nélkül mit ér az ember)
a mély hörgés tulajdonképpen a sikoltás felhangja
death metal
virrasztás
a tengerész élet velejárója
gyertya és áhítat nélkül
néha feltűnik két árbocfény
és megnézem a koordinátákat
hol bámulok (mibe)
lemegyek körbejárom a horgonygépet
haydn szól thrash punk agrotech brutal death metal
halakhoz a tengerben sellők és szörnyek
néha szeretéseimet gondolom át
a tengeren többet foglalkozik az ember önmagával
mint kellene
ezt mondták betanulásom idején
tapasztalom is
semmikor nem lódul meg jobban a képzelőerő
a rómaiak is kitaláltak mindenfélét
éjszakai őrségben
huszonöt-év-őrség sok idő
ószövetségi történetek
ima
és death metal
____________________________________________________________________________________________________________________________________________
most már
leéled az életed
végül azt mondod: ostobán
mert mi volt az
igazságok irányába kapkodni fejed
mint aki pingpongozót néz
vagy a fölhúzott térd
a sértett magány
rúgni szerettél volna
mint nagyapád Pajkos lova
kár volt odamenni hozzád
kimondani amit szarvasok
tudnak egyedül elbőgni
és a lipicaiak fejtartásában
kár volt tehozzád szólni
ha verseknek tartogattad szavad
_____________________________________________________________________________________________________________________________________________
adatok rólad és rólam
neked fontos lehetek talán
ha másért nem mert azokat is
tudom amiket te nem jegyeztél meg
tudod-e hogyan hálózod be a plafont
ébren és ábrándozva
vagy az a követelő testtartás
életleállásnyi szünetben
összepakolt voltjainkon
nagy adatgyűjtők kora ez
s a technológia fontosabb
mint az ember
miután elhagytad a hazád
te is a nemzetközi adathalmaz
része vagy: ártalmatlan – de egy
aki nagyon sokat tud rólam
(hortenziának)
___________________________________________________________________________________________________________________________________________
Revü
volt három történet
és amikor mesélni kellett
elmondtam egyet
volt hogy mind aztán megint lett
három történetem
számtalan behajózás
new crew pupa-buli mindig mesélni kell
már az első hazajövetelkor is
volt három történetem
így szoktam rá például
volt egy történetem arról hogy
este tízkor a dzsungelben megyek
Bissau-Guinea-ban
különféle atrocitás bot-attak elég az hozzá
a törzs megkegyelmez
ha fölavatom a szüzeket
meggondolatlan voltam
ahelyett hogy verseket írtam volna növények
és kutya és bor
de valahol valaki mindig kiment
amikor először mentem kurvához
hogy vegye el a szüzességem
a Bach csomóponton
megszámoltam a zsebpénzt nehogy
ne tartsam a szavam
megegyeztünk: annyi ami van
hanyatt feküdtem
s fölajánlottam magam
ennek a kurva világnak
azóta tudok nevetni
mások nyomorán
s könnyedén zárom ki
a bekéredzkedőt
történeteim vannak
elpazarolt fény
és valaki valahol kiment
nem odaillő
az értéktelenségben
nálad is akkor éreztem hogy elfogadsz
mikor elmeséltem három történetet
persze nem a kurváimról pláne nem arról
a kurva világról amiből jövök jól esett
ahogy mondtad szenvedő szerkezetben
kegyetlen dolog
a szülőhelyről elűzetődve lenni
valahol valaki mindig felment
(nellinek)
____________________________________________________________________________________________________________________________________________
retúr haza (találkozás a gyerekkorral)
paprétje foci talpasmacska
rám tukmált emlékek
hamis márka-jelek
istenekről mintázva
az ártatlanság is bóvli
mi lett Bánvögyiöcsivel
azt tudom Bacsó szélsőjobboldali
Szabó pap Papp alkoholista
szavakkal focizunk
hogy miért vándoroltam éppen Franciaországba
akik Trianonban elvették az ősi Magyarországot
ha ezt apám tudná ő is fidesz szavazó volt
mondom nem emdéefes én voltam először
fidesz szavazó amikor még nem kerültek hatalomra
ilyenkor mindig dúdolom belül listen to your heart
a csigaevők csak nem merkel pártján állok
minden beszélgetésben elhangzik
hogy az összes idegen söpredéket
vissza kell rugdalni az anyjába pont egy nő
szevasz Varróerzsi gyönyörű a hangod
az ölelés mágiája
legyél többször megfázva
kocsma bladiméri és más félreértések
az az igazság hogy az önámítók képessége
le tud nyűgözni
egy öreg aki még ózsikban (Szilvásvárad külterülete)
nagyapám földje mellett szántott figyelmeztet
és vigyázok ez fid-esz-esz-bázis
a zemberek
akik játszótársaim voltak
egyébként is nehezen beszélek
szívemben az anyanyelv szavainak
gyerekkori jelentése
este indulok haza
Normandiába
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Elbábozni
Mégiscsak félünk.
Gyanakszunk egymásra.
Hiába neveltük magunkban a közös
tündért, az ígéret gyermekét.
Kicsit reálisabban, megfigyelőket
kellett volna állítani.
Ha lebuknak, ó, csak
"a szeretet hadoszlopa",
és lőni figyelmeztetés nélkül
farkasra, piros ruhára.
Fölrúgni, ha gyengébb,
mielőtt az alattomos megelőz.
Ott, a gyűrött víz, eltévedt rilke-hattyú.
Szárnyai alatt, mint Giblaltár mesés
szikláiban, lövegek.
Lelőni, mielőtt megelőz.
Elkapkodtuk mi a szerelmet
a bábszakkörben, már otthon féltünk,
jön a festő, villanyszerelő,
és jött a nyakunkra
egy kibaszott társadalom,
velőinket rothasztó nacionalizmus-ragály.
Vittük világgá a szorongást,
nyelvünkön világsztárok jelszava.
Ki lehetett köpni, igaz.
Hiába nézünk egymásra.
Látjuk-e azt a nevelt tündért,
elkerített otthonunkban?
Mégiscsak félünk. Ki zárja ki,
ha érte jön a fölrúgott apa gyermeke?
És ha idáig ér a jajgató nyomtávú vasút?
Jézussal glancolt Notre Dame,
úgy teszünk minket Isten nemzett,
s az összes ideánk, mint pokrócra folyt ondó,
amiből semmi sem lett.
_____________________________________________________________________________________________________________________
Liturgia a Moulin Rouge-ban
Azt mondod hirtelen jött ez a csönd,
indokolatlanul hallgatok.
Pedig hencegés pukkan, puska,
dübörgés. Csatazaj.
Magyarországról jövök.
Gyerekéveim, halottaim útját jártam végig.
Bükkfafüst, mészégetők, fülön-csípett-terv és novemberi köd;
összes gyerekútjainkat, koncentráltan újra kell járni.
Rámosolyogva, fölkiáltva. Könnyet, kifogást nyelni.
Halottjainkét félig se, néhány jellegzetes részt.
Kerestem a Körtemplomot.
Apám sírjával szemben, bárhonnét látom
a Körtemplomot. Behunyt szemmel
a tenger közepéről is. A lépcsőin ülünk,
olvasol, napozok, táncolunk.
Pedig már te sem vagy senkim. Sem feleség,
sem élettárs. Sem. Te őrzöd a Körtemplomot.
Portánk zárva volt. Svájciaké.
Nem láttam a kerti csapot, és mellette,
a kiégett rész, ahol fölmáglyáztam bútorainkat,
pázsitos volt. Labda. A ló-szín állt, játszottam
a gondolattal, hogy visszavásárolom.
Szalajka megállónál két hektár rét
még az enyém. Játszótársaim idegenek,
hiába örültünk egymásnak.
Ó, hiszen Normandiában is tíz-húsz
a jó ismerős. Annyit szerezhetnék öreg koromra
Szalajka-völgyben, lipicaiak között.
Normandia szomszédságában Bretagne
a nagy brit sziget, London, Párizs.
Montparnasse, Jardin de Luxembourg, Moulin Rouge.
Párizs véres.
Nem, nekem Normandia az otthonom.
Otthon, milyen fölvirágozott máglya ez a szó.
Munka, a megélhetés tengerhez köt.
Most újra minden akarok lenni.
Te azt mondod ez csönd.
___________________________________________________________________________________________________________________________________________
Képesség.
Elemezel és következtetsz. Gigaherces gyorsasággal. Látástól mikulásig, álló helyzetben, test görnyedés idején. Belelógsz az összefüggésekbe. Viszonylag hamar rájössz (tehát késve) azokra a koordináta nélküli helyekre, ahol semmi nem függ össze. Tér és idő „akár egy halom hasított fa”, nem világi, nem relatív, nem elvonatkoztatott determináció. Befelé élsz. Udvariasság és tolerancia nélkül. Azonban tiszteled a test, külvilági rendelkezéseit, és az ésszerűtlenség látszólag simán hunyászkodik az elemzéssel és ismeretanyaggal alátámasztott, vagy éppenséggel természetes racionalitás előtt. Ez döntő: Ez a látszólag. Befelé nem élhetsz látszólag. Nem lehetsz szolidáris, méltányosság á, a semmibevevés protokollja. Porckorong a csigolyáid között rugalmas, ez a dolga. Befelé nincs rugalmas hozzáállás. Elfogadod, megsajnálod, meghatódsz, elnézed: ez mind kifelé szól. Befelé nincs gerinc, kocsonyás mag. Képesség-e az, hogy ne nagyon fájjon? Tudatot és tudatlant kiagyaló mediátor. Fájni fáj, de nem nagyon.
____________________________________________________________________________________________________________________________________________
aznap
én döntöttem. a közélet dolgaiba, természetesen a legkisebb beleszólásom sem volt, az új miniszterelnök elmondta az esküt, hogy isten őt úgy segéjje. ez a hagyomány. korona. biblia. el kell viselni, mint a pár hete mosatlan, agyonhordott farmert. pár hete cipeltem prót és kontrát, míg végül döntöttem. aznap a Duna vonalán, Háros szigettől Szentendréig. cúgos hely, még érezni lehetett a pörkölt-gráundzéró szagát. bár a világháború sem olyan rég maradt abba. hát, lépték kérdése, alig múlt pár hete a honfoglalás is. nem volt tanú, nem követtek. különben, az élettel nem kell dekára elszámolni, nem is lehet. aznap már csak az én mániám volt, hogy az élet a legfontosabb. két hete elégették anyám. a porait átvettem, hogy szervezzek temetést. vittem, nem tudtam mit kezdjek vele. mint egy bárddal balett a Duna parti bokrok, gödrök között haladni. fölfelé, hogy szembe jöjjön a víz. az számított: szembe. aki/ami jön felém, ellenem: szembe. szemtől szembe. mi bajotok velem? miért nincs nyugodt, jó helyem? a nagy háború emberirtásai után pár héttel, anyám, apám és az összes szeretőm halott, nincs nexusom, nincs pénzem, otthonom, nincs itt a Duna medencében, nincs perspektívám. ekkor lövés dördült. ó csak égi háború. éppen belekezdtem volna, hogy mi alapján, az előzmények, és milyen horderejű ügyről van szó. a közéleti marakodás, hogy marakodjak én is, ahogy minden magyar. még a halottak is. a háborús katonák, honfoglalók. ki a magyar? hősök és árulók. elképzelhető, a felhő fedezékből lőttek. a tengernél nyugodtam meg. ott volt egy hajó.
______________________________________________________________________________________________________________________________________
Bizonyos embereket
nem kell megmenteni
Ellent tudnék állni
ha kigombolnád az ingem
Nem minden élethez jár szív
egy kertészet sem igazi kert
félig készült jelmezek
A tökéletes világban
nem kellene ellent állnom
vagy észhez térni soha
Először úgy gondoltam
egy különleges lány lesz az enyém
Aki nem is
Bizonyos emberek örökké
keresik egymást
_______________________________________________________________________________________________________________________________________
Újrafüvesítés
Ezt,
hogy újrafüvesítés,
még otthon írtam föl, Magyarországon (címnek talán).
Októberben, amikor jöttek az első fagyok,
amikor számot kellett adnom leélt
és hátralévő lehetőségekről.
Anyám kiskertjét a Diótörő utcában,
mi volna, ha megtartanám. (Ha már a
szilvási-portát eladtam, istállóval. Szántót, legelőt.
Pincét hordóstól-borostól, bútorainkat elégettem.
Vajon nőtt-e fű a máglya helyén?) A kiskertet
megtartom, mint egy radikális fasiszta kiirtom a
gyümölcsfákat, szőlőt, veteményest, és tó, nádas,
dzsakudzi, ahogy barátnőm szüleinél Le Havre-ban.
Még ősszel befüvesíteni, automata locsoló.
Számtalanszor bejártam a kertet.
Igyekeztem elkerülni,
akár ezt a cím alá verset.
Elkerülni,
mint a radikalizálódott honfitársaim, cigány
családot a pöttöm pujáig kilövő, zsidózó magyart.
Elkerülni
a terepruhába bújt petrezselymet és a
fagyban maradt káposztát, mint egy bombát.
Farkasszemet nézünk ma is.
Egyre magasodik a barikád, gazvisítás.
Folyton
a pannónia kincse tőkénél állok meg,
ahonnét elszállítják anyám.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________
amikor apámat először röhögtem ki
a vasúti lakás mögött
közvetlenül a rámpa mellett
volt a pálya
fülöpfrici kénosi meg mi
a szilvási testvérek
vezettünk mindig vezettünk
munkából jött haza
és táskával a kezében
beállt ellenünk
hét-nyolc éves elevenek közé
_____________________________________________________________________________________________________________________
volt három mikulásom
a szekrényfiókban és
márciusig minden reggel
este azzal feküdtem keltem
hogy épségben vannak hiszen
ellenőriztem megtehettem volna
márciusig számtalanszor hogy
legalább egynek leharapom a fejét
hideg tél volt apám addig sosem
láttam ilyen keménynek
pár hete még puttonya és fehér szakálla
bajlódott a kéménnyel
leadogatta a cserepet kiment
a tetőre kiadtam leszaladtam
kerestem "lassú vagy mint a tetű"
és közben tudtam
van három mikulásom a fiókban
koromtalanítottunk
januárban februárban hetente
márciusban aztán már nem fűtöttünk
____________________________________________________________________________________________________________________________
nem tudhatod
e tájékon, amíg
jézus előtt nem vezekelt csecsszopó
nem élhet bűntelen.
jézust mondok, nem
aranyozott krisztust.
költői túlzás, létezik,
a huszadik század után.
egyszer, őrségben a tengeren
ott volt. valószínűleg -
az internet korában – tisztában volt
azzal a személyes kudarccal,
aminek eredményeként
zavartan viselkedtem, mint akinek
nincs rendben az identitása.
csak néhány perc volt, amíg
lett újra horizont, távol és közel.
és 2012.
de te, nem tudhatod, hogy bő
fél évszázad után
engem is kivégeztek
szinte ugyanazok
a magyarok.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________
Hiába ír
Amit olvastam tegnap délután,
olyan volt, mintha én írtam volna.
Nem az anyanyelvemen, illetve nem
tudtam milyen nyelvek vannak.
Kigondoltam azokat a mondatokat.
Amikor már megtanítottak írni,
a külalak számított, pontos jé
vagy elipszilon, elváló és összetartozó.
Szarvashiba, borzasztó, szégyelld magad.
A gyereknek súlyos problémái vannak
a grammatikában. Fantáziál és hazudozik.
Mondtam, hogy engem tartalmi kérdések
foglalkoztatnak. Súlyosabb, mint a
sztónhendzs-összes. Jöttek, hogy Arany
vagy/és Petőfi. Az irodalommal volt mégis
a legkevesebb bajom, belebetegedtem,
ahogy tanították a történelmem, a világom,
nézetem, felfogásom. Édes.
Sokáig, amíg visszajártam a szülőföldre,
azt kerestem mitől édes.
Mi, az első mellre tétnél, kábé az iskolás
korig, szavak nélkül beszéltünk Anyával,
hiába tanultam írni.
____________________________________________________________________________________________________________________________________
Mégsem mélyeket
Ütni persze
Kellett volna
Módosítható látványosat
Ütsz mintha nem is
Ahogy lélek-pankrátorok
Meg van ennek a technikája
Nagyapád tudta az ostorral
Egész életeden
Személyek uralkodtak
Nem a törvény
Olykor létező korban
Olykor nem létező listán
A leggyorsabb mártír
Úgy értem a születéstől
Az emberi ördög
Nem egy totális valaki
Szivárvány fekete fehérből
__________________________________________________________________________________________________________________________________
are we still on for Xmas eve?
nincs étvágyam
boldogtalan vagyok
már kólát is ittam
nincs a közelemben senki
bezárt a világ az éjjel-nappali bazár
akár homokban hagyott játék
a bícsen
unos-untalan Hold és dagály
tengervíz aminek újra és újra
el kell mosnia lábnyomunk
mi köze ennek a karácsonyhoz
alantas kampány
megint az emlékeimmel jön
képzelteti hogy
a hátamon volt egy sziklavájat
két fő részére lélekmenedék
ma több magányra volna szükségem
hirtelen nem kell valaki
mert színház társadalmi esemény
pusztán megjelenni hazug ceremónia
bezárt a világ
a szeretet nem kategória
nincs didergető szükség
és a test emlékei csupán
pollenek horzsolása
___________________________________________________________________________________________________________________________
élménykézbesítő
kivezeti magát
járat a semmi közepén
ott is játssza
újragondolásai bohózatát
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________
különösen jó volt az első
nem is volt második
lehet az lett volna az igazi
igazi a harmadik
a magyarok istene
legkisebb harmadik övé
fele ország plusz a királykisasszony keze
készen van-e már - ezt kérdezném tőle
húsz éve érzem a motiváltságát
veszélyes mint kihajolni ha megérzi az ember
valakiben a lehetőséget nem tudja mire
bűvölet: egy mesés élet
számot kell-e adnia ennek
annak amannak az utolsó orvoslat kimerítéséig
hogy miért nem volt második
harmadik
az igazi
magyarok istene fele ország plusz egy motivált
királykisasszony mindenestől
___________________________________________________________________________________________________________________________________________
varratszedésre ment
úgy tudom szülés közben
gát vagy ilyesmi nem várt esemény
női ügy hallgatott másra tért
kíváncsi voltam mit szépítsem
megevett a fene - négy évet közös osztályba
jártunk és nem érez méltónak a beszélgetésre
mikor csapból-blogból: mint a decemberi utak
az egész ország csupa nyák diktátum
elfojtott közös-köd-és férfi nő közötti bérezés
házasságon kívül szül nem
akar férjhez menni ezt még a VOLT 2015-ön
mondta ha jól értettem motörhead után
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________
szia földem
jön majd valaki
de ez a föld a Szalajkánál
örökre enyém
nem hiszem hogy
definiálnom kellene
tulajdonlást és időtartamát
a pontosság olyan mint
az őszinteség nem ér annyit
amennyi mindent föl kellene
sorolnom amikből
gyakorlatilag csak ez a
lepusztított túlzás áll
örökre enyém
________________________________________________________________________________________________________________________________________
Láthatatlan hatolás
Mulatságos, de veszélyes arra, aki elbűvöli.
Játékbarlang, dekoltázs, bemondják vesztett,
állítja a nagy meccset ő nyeri.
Egy balfácán próbáljon jobb
lábbal fölkelni. Ez a max, neki mindegy
, zidánosan a tükörképét fejeli. Jövője egy
összefüggő emlék. Vizekben, ha fürdik, kiszorítják a
halak. Vadállatok etetését nézi, aztán
anyja arcát, amin a friss halál átszalad.
Szörnyek országába ér, változik, tetkóztat: ALICE.
Gondol egyet tengerre száll, meg nem is.
Álomautót vesz, piros, gondolatsebességes.
Mindent megkap, ami amúgy nem lehetséges.
Rouen-i Notre Dame-ban énekel gregoriánt meztelen.
Azt hiszik bolond, kivezetik, jó, írjon verseket.
Slágerek, istenek, biblián korán malac céljai vannak.
Nyomja a szelfit élőről holtnak. Láthatatlan hatolás,
röhejes Gábriel a nyílvesszővel,
vasorrúval jobb, mint a királynővel.
Ámor: személyes mítosz, negligált lövöldözés.
Éppen talál valakit, akivel minden körülményben,
kivéve a lámpa dörzsölés.
___________________________________________________________________________________________________________________________________
Beszerzés
egyfajta valóság
a reggeli ébredés
az éjszaka hosszú távú memóriába ír
napkelte előtt
föl kellene idéznem egy bizonyos pillanatot
villanást amiben hit igazság és poézis volt
s nem zavart az ármány: én
a már nyolc évesen vető én akihez
énekelt a Nagyapja surcából hajigált zab mint
rádiók zenés reggeli műsora de káromolta
egyszersmind akárhányszor jött ment az ifjú
aratni sikert
hogy majd mindörökre irritálja hit igazság és poézis
ó nem könnyű egyik fajta valóságban sem
összekapni magam
másodállást mindenképpen pénzt pénzt
talán a tárgyak segítenek - hiszen nem
emberi arcokon kell keresnem már isteni kézvonást
kivásárolhatom érzelmek kő fa műanyag százait
éjszakából virradatba űzetést: ébredésre riasztó
rádió kávé sütemény: a rablás szirénái
kivásárolhatom
akárhány fajta valóság nem összefüggő részeit
a kötegelt időm
s a hátralévő élet az amiért érdemes jönnie
ha jön aratni a halál
_________________________________________________________________________________________________________________________
And you arrive early to catch a plane
in your ears perhaps silly songs remain
not love the mornings to the rhythm of fight
luggage and all that's your personal flight
can not turn 'round show the things to check in
take your seat by the window of nothing
from now on there's no excuse no mercy
it's going to be an endless journey
__________________________________________________________________________________________________________________________
állatjólét
úgy volt rendesen megírom ezt a verset
tehát pihenhet elfelejtem és ha kínoz
mint az a régi lány aki nem vett észre
az esős sétányon kigyalogoltam az
autósmoziból hogy utánam jön ha nem
is azonnal de kerül fölcserélődik minden
szerep s ahogy egy nagyon
speciális katonai gyakorló terepen kúszva
kifeszíti a kerítést mint holdfényben a kutyák
fölsértheti de átbújik minden akadályon
lehámozza rólunk a büszkeség és szégyen
praktikáit marad a puszta ösztön
_________________________________________________________________________________________________________________________
2015 karácsonyára
megépült rosszkedvünk váz-gerince
amiről majd kiteljesedik a mű mű
az új nemzedék felmenő szerkezete
kozmodiszkre mintázott turul segít
s még néhány csodát szerelő
melankolikus krisztus
a szimbolikus mélyből föl föl a
magosba ahová füst és tűlevél
friss szájak kételye
csak falazzatok tovább csillagszóróval
kisjézus falbetét nem felejtettétek ugye
körülöttetek megbünhödte már e' nép
szép kontra szép
------------------------------------------------------------------------------------
Újévhez menekülők
nem felejtetted el ugye -
az én hangomat könnyen idézem
kérdőmondat bár nem maradt fönn a hangsúly
talán mindennapinak tűnhetett
mint erkélyvason a virág
de nem azért írok hogy emlékeztesselek
sohasem láthatod a belső mechanizmust
elemezni: menekülés ha visszafordulsz
hirtelen párbeszédmentes dramaturgia
szélben zörrenő száraz üröm
szükséges kegyetlenül az ember díszlete
ágakon a dermedés hangzástalan folyamat
a jégcsap zuhanása is halk
öröm vagy drámai
egyszer sem kérdeztél vissza
miért nem marad fönn a hangsúly
talán a nagy kérdéshez hozzáképzeltél
egy bömbölő szívet kivételes helyszínt
Amazonas völgyben vagy a Szalajkánál
suttogó realizmust
mint egy párolgó babán
Isten illata
_____________________________________________________________________________________________________________________________________
harmincadikán a csillagok
harmincadikán nem voltak helyükön
a csillagok
másolatban a horizont
ahogy árusnál üdvözlőlapok
mióta emberek között élek
újévet sulykol sok
melankolikus kísértet
géppisztoly kék szem
rúzzsal fölírva: ez nem kényszer
azt a napot
halálom napját
valószínűleg nem fogom élvezni
ezért kell egy napot kétszer
________________________________________________________________________________________________________________________
kedves rák
valakié
Tokicsné Porcellán Emma nevét említhetném
aki hozzájárult neve közléséhez
vagy Eszterházy Péter aki nem járult
egyébként nem híres ember
kedves rák
én
ha komoly a szándékod utánam keresel
én
kifejlett immunrendszernek köszönhetően
eddig gyönyörű küzdelemben mindig le tudtalak győzni
bármilyen sportágban és szerelésben
úgyhogy hagyd békén
Tokicsné Porcellán Emmát és Eszterházy Pétert
velem szórakozz
jönnek a korán sötétedő téli esték
tegnap a
tottem hotspőr meccs után nem tudtam mit csinálni
aki már fogott tüzet
tudhatja
tüzet fogni nem kegyelmi állapot
egyszerűen meg kell fogni
azt fogdostam
_________________________________________________________________________________________________________________________
papokhoz szentírás helyett
szegfűszeg és forralt kereszt
keresztbe nyelt szőlőtőke
befogadunk adományt és ajándékot
krisztus vért krisztus testet
dicsértessék
kamaszként egy úrvacsorán
az ostyára hánytam
valami gyomor bántalom végett
és ezt közel fél évszázada
nem felejtem el
_________________________________________________________________________________________________________________________
Eredetileg
a kanapén ülünk
isten tudja mióta
mire vízszintes a combom
már rajta van a feje
füle körül kaparászok
képvillanás az áradásról
öngyilkos merénylő folyik a föld
a kutya teljesen kikapcsol
füle körül kaparászok
lassan mint a bombázás füstje
imádja már alszik
isten tudja mióta lassul
a vérkeringés nem mozog a kezem
vagy az utolsó szálon ujjam
nem érzem isten tudja mióta
sebekben szundítunk
aktívak voltunk korábban
robbanás hangjára fölkapta fejét
elmagyaráztam
eredetileg
__________________________________________________________________________________________________________________
Tell make
Long ago
I knew
How far
I Could go
Kept off
Hidden trap
I knew
Ways back
To the forest
For the echo of
A promise
Tell me
Where
I am now
Near far
There were
Soil and cow
How when
This
Hard coverd town
Tell make
Remember
Somehow
_____________________________________________________________________________________________________________________________
lélekfoszlás terepasztal fölött
sofőr alagút szerelem
senki és semmi
nem azért van
hogy megmentsen téged
ha ezt fölfogtad
- rámegy néhány évtized -
utána mintha áradás vitte volna
vagy forgószél a házad
úgy fogod föl
hazátlanságod ideád
mint védtelen játékot a gyerek
ha kicsomagol
egy terepasztalt szenteste
_______________________________________________________________________________________________________________________________
cselekvési kapacitás
tessék mondani milyen itt élni
megoldva celluxszal a kis senkik közössége
istent szidják és egy szájba-lökött-kérdést
nem tudnak feltenni a manipulált tényezők
úr és szolga egyben: úr-szolga: identitás-ködben
tessék mondani milyen itt élni
ha egyszer jó kérdést tennél föl vagy le
azt – el lehetne tenni télire használt zakóba
az első tengerészkönyvbe összehajtva
egyszer ha esne a hó
legalábbis az új kis senkik rájönnének
hogy emberöltők óta
csak reklámos nagy szózatokban lehet felelni
hiszen úgy van föltéve az a kérdés
hogy magasabban van a kérdőjeltől is
éppen ez az hogy a kérdőjel ront el mindent
a hangsúly
egyszer csak az eső is egy folyékony kérdés
lerugdalandó hó a megfagyott-lényeg
földarabolt ige-pilicke
a test újra csupa rom
a kilábolhatatlan feudalizmusban
nem lehet mást: kolompol
akinek nyakában kolomp van
__________________________________________________________________________________________________________________________________
Cognitive research class (chanson d 'amour)
jucinak
Amikor végleg rám fogták, hogy magyar vagyok,
már idegen szavakba menekültem.
Idegen nyelven könnyítő volt gondolkozni.
Nem is, vagy mégis igen.
Költeményeim voltak, tehát viaskodó szavak,
a nyelv a legnagyobb akadályom lett;
plasztikája, a funkciója, esztétika, az árnyalat
úgy cicomázott, cibált: mára itt vagyok angol, francia,
német, magyar, cigány szavakkal szótlanul.
Mint győzni tizenegyesekkel, nem volt igazi, ha
trófeával mászkáltam a lebombázott Zwinger előtt,
én a zsidó, a német, a francia, az indián. Szerepemmel
próbáltam hazamenni, ahonnét menekültem, az ősember
barlangjába. Istállós-kő. Itt írtam első versem egykor
csirkecsonttal a sötétnek: szeretlek juci. Azóta se lehet
szebbet, csak bravúroskodtam, hogy ízirájd öcsém, ízirájd. S
monamúroskodtam, hogy líbe, meg daragíj és kámipé.
Aztán volt, hogy ti amo – Je t'aimais, je t'aime, je t'aimerai;
szótlan kellett volna lennem, látod, csak a szemedbe nézni:
Juci
___________________________________________________________________________________________________________________________
Vesta poêle (ne írj neki tavaszt)
Reggel
Meleg volt és hideg
Bizonyos fokig újnak láttam magam
Borotválkozás közben
Kezdetben nem volt könnyű nélküled ébredni
Az élők között legtöbbet néztelek téged
Semmi nem jutott eszembe
Üres arcom rubrikái
Azt mondtam többet ne írj neki
A jelenésekről
Háborúról benned az újulás beláthatatlan folyamatát
Ne írj neki tavaszt
Legföljebb kétsorost
Ha megfogadod jól jöhet ez
Amikor minden szó fájni kezd
______________________________________________________________________________________________________________________
kései naplók II.
tiszafa és az egyéb hajtását
másként kellene hogy
valami jobban felfogja a szelet
árnyékoljon de engedje az
áprilisi napot buzdítson
de ne késztessen az iram
másként van
a lélek fogadás
és másként volt akkor is
amikor még újdonságként hatott
másként kellett volna
kinevelni magamból az embert
eleve hervadt virággal
________________________________________________________________________________________________________________________________
Kései naplók IV.
Majd úgy teszel
Mint az orvosolók
Fertőtlenített köpeny
Sablon-mimikák
Homlokodra kibiggyeszted
Mások baját
Később egy kórterem
A régió nehezét
Mint az ügyintéző
Hellyel kínálsz
Görbe tükrű olvadást
Tavaszi káprázatot
És irattárazod
Az új panaszt
__________________________________________________________________________________________________________________________
kései naplók III.
felnősz majd
elhangolt ideggel
beleszeretsz amibe fölösleges
persze tiltakozol hogy szeretni
sosem fölösleges
leméred a szívverést
harang gyűjteményed lesz
az ijedés mikéntjei
kapaszkodók rögzülését vizsgálod
mániád lesz mint hesteget
rajzolsz szanaszét kapaszkodókat
de elfogadod legjobb vázlatnak
a megváltoztathatatlant
____________________________________________________________________________________________________________________________________
kieszelt süllyedés
Játszadozik velem is a nyár.
Kutyám, bot nagy hajításra vár.
Megizzaszt az édes káprázat,
itt bevárom a jégtáblákat.
Én már nem szeretek figyelni.
Érzelmekkel hallucinálni.
Jön-e a második kamaszkor?
Ki elfogadna, Ő is rosszkor.
Én már nem szeretek figyelni.
Úgy sem, mint érésre a gyümölcs.
Én nem tudok győzésre várni,
mint atléta tízezrek előtt.
Jégtáblák moraj-torlódásra.
Mint őrült római császárok
kieszelt vadhús orgiája.
Csomagom egy bot, mit dobálok.
Pakoltam figyeltjeim félre,
mint kikötők hajódarui
ki be. Mint a távol kürtjele
biztatott az indulás szele.
Én már nem szeretek figyelni.
Herdálni vagyok még itt. Kelni.
Kutya és a bot. Nyár, mintha tél.
Herdálni, ha mégis kellenék.
_________________________________________________________________________________________________________________________
Bizalom
A pinkódját ütötte, de nem fogadta el a gép.
Elbizonytalanodott.
Én következtem volna és
mondtam neki, hogy nyugodtan
üsse be még egyszer, adja ide
fogom a botját. Azt nem, ez az egyetlen
támasza, jóravalónak látszom
megtenném, hogy beütöm 34...
ráordítottam, ne mondja hangosan kérem,
mögöttem egy peroxidos hajú állt. De
kimondta és én beütöttem. A botra dőlt,
eltette a pénzt. Azóta négy szám foglalja az
eszem. Rendőrség, bank, jegyzőkönyv. A néni
szid, hogyan jegyezze meg az új számokat.
92 éves. Az otthonban betörték az ajtaját,
pedig nem ő hagyta nyitva a csapot,
nem bízik senkiben. Bennem is kár volt.
__________________________________________________________________________________________________________________________________
a gyűlölet évei
(„az ország nyugodtan fogadja a mocsok emelkedését” E.P.)
mennyire reménytelenül ótvar körülménybe
születtem az csak innét szeretkezésem
templomából látszik persze attól még szajkózhatnám
szép vagy gyönyörű vagy mintha ország és
szívet cseréljen stb áh beszéljünk a hüvelyszárazságról
élmények jelentik a gyógyulást öreg lábtörlők szaga
ha múlik ha állni látszik mindenesetre ritmustalan
ettől az arcok durva vonásai
öntöttvas hűlésből mára határozatlan undorhalmazok
ezek a fejemben-közvetítés részletei amit nem lehet
kikapcsolni rossz borotvapengék hevernek plusz
kis szélörvények lent a forgalom szintjén
az ember adó és vevőkészülék egy személyben
befogad és ezzel egyidőben kirekeszt holott kitalált az idő is
a győzelem-romjain ahol a szeretet misztériuma született
nagy nagy-nagy dupla- eszpresszó tejjel tej nélkül
túlsminkeltek leszünk-e nem kényszer hatása
nem muszáj tessék írd ide hányszor képzelet én vagyok te
hiszen az énből kényszerít ki az a másik én
szörnyű munka leszokni a tökéletesről
borzongás surranó pályán átgondolni az életet
ösztönné váló szokás géppuskafészkeit kilampionozva
ha mindezt majd meg akarom írni a jövőmnek
azaz kimásolni a kutyám szeméből
kétségbeejtő intelligencia a civilizáltság
és az a könnyű mámor ami a versíráshoz kell
____________________________________________________________________________________________________________________
Döntő cselekedet
Szempontjaim sem nagyon voltak,
végül nem volt kinek megbocsátani.
Ködösen tudnám mondani,
ha érdekelne miért húztam el, ki.
Valamiről le kellett mondanom.
Valamik jöttek-mentek.
De sohasem kézzelfogható valami,
amit suvickolni lehet.
Fölvetődhetett volna a kérdésed: miért?
Jobb is, rosszabb is. Nyilván eldöntötted,
hogy nem érdekel, vagy nem kérdésszerű.
Meghalni is, születni is lehet hang nélkül.
________________________________________________________________________________________________________________________
ez történik ma a születésnapomon
a hombár szélén le volt szögelve egy rekesz.
tartalék: elvitték állami begyűjtők.
nagyapa halála évében (mesélte apám) nem spórolt,
akkor vett két új fehér inget. egyiket ravatalra tartogatták.
ma, új inget vettem föl.
celofánbontás, nagyapám fehér inge jut eszembe.
új inget vettem föl és vagy tíz használtat kitettem
a kuka mellé, az egyház begyűjti, kiosztja a bevándorlók
között. én már nem számítok bevándorlónak.
néha jönnek kukázók azok viszik el, néhányszor hetekre
ottmarad a zsák, nem kell.
kukázók.
kukázok. ha nem lenne ékezetes billentyűm,
nem tudná senki a különbséget.
tartós jólét: ingek, ékezetek.
manapság egy férfiról árulkodik az ing.
vasalt, sokszor mosott, számtalan probléma,
volt már rajta folt (gomb, varrás, stílus).
meg lehetne verselni: egy férfi ing hibái.
vagy: tartós jólét, egy születésnap történései.
ingben gatya nélkül: tartós erekció.
tart ameddig tart.
___________________________________________________________________________________________________________________________
Periodikum
„nem föltenni a kérdést, hogy felelős-e egy nép azért, ami vele történik?” (Orbán Ottó)
Nagyapámékkal együtt laktunk. Legtöbbet a pince-konyhában, ami igazából
disznóvágás idején volt csúcsra járatva; ismerősök, ismeretlenek háziállatot, vadhúst
szedtek szét. Ízlett a hús, együtt a nagyokkal. Bor, ének. A mi családunknak az a
legnagyobb erénye, hogy bővíthető, mert befogad, apám szerette azt a szót, hogy
integrál. Segédmunkát, ideát. Paraszt, vadász, kőműves, vasutas, cigány, zsidó
egy nagy Szilvási család. Ezek a beszélgetések elmentek mellettem, meg nem is.
Mi az, hogy magánügy? Ezek a beszélgetések magánügyeimmé váltak?!
Paprétjén fociztam, vadetetőkkel jártam a téli Bükköt, szagoltam a meglőtt állat
páráját, kerestem Boros Zsuzsit. Egy napon Apám és Gyuszi bátya (farkaslyuki bányász)
összeverekedett. Míg Nagyapa élt, ez nem fordulhatott volna elő.
Rendszerváltozás volt. Mindenütt éreztük a politika nyomul. Oszt, tör. Jöttek az újak,
pusztuljatok kommünisták; az számított, aki hőbörög. Apám mondta, hogy nem jó ez,
harminc évenként hűbelebalázs, szétverni ami van, kezdeni elölről, de Antall mellé állt.
A Demokrata Fórum, majd meglátjátok, kihozza ezt a nyomorított lelkű népet a
slamasztikából. Kárpótol, a földünket visszakapjuk. És mint az államosítás előtt
magunknak dolgozunk, mi Szilvásiak, mi egy hangya-család, ésszel-tüdővel,
mi mindig dolgozunk. Gyuszi bátya Orbán Viktorral jött, ő lesz a megmentő.
Fiatal, tiszta szenvedély. Ha már be kell zárni bányát, gyárat, ha már ránk tör Nyugat,
Orbán tudja hogyan kell integrálni a magyart. Na ezen verték össze egymást.
Hogyan kell integrálni a magyart?
Másnap, mind a ketten szecskát vágtak a színben. Mama jött-ment. Annyit mondott,
a két fia nem beszél. Dolgoznak.
Én megutáltam a húst, bort, éneket. Azt a sok illúziót, ami élteti a magyart.
Tengerésznek mentem. Tengerész, aki nem iszik, nem énekel. A horizont csöndjét
viszonoztam kontinensek között, napokig alig szóltam valakihez. Egyszer csak
Normandiába mentem haza. A volt-magyar, "vagy tán egészen az". Akit áld és ver
sors keze, talán csak integrálja a sok csúfolt illúzió. Liberté, Égalité, Fraternité.
___________________________________________________________________________________________________________________________
Életút
az ember megköti a csomót
látja, hogy laza
szinte még el sem indult
és már mehet haza
miről ódáznak ezek a költők
a sláger, my way
az sem derül ki mit jelent
esteledéskor: jó éjt
______________________________________________________________________________________________________________________
Negyven fölött
Belenehezülni a nyárutóba
nyár előtti ötletekkel, én
aki fogalmakban élek.
Inkább hunyászkodás ez.
Az analitika redukáló szerei.
Nem úgy, ahogy tiszta titánt
fogad az emberi szervezet.
Tataroznak?
A tér térülés. Ford. Fordulás.
És az a finom hervadás,
ami negyvenes nőkön.
____________________________________________________________________________________________________________________________________
Privát nyavalya (egy hét e-book olvasó nélkül)
Újraélesztés bemutató jellege, egy esős
vasárnap délután.
A héten többször is döntöttem arról,
ki maradhat életben, ki nem.
Leölt hangyák, legyek helyére újak jöttek.
Lefényképeztem az inváziót.
Minek? Mappában tíz, tizenöt hangyavonulás.
A menekültek.
Légy az üvegen. Tenyeremben az el nem menekültek.
Pók. Halál a hálóban. Egymás mellett póktojás,
légytojás. Vasárnap montázsokat szerettem volna
készíteni. Folyton halasztom valóságos képre vinni
ami ambicionál.
Fejemben vagina fotók. Édes élet.
Éjjel definíciós baszakodás. Délig aludtam, és
vasárnap délután újraélesztés show-ra mentem.
_____________________________________________________________________________________________________________________________________
blitzkrieg levezetés...
blitzkrieg levezetés kurva-messiással
sexually charged time
mindenki tudja hogy élhetetlen a rendszer
de azt kell mondani hogy
hajrázunk és jobban teljesítünk
a hal csirkeízű a csirke halízű
árubőség
lenin-fej és horogkereszt kitűző
jézus-teste-jézus-vére-allahu-akbar-babilon
kevesebb költöző madarat látni mostanában
nagy kerítések zörgő árnyéka
hol vannak - kik maradtak a fellegvárban
a boldogságnak nincs többesszáma
mi készül ó mondd mi készül uram
tízest lőni nem elég
_______________________________________________________________________________________________________________________
este (sivatagos kert)
az idő és tér
amiben szeretlek téged
nem fogy és nem nő
estétől átmenet a reggelbe
oázis a sivatagos semminkben
igen: a tulajdonunk
nem ábrándultam ki
az idő-tér: másolat és pótszer
ó vígan képmutatom magam
ha megzavarsz
ez a vers nem tartalmaz verset
ki tudja a végzetről: végzet-e
ki tudja az idő-tér és szerelem definíciót
miből honnét nincs visszaút
üde kertünkben
(anyám gyümölcséréskor hullt el)
tudják-e
zöldülten megindult levelek
első röptű fészek elhagyók
ahogy mi tartjuk a lelket
kimerült madarak
a becézéseink
a mi hangutánzó szavaink
elfogytak a folyóparton
ahogy elülő állatok panasza
kimerült meder
elfolyatott ítélőképesség
a bennünk bohóc: hogy van másik
sláger azt hinnéd mindig volt mindig lesz
amint gonoszok alkotmánya: emlék
mintha egy levélfeladó a nevedben
s ítéletszerű mint a fény
fanfár kórus lappangó torokgyík
vacogó kő felperzselt vadlak
elkopott félsziget
az idő-tér
amiben szerettek téged
nem amiben a Nap lenyugszik
és feljő
majd egyszer nem készteti rím
csendülésért nem füllent a költő
értelmetlen hangutánzó szavakat búg
hogy az univerzum nem fogy nem is nő
________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az idő amiben szeretlek
1.
Nyelv, legkevésbé az anyanyelv, alig képes
érzékelni az időt. Azt lehet mondani, hogy viszket.
Vagy azt, viszketett. De a köztesben mi volt?
Azt lehet mondani szeretlek. Szerettelek.
S mi maradt? Regisztereink.
Gombok, fogantyúk káosza. A hang képes előjönni,
öt és ezer éven át. Az el nem hangzott hang, gondolat
újrahangolja önmagát. Lom. Mennyi lomunk van.
Mennyi lomunk volt. Utcára hajított matracon kivetett kutyák?
Nem is tudom mit írok. Nyom, viszket, feszít.
Viszketett. Éjjel egy rés a gondolatvilág.
Géppuska irányzékán át.
Aki már lőtt embert, többnyire
menti magát, különben a meglőtt lőtt volna rá.
Azt tudom, hogy magamat hagytam el, amikor
elköltöztem. A költözésnek nincs ideje. Megállítható-e a
költözés? Hát nem az élet költöző?
____________________________________________________________________________________________________________________________________
(újra)
Észrevétlenül lettetek (újra) a gyűlölet országa.
Szeretni a hazát, nem gyűlölet.
Mondom, hogy észrevétlenül.
Rouen, Szent István ünnepén
_____________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az idő amiben szeretlek
4.
Tudod a fokozatosságot? Nem a nincs megjelenését.
Ahogy kifejlődik a hiány. Szavainkra gondolok.
Fokozatosan jelentősekké válnak. Némelyiktől,
csak egy hétre, fondorlattal kell szabadulni.
Néha csak állok egy sorban, valami beteljesüléshez.
Az élet egy darab idill. Néha kiülök az ágyszélre.
Sehova nézni és olvasok tovább. Valamennyi könyvből
ugyanaz szűrődik, mint a sötétből, gyerekkori
áramszünet. Amikor meglódult előttem száz sor,
fúvósok, zászló, jelkép, transzparens, fantázia élőben.
Tűzoltó, katona, juhász – mind érted. Valami beteljesülés.
Tudod a fokozatosságot? Ne tanítást! Lelki félrevezetés!
Ellenkezőt, a felejtést. A vágykioldás módjait.
Lehetséges lehetetlent...nem
volna szabad kiröhögnöd feltüzelt, nagy álmaim.
Hangsúlyát szavaimnak. Ha ugyan szavak voltak azok.
Meghatározhatatlan görbülés egymás mellett. Vonalat
húzni. Tudod a fokozatosság pontjait?_______________________________________________________________________________________________________________________________
(az önkiirtásosok)
azt hitték (az önkiirtásosok) vasmarokkal uralkodnak rajtam.
1984-et írtunk, ha hinni lehetett a meteorológiának. Esős év volt, úgy éreztük nincs annyi gumi az
utcán, mosta. A gumikészítők föllélegezhettek, egy két véleményeltérés hangzott el, gyakorlatilag
azok is gumivá váltak.
Az állampárt álompárral és verőlegényekkel inkább lenézően vette tudomásul, hogy külön-
vélemények léteznek. Köztük az én gumim, aki tengerész voltam születéstől fogva. Jóval
korábban elfogadottá vált (följegyzések 1984-ből), hogy ha és amennyiben a születendő már a
magzatvízben tengerész, világrajövetelekor is tengerész. Egyetlen kikötés, mint ahogy a józan ész
is diktálja: népi demokratikus tengerész. Anyám, Apám az egész fölrajzolt családfám annyira népi-
demokratikus volt, rózsaszín joggal hihette az állampárt, hogy vasmarokkal uralkodik rajtam. Már
1984-be hajtott a meteorológia szele, amikor rsz. joggal hitte az állompárt (1984-ben foglalták
törvénybe az ún. rózsaszín jogot, a továbbiakban r.sz), hogy a képzett munkaerő népi-demokrati-
kussága fokozható, ha verőlegényeink nyelveket tanítanak. Egynyelvű nyelveket. Közös ló, közös
nyelv, magyarítottak egy dakota mondást. Közös ló, egyfelé húz. Még a túróról volt mondás.
Egyetemlegesen. Munkaerő, tengerész, sőt az álompárt korona regiment alstrómanher-
degeneráltjaitól lefelé. Az egynyelvű nemzet is lehet div... Egyszóval, diverzifikálódjunk! Ez volt
az üzenet.
1984-re meglepetésszerűen csak és kizárólag a már amúgy is nyelveket beszélő
népi-demokratikus tengerészek száma szaporodott. Ügyes fordulattal Álompárt hirtelen
tengerben gondolkodott. Tengerre magyar, ám ez a magyarkodás, nem volt azonos a Duna
Tisza Európa lakosainak szokásával, ami még 1984-ben is fellelhető volt gyűjteményekben.
Magyarkodni gyakorlatilag egy tevékenységet jelentett, gumit diverzifikálni.
Én már/még nem tudtam melyik nyelvet beszélem. A melyik nyelv hasonlított arra a nyelvre,
amelyet az Álompárt verőlegényei használtak. Végeredményben értettük egymást. Verőlegény
és tengerész időnként egy csónakban eveztünk, később nem is annyira csónaknak neveztük,
megkeresztelt hajó volt az: Vasmarok.
1984, nagyon kemény időszak következett. Tisztán feltűnővé vált, talán mert kevésnek bizonyult
a munkaerő. Tengerész és verőlegény egyaránt. Bár ez nem indokolná, hiszen az álompárt
létszáma nőttön nőtt. Nagyon kemény időszak következett. Nem volt ember. A Vasmarok nem
érkezett meg. Én is a Vasmarokon maradtam, de önmagamban én, mi (az eltávozottak) nem
jelentettünk semmit. A Vasmarok nem érkezett haza. A haza ott van, ahol az álompárt. Se
verőlegény, se tengerész, se tenger. Száraz meteorológust menesztették.
Tisztán feltűnővé vált minden az utcán. 1984-re oldódott meg a krízis. Új, rózsaszín jog.
Rózsaszín gumi.
____________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az elgörbült Föld
Semmi más, csak egy darab meleg. Csak egy darab hideg.
Egymást kizáróakat kell gondolni. Tanította magát Sz, amikor ráébredt,
hogy amire tanítják, a történelem, magaviselet, ország-világ,
a reál, a teljes tananyag dezinformál. Nem volt képes elfelejteni, amint
felső tagozatba lép, kéri az új tanár, figyelem mindenki, amit idáig tanult
törölje ki, és véssék jól az eszeikbe, ő írta a tankönyvet és most úgy alakult
ő is tanítja. Ennek mindig így kellett volna lennie. Apropó vésés, véssük be
nagyon mélyen, hogy a tankönyv betű szerinti ismerete önmagában a
bukás!
A vésés nem maradt abba, de Sz nem érezte mindig a vésést. Kabaré,
tánczene, szex és munkaköri leírás. Mégis a vésések következtében lett az
öntanításhoz vezetve. Egymást kizáróakat kell gondolni. Lehetőleg mindig.
Ábrázoló geometrián és metró lépcsőn föl, le. Nem hitte volna milyen
hatalmas tárház a mély. Sz. úgy volt vele, ez egy rejtekhely. Dugipénz.
Hiába megírt szerelmes versek. Az önmaga elől is titkolt nyű, porózus
kétség. A mély, ahol a Tanításokat kétségbe vonja, már pedig ez történik
Sz-el. Akkor kétségbe vonja az e világi létezést, ahol születése óta szinte
az egész, nincs is olyan, hogy egész. Kétség és spiritusz. Elgőzösítve
állt a mélyben. Utolsó alkalommal még ki tudott támolyogni a felszínre,
érezte a felszabaduló energiát, mint egy Richter-magnitúdó. A görbületet
észlelte, a horizontot. Hamis. Bőgött, hamis! A és I hangokkal, A I s A I,
mint egy fordított szamár. A és I, gőzkarika vette körül.
__________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az Idő, amiben szeretlek
3.
Vannak egyértelmű verseim. Handredprocent tudhatod,
hogy szeretlek. Azok nem jó versek. Nem bizonytalanítanak
el. Arra valóak, hogy élek halok. Amikor szexuális forradalom
volt, milyen flegmán kiadhattam volna érzelmeim. Vagy az öreg
Pósalaky, ahogy elmesélte mit álmodott. A handredprocentról
tudható, hogy nem igaz. Vannak jó verseim. Nem igazak, nem
őszinték. Szép lutri, amiben félvállról veszlek.
Vannak egyértelműen hozzám írt verseid. Tudatod, hogy
szeretsz. Nem jó versek. Nem bizonytalanítanak el, mint
pincéren a foltos kötény. Arra valóak, hogy: elég a félváll. Néha
megbánom, ha elolvasom a verseket. Mindig nem hazudhatok,
hogy még nem volt érkezésem. Majd a csendes magányban.
Most lótok futok, most itt vagyunk haverokkal a kávézóban.
Hangosan szeretném olvasni, mint pakkon a nevét Nyilas Misi.
___________________________________________________________________________________________________________________________________________
Egyenleg
Egyenlege felhasználhatósága 45 nap múlva lejár.
Mennyi idő 45 nap? Rengeteg. Anya úgy mondta,
azt meg is kell érni. Anya három havonta töltette
a kártyáját. Mindig ugyanazt beszéltük, untam,
hol-vagy, mit-csinálsz, jó-éjszakát-drága-fiam.
Kényesen ügyelt arra, hogy kifizesse nekem az
1500 forintot. Az utolsót nem fizette ki...kapott
egy SMS-t, egyenlege felhasználhatósága...csak 45
napot veszített, nyert a telefontársaság. Utolsó
üzenet a NOKIA-n: hét éve, ...45 nap múlva lejár.
Hogy állunk most Anya? A mi egyenlegünk.
Lejárt? A mi, mindig is azt jelentette: én.
Belőled töltekezek Anya. „Hol vagy?”
„Mit csinálsz?”
____________________________________________________________________________________________________________________________
és akkor olyan, mintha jutottam volna valamire
mint a vér, amikor harmadrészt var. kac-kac.
néha megbánom, ha legendák aranymáza vesz körül.
lenni? az itt a kérdés hogyan,
milyen lenni? mint a ...
bekerített kerítés. vagy az avantgard felhabzása.
késő nyári reggelen, ezért szeretem Normandiát,
késő nyári reggelen, úgy veszem, hogy meleg van,
úgy veszem, hogy fázom. meddig leszek távol?
a kapuzárat
mindenképp, a teljes kerítést föl kell újítanom. levert
kézzel? majd ha kikeményedik a var. a hajón is nehéz
lesz. ülök és mesélek. finom munkát máskor. csak a
táskásodott részt. a kerítés megvéd, a kerítés durva
esztétika. emlékszem a fokozatosságra.
egyszerre csak egyet, de azt tökéletesen,
„és akkor olyan, mintha jutnál valamire, fiam.”
____________________________________________________________________________________________________________________________________
kedveltem az éjszakát
egy voltam azok közül akik kedvelték az éjszakát
ritkán hazamentem - hova mehettem volna
titokkal és hazugsággal hungarocell-sziklagát
túl az utolsó fényreklámon egy idea után
kutyás őrök gondolataiba ütközve
zakatolt Paksra egy szállítmány urán
megálltam hátha egy másik tévelygő léptének zaja
zuhanós álmok fehér luxuskocsi
koránkelő dohányos krákogók álomnők tüdőbaja
vártam hogy visszahív egy hang vagy elbocsájt
jó utat óvatos legyek varázsszó és ingovány
pogácsa iránytű isten velem utolsó vacsorám
minek azt hinni hogy itt és most: kiárvulunk
csalódáshoz kalibrált színtiszta karát
bárhogy is volt kedveltem az éjszakát
_________________________________________________________________________________________________________________________________
clitourethrovaginal complex
kamaszkor és a megállapodás között
képmutatókról beszéltem egy
romantikus arc-száj-szem elrendezésű
guminőhöz
mennyi színjáték az öröm
és ki tudja miféle őrültséget
sértődést viszonzatlan zagyvalékot
hordtam össze
amíg bevillant a reggel
és az átbeszélt éjszakák
bizonytalan tiszta érzésével konstatáltam
hogy a beinduló élet kirekeszt
________________________________________________________________________________________________________________________________
egy korban született, egy helyen
fékben és ellensúlyban fül vagy szívdoboló őrségváltásai
már nem is tudja - nem azon a kontinensen ahol
a magyarok fele aktívan diktatúrát épít
(abban szeretnek élni büszkék rá)
nem biztos hogy úgy lesz majd
fék és ellensúly elrendezve hogy egyszer
megbélyegzés és kiközösítés nélkül egyenlő esély
egyenlő zabszem fogja magát és hazamegy
legyen bár azon vagy nem azon a kontinensen
fül és szívdobolással őrségvált (a mostani diktatúra jó diktatúra)
Más szóval ne röhögtess. Nagy volt az az ország. Nagy
semmi. Szabadságharc és bolondulás. Semmiből lett
semmivé. Más szóval a semmiből nem lesz semmi. Államilag
gyűlölt, irtott, de a mássággal nem bírt végül.
A párt viszont rájött az emberek egyformák, épített egyformaság,
ne mondjuk ki, csak tűrjük el, az egyformák között is
vannak egyformák. Ah tőke! Kapitális hiba.
Demokrácia. Eh, lágyabb ének kell nekünk.
Most illiberal nagy dumásoké a himnusz.
A magyarok fele (nem is tudja) diktatúrát épít. A másik fele otthon,
vagy még csak nem is azon a kontinensen
gondol magának féket és ellensúlyt. Néhány, maguk fajta
összehajol, énekel, kisemmizve áldja a sorsot, bár rosszkor született,
rossz helyen. Bár. Drink, trink-trink-brüderline-trink. Akarategyezők
és akarat gyengék. Akkor is élned, halnod kell. Embertípus.
Énekel külön-külön egy ország, egy átmeneti helyzetről, hiszen
nem dőlt még el, hogy amiért tüntet, létezik-e már.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Mi történt valójában az emeleten?
...az utcaszinten
fehér halottaskocsi volt. Bizonyos értelemben
a tévelygők is holtak. Különleges színjáték a nappal,
ahol viccelnek, hogy a világnak nemsokára vége.
Titok és hazugság, keresztre feszítéshez várakozók
sora. A karhatalom gyenge és kevés, a sokaság
türelmetlen, nem jól lett, és a jövőben sem lesz jól
megválasztva idő és helyszín.
Általában az utcaszint a gyűlöleté. Föltéve,
ha nem utcaszinti oltár, de az oltár általában föl van téve.
Miféle itt és most, amelyik nem megmásítható?
Valóság-e az, amelyiknek egyesszáma nem különböző?
Erre, arra. Az utcaszinten, aki mindenáron biztonságban
akarja tudni magát, annak pokol az élete. Fölkiált
emeletnyit, jobb ha elfelejt élni. Mindenhol akad szemlélő,
aki éppen arra, ételt visz, fölmegy az emeletre, fújtat
szülinapi tortáján. Édesség a fogidegen. Lenézni lenéz az
ember, hiszen azért szemlélő. Honnét jön a sok idegen.
Játék nyomtatók, rengeteg 3D kereszt. Különleges szín,
a karhatalom egy nagy fehér lepel. Oszló száz kicsi fekete
lepel. Elzárt terület, kivett idő: itt és most. Tolonganak
gyűlölők és gyűlöltek a posztmodern utcaszinten.
_____________________________________________________________________________________________________________________________________
A türelem erénye
..mit tehettem volna, vártam az Apám. Ígérte, hogy biztos,
„hacsak meg nem halok, fiam”
Mint kutya a folyóparton elhajítandó bottal. Apám nem
tudott játékból élni, sok volt neki az én szupermen-kozmológiám.
A játék arra való, hogy az ember kezelni tudja önmagát.
Varázsa volt Apámnak, amiben tűzoltó, pap, sintér, katona, néha
orvos voltam, nagy járványok legyőzője, ezekből fejlődött ki a
szupermen-kozmológiám.
Mint kutyának az elhajítandó bot. Ne szárnyalj ettől tovább,
mondta Apám vasárnap délelőtt az ágyban, amikor mutattam
neki hogyan kell felturbinázni a párnát és majd jöjjön utánam,
mert ennyire közel egymáshoz nem szabad két gyújtást, és
megígérte, hogy jön utánam a csillagközi útra.
Mit tehettem volna, vártam az Apám.
______________________________________________________________________________________________________________________________
A szüret ígérete
..úgy volt szüretre hazamegyek
és a családi wartburggal secc idő alatt
behordjuk a pincébe azt a
pár tonna szőlőt. A burokba zárt nedvet
Gyuszi bátyáék kipréselik. Nem izgatott
se bor, se kánaán.
Megbízhatatlan voltam. Agy-kamasz.
Budapesten a nők érdekeltek, a P. Mobil.
___________________________________________________________________________________________________________________________________________________
the weirdness lurking inside
leülsz mintha nem mehetnél tovább
mintha nem lenne cél
messzebb a magasban
leülsz mintha fáradt lennél csak öt perc
populáris magazin honlapja a mobilodon
üzenet nincs egy ismeretlen hívás
_______________________________________________________________________________________________________________________________________________
szilvási himnuszok V.
alakulhatott volna másképpen persze
és az átláthatatlan köd millió felvonása
körben futásod elhagyott lószárnnyal
de mégis hinnél
a lejáratódott egységben: rendületlenül
mint fagyhalálkor a vér
hiába keserűség megtapasztalása
száraz ág váratlan tűztérben
hinnéd hogy ím por és hamu
közvetlen őseid törekvései
bizonyos összegzés íz friss pörkölés magába ránt
amint házibulikban a tömlős sajt '90 körül
körtánc meztelen vállhoz suttogás
reményből reménybe lábolt messze és közel
az átláthatatlan köd millió felvonása
utoljára a mostani elrendelt életed
amiben még itt vagy: tehetetlen
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Olga néni temetésén (századok és hajóvonták)
Nem voltam ott.
Nem voltam az országban, ahol temették
a történelem tanárnőt. Rossz kifogás,
hajóztam. És van-e félelmetesebb, mint
a zátony, a szánthatatlan idő fenék? Ahol
századok folytak el, föl lehetett volna hajózni
a Dunán: Ipoly, Lóczi-patak, Szécsény Borjúpást
mezőn át Pösténypusztáig.
Nem voltam ott. Irtózom alattomos zátonyok,
kiforgató időfenék országaitól. Rossz kifogás.
Századok és hajóvonták találkozása hiába tilos.
___________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Levelek H-nak
Gondoltam, kártérítési ügy. Követelek,
egyszer az életben követelek. Mint
akinek jár, eleitől fogva a gondviselés.
Akárcsak teremtő és teremtmény.
Három percem van a túlvilágon.
Nélküled.
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Levelek H-nak
Darázs és szőlő.
Szőlő és darázs.
Harminc fok, őszelő.
Semmi sem olyan jó,
amilyen lehetett volna.
Darázs és szőlő.
Szőlő és darázs.
Harminc fok, őszelő.
_______________________________________________________________________________________________________________________________________
Ezer éves elkésett intelem
Le vagy szarva. Te duplán, drágám.
Bele lehet ebbe jönni.
Bunkóbb vagy, mint a Bundeszligában
az a balbek. Impresszív mixed reality.
Az mekkora, bokáig mély-magyarba lépni.
Nincs tisztázva, azaz egyszer mintha, de
majdnem száz és több, mint száz éve.
Itt az idő! Kik ők, a büdös szájú magyarok?
Az íjfeszítő népek nagygyűlést tartanak
Bugacon, ősmagyar talkie walkie.
Ide ne jöjjön senki, aki van is tirhuljon,
majd a nagygyűlés megmondja kik azok.
Ki a jobb.
Bele lehet ebbe jönni.
__________________________________________________________________________________________________________________________________
Két soros
Elidőzni, ahogy tükörképem mered.
Hát szólj, piríts, üvölts rá – ugye nem mered?
__________________________________________________________________________________________________________________________________________________
kutyakaján („finomúl a kín” J. A.)
egy képet akartam
ó hányszor elképzeltem a tűzben anyát
zsugorodástól a kergetőző hamuig
letettem róla
föl- föllángolt a téma: mentés
egy menthetetlen világban
letettem róla menekvést csak Isten adhat
miként dallamot a havazásnak
aztán a rendelkezésemre álló körülményben
vászon és színezék nélkül az eszmélet képét
gondoltam ki amiben nem lehet téma csupán
a szelektált mindenség
de pipacsmezőn a megtorpanó szél
amint belefeledkezik önmagába a véletlen
és sürgős teendőjében elveszik az ember
s aznapra fogalma sincs mi marad a lényeg
a fő motívum: az eszmélet
kimunkálhatatlan egy festményen
mint elzárt kutyakaján az állati vizualitás
„mint hülyék orcáján a nyál”
mégis ezt mind meg akartam festeni aznap
amikor biztossá vált hogy meggyógyulsz
és nem marad rám a csoda
amit soha nem lehet festeni tudatosan
sem részegen minden mindegy alapon
talán a halál előtti estén
ha elkerülhetetlen unalom...
___________________________________________________________________________________________________________________________________
felhorzsolt horizont
és ha nem véletlenül találkoznának emberek
vonaton sífelvonón
mi volna ha elrendelten követnénk
egymást jelenleg kidolgozás
alatt álló monitoron
a következő véletlen találkozásig
tüntetésen tábortűznél barikádon
ahol felhorzsolnánk a burkot
ami véd rejt és provokál
milyen fogoly lett volna belőlem
napi két milliméter alagutat fúrva
az irányozott ígéret felé
írnék-e verset
ahogy most szabadon
áttörhetetlen horizont-kerítés alatt
__________________________________________________________________________________________________________________________
nem tudom miről akartam írni
valószínűleg akaratommal egyezőek
a sorok most azt vizsgálom átírható-e
különböző hangulatban olvasással
látogatás terület nélkül
a maradék józanságra
elég nagy kihívás
ha eluralkodik a lelkiismeret
multitászkolni (szoktam volt
menekülni: haszon az is
ha minden marad a régiban)
mi a teendő ha csaltál
és ha téged csaltak
azelőtt simán multitászkoltam
belazázva hogy
a tűznek nem függvénye
a tűzoltólétra
_____________________________________________________________________________________________________________________
Hídmosókhoz
Egy híd szörnyű erőd, dythirambikus allűr.
És gondolatok homályos fátyolozása.
Élvezem közelségét, ha nem értem
az elszánást, szándéka előjelét.
Finomult szenvedélyben ösztön-anarchiám,
ízzé-porrá külső és belső életem.
Talán csak a vizualitás rabsága,
negatív hajlam, ki nem nőtt gyerekkor,
a parancsosztás elvitatása
az én föltétlen becsületem, megnevezni
bájt és gyűlölést: a kontaktust,
akkor is ha szülőhazám.
____________________________________________________________________________________________________________________________________
A helyreállítás duzzanata
Idegszövetben történt,
a bioszámítógép agyi jelensége.
Becsapódó léziós góc.
Én már nem szeretek figyelni,
herdálni vagyok itt – pakolni.
Kezdettől csomagjaim voltak.
Önbecsülés, kitalált szeretéseim.
Akusztikus konténer-világ befelé.
Ahogy haladtam a beteljesedés
mocsarába, egyre több csomag
hajítani való. Pakolni ki be
megállás nélkül, mint hajódaru
egy átrakodó kikötőben. Szavak,
a vers, mintha valami egyszeri és
megismételhetetlen helyreállítható.
_______________________________________________________________________________________________________________________________
Cső, törés
A mennyiség, az a töménytelen mennyiség,
ami a Dunába ömlött. Szar, oktatás, egészség.
Verseny? Magyarország a világ legbunkóbb
népei között. Hogy jön ez egy versbe? Úgy,
hogy szar vers, szar oktatás, szar egészség. Cső.
___________________________________________________________________________________________________________________________________
imposzter
pénz, sok pénz, strómanok és kurvák.
soha nem kellett volna énekelnem a himnuszt.
esetleg lallázva, mintha top tízből egyet,
aminek nem értem a szövegét.
korábban is gondoltam, de csak
most született az elhatározás, amikor
hallottam szívre téve, torok szakadtából, ők.
többet nem énekelem a himnuszt, amióta ők,
pénz, sok pénz, strómanok és kurvák.
______________________________________________________________________________________________________________________
Huzatigény
Számít, hogyne számítana kémények magassága,
keresztmetszete. Pár éve építettem egy ezerötszáz
téglás tömegkályhát. Jóval korábban rendben volt a
hőszigetelés, megvolt födémvizsgálat, minden engedély.
Az építőmester elnézést kért, meghalt az édesanyja,
kis csúszás. Félévet vártam, új mestert
fogadok. Szabadkozott, pszichés zavarai, nem
várhatja, hogy megértsem mit jelentett neki az
édesanyja. Egy kandallónak, semelyik kemencének
nincs az a melege.
Abba maradtunk, a mester instrukciói alapján én építem
magamnak, segít, mutatja csínját-bínját. Valamikor
építész (is) szerettem volna lenni. Ó, iskolába menet
a Lendvai utcáról, Rippl-Rónaira fordulva, a Szondiban
minden reggel karikába tekert dróttal kéményseprők
garmadája lebzselt, nem mulasztottam el gombot fogni.
És hát, hát és, szerencsésnek mondhatom magam.
Szép házam, gyönyörű téglakályha, nagyszerűen
működik két füstharangjával, meleg padkán ülve írom
ezt a néhány sort. Szabályozom a szívó hatást,
a füst tekervényes útját. Számít, hogyne számítana a
kémény magassága, a lekerekített járat. Huzat és
huzatigény szerencsésen találkoztak, ennyi a
csínja-bínja. Természetes meleg, egyszerű fizika.
Mint a huzat ment el az én anyám is.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________
Kezd valamit az életével, ha már...
Zavarodott, mint lóbögöly tiszta lovon.
Injekcióval beadott emlék,
übermensch kisebbségi érzéssel.
Nem regisztrálni, nem együttműködni.
Dolgozott nekik, katonájuk volt,
többé ne legyen hozzájuk köze.
Sem y, sem x. Maga generációja: maga.
Jó lenne, ha egy másik országban,
valahol megzavarodna, mint lóbögöly
tiszta lovon.
_______________________________________________________________________________________________________________________________________
Tiszta lovon
I.
Legutálatosabb dolgok egyike a koherencia.
Vagy akkor nem kellett volna elhíresztelni,
hogy minden, ikarus és pegazus, minden
mindennel összefügg. Tömegtüntetésen
vagyok a legmagányosabb. Amikor bólinthatok,
hitet, szárnyat, lelkesedést kínáló, ábrándos
emelvényi szólamoknak, egyetértek, és máris
elkülönít, kirabol ifjúkori elképzelésem az életből.
Fáklyafény éjféli harangszó idején.
II. A gyűlölet nyara (szeptember végén)
A völgy ki van pécézve. Honfoglalók óta
szinte folyamatosan. Még nyílnak, de,
látod amottan a negyedik ipari forradalom
médiáit? Csodafegyverrel ifjak és vénhedők
gyógykezelésről jövet-menet. S tőlük is
gyöngébbek, a másság, végre egy nagyot rúgni.
Mint bezárt lovak. Összegyűrt lélek.
Rúgni. A gyűlölet nyara. Életünk legszebb nyara.
Emberszabású keresztények, a szeretet
értelmező szótárával. Mennyi trükk, mennyi
tudomány amíg összeáll: íme az igazi, új fajtiszták!
A halleluját nem lehet elfelejteni. Az új fajtiszta
pártot alapít, fajának hangsúlyozására.
Bele lehet ebbe jönni, hallgassátok a vezért!
A völgy ki van pécézve. Becsapták a fajtánkat.
Etnikum, szociális segélyezés, nyugdíj,
egészségügy, földügy, atomreaktor, közoktatás,
szak- és felnőttoktatás, átképzés, lakhatás és
offshore biznisz, boldogulás és korrupció,
aki fajtiszta ezeket félreteszi, a haza minden előtt!
Két okos robotom lesz.
A nők teszik a dolgukat. És a férfiak, mi férfiak
agyalhatunk. Élményvezetés, élményszabadulás,
élménylövészet, élményölés drónnal, sky-lélek,
mint háborún átesett gyerekek. Fajtiszták a
negyedik ipari forradalomban. Vallás, drog, alkohol,
valóvilág, prostitúció, sógor, koma, stróman:
veszteségmentes aratás. Látod amottan a plakátot?
Az mondja meg milyen életet élsz. Mit számít
milyen kort írunk? Szerepjáték. Hívők és hittetők.
Undor,
ló a fülledt szénán.
________________________________________________________________________________________________________________________________________
Hűségidő (sharia patrol)
Hol vagyok már a játéktól, hogy az egeret be kell pöckölni.
Akkor még esélyem volt, nem tudom mire, életleállásnyi
jóra, mi az a jó élet?
Furcsa kölyök, írta Budapestről az osztályfőnök. Anyám csak lesett,
mindenre képes, eszes, nem lehet megközelíteni, pedig komolyan
kellene venni, furcsa kölyök.
Föl kell idéznem azt a pillanatot. Nem akartam én semmit,
figyeltem, hol és kikkel kell élnem. Főleg a kell érdekelt. Mi az
hogy kell, mennyi tartalma, kötelező ereje van a „kell”-nek.
Egyszer apámon elcsíptem az újragondolás bohózatát.
Magyarázta hogyan ne, és hogyan igen. A következő afférnál
nagyon sokat szövegelt. Nem biztos, hogy értem, később gondolta
az apa-fia beszélgetést. Bevallja tetszik neki, ahogy kilógok a sorból,
de csöppet sem szórakoztató sőt veszélyes - mint kihajolni.
Rákosiék idején érezte ő is ezt a belső ént, magyarázta, hogy ez
lázadás a fennálló viszonyokkal szemben, az idegen kifejezéseire
ugrottam, destruktív vagyok, amit valószínűleg tőle örököltem.
Igaza volt, nem értettem , csak azt a személyes mítoszt, aki Apám volt.
Engem elbűvölt a hatalomipar. Nagy emberek irányítják a
kicsik lehetőségeit, de még az érzelmeiket is, hogyan ne, és hogyan igen.
Mint középkorban az államvallás, vagy a sharia-patrol. A rendszerváltozás
után öt éve volt apámnak. Öt év alatt számtalan apa-fia …neked már
nem kell disszidálnod, esetleg akkor maradj a tengeren, ha...
de demokráciában nem egy vezéren múlik az itt élők jelene...
és te, amennyiben az én fiam vagy, nem lennél képes messziről figyelni
mit művel Magyarországgal.
___________________________________________________________________________________________________________________________
az önkínzás élménye
áttelelek-e
éghez verődő gallyak fojtott
zörgését ritmusnak érezni lesz-e
kedvemnek kedvese aki sugall
bízó gondolást
vajon keresem-e testvonalában
rejtett hangulatok maradékát
és kizökken majd a pillanat megint
rutin reakcióink szürkületéből
ha tűnődünk
kiáltanak-e szemeink az új tavaszban
kertünkben telelt madár dalára és
a felhang összetevőit felfogjuk-e
a csivitelés féktelen keringőit
fejünk fölött
______________________________________________________________________________________________________________________________
hányás
nagyon korán van még
csapot keres vizet citromot
a képbeszél fölszólítja
gyenge pillanataiban is
hagyja abba az émelygést
ne kételkedjen: sava
keserűsége üzenje
védje az országot
ön egy Hunyadi egy Zrínyi
intézmény
a holtpont
érvénytelen nagyszerű eredmény
______________________________________________________________________________________________________________________
piszkos fehér
hogy is mondták a seregben,
ordították
ne magyarázza meg bassza meg.
először a lélek szürkül. fel
voltál készítve: veszít/veszít játszma.
mert eltakar, a hó sem hófehér.
nem vesznek meg, nem adod el
magad. végül halálra sápadtan
besétálsz értéktelen megtakarítással
a latyakba.
_____________________________________________________________________________________________________________________________
Azt hiszem képzeletben volt az első. A testi
külsőség, mint lomb kevés gyökérzetű fán.
Első szerelem
Magunkat kell okolnunk, ha nem elviselhető
hely a világ. Időben indultunk-e útnak?
Kicsit fejvesztve, különböző sértettségi fokozatban,
különböző irányba. Kétségbeesésünk, levegő után
kapkodás a parkban, néha ágroppanás, ha összefut
egy-egy emlék.
Elszínez a tartós hiány. Képzeletünkhöz
túl képlékeny a másik. Hamar illanunk, s a belső
szorítás ki tudja mennyi egyébre fogható.
Miért kell hazudni, hogy gyógyít a vers?
A szavak kínálta száz irány leplező. Hiszen a
szilvásváradi körtemplom mögött bújócskázhatnánk.
Tudatosan menekülsz. Sokat éreztem, puhán,
mint hópehely a kerti széken, mint katonák
fegyvert elsütő ujjai.
Magunkat kell okolnunk, ha nem elviselhető hely
a világ. Számtalan formában szögesdrót hajt ki,
sosem tudjuk melyik embergyökérből mi lesz. Látod,
ez a vers csak kieszelt monitoron létezik, áram,
hálózat, előfizetés. Gép, gép. Gép, feltételekhez kötött.
Ha fölakad kordonon, kerítésen, mint egy ruha, napló-
részlet, véres bőrdarab, csak képzeletedben létezik.
_________________________________________________________________________________________________________________________________
Öcsém
Öcsémnek nem volt szerencséje. Április ötödikén
született. Április negyedikén hozta volna világra Anya,
akkor a korabeli lehetőségekhez mérve szép
summában részesül. Igaz sosem mossák le róla, hogy
a felszabadulás gyermeke. Új embertípus. Anya pedig
nem is tudom, valami kommunista Zrínyi Ilona.
Öcsémnek szerencséje volt, nem foghatták rá azt a
sok hazugságot, amit az alattvalók fejébe tápláltak.
Öcsém kimondottan szerencsés, hamar szembesült
az agymosás basáival, személyiségtipró államhatalom
gépezetével, kamasz korától erősíthette a belső ént,
s kifelé mutatta csodálatát a hazafi-hazamentőknek,
nem úgy mint én. Átkozom Magyarország, az Élet
sírásóit. Öcsém könnyen kuncog a mai gazembereken.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________
már majdnem
már majdnem
nem volt rá szükség
polcokon roskadozott a sok áru
látszat boldogságról írok
mindig ezt ha
elhagyom életem keservét
a kibelelt normalitást
szülőföldemen
áru
már majdnem nem volt rá szükség
testi fájdalomtól a testi gyönyörig
hiszen tudod a hatalmadban tartasz
mint borosüveg-makk az utolsó
csepp nedűt
___________________________________________________________________________________________________________________________________
Abu Ramla
"Ha állt is egyáltalán valamilyen oldalon,
azt gondolom, igazából magyar volt."
nem ratkó-gyerek ennek ellenére
a manipuláltak közül való
this is Hungary calling
this is Hungary calling
mikorra felnőtt a szavak
teljesen hitelüket veszítették
Magyarország nagyon beteg
új igázói szerint gyógyuló beteg
this is Hungary calling
this is Hungary calling
__________________________________________________________________________________________________________________________________
kb. az őszödi beszéd kiszivárogtatásakor gondoltam
utoljára, hogy fölálltok sorra: hazudtam én is, én is,
történelem könyveink, a himnusz, hazudtunk kollektíve
neveljetek még több informatikust
több orvost, hentest, hegesztőt, olvasztárt (megasztárt)
több fog elmenni (megasztárok maradnak a nyakatokon)
nem élhető hely Magyarország nagyon beteg, régóta az
ha ezt – hivatásos és bárca nélküli - nem veszi tudomásul
vergődhettek még visszaszunnyadva
látszat megmentők is lesznek
___________________________________________________________________________________________________________________________________
kötött pályás szárnyalók
értelmetlen summa
mégis ha mindent összevetünk
jobb lett volna
ha ideiglenes szerelem
talán színlelni mint a hüllő
vedleni ahogy az erdők
értelmetlen summa
mégis földre huppanva
jobb lett volna
ha játék-jajdulás
a tizenhatoson belül
jobb lett volna két-három
buktatás
mire is mondjuk azt hogy szerelem
ellángolt zsíros tetemével
száraz málnatő
hát nem nevetséges
kötött pályás szárnyalók: mi
ringatózunk
mint csuríz a libatop emelvényen
és ítélet szerint szedjük
az ősz elhullott magvait
_________________________________________________________________________________________________________________________________________
ma sem találtam vissza
valamelyik pályaudvar közelében
Bretagne
raklapok zúzottkő depo
kortyonként elfogy a multivitaminos vizem
izzadt nyakamon a nyári délután
nyolcan összegyűltünk nyolcan készülünk az indulásra
kérdezősködhetnék hol vagyok
talán egy nő megfikcionalizál
ugye a sorompón át jobbra Brieuc majd Rouen felé
százszor suhantak el vonatok
száz irányba vitték gondolatom
és nyomtam a pedált La Manche
izzadt nyakamon a nyári délután
elment a vonat elment a nyolc nő
nem gurultam át a sorompó alatt
nem éreztem La Manche szelét
keveregtek bennem az égtájak
összetört fejemben minden térkép
tekerhetnék Nagyvisnyó felé
a körtemplom alatt
majd ki a Szalajkához - hiszen
úgy pattantam nyeregbe ma
mindegy merre kiszellőztetem a fejem
és ki tudja könnyűbb-e a szív
ha eltévedek
__________________________________________________________________________________________________________________________
gallons of cum
gyümölcsnapot tartottam
beleolvastam az etikettbe
diplomácia protokoll
formaságok black&white
bármikor lehet áramszünet
a mondandó feszültsége hogy még
bármiről szólhat különben is
a kibontakozásnak van három feje
zete (
régóta szorongok
minőségi eszme minőségi...
legalább minőségi tárgy állat ember
venne körül – ha már úgy is
lebomlik az ember
idea kielégítésben
a Super Bowl táncos lányai közül
kinéztem egyet
költöztem eleget
egy fából faragott oroszlán
hol egy egész ország maradt el
aceton-peroxid a cucc
szavak fejemben - t.képpen
ezt szerettem a legjobban: költözködni
költözés közben közrefognak a szavak
tartanának vissza s az oltalmazóak
löknek egyet rajtam
mintha robbanómellényben
______________________________________________________________________________________________________________________________________
természetesen
„Én és sok kollégám a nemzetközi közösségben
nagy megdöbbenéssel figyeljük a
társadalmi szabadság és igazságosság pusztulását
a jelenkori Magyarországon”. Thomas Jovin,
MTA volt tiszteleti tagja, molekuláris biofizikus.
ha jövet-menet felületesen nézed/vizsgálod
kétharmadukról lerí a szegénység
természetesen egyharmadukat sem látod
bulis ifjak divatból tépett ruhában
nyugger
ferrari szerelésben póló sapka karkötő
a szemben ülő - középkorú - szájahúsán
húsipari hulladék
feltűnik az alkotmánymódosítók
megfeszített homloka
mint szépészeti beavatkozás
amputált lábú balerinán
veszedelmes gondolat ha az ember megért
analógiákat és megtorpan
ha nem természetes hogy csavarít nektárosít
az oltalmazó butaság kétharmadán
ez az ország nagyon szorong régóta szorong
ráébredni hogy távolabb
a polgárosodás évszázados reménye
természetesen késő
jobban jársz a molekuláris világgal
mire akarsz ráébredni Thomas Mann hontalan
beutazási engedélyezése körül nehézségek adódtak
jövőt felélő és holnapot tervező itt
nem kommunikál
vakkants mert vakkanásra ébredsz
______________________________________________________________________________________________________________________________
Ősz
A csűr oldalát dörzsölő szilvafa ágat Apám tőből
akarta levágni, de folyton ráégett a tavasz és
éveken át csak lombosodáskor kiáltott, hogy
metszem le a végét. Összeröhögtünk, mert
tudtuk nem lesz az a szilvafa rendbe téve soha.
(„Ez fiam? Velem egyidős”)
A kollégiumban meglátogatott, eldöntötte
legközelebbi hazamenetelemkor kivágjuk az
öreg szilvafát. Jó pálinkát adott, de a jónak
is vége van.
Sose felejtem el március 15-én ástam körbe.
Fejszével a gyökerekre csapott. Ástam, ő csapott.
A lefelé tartó élet gyökeret, én csaptam el.
Félóráig magyarázta milyen veszély leselkedik
rám, szívós, végső, az utolsó szál, amivel
kapaszkodik az anyaföldben, kiszámíthatatlan
a gyökérről merre pattan a fejszeél és a
lábam nem szilvafa. Sokat állok még. Nyolc
vagy tíz csapásra, de megmutattam Apámnak,
tizenöt évesen elvágtam az élet gyökerét.
Lombhullás van.
Rouen, október 15.
___________________________________________________________________________________________________________________________________
[meglepi]
leépülés közben lepj meg
majd mondd azt, hogy
nem baj, szép volt ez így
nem az én hibám
mondd el többször
talán fölfogom teljességét
leépülés közben - ismételd
te vagy az én félbehagyott játékom
labda, vers, hinta, te vagy a babám
s várd meg, megmosolyogtat-e a halál
____________________________________________________________________________________________________________________________________
fantasy in blue
figyelném száznyolcvanhárommillió
kilométerről egy kütyün amint kontyba
fonod hajad és megengeded a kádcsapot
a tengerészkedés ehhez képest
helyi kiruccanás a kékségben
mintha karnyújtásnyira lennél
igazad van
én a jövőben élek vagy a múltban
nem tudom igazi értékét: most
hiszen olyan mintha most
mintha tegnap szemezünk a menzán
mintha tegnap kerestük volna azt a
„zimmer frei”-t
mintha tegnap írtad volna át
bordáimra a kék rapszódiát
_________________________________________________________________________________________________________________________________
a sznúker asztal zöldjén
a sznúker asztal zöldjén
terítettél
a golyók között
az előjátéknál tartottunk
úgy tűnt nem is jutunk tovább
azt mondtad éhes vagy és
szendvicset.. retket karikáztál
nem fogadok el akármit
a szendvicsben mi van
állatot nem eszünk
a zsömle lisztet tartalmaz
mivel volt permetezve a retek
a föld amiből kiszedték
a föld ásványi anyag tartalma
később fogtad föl amikor jobban
megismertél hogy
nem hülyéskedek én így élek
bolond tudatosan
és mindenféle óvó védekezés
nélkül szétcsúszott szendvicsen
retek karikák között
a sznúker asztal zöldjén
kiterítettelek
*
voltál-e már boldog
nem úgy hogy nyersz
három négy frém
de a tudatosság teljes hiánya
felborítottál-e kitervelt célt
a birtoklás feszítését elhagytad-e
a rendet amiről addig úgy tudtad
az rend amit reggeltől estig
oda vissza és holnap át föl le előre hátra
és a pusmogó falakon színpadi díszlet
színpadi árok: teátrális vagy
teátrális – teátrális boldog
*
a sznúker asztal zöldjén
az utójátéknál tartottunk
józanodás
szorongás stressz depresszió
szociális fóbia étkezési zavar
önkárosító magatartás és magány
előjön ez mind három négy frém alatt
bolond tudatosan letéphetjük egymásról
sallangjaink
s kimegyünk közéjük
ahol teátrális érzéketlen túl érzékenyek
vesztes győzők
____________________________________________________________________________________________________________________
verset ír, rágózik közben
egyszerűen kívülről nézem
a rendszert ami véglegesnek tűnő
ideiglenes
s úgy írok, mintha kötelező volna
ó a vers könnyen legyinthető légy
megnyugvás, ha agyoncsapod
abbamarad a zümmögés
vagy hazafi vagy, vagy hazaáruló
vagy konzervatív keresztény vagy
vagy liberális, jelentsen bármit
kettő között vagy a legnagyobb senki
hát ilyen magyarnak lenni
kétezer tízes éveiben
ezt majd ne feledd
________________________________________________________________________________________________________________________________
Szivacs-hajó (a partra vetődés részleteiből)
Soha nem ülnék le egy szerkesztővel, hogy össze-
foglaljuk a hét eseményeit, közben mint hasonlattal
a költők, üzenjük a tutit, honfoglalók irtásától
a birodalmi Magyarországig.
Szívem délibábos magyar csönd. Testem: szivacstégla.
Olyannyira összefoglalhatatlan az egész, mint egy ország
és Európa. Távolba nézni vagyok: emlékezet,
a jelenlét innovációja.
Parkban ültem, eső után, még Eurázsiában.
Indultam valahová, haza és rendeztem a gondolataimat,
nyújtózkodtam, azzal a kellemes erőfeszítés nélküli levegő-
vétellel, amire úgy mondjuk internacionálisan, hogy mély.
Pedig hát nincs a szervezetben semmiféle mély, vagy magas.
Mellém ült egy másik, elsőre úgy tűnt: nő. Közöttünk
üres hely maradt, ott rendeztük az auráink, talán rendezte
a Szerkesztő. Gyerekkorunkkal, nációink történelmével.
Internacionális nyelven kérdeztem indult-e valahová,
eurázsiaiul szólt, nyújtózkodott, nem válasz lehetett.
A nőknél kicsit mindenütt másként van: több részlet az
egész. Talán nem kommunikáció, egészségügyi szükség,
csak szerep, teátrális apró hülyeség.
Indult-e valahová?
Levesnek valóért, megbeszélt helyre összefoglalni a hét
eseményeit? Szokásom távolba nézni, mintha fontosat
gondolnék, mintha érdektelent.
Most a szemeibe néztem, egy macska volt.
_______________________________________________________________________________________________________________________
lélegzetelakadás (2010-2016)
addiktológussal közös áramkörön
a sérülékenyek
stresszoldás gyakorlata
jóllakottan ételosztás sorkígyóban
haladni előre
s ha már nem bírsz az arcokba nézni
az utcát bámulod a körötted kiépült semmit
elemezni amikor már minden
összeomlott de addig ripacs vagy
hivalkodsz és mentségedül te is
versekbe menekülsz
*
férfiatlanodás
nem nekem való ez a
gyönyörű sportkocsi
ez egy nő állig ruhában
már bánom hogy megvettem
számozva papírokkal jogszerűen
ezt a sportkocsit
ezt a sportos nőt ínycsiklandó
bolond egy nőt nem lehet megvenni
így szól a szépítő
állig burkolt beszéd
miközben kis fényezési hibán
fölháborodik vevő és eladó
a rendbontás érdekében
képzeld el a majmokat
pattintott kőeszközzel
reggel függöny elhúzás
(otthon idegenben)
lemész a garázsba
csodálni
a fényhibát keresed
amit az autószalon nap -tűzében
megláttál egy pillanatra
aztán a kutacson akadtál föl
hogy mit keres ott
mi a kutacs szerepe
tűzpiros sportautók között
temetkezési útmutatás
egy felszentelt helyen
függöny behúzás
helyesen kussolni nagyon nehéz
*
coda
(ávós gyerek megvágta fidesz gyerek gyógyítja)
a totális bizonytalanságban
eljutottál-e végre a diagnózisig
muszáj lesz műttetni alakíttatni
hozzászoktatni az agyat
igazíttatni az agyat igaz hazugsághoz
a pontig amíg befogadja az agy
ezer éves szavakhoz újfajta valóság
valahogy
sérült orvos
síppal dobbal nádi
nádból lenni magyar gyerek
ez az ország egy nádas
hegedű te vagy az én barátom
hegedű alakú sportkocsi
a te sportkocsid
gondolat-sebességes kétéltű nő
jaj anya a szerelem
jottányit se engedj
mibű tudnál engedni még
helyesen kussolni nagyon nehéz
*
döntő
mi volt itt a döntő
vagy ott
kiégtél mint a rossz samott
csintalan trükkök sora
nem álltál közéjük soha
kik ők csupa bontatlan konzerv
szabadságharcos-konszern
a haza nem eladó
esküvel átvilágított áruló
régi pofázó új boldogulást
új arccal magáénak pofázó
és te itt vagy meg ott
world citizen 1/1 örökös ázó
mi volt itt a döntő
horgonytörés kontinens keringő
a lehetetlen helyzetek
sportkocsi nő élvezet
több hét több év lakatlan terület
széllel szerelmes tengerész
helyesen kussolni nagyon nehéz
__________________________________________________________________________________________________________________________
Ezeket vágtam hozzá
Májat szeletelt.
És én hosszú ideje vívódtam,
szabad-e állatot enni anyámnak,
aki odaadóan tud szeretni,
csirkét és őzt. A vakond,
feltúrta a veteményesét. Pista!
És apám beásta a mérget a járatába.
És láttam, hogy szalonnabőrt, magot,
kétszersültet gyűjtött téli etetőre.
Nem állságos ez a szeretet anya,
ha megesszük az állatainkat?
Szelídítjük, etetjük mindvégig azzal
a tudattal, hogy végül felkoncoljuk,
és az asztal sarkáról csöpög a vér.
Hogyan tud tiszta maradni önmaga
előtt, aki előre megfontolt szándékkal.
Anya, te engem miért szeretsz,
mi a célod ezzel? Nekem nem kell
a mocskos szeretet.
Ezeket vágtam hozzá, körbepuszilt, és
kimondtam szépen, hogy ááá. Még sokáig
nem tudtam ellenállni a resztelt májnak.
___________________________________________________________________________________________________________________________________________
lakodalmas
ha többen hazudunk nagyobb-
e a hazugság vagy az állandó
emlékeznem kellene az emlékemre
ahogy és amitől a gépezet beindult
lagziból mentem haza
néztem hogy csöpög vérem az útra
behúztam
önbizalomhiányosan is behúztam
a párttitkár fiának csak azért
mert nem táncolhattam végig
menyasszonyával a lassút
when a man loves a woman
boros zsuzsi engem akart
az ember bátor meg csicska is
mondta apám nem rendes dolog
tizenhat évesen menyasszonynak lenni
és vizsgálta milyen mélyen szakadtam föl
emlékeznem kellene a
hangzás nélküli szavakra
a felvégből hazafelé ennek a versnek a csíráira
nekem nincsenek történeteim
emlékem van
akkora emlékem mint ide lacház..
szilvásváradtól normandiáig
apám azt mondta össze kell varrni
a párttitkár fiát kerüljem el
boros zsuzsi őt választotta
zsák a foltját – pár napja még azt mondta
a szerelemben nem számít ki kinek a fia
nem szólhat bele se egyház se párt
boros zsuzsi pedig engem akart mert
ő mellettem egy királynő jó lelkű nemesnek
gondolt arisztokratának otthon ellenőriztem
a szótárban csalódottságom hogy az arisztokrata
kisebb mint a király de Gáspár a pártitkár fia
még attól is kisebb: és nem tud angolul
azt hiszem akkor kezdődött a
bizalmatlanság állapota – egyszeriben érdekelt
hogy kik vesznek körül kőműves tanító pap vadász
a hízelkedők – egyszeriben érdekelt
a rendszer mint elnyomó gépezet
a fölözés irgalmatlan alattomossága
ahogy ráül állampolgárai lehetőségére az elosztás
akkor kezdődött kiépülni bennem az
ellengépezet
bizalmatlan lenni
tananyaggal: történelem kötelező olvasmány
mindennel szemben ami magyar
__________________________________________________________________________________________________________________________________________
térkövekből
semmi esetre sem
kell úgy odaállni a
nulla kilométerkőhöz
a most következő télen
amennyiben hazamégy
hogy az póznak tűnjön
új nekiindulásnak az origónál
jaj nehogy origónak tűnjön
a most következő télen
amennyiben az elhagyott ifjúsághoz
visszamégy - egyáltalán ne állj oda
a titokzatos kiinduló pontra pózolni
Hortenziával-fotózáshoz
maradj kuvik gubbadásban
a száraz csípős szélben hajolva
mint paprikából kivágott erek
alagútból sárkányok lángot lövellenek
nézd fönt a sikló gépágyú ütegét
vigyázz az álmaid élesített fegyverek
s térkövekből rakott az ég
________________________________________________________________________________________________________________________________________
(dallamtapadás)
gondoltam flegma maradok
ahogy eddig és leperszézem
apró szeretsz-kérdéseid ahogy
a hazudozók szép lassan meg-
teremtik az igazság illúzióját
nem mentek bele hogy egy
órára béreljük - meg kellett
venni örökre és dirty-pink
belsővel választottad
ellenőriztem a szellőzőnyílást
hozzávetőleges pontossággal ki-
számoltam kettőnk oxigén szükségletét
otthon spoileres magyaroknál
elhagyatott száraz hűvös helyen
koporsóba feküdtünk
bakancslistánkon volt
repgép hajón szexelés rég kipipálva
bezárkózva: sok jóember kis helyen is
kizárva mutyiország pátosza
visszamehetünk akármeddig
romlás romlás lejtő
valakit mindig ki kell játszani
nem játék az gyermek
de „játszani is engedd”
hűbele elszánások
elkúrtuk elkúrtuk el
kúrtuk... szóval dudorásztam
azt gondoltam flegma leszek
de
a kelleténél jobban megérintett
nem tudom van-e értelme: mélyebben
nem tudom ennek a performansz-
játéknak volt-e értelme
Magyarországon koporsóban (live)
összezárva veled
__________________________________________________________________________________________________________________________________________
levelek Hortenziának VII.
egy helyet sem hívunk otthonunknak
ha veszítenénk
(nézz drágám a tincseimre)
pszeudo-srácok új világrend
mécses szemű síróasszonyok
sírásószerű személyigazolvány
voltak szép idők
nem éreztünk bűntudatot
a pál-utcai-fiúknál megdobáltuk
mégsem szállott föl a páva
ha veszítenénk
(„Nézz, Drágám, kincseimre”)
a kimondottak nem változnak
elnyúzni akár a cipőtalpat
nem lehet
______________________________________________________________________________________________________________________________
A lelépés 50 módja III.
Reggelre újszülött gyomok
Reggelre minden szem homok
Távlat: aknásított telek
Varvér, érzelemrétegek
Memorandum előzetes
Egy film, miben kísértetes
Nagy pillanatok szőrméje
Meztelenül, értettél-e
___________________________________________________________________________________________________________________________________________
kevéssel világvége előtt
- elárultalak
- tudom
én is elárultalak
purgatórium és dzsakudzi
az igazság ott van ahol ők akarják
ne kérdezd kik ők
senki sem az aki
____________________________________________________________________________________________________________________________________
anakricitás
elvont volt
só édesség bori bór
megvonta a sósborszeszt a szél
vonózott a húr gázszagot illetve
surlódás vas a vason bőrön láng
kisvártatva egy vonat befutott
elvonta a figyelmét
férfibe karoló asszony az órát
figyelte a peronon. Digitális
nem láthatta ahogy a fogaskerekek
kapaszkodnak egymásba,
nem látthatta működik, most történik az Idő
megvonta magától a vállát
és fölszállt a szerelvényre
intett a forgalmistának ablakot
nyitott hogy menjen ki a gázszag
és a kalauz kezelte tőle tudta meg
hogy az elvonókúrára nem ez a
szerelvény vontatja
most arra figyelelt nem koncentrál-e
de nem mert rá van írva MÁV és
bármilyen lepusztult ez mégsem
egy marhavagon. Nem akart utazni.
A tábort egyedül fogja megtekinteni.
Foglya volt az anakricitásnak
készült már 2010-re ért csak ide, a peronra
és tett egy jóváhagyó jelet: megtörtént
kitűzte a sárga jegyét úgy kezelték
a kalauzt ellenőrző kalauzok
a Pannónia és a Radnóti utca sarkán
kisvártatva talált rá a mentő és a Magyar Nemzet.
_______________________________________________________________________________________________________________________________________
A lelépés 50 módja II.
Csigaházakba kéredzkedtem az idén.
Foghiányos szám mellé tettem a fügét.
Addig nyújtózkodtam ameddig.
Napot néztem sötétedésig.
Csak azt tudom, hogy nem szerettem
volna lenni úgy, hogy nem lenni. Imázs-blamázs.
Guszti hallgatag, Évi egyszemélyes színház.
A szomszéd totál depresszió. Öcsém asztmás.
Szép vagy gyönyörű vagy
hazaárulókkal is Magyarország.
Adjő, élvezzétek a propagandát.
____________________________________________________________________________________________________________________________
Kötött pulcsi
Aki elfogadja Istvánt rosszul teszi
elbizonytalanítja
önbizalomtermelő napokon
míg a zsarnokok országában hass-alkoss-
gyarapított kezdetben nem érezte
hogy egyre kevesebb van hátra - Étienne
a piknikpokrócát tegnap levette és
visszatette mint ahogy az ember
mindennap levesz valamit és
visszatesz mert forr a leves vagy
kezdődik a sportesemény
eddig csak a döntőket nézte
mostanában pontosan azokat kerüli
selejteznie kell megtanulni
nagyon is tudja - de a döntő pillanatban
amikor ott áll életeseménye előtt
illetve után újra beleeszi magát mint a
dögevő moly vagy bármi: rágja az időt
abban a kötött pulcsiban volt Nagy Imre
újratemetésén: a pulóver fogta föl
szívének tiszta dobbanását a hitet
hogy jó helyen van ereje teljében
ez a kötött pulcsi új hazájában szintén
selejt.
________________________________________________________________________________________________________________________________________
őszi tükröződések I.
akkor ismertelek-e már
amikor fölfedeztem a lökhajtást
apám a szecskavágó mellett mondta
hogy már föl van fedezve
legyintett s ment a lovakhoz
ismertelek-e már akkor
amikor hevertem a remény és
reménytelen differenciát - hombárból
ködös novemberben lopva hordtam
vissza pockoknak a kukoricát
akkor ismertelek-e már
_____________________________________________________________________________________________________________________________
vérturbó („én nem halok meg, hanem...”)
felejts
ajánlataid voltak
anyamell memorendum
aranylányhaj-pókselyem
kétértelműség
emberi gyönyör és förtelem
nem tudod megállni hogy
ne a végletekről kérdezz
két napig jó
visszarendezhető arcod
az öklöd ezer ősöd szorongása
minden szabadságod tömegsír
és ha ernyed ujjad égi útvonalat jelöl
becsült messiás a halálnak gyűjtesz
képzeléssel rakott hajón
csillagtűzzel özönvízhez
__________________________________________________________________________________________________________________________________________
Anyamell memorandum
Elképzeltem, hogy otthon voltunk a nagy kettőezer-
tizenhatos, államilag irányított gyűlölés idején.
Gyűlölni ugyan franciák és angolok
között is lehet, de ők nem figyelmeztetnek rá
naponta, óránként, minden olimpiai döntő
és a Szeretlek Magyarország műsor előtt.
Nekem már nincs szavazati jogom, mégis
elképzeltem, hogy az elvárás szerint szavazunk,
s ha eljön az idő felmutathatjuk a cédulát, mint
a kor dokumentumát. Mint büszke kamaszfiú
valami bizonyságot: íme megvolt a pénzért szexelés.
*
Leborotváltam volna lábam, szívem. Beállhattam volna
csipenddélesnek, bár éppen a Duna mentén senki nem
az, akinek látszik. Egyel több kurva vagy kevesebb.
*
Marad a jövő. Itt fáj, ott fáj (hova menjek panaszkodni),
mint erkélyen hagyott muskátli. Program: áttelelni.
Tartós fennmaradás (minek hisz maga?).
Ha visszamennék szülőhazámba: populista közösségnek, jaj,
hídmesterekkel járnék. Nem fizetnék elő szolgáltatónak,
sorszámoznám akivel kijövök. Számontartanám az
agy oxigén fogyasztását, amíg el nem űznek. Amíg
tudtomra nem adják, a migránsok közé tartozom.
*
Kell-e dekralálnom, hálás vagyok néhány évtizedért.
Belesodortál a fantáziába, tequiláspohár, nélküled
azt gondolnám csak az van, amit megélek. Program
nélkül el lehet lenni - nagyon sokat ér a képzelés, ha már
az embernek el kell temetni szüleit, szülőhazáját. Azt
szokták hinni, hogy az iskolába adott gyerek sorsa eldőlt.
Ha kimarad megbélyegződött.
Ha kitűnik megbélyegződött.
Ha csendes-közepes megbélyegződött.
Ha lázad, ha összevet zsarnokot és meglopottat...
Tíz, vagy tizenöt éves távlat egyszerűen hülyeség.
___________________________________________________________________________________________________________________________
ez is
azon a másik Magyarországon
ahol megölték Radnótit
nem - a harmadik Magyarországon
leélhettem volna az életem: vesztes
meccsek rendszeren kívül
csempézés falazás annyiféle burkolat van
tequila rezisztencia megfelelő félreértéssel
lett volna sztorim
(egyébként néhány nagymagyar úgy tudja
a költő kérte hogy végezzék ki)
talán még nincs minden veszve sohasem
bocsájtok meg annak a másiknak
a harmadiknak és méreggel
a szívemben halok természetes halált
____________________________________________________________________________________________________________________________
outsmart independent wind
gondolhatunk-e mint édességre...
elmúlt közösségünk vivátjait visszahallod-e
hiszen közlekedsz a távolba meredve
most egy koordinátamérő gépben
tengelyek helyzetértékelő rendszerén:
iksz ipszilon és zé
gondolod-e mennyire gépiessé válik a viszony
elrontott tekintet néma duzzogás és sérelem
mint tengerek szélére kihordott krém és hab
amire így is örvendőn lel és mar a szél
mintha eldugott édességre (jó utat kedvesem)
_____________________________________________________________________________________________________________________________
Emlékezetkihagyás (kiégett neoncsövek a kertben)
Májusban még egy kis kárt okoztunk egymásban,
viszonylag gyorsan lehiggadtunk, sőt hidegekké vál-
tunk egymás iránt, mint kiégett neoncsövek
a kertben...
Apa öt darabért küldött, mert egyszerre égtek ki.
(Melegfehér színhőmérsékletben, átmérő 26 mm,
hossz 895 mm, G13 fejjel. „Rád merjem bízni?”
Mindent a nőkhöz hasonlított. A házat színeztük,
arra is azt mondta: kéényess. Nem voltam annyira
óvatos azóta sem, nehogy odaüssem.) Egyszerre öt
kiégés - száz évben egyszer van ilyen.
Tisztázatlan méretű kárt okoztunk egymásban,
az érzelemrétegek ásása nem kis...
Májusban ásóztuk a kertet, egyedül szoktam,
de Nagyapa halála miatt minden csúszott. Apa
besegített, nem igen beszéltünk. Jól megvoltam
a gondolataimmal, virágoskertben, milyen egy
hatalmas szerelem, mert nekem kicsi nem kell.
A rózsabokrokhoz szúrt neoncsövek körül
vicceskedtem: száz évben egyszer. Talán mert
röhöghetnékem volt, ahogy Apa szuszogott, nem
szuszog úgy senki. Fél óra múlva reagált, "száz évben
egyszer". Nem nevettünk.
_________________________________________________________________________________________________________________________________
A menekültügyemről
Jól kezdem, de a végére majd túlérzem
ezt a verset.
Mint bőrös félsertés a csomagtartóban,
nekem ez a költészet. Hizlalás, piros hideg.
Köztemető, üledék tömörödés, ilyesmi,
kővé válás.
Mikorra megszedem magam, hogy végre
ne Istennek tetsző módon éljek, készülhetek
hozzá. Szégyenülten, sértődve, foghiánnyal.
Vérbüdösen, verssel.
A hús szagát illatok keveredésével lazítom
sokad-magamban, megafonnal megyek.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________
desztináció a végtelenbe
elérhetőség nacionálé anyám neve
baleset esetén (értsd: halál)
legközelebbi hozzámtartozó
sokszor zavar ez a formaság
két zsákkal hajózok be mindig
általában elegem lesz hogy
nem történik semmi
belecsavarom egyik zsákot a másikba
és megyek haza
valami az lenne ha őrségben
a semmi közepén a radar bejelezne: Isten
(ezért az opcióért ezért behajózni újra)
és mint őr az őrrel
desztináció néhány mondat a sebességről
árbocfény az árbocfényhez
bekövetkezne a mellőzés
biztonsági két mérföldre
belecsavarom egyik kikötőt a másikba
nacionálé értesítendő: Bak Lenke
desztináció a végtelenbe
___________________________________________________________________________________________________________________________________
HIDEG
Hiába kérdezed nem tudom megmondani hol
tartunk. Meg kell-e mondani? Régen a pásztorok
kizárkóztak a világból. Úgy mondhatnánk
a hálózaton kívül is volt élet. Meecsoda élet!
Nem lehet elmenni a mai magyar élet mellett,
mert lesz jövő, amiben megbélyegzett lesz
e kor.
Egyik zsarnokság sem független a másiktól.
Ki kell-e mondani hol tartunk,
mi ketten, meddig menekülünk még,
hogy őrizzük emberségünk magyarságát?
Régen - tulajdonképpen ma is - a purgatóriumban
jól lehetett élni; enyészettől hevülő vas
kávévízben. A jelenkor már a pokol kávézója
kedvesem.
________________________________________________________________________________________________________________
gyökér és ábránd
megfürödnél-e velem
a tisztítótűzben
a lángtalan veszedelem
emésztésében
ahol gyökér és ábránd
hangulatba hoznánk egymást
ahogy a kezdet idején
s ami rég el van rejtve bennünk
új világra lobbanna
gyermekünk
______________________________________________________________________________________________________________________________
Levelek haza
Hi bikini babe!
Tudod te egyáltalán mi van most Magyarországon?
Kitántorgó ifjúság. Göthös, lebutított-nemzetes tapsolók.
Versenyképtelen maradottak. Simán a mészárosok
mámorában tisztul a pálinkás-kolbászos magyar?! Stadionok
árnyékában lőterek, (kisvasutazni is engedd szép komoly fiad..)
Mi az hogy! Úszó vb, olimpia és győztes háború. A magyar
egyedi, és megfejthetetlen bunkó, bikini babe.
Anyám jelszava, amivel belépett a számító világba, nincs meg.
Röviddel halála előtt csináltam neki fiókot. A mottóra
emlékszem, amit első belépésekor írtam (neki):
hazugságot olvasunk a csillagokból, de ha rendszerezzük,
olyan mint játékban büntetlenül ölni.
Úgy volt megírom (neki), hogy halála után többé nem jövök
Magyarországra élni, de a kórházban egyszer sem
lépett be a hálózatba. A mottóírás után egyszer sem lépett be a
világhálóba. Anya honlapja üres bevásárlókocsi. Nincs meg a
jelszava és módosítani nem akarom. A pillanat megörökítése is
kamu, bikini babe.
_______________________________________________________________________________________________________________________________________
sokszor nem vittél át az éjszakán
változtattam a realitáson. hiszen világosodott.
akkor jöttem rá, a hajnal kitüremkedése:
amit az ébredésben odamondok a világnak.
(kapja be). két dolog fontos az életbe'. az egyik,
legyen jó ágyad, és ne szeresd túlzottan magad.
________________________________________________________________________________________________________________________________________
Részletek a menekülés éveiből
ÉPÍTÉSI NAPLÓ (Légváram építése)
1. Áttekintés és alapozás
Mivel nem tájolható és kitűzhetetlen,
- hiányzó tulajdonlap, talajmechanika,
az önkormányzat durván beleszólt.
Én megpróbáltam,
kedves, együttműködő lenni,
de a világ nem annyi, amennyit az
ügyintéző és a google lát. Elkerülhetetlenül
romlott a viszony, törvényi tényállás
mindazonáltal nem állta meg a helyét.
1/a Személyes szabadságom problémái
Kilincs púpmagasságban. A főépítész
nem engedett. Műszaki leírásban kitértem
ugyan a zárhatatlan terek elkülöníthetőségére,
de nem értette a funkcionalitást,
folytonosan nyitva tartandó ajtók.
1/b Intranzigens nacionalista
Istenem, kerekasztaloznak. Városkép.
Igénylik - legalább Mátyás király óta - az
egyszerű igazságot. A teremtés igazságát.
Igazság van, vagy nincs. Igazság az, amit annak
hisznek. Oltár suvickolás. Pánik fokozat.
Nem érthető sem a koncepció, sem, nincs is
anyaghasználat. Arany?
Cölöpalapok talpgerendái. Kerti tenger.
Tenger áthidalása alagúttal. A felmenő
szerkezetben is Nagy szent nagy áthidaló,
méretezetlen koszorú, kupola, korona.
Folyosók kijárati fénye terjeszti, hogy
valakinek a valakije lennék.
"Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden..."
_______________________________________________________________________________________________________
karácsonyhoz verten
jézus nem tudja hogy most mi van
nem is érti mi és mért rongyol át a téren
az élet külön-külön élet: nem összevonható
más kedvezménnyel mobil melltartóban
nézhetné kenguruk boxmeccsét
állna rab-söprűvel faleveles udvaron
magára vessen ha neki nem jön be a morningsó
az én házszámom csak hetes lehet
nem maradhatok jézussal
mindig a magam útját járom utcáról utcára
addig amíg
nagy tervekkel mintha gyújtós a tűz előtt
legendás öngyógyulás
ezt is egy morningsóban hallom
Beszántás
Itt,
egykor
lármázták a „zsarnokság van”-t.
Forradalmak élén
nemzetiszalagos hízelkedő.
Zsíros bödönnel a négy ökrös szekér,
drága irhát lomizva az elszegényedésben.
Itt,
mindig a távlatokkal volt baj.
Négy év, nyolvc év hűségidejűeknek
új forradalmár új kedves vezető,
intézménnyel exisztenciával.
Itt egykor lármázták: „zsarnokság van”.
Elegáns elmenni,
amíg nem küldenek.
Semmi sem elég drága.
Ahol beszántás van, ott beszántás van.
Egyetlen jó válasz elmenni.
Oltott meszet kanalazni
bízva a sötét korrumpál-
hatóságában.
Illattalanul.
Ha marad pénz,
elfogy az idő.
____________________________________________________________________________________________________________________
hát, ország
hiszen gyűlölni jó
kitesz egy fél napot
frissítésre keresni
magyar vagy
neked magyarázzam
legföljebb digitális kivándorlás
persze hogy tiltakozol
miközben te vagy az ország
hátországa
az erős és jobban teljesítő
képmutatás
a versenyképes
gyurcsányorbán arabromán
cigánytót
miközben te és ön
ti vagytok a közmunkások
közoktatók
közigazgatók
közpénzesek
a képmutatók
- önök megpróbálták eltitkolni
- de sikerült?
________________________________________________________________________________________________________________________
Hé
ez itt a túltolt biciklik tájéka
teljesen megzavarodott
a köszönőviszony
miért nem mondják be
legalább a közszolgálat
helyett mi ketten
_____________________2017_BÚÉK__________________________________________________________________________________________________
patina
isten arcát végre
őssejtekkel házilag egy flick-flack
künn talajt veszteni
mint nem bemenni a templomba
hinni feltűnösködés annyi mint elhinni
hogy lesz eredmény
sose jön ki pontosan
hinni annyi mint nem elhinni hogy
majd te is ölsz
indok és érv
fedezék bizonytalansága
hiszen folyton követeli az új nap
s fogalmad nincs mekkora harag kell és gyűlölet
a kölcsönkapott időben
az önigazoláshoz: íme ezt te érted el
s körbepuszilnád mint gyermek az ajándékot
isten arcát végre
holtan győztesen
________________________________________________________________________________________________________________________
váltókezelés
jaj, ne már
mit akarsz kezelni
hiszen úgy kicsúszik minden
mint gyerekkezedből
szalajka-pisztráng
és azt gondolod hogy
a minden még nem az egész
szép dolgok tárgyak vannak a neveden
s a jogi miliő
jogállam
ahol létezel amit használsz tiéd
egyperegy birtokolsz
lesz közösséged
így hívtad a társadalmat egy ország
nem tudtad mire készültél tíz évesen
a pályamester mutatta
és te átdobtad a váltót
nem lábatlankodtál
mint általában játékkal a gyerek
közreműködtél
a teljes javítás alatt
és pályamester-apád
beszólt hogy a kettes vágány szabad
s a pályamunkásokkal
csákánnyal a vállukon
vonultatok a laktányába
győztes sereg
jaj, ne már
többször kellett volna váltanod
ha nem is többször de előbb
disszidálni gyerekkorodban
iskolásan amikor először rájöttél
hogy becsapnak
a történelem csupán magyarkodás
vereség és magyarkodás
még emlékszel nagyapád ingjeire
a gyönyörű szilvási éjszakákra
amikor búzászsákba csavartad és
esztimama földbe ásta a kolbászt
emlékszel a kifacsart parasztokra
pályamester-apád katona képeire
ő megúszta a doni kiküldetést de
meg kellett mutatnia az ősember barlang
mögött hol bujkálhat a zöldséges zsidó
ez volt
de ma: nem tudod mi van ma (nincs semmi)
folyatod a vizet
fölváltva a tetőtérben
elzárod és szaladsz le
a konyhában még hallod ahogy
zuhan le az ejtőcsőben
a mosogatónál nyitod ki és szaladsz
a pincébe és hallod a vízesést
mint gyerekkorodban a fátyolos Szalajkát
___________________________________________________________________________________________________________________________________
sáfrány és maca gyökér
pöccre indul
a magyar-fanyalgás
lefikázni a termék-embert
mit lehet csinálni
az öngyötrelem gyilkol
a távszerelem ó hát
mindig vágyakozunk
ajándékot bontani
ötvenféle módon
hazaáruló és hülye vagy
libsibipsi
másrészt csúti patkány fan
ennyit akarnak tudni rólad
nem egyértelmű mikor vagy halott
minden felhőben van egy vár
a várnak felhője
és királykisasszonya
tea készlet
szürcsi-szürcsi
________________________________________________________________________________________________________________________
bentmaradás
közben mindig kimaradsz
a közben - megjegyeznéd -
átmeneti
most mindegy hogy
„Karóval jöttél, nem virággal”
egy-két dolgon úgyis át kell menni
közben pedig leteszed a karót
vagy a virágot
döntsd el mert a kettő üti egymást és
mindegyikbe egész világnézet gondolható
micsoda baromság azt mondod
nem mész át
avagy átmész és kész
csak nem maradsz az átmenetben
mint a rendszert változtató hebehurgyák
akik belépnek karóval is virággal is
valami közös átmenetbe
közben kibicelni mégis csak
kívülről az igazi
______________________________________________________________________________________________________________________
Gyermekké tégy, ha majd újra velem
talán évtizedek, gondolkozz ezen
az első szavakon, a mikénteden
ismét együtt, föl se vegyem
mint sebesség autóversenyen
a gyermeknek nem fáj semmi
és nem fontos csak bele-
feledkezni
talán évtizedek - ha majd újra velem...
__________________________________________________________________________________________________________________________________________
müzli kvín
felfűzni a foszlányait
legalább az egyenesek
megszépült görbülését
a dunalépcső fokait
amint a mocskos vízhez ér a lábad
különös látvány volt
mint gereblyefogak
behúztad ujjaid
és egyszerre az öt: kilő
sok helyre vittem magamban
ezt a filmet
ahogy a mocskos vízbe rúgsz
a parlament előtt
______________________________________________________________________________________________________________________________
prédaleső
amikor beleszeretek valakibe
a lelkébe szeretek bele
bárha tudható volna mi a lélek
mi meghatározóbb az életútakon
mintha nem szeretnek
lebeg
elfordulok vibrál újra előttem lebeg
a cél fogalma a megfigyelés stádiuma
és a cél érdekében bekövetkezik
minden-hitek tagadása önfelmentés önkimentés
ha magyar pap volnék
mint ahogy gyerekkoromban voltam
Dávid zsoltáraiból idéznék: „Uram,
mily nagyon megsokasodtak
az én ellenségeim!
Mily sokan vannak az ellenem támadók.”
(3. zsoltár, 2. vers)
egy szigetnek jó
a fény határán a bibliának is jó
a szigetbibliának
elszigetelt kinyilatkozás ideje van
______________________________________________________________________________________________________________________________
La strada (huszadikból – huszonegyedikbe)
De. Így van. Ugyanakkor nem teljesen.
Menedzseli az ember mi hogyan van, önmagát?
A gyökereit például ki növeszti az embernek?
Abba, miért, ha egy és egy nem szólhat bele? Így
van. Ugyanakkor nem föltétlen köll bevilágítani
a magyar, vagy ahol, a nép barlangos testébe.
Amikor már utazó voltam, három tonna múlt idővel.
Az összefüggések nem engedték meg, hogy meg-
nevezzem kinek a területén jártam. Ugyanakkor A és B
köntörfalai, az identitás labirintusa, akadályokkal
telisteli. Of kórsz, az idő múlt. De. Nem. És. A feudal-
izmusba érkezik mindenki vissza. Így van. Nem
teljesen.
_______________________________________________________________________________________________________________________________________
Nem sokára meghalsz II.
Nem a beszariaknál kötsz ki.
Ettől ne félj, mert elhúzol a hőzöngőktől.
Melldöngető magyarok és
burzsujhülye franciák.
Kezdjünk el kicsiben félni... Ezt mire
mondtad? Ellökted a mellettem hasaló
kutyát. Ez a félmondat maradt meg csupán.
Konfliktusainkból félmondat
nem rossz arány.
Fele egészségem, fele országom.
Félmondat, fele királyság.
A kéregről higgyük azt több tíz centi
és nem szakad be. Egy ideológia,
patriotizmus-summa mondat, mondatok,
nincs tíz centi vastag.
Melyik nyelv a tiéd? Embernek szültek.
Vallás, szokás és individiuumok közé.
Pulzáló kezdetektől zavar az én. Hívod
a nagy őt, és te, mint egy félmondat.
A kutyád soha nem
marad félmondat mögött.
___________________________________________________________________________________________________________________________
nemsokára meghalsz I.
mindenesetre
kezdeni kellett valamit
az élettel
az lett mondva hogy
a nyilnánosház csúnya hely
ahol ganéjnak való ott ganéj is
meg egy csomó enciklopédia
mindenesetre
restellem hogy írni kényszerültem
eleinte csak új imádságra volt
szükségem aztán automatikusan
vitt a képzelet választani
(én nem hajtottam volna föl
Szókratész italát)
hogy mibe halok bele
_________________________________________________________________________________________________________________________
Egy tengerész följegyzései VIII.
A Szuezi-csatorna végén Dennis
fölbontott egy szardíniás konzervet.
Kiértünk a Vörös-tengerre.
Háta mögül jól láttam a testdarabkák
rendezettségét, Jill is odajött, direkt
mutatták, hogy semmi mozgás. Cikiztek,
több éve nem eszek állatot. Lassan
magam is elhiszem, hogy hülyeséget
csinálok. Titokban várom a kiugrálást,
legalább egy halisten a konzervált
halálból. Talán ezért álltam Dennis
mögött. Ha megtörtént emberrel,
istenemberrel, meg kell történnie egy
istenállattal is. Fölkel és szemébe néz
a leölőknek.
Sprotni növényi olajban. Minden otthon
kezdődött, albérletben. Olcsó szovjet
konzerv. Saját kereset, sajátlábra-állás,
saját világszemlélet. Sprotni tömegsírban.
Fejek és törzsek. A fejeken szemek.
-------------------------------------------------------------------------------------------_________________________________________________________---------
Jobb szélén, hátul
(egy Tisza-tavi fénykép hátuljára)
A felvétel rossz.
A mai fényviszonyoknál (hányszor előveszem),
a szemedben fekete sár, kapkodón ölellek. Jobb
szélén, hátul. Mint egy halraj, csoportos kirándulás
az örömbe. Inkább kihalászott minket a véletlen.
Ficánkolás a horgon. De a másodperc tört részében
kisikló tested ruhapikkelyébe kapok, és pánikszerűen
húzlak magamhoz. Vállalj mindenki előtt!
Konzárváljon a gép-idő!
Itt van a jelenben horgonyzó múlt. Többi képen
kettesben vagyunk. Azok hitelesek. Jól látszanak
ereink, lelkeinket átszakító nagy horog és sebnek
való helyek. Légszomj, tátogó űr. Szemedben fehér
zászló, megadás. Erő. Új életet ígérsz .
A csoportképen nem voltál őszinte velem.
________________________________________________________________________________________________________________________
piszkosfehérben
soha nem volt fehér edzőcipőm csak
a pipa meg a többi azonosító hivalkodott
fehéren a hamis messzeségnek
mint templomok toronyjelvénye
márkahű nem nem soha
arra adtam hogy fűzős legyen
könnyű puha semminek érezze talpam
ha göröngy ha polírozott gránit
pocsolja be vasizzadás hajófenéken
látható és nem látható pokol: tévedésem
bárhol bevárhat Isten
én ne legyek soha piszkosfehérben
_________________________________________________________________________________________________________________________________
imagine
ma azt kellene hinnünk
nem állunk vesztésre
az év leghosszabb sötétedése
úgy kellett volna mondanom
az év legrövidebb világossága
jól áll neked a sárga
zöld kék jók rajtad a színek
több értelmed van mint a fí-nek
látod beindítasz már másodszor az idén
nem állunk vesztésre csibém
pedig tele van a' izém tojásos
reggelikkel a brékinúzokkal hogy
folyton töltenem kell ezem-azom
és iderímel egy vad amazon
a téliesített avarra - azt kellene
hinnem nem állok vesztésre
de ha akarsz te is menj rassziskodjá'
az agora-fészre: tromfolj (
az ember mindig választás előtt) és után
valakik beiktatási ünnepélye
nekem el kell tünnöm a képzelésbe
________________________________________________________________________________________________________________________________________
second serve
megpróbálom újra
már nem túl nagy elszánással
de helyezve reszkírozó gyöng-
éden kifelé kanyarított mélyen
hogy igazán hasson ha betalál
mosolyogd el
(mint függőséget egy kávéskanál)
kettős hibám
________________________________________________________________________________________________________________________________
Az öncsalás metodikái I.
Semmilyen tréninggel nem tudtad a
körülményeidtől függetleníteni magad.
Először is azt kellett volna tisztázni,
hogy becsaptak-e a születéssel.
A világ nemcsak egy képzelet. De minden
képzelet egy világ. Száz ilyet mondtál.
Tréningszerű. Aki ért és akit értesz; nem
az a legnagyobb talány, hogy reagálsz?
Reakció vagy, mint a zúzmara, vagy
a rothadás.
Egyéni vagy társadalmi méretekről?
Egyéni vagy akár csak két ember.
Ember és egy kutyaáll. Ember és kő
a reláció. Amit kőnek hiszel.
Most érzéketlenséget tréningezel. A ki-
kapcsolást. Kikapcsolódás? Most
zúzmara vagy. Most rothadás.
__________________________________________________________________________________________________________________________________________
fikciójavítás
megmondhatnád hogy
mit érezzek
a beteg betegít
arra gondoltam mégis mennék
nem tudok mit kérdezni
a megfigyelés kezdetekor
kerekesszékes bajnokok
és költők érdekeltek
természetesen te is
ép testben maradsz-e
s minek nevezzük el
ami kicsit nem ép
egy puha túrósbatyu még mielőtt
szatyoratlanul
megmondhatnád hogy mit
______________________________________________________________________________________________________________________________________
villog
eljutsz arra a pontra hogy
nem akarsz hozzászólni
sem finoman kiművelve
sem lófaszozva
tehát nincs értelme
otthon fölcsendesíted magad
mintha nekidurálnád
kibeszélhetetleneket fecsegsz
nagybirtokosokhoz
aztán sem békélve sem undorodva
nem akarsz konstruktívan
hazaffy kemény csávósan
de még zavartan sem
mint auschwitzi túristák
jövőtlenséggel kérkedni
eljutsz arra a pontra
ahogy feneklett hajók sóhajtanak
monitor tenyered villog
_______________________________________________________________________________________________________
pusztán és fészbukon
a vádlott hallgatása
mint liturgia gyertyái
(hosszú ideje gondolkodom)
az se jó ha uralom magam
bitesőn hóember
szobahőmérsékleten
rend és rendszerek
újra az jön ki végül eredménynek
hogy kisebbségben maradok
magyarország csendes
és kiszolgáltatott függetlensége
a legnagyobb hazugság
köszönöm ha - ahol helye lesz
ennek a versnek: az ébredés
nem egy pillanat
nem látni mennyi gyűlölet
halmozódott föl egy emberben
leülsz mellé köszönsz
irtózatos arányvesztés
egyre olcsóbb a csöndességet pusztítani
pusztán és fészbukon
__________________________________________________________________________________________________________________________________________
módosított kezdet
kitisztítom a kulcslyukat
látszik hogy a magyar ifjúság
elveszíti ifjúság jellegét
vagyis újra és mindig a kilátás
elnyeri kilátástalanság jellegét
nemzeti-drog
nagymagyar csalárd kupon
szajkó-hazafiság
pusztán és fészbukon
drága ifjúság megint így alakult
nem te döntesz
ahhoz sincs közöd
amibe beledöglesz
lemoshatatlan magzatmáz
boldogtalant polírozandó magyar-viasz
nem te törtetsz
tananyagtól gőzölöghetsz
szereped hogy kussolj
az én ifjúságom is annyit szűrt le
hazudj és hazudtolj
_______________________________________________________________________________________________________________________________________
Monológ a fedélzeten (mentőöveket ellenőriz)
Mi volt az a nüansz? (Become ungovernable).
A farizeusság mértéke. Hogy lehet
az ember otthon, ha fejben tengereken jár?
Veled, de már nélküled. Számítottam-e rá, hogy
Benne volt-e a pakliban, a dafke?
Utáltad sekélyes szlengjeim. Mikor számítottam ki,
hogy azt és akkor, amikor a legjobban fáj.
Ugyanakkor vártam a cirógató marasztalást.
Ahol ember van, minden ellentmondás.
Újjászületni csak annyi, hogy kilépünk
a miliőből? Mennyire elrendelt a végső állapot?
Lábakról pattogó kitines csövek, az új körülmény
asszimilációja csupa visszhang. Hasonlóság.
Halálos élet. Nüansz.
______________________________________________________________________________________________________________
kúrják
most ez a gyerek a laci
megy szembe ni hol a geci
együtt a párbeszéd nyalja
kéjtől remeg bokros bajsza
mindet kúrja nem is kicsit
lári fári
új szép nagyon nagy országot
kell csinálni
_______________________________________________________________________________________________________________________
repertoár
lassan többet élünk kint mint bent
legalább mi ne áltassuk egymást
nem moshatnak le gyalázatból
semmit a századok
a magyarok szarháziak
(hogy is lett greater mohács
hogy fagytak el emberek üresen kongó
fűtött stadionok és kaszinók tucatjai mellett)
a magyarok szarháziak
mert sorban a vezetőik szarháziak
s a szép
tudod mi a szép
hog nem ment föl téged engem
hiába nem passzol ránk a kardigán
nemzeti színben és méretben
___________________________________________________________________________________________________________________________
az első kínos csönd
mindazon évek után
mértéktelen kalandozás
mint a forróság relativitása
vagy vérrel írt üzenet
dekoltázsra
a dekoltázs nem játék
kam ón - nem kelendők a példaképek
ellenállásod apró aktusai
azt hitted
ha befordulsz majd kifordulsz
az ember fél hogy megtörténik
aztán nem fél és megtörténik
ember és dombhát
ember és tenger
ember és ember között
az első kínos csönd
________________________________________________________________________________________________________________________
kapcsolatunk februárja
azt hiszed te vagy első nő
aki meg akar menteni
legkevesebb napfény
februárban jut rám
hamuszürke fényben
szerelmesek napja és
mégis jó hogy van
nekem ez a lelki sérülés
___________________________________________________________________________________________________________________________________________
csóva
még azt hiszed a riporter a magáét mondja
általános után rádöbbensz a manipulációra
topogsz hogy betartsd ígéreted indulnod kellene: nulladik óra
követelik a tudást követelik a hited: a szeretés
magolsz ábrázoló geometriában illesztés és metszés
korrepetálnak haverok buli cunt ah rajzolódnak összefüggések
s mint egy térelem rá kell jönnöd nem a saját életed éled
még A tanú idején bele lehetett törődni
kicsit savanyú de - akkor sem volt elfogadható a de
A tanú idején bele lehetett törődni
de mi a hétszentségért változtattunk rendszert
pofáztuk hogy majd mi
csuhások majd mi majd mi kommünisták
mi a hétszentségért változtattunk rendszert
ha sunnyogunk mer' kolbász kell és camembert
de hozzá sem nyúlunk a lényeghez hogy új fölözők basa báró király
közpénz ezentúl
s maradsz hatvanöt kilós ellensúly belső erőd nyálpor
éljen a díszcsomagoló délceg pántlikázó atyuska-diktátor
és megdumálnak hogy ezek a jó összefüggések
mára csak habogsz ők tudják mi a lényeg
a magyar beteg nem yankee patient liberális csürhe vagy
fölöslegesek az éveid
meg se hallják A lázadt ember vad keserveit
aki tiszta magyar teljesít vagy ahogy a nóta mondja
nyóc óra munka utána vígadj: húzd rá cigány
Mindig így volt e kétharmad
A tanú idején még bele lehetett törődni hogy kicsit savanyú
de akkor minek volt negyvennyolc ötvenhat nyolcvankilenc
hát már mindenki húgyagyú
európa hülye a nyugat hülye
negyedik ipari forradalmával úgy ahogy van
jól teljesít a sufni-magyar középiskolás fokon az nem jó mutató
tetszik tudni az csak egy pizza-felmérés ez a jó grafikon
versenytárs-álcás hazaárulók ez a Nobel-díjasok országa
aki zsidó cigány az marad középiskolás fokon
nemzet kölyke nem lehet civil tessék kitakarítani a soron
Édesapám ezek ugyanazok nem változik a lényeg
visszahozva a rend ismét egy király aki jól cselez
s a nemzet ujjong ha valaki nevében a király egy jót tenderez
Mindig így volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett.
húzz el vagy ahogy a költő mondja tántorogj
vidd magaddal a kibaszott összefüggésed
_________________________________________________________________________________________________________________
ricochet
mintha labdával játszanál
pattogtatsz és hajítsz
rögzített helyzet taktikai elem
amin tudsz javítsz - de
kiszámíthatatlan pörgés
geller cunder és átejtés
mintha labdával játszanál
hibázol öngól újrakezdés
___________________________________________________________________________________________________________________________________
AJVÉK
elhamarkodva hívtuk, szerelem.
biztos lehetsz benne nem jövök rá,
nem találom ki. hogy egyet mondjak,
energia sincs fantáziáláshoz.
néhány poláros reflektor, ami
elvakít.
_________________________________________________________________________________________________________________
halogatásaink
még kilábolhattunk volna
ösztönvezérelve kijutni
át az asztfalt-ingoványain
keresztutakon ahogy szarvascsorda
jégzajlásban is
fráziskészletünkkel
a cipelt bottal - ha kell nyárs
ha kell humán-támasz zászlónyél
riasztó vadember kellék
kilábolhattunk volna
eszköztelenül új pózokkal
ölelő facsarásban a leszáradt vér helyén
ahogy borostyán a várfalon
mint esőcsepp súlyával szúnyogszárnyak
rejtett repülő szerkezeteink
örökké installáció előtt
_______________________________________________________________________________________________________________________
esemény
váratlanul értelmét lelte
és a napi rutin közepette
megörült annak hogy éhes
akarta volna vagy sem
nem csillapíthatta
ne részletezzük a körülményt
nem
váratlanul értemét lelte
ki is mondta hogy fantasztikus
éhes vagyok
ha vége lesz ennek amit
összefoglalóan úgy nevezzünk: most
ha már nem lesz ez a napi rutin
akkor
akkor megterít és
dehogy terít azonnal magához vesz
dehogy vesz ragad és mar
ahogy az a francia
azt feledné a makogó öröm
értelmét lelte
annak amit úgy nevezzünk: most
__________________________________________________________________________________________________________________________________________
szájában szalmaszál
az éjszakák többsége
nem alkalmas álmodozásra
egyszerűen azért mert
nem látszanak a csillagok
a krapek
laza mint a hajtólánc
estére befeszül föl le körbe körbe
nem találja a helyét - ez a krapek
mint dákó nélkül sznúkerjátos
neve: Szilvási István
nemzetisége: idegen
________________________________________________________________________________________________________________________
Szilvási István vs Idő
Milyen hülyeségek maradtak a fejemben
hogy az idő pénz, legnagyobb érték a,
mit is mondtak, az ember, az élet, s végig
fogva tartottak, mintha jó lenne velem,
ígértem volna valami hűséget, vagy
mintha magába foglalt volna egy ítélet.
Kik? Egyet, egy hús-vér valakit ha meg-
nevezhetnék. Az éjszakák többsége nem
alkalmas álmodozásra. Egyszerűen azért,
mert nem látszanak a csillagok. A nappal
pedig nem egyértelmű. Világos van. Menny-
ire világos? Fokozatok, viszonyítás.
Világos sötétben. Sötét világosban.
Az átmenet lényeges végül.
_______________________________________________________________________________________________________________________
pszichoaktív szerda
egy logikai modellben
kísérleteznénk általános alannyal
alanyokkal
mintha nem velünk történne semmi
minden
ami valójában nem is történik
hiszen csak beszélgetünk
mint köddel köd: látomásaink
mindez lehetne mobil bázisunk
mi lenne ha és amennyiben
úgy alakulna hogy
oké
a hajósok nagyon sokat várnak
szirénekre jéghegyre lakatlan szigetre
amit nem látnak soha
steady as she goes
_________________________________________________________________________________________________________________________
A partravetődés részletei II.
Hot dog volt a kezében, és amióta figyeltem nem harapott.
Semmi sem feltűnő rajta. Szürke. Egy fiatalember,
füldugóval. Hopp a kecsöpp , és mint focisták a lasztira, rálépett,
maszatolta. Ebből tudtam nem ide való.
Találkozás egy fiatalemberrel, nem gondoltam, hogy magyar.
Ellenszenves volt. Húst evett, kettő: ez a maszatolás. Bár, ha
elgondolom éppen így csináltam én is a szárszói strand előtt.
Mélázva rágott, mint aki súlyosat gondolt. Állkapcsa üzemelt, akár
egy szürkemarháé, teste szinte merev. Nagyon lassan
forgatta. Hányszor megfigyeltem. Kirándulás a pusztán. Szemei,
mint a szarvak hegye. Meg kellett volna kérdeznem,
gyilkolni készül? Mit ún, a szürkeségét? Azt, hogy marhának
nézik? Nem lehet más? Az őseivel gondol, a leöltekre?
Hé, ez egy tengerpart. Hot dog, napfény és pálmafák. Arrébb,
arrréb a tengerészkocsma. A fiatalember szeme vonzott. Kit öl?
Öngyilkosságra gondol? Észrevett. Úgy tettem, mintha...
gyorsítottam. A fiatalember utánam. Kiabálni akartam, segítség,
belső fojtás és fulladás. Ő kiabált, halgassam meg, ha annyira
érdekel. Végig. Eleitől, a szilvásváradi paraszttársadalomtól, hiszen
ismer ő, ott volt a moziban, ahol Boros Zsuzsi melleit fogdostam.
Ne csak az elszürkülését lássam. A szemeitől beljebb. Az évszázados
munka lerablóit, a hódoltatás, átverés magyarjait, a birodalmi
nagymagyarkodásig. Az évszázados nagyzolást, miközben szétrothadt
az élet. Lássam a leigázott, kifosztott polgári reményt. Az elhatározást,
hallgassam meg hogyan jutott idáig. Hallgassam, amint próbálja ötven
módját, üres-nemzeties pátosszal, az örökölt szilvásigyula-hajlíthatatlan-
becsületességet lazítva a rendszerváltozáshoz, hogy valamire
jusson. Hosszú ideje a fajtáját szeretné kiölni magából.
____________________________________________________________________________________________________________________________________
az öncsalás metodikái
II.
nem lehet eldönteni hogy
szeretik-e a nők
kalória szénhidrát zsír
napfény felé tájolt barlang
jó hallgatni
hosszú élet mese-elemek
sokat beszél kölünböző merevedésről
halottmosdatásról
vigyáz az arckifejezésére és
mondja mondja hogy az ő házassága
akkor is csődbe menne
ha saját magát venné el
________________________________________________________________________________________________________________________
(ready to remember)
A versenyáruháznál vártalak, mint egy
laza feszület. Hamis idők, hamis csillogás.
Hiába volt 3310-esed [egy amerikai nagynénivel
az ember könnyen vic(c)el].
Nekem egy nokiás-dobozra sem futotta.
Vésték az utat. A versenyáruháznál vártalak. (Az
égből) azt mondtad jöjjek vissza holnap, mert –
mert – Beálltam védett helyre, esett. Elindultam
a jégbüfé felé. Mint virágaival a tavasz, jóvá-
tehetetlenül pazaroltad bennem a vonzalmat.
Americanisms in English language, hasznosan
töltöttem az időt, amíg vártalak.
Ötvenhatos golyónyomok szórakoztattak a
Dohány utcai homlokzaton. Átváltoztak próbabák.
Sárga csillag guttman ruhán, újra szikráztak
villamoskerék-csillagok, villózó reklámok között
ó jössz-e már. Magamra húztam a szerelem lepleit.
Azt se tudtam mi a szerelem. Nyáron állványoztak
új nevek, üres kirakat – Rákóczi út a teljes földszerű
csillag hó alatt – magamra húztam lepleit, hamis idők,
vágyaim voltak pontosak, a versenyáruház előtt
vártalak.
___________________________________________________________________________________________________________________________
Szerette
Szerette írni a vérnyomását.
Minden reggel villanyóra, gázóra állás,
amíg főtt a kávé, tea, hasonló.
„Ne vágjanak át ezek a piszkok.”
Így volt megszólítva a haza: „piszkok”.
Azonban egy napot nem késhetett
a csekkek föladása. Utoljára én adtam föl,
késve öt napot, mert jegyző és boncmester...
Szilvási Istvánné 1927-2009, átvettem az
urnát, majd a nevére jött késedelmi számlát.
Ketőszáztizenöt forintot kértek a „piszkok”.
________________________________________________________________________________________________________________________
a hurrázhatnékúakhoz
jobb lett volna ez az ország
szózat nélkül
kiállni a néptribünre és
évértékelőnyi beszédben sorolni
polgártársak elvtársak hittársak
juli jóska ezt ezt csináltuk szarul
és a mai napig
az öröklött vérzékenység: nagy hurrá
míg összegzésül a magyar
csak szavakban versenyképes
azt hiszitek a költőktől papoktól vett
szép csaló pátosz a nemzeti subickolás
a hurrázhatnék gyökere ép erős
jobb lett volna ez az ország
szózat nélkül
nemzeti tananyagban vezetni át
a történelmen őseinktől kimutatni
hogy alakult ki a sodrott pászma
nyakunkra kötélnek
magyarok hurrázó magyarok
____________________________________________________________________________________________________________________________________
Senki sem ismer
Mindenki ismeretlen
S én hozzájuk férkőzöm
Lapu csörgedező érhez
Találkozáshoz öröm
Falhoz borostyán
Hogy átugrom áttöröm
Vagyok mint aki volt Ady
A mindenség nímandja
Senki sem ismer de
Mintha találkoztunk volna
Elhibázhatták az én nevem
Nem bíztak rám semmit s őrizem
_________________________________________________________________________________________________________________________
Persze, nyerni szerettem volna
Nincsenek elveim, elvekkel nem élek. A
beszélgetésben lévő szögek hallgatásaim idején
aktivizálódnak. Mindig mindenre emlékszem.
Márianosztrán történt, a Kegytemplommal szemben.
Átgondoltam az elnéptelenedés intermezzóit.
Második napon távoli ismerőseimmel újratele-
pítettem, játék, mint a sakk (Angry Birds, Fatal
Fighters etc.) Fedezni napi szükségleteink, beomló
alkonyatban gyerekek migráns játéka. Csoportokba
álltak. Lóca volt a kerítés, amin ültem. „Maradjak”,
így magasabb. Aki mégis mászik, akkor, ha elfut
elkapni, átadni őrcsoportunknak, mindnyájunknak
védeni kell a hazát. Ültek mellém, fölálltak. Ettünk,
ittunk, ahogy emberek. Feleselt az intelligenciánk.
Persze, nyerni szerettem volna, és most távoli
ismerőseim között, ahol mindezt fölidézem: tudom,
nem akkor és nem ott kellett volna összefoglalnom
száz éveket, nem akkor és nem ott kellett volna
mondanom, talán nem is mondtam ki, csak automat-
izmus volt a: dicsértessék. Talán csak biccentettem
a gyerekek kíséretében diskuráló két kispaphoz.
Talán a hallgatásom volt ott a legnagyobb bűn.
Hidaló levelek.
Az ősz nem kurvulás, idő disztribúció. Korai
nosztalgiázni, de tudjátok milyen az - s biccentett
néhány távoli ismerős - ha két nap benő a moha.
___________________________________________________________________________________________________________________________
a végszó elkezdése I.
az allilszulfid hatása
könnyezni tiszta csalódást
sokat vissza tudtam fojtani
minden vers hozzád
ketten a semmiben (fölismernéd-e ha igazi)
asztalon utinaplóm ligetek kapszulái
(battle on real time) kontrollált robbanás
a szépség szomorúságai
ez nem az a közeledben lenni és távol is
olvasd át mindjeim
vers: túlcsordulás
gyeplőzött iram s te topogsz
talán mámor mintha
fölmetszett tumormasszával
nem igazodhatsz
sem égtáj amerre siklani
_______________________________________________________________________________________________________________________________________
cctv in operation
a szeretet egyszerű nyelv
mi mostanra túlképzettek vagyunk
testünk súlyos párája mintha vasra
önmagunkra dermed
rugós konokság a lüktetés
olvastad meghalt csorba jános hajléktalan
miért olvastad volna amikor
választási kampány celebritás és science news
__________________________________________________________________________________________________________________________________
a fedezék bizonytalansága
szerepek a közérzület aktáiból
irdatlan nagy irattár
vagyis íratlan és írott
egy kihagyásos országban
ahol nem néznek szembe
vagyis mi sosem tudtuk
hova néznek (lopva olvastuk
az 1984-et) de mintha
mert valakik mondták valakikre
hogy azok ketten besúgók
gyanítottuk is pedig alaptalan
volt – viszont a kihagyásos
résznél mert addigra
a közérzület suskusolta
hogy a kihagyásos résznél
kell időzni ameddig engedi a
ki engedi ki mit enged
kiengedünk-e valaha
_________________________________________________________________________________________________________________________
hideg atomok I.
vannak akiknek létszükség a titok
együtt élni felbontatlan levelekkel
néhány meg nem üzent üzenet
remény pulzusa hideg atomok
sérült büszkén a szép életfunkció
látomásos ismeretlen az inspiráció
mint esőerdő éden-sűrűje illúzió
ismered-e az ő vígaszuk
titokzatosság létszükségletét
a fülzúgásban veszteglő echót
az idő rabol napról napra kevesebb titok
ujjaink értik még az ábécétlen esteket
bizonytalan fedezék a bőr
mégis fölbontatlan titok marad
sérült büszkén szép életfunkciónk
_________________________________________________________________________________________________________________
csigatészta
megőrítettem anyám
a csigát kerestem
már akkor tudtam
nem igaz hogy megették a franciák
anya ölében csigával számba
engedtem volna
a csigatésztát nem tudom
leszűrte nekem a levest és
a csiga sehol
mikor adta föl
mikor hagyott magamra
hogy a mögöttes értelmet keressem
kérdezem franciaországban
urnába zárt anyám
_______________________________________________________________________________________________________________________________________
Bizonyos
Bizonyos embereket
nem kell megmenteni.
Például ellent tudnék állni,
ha kigombolnád az ingem.
Nem minden élethez jár szív,
egy kertészet sem igazi kert.
Félig elkészült ijesztő-tárgyak,
mint pl., de a nem kapcsolásra
használt kapocs is néha egész jó,
szétszedni ezt-azt,
s hegyét mártani ebbe-abba.
A tökéletes világban
nem kellene ellentállnom,
észhez térni meg szinte soha.
Gondoltam is, hogy egy különleges
lány lesz az enyém, félig enyém,
vagy tán egészen másé. Bizonyos
emberek örökké keresik egymást.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________
keleszt
négy fodros fekete körtepsi
kulcsra zárva s akkor kiálltam a
Kossuth utcára hamarosan az összes gyerek
visította esztimama keleszt
hogy' őrizzük azt ami a miénk
micsoda agyzsibbadás
ha rájövünk hogy őrizni kell
(they will kill you for no reason)
ringtunk mint a roksztárok akkor még
tűzparancs volt a határsértőkre
nehéz volt veled túljutni hetedhét határon
parasztok papok tanárok s családbarát izé
javunkat akarták és a javak
mit mondhatnék: a javak
mára potenciális gyilkos minden magyar
és potenciális gyilkosa egy másik magyar
hogyan őrizzük azt ami a miénk - minél
távolabb (angliában normandiában) annál
többször kérdezlek - aludjunk rá kedvesem
kipihent tészta jó tészta
___________________________________________________________________________________________________________________________
Megingás
A börtönőr hallgatag. Ha mégis, hangja
távolok öklelése. Szinte egész nap nem
mond mást: kussoljon. Kussoljanak, mert..
. s emlékezik a gyűrődött csöndre akasztás
idején. Gyakran eszébe jut, hogy ő is egy
fogvatartott. Homlokán rács-kereszt
árnya. És ha kussolnak az elítéltek,
akkor a legrosszabb. Hallja amint a fény
lecsöpög az ablakok külső párkányain.
_____________________________________________________________________________________________________________________________
Motivációs tréning (mennyire van közel a most?)
Számtalan zavaró igazság, I read the news today, oh boy.*
Békeidő seregei nyomultak hajszálrepedéseinkben.
Vetemedés, vákuum, rövid időre eltűnt mindaz, amibe
bújni tudott a gyökér, és aztán megint konkrétumok.
De már nem volt kikezdhetetlen sem beton, sem prognózis.
Csodagyerekek születtek ugyan, azonban negatív besorolást
kaptak a csodák. I read the news today, oh boy.
Alig különböző folyékony és szilárd. Sokszoros a testek párállása.
Nem zavaró, folyton fúj a szél. Itt a mederben elfeküdve
kiszáradt illat-nyom, azt hallani ez volt a jövő. Számtalan zavaró
igazság. Én hajós vagyok, s nincsenek távolságok, gyanús
magányosság, időnként kilátszanak a gyökerek, a sírok. Mint
voltak falevelek a felszínen, automobil, most mindenütt szétgurult
csont. Emlékeivel kufározó csont. Nem hallható, mert nincs csönd.
*John Lennon
__________________________________________________________________________________________________________________________________________
színezüst pizsamában
színezüst pizsamában
utána akartam lopózni
régóta serlokholmszosat játszottam
úgy kezdődött hogy lehunyta a szemét
és én kitaláltam melyik mozit nézi
pár nap után tényleg utánalopóztam
fogat mosott hajnal kettőkor
színezüst pizsamát cserélt holdfény-fehérre
visszafeküdt s én még a szobaajtó mögött
tudta hogy nem vagyok mellette
nem tapogatta a hullámverést morajló helyem
elaludt
semmit nem akartam kitalálni
_________________________________________________________________________________________________________________________________________
elhallgatni
a remény egy szösz
______________________________________________________________________________________________________________________________________
miért hallgatnál te el
többnyire kérdőmondatokat használok
neked is feltünt nincs horizont
ártatlan panoráma a jeanne d'arc hídról
a szajna hallgat – magyar francia szavak
kisemmizve hallgatni beleegyezés cinkos
aki néma: az őselem felszínén lebegek
________________________________________________________________________________________________________________________
OPPUGNANCE (Hová menjek haza: 719)
Ne felejts el emlékezni
Te magad kötözted magadra
Legnagyobb ellenséged
(Egy reggel karodra kötötted az órát)
Hol porzott ki ujjaid között
Ily’ szörnyű észrevétlen
Szorító vasmarkos birtokodból
Formátalan id-étlen
Matróz
Tenger nélkül
Farkas
Vérszag nélkül
Sámfára feszítés
Cifra sallang az én
Múltad gyónott sacramentum
Keresztes kémiai
Kötés, azt hitted csodaképpen
(Irányított volt minden momentum)
Kipergett ujjaid között
Gyémánt, grafit, sivalkodsz bűnnel vétlen
Szagmintás hajók, szabad kincsek
A vért, a tengert kétled
2007. júl. 25.
_________________________________________________________________________________________________________
OPPUGNANCE (Hová menjek haza: 98)
A Szalajka-menti fa. A körforgás vissza-
folyt vize gyerekségem szavait helyesbítené.
Kiejtésem, a hangsúlyt, ahogy ördöngős
Istenünk, rakodtan az utakat terelé.
Kiejtés - színház – rutin,
mint gyárban a végtermék.
Rossz ripacsként a kritikusnak
gyökérzet-jelenetet rendeznék,
talán sivalkodva a visszhanghoz,
hogy szidva is ölelj magadhoz hazám,
világi-idegen lettem, a veszett
szülőföld végleg kiebrudált. Írom ugyanazt
a verset, néha szabadon. Most
populistán, véres ébredésben. Szállnak
pirosra festett pihék. (Szalajkám),
ki tudja az utolsó szárnyverésem?
Recife, 1996-1998
_____________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Tükör-jegyzetek
Közös fogmosás. Förtelmes volt. Rám erőltetted
a parodontax krémett. Az elviselhetetlent viseltem el.
Szerintem hozzájárult a váláshoz.
Már másként látom. Az ínyem nem lobbanó vörös,
se nem halovány, pont amilyennek mondják,
hús-rózsaszín.
A tükör meg is jegyzi gyakran miért nem látom a
magányt rózsaszínűbben, hiszen így elsorvad
köröttem az elérhető elérhetetlen.
Jaj, tükör-jegyzetek: álmodozzak! Közös fog-
mosás! Förtelmes lenne. Rád erőltetném rózsaszín
világ-felfogásom. S viselnéd-e az elviselhetetlent?
_________________________________________________________________________________________________________________________________
Ahol élni kényszerül
Nem volt álma. Csak született. Látta: egy.
Föl sem fogta, hogy egy ember, a humánum
része. Ráfogták: magyar. Olyan természetesen
minthogy fiú, férfi.
A kömenistákat basztatták, röhögött, mert
nem volt kommunista. Leöltek cigányokat
nem szólt, nem volt cigány. Zsidóztak
parlamentben, parlamenten kívül, azt mondták
újra. Vicces volt, ő először hallotta. Kishantos,
trafikok, magánnyugdíj. Súlyok és ellensúlyok.
A főügyész zsebben, épeszű épeszű ellen, a
közpénz elveszíti közpénz jellegét, de akkor
ő már tengerész volt.
Francia, angol szavak szorították anyanyelvét.
Nem volt álma. Úgynevezett szabadon élt.
__________________________________________________________________________________________________________________________________________
húsvét
az első napra
már nem is emlékszem
második napon
kimentem mosakodás előtt
a kertbe hogy van a fű rigók levelek
semmi visszamentem mosakodni
kimentem újra hogy esik-e
de nem esett bementem a garázsba
letöröltem az ütközőzónát
akkor láttam hogy pötyög
harmadik napon
még a kertben vagyok
zuhog
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Húrfeszítő (a kiábrándulás korszelleme)
A fegyveres erőknek meg van mondva
hová álljanak. Állnak. Az idő
telik, tele és még valamennyi amikor
a fegyveres erők átállnak .
Egy darabig nem tudni, kellenek,
nem kellenek, lehet-e már hazamenni.
Valahogy mindig vége egy-egy epizódnak.
Választás vagy évértékelő, mindig túlbiztosítani,
ilyen a világ. Tehát a kül.
Ha engem manipulálnának, bemutatnék
az annyuknak. Genetikai újraprogramozás!
Már nincs, módosítom, majd nem lesz ürügyem.
Akkor tudjuk megbeszélni hülyeségeim, a
makacsságom. Van abban ragaszkodás. Is.
Látok is meg nem is. Úgy értsd, hogy többet
nézek befelé, mint – ezt a befelét se.
Kalauzok voltak villamoson, a trolin, onnéttól
utáltam meg a külvilág belsejét.
*
Láttam, hogy hajadra szálltak a pihék.
Mint engem, könnyen leráztad, evett a testiség.
Másszor súlyosnak láttalak,
árnyékait hizlaló fák alatt.
Eső zuhany után csapzott részegen.
Miért nem adsz boldogságot nekem?
Mondani akartam,
járdán, átjáróházban.
A feszülő ívek finomsága.
Illatoddal a hó olvadása.
*
Én már hallottam Istent,
amint az agyba vés.
Előszed ezt azt, becukrozza a kést.
Fiatal tervezőkre makacs betegedés.
Az Isten, fegyveres őr és az esemény.
Elkaptam rajtad a pusztulást.
Mint orgonavirágozást
támadó rozsda.
Azóta visszazsúfolnálak egy pillanatba,
ahogy konzerv lemez, vagy inkább
örökké tartó havazás, rejtenélek.
Zárva. Belső történések.
______________________________________________________________________________________________________________________________________
Kétharmados magyarokhoz
(„Nem enerváltan belenyugszik,
örül neki bazeg.”)
Már akkor valutát termeltem, amikor 38
forint volt a dojcsemárk. Meglenne az alapom,
családi, teljesítményi oldalról, hogy az egész
kétharmados bandát l e k ö c s ö g ö z z e m,
akik lezüllesztették a hazám.
A forradalom leverői nem képesek
minden forradalmár legyilkolására.
Kérdés kortársaimhoz:
ahol nem gyilkolnak le senkit
és semmit, az má' milyen forradalom?
És akit fölsebeznek kifinomult kéjjel,
attól milyen erkölcsi alapon fogadnak
pénzt és pénzeket közpénznek, és térkövezett
terek a kiéhezettnek és elzárt fűtött stadion,
olimpia-látványterv fagyhalálban leledzőknek.
Meglenne az alapom köcsögözni, de mint
szar a fűben régóta lapítok, vagy ahogy
a 2017 tavaszi tüntetéseken aktualizálták
a mondást, lapítok, mint kormány-
szóvivő az évfolyamtalálkozón.
(ha nem hát nem
én sem akartam olyan nagyon
gyomorrontás lehetett
a Bükkben vagy a Balatonon
legföljebb szívkamra (jobb és bal) tágulás
divina-komédia-gyakorlat bénulás
harcias zagyva-pátosz: egészség és tudás
kétharmados-magyar versenyt szimulálsz
konzultálnak nehéz üres fejek - ha nem
hát nem - tojok rád megérdemled a sorsod
veszek egy ötszáz gigás xbox-ot)
__________________________________________________________________________________________________________________________________________
előre tudtam
ki leszek akadva a húsvéttól
de elmúlt
ismeretlent ismerőshöz hasonlítottam
kivel támadnék föl szívesen
abbahagytam énekeltem amit anyám
a böjti csöndben
majd video-üzenetét játszottam vissza
a család vacsoráit
ismerősök ismerőse voltam
mint húsvéthoz bárány
nyúl tojás
a facebookon azokat kerestem
ahol régen posztoltak
ahol abbamaradt
kép szó
_________________________________________________________________________________________________________________________________________
help me through the night hallgatása közben
a szabadság egy vudubábu
amivel játszhatsz foglárosat
kimondtad de többet ne mondj ilyeneket
foglya és őre vagy
a keresztstráfos árnyaknak
hanyattfekvő s izgága
intim helyzetbe kerülsz másolat-
magaddal már mint tárgy a tárggyal
egyse akit szeretnél bábu-közel
a mai világban senki nincsen
összefoglalható viszonyban veled
távolról jövő emberek
amikor még voltak távolról jövő emberek
tudod akik megtalálják amit
mások elveszítenek
további sajátosságuk hogy
kimondják: segítenek
kisebb-nagyobb dolgokban (társak
utazó- játszó- fogoly- menekülőtársak)
egy-egy életszakaszában az ember
- talán mind - ilyen távoli vudubábu
segít - komolyan gondolja -
minden de mindenben
korán indulj el
nem tudsz becsöngetni (beázott)
integetsz és én észreveszem
vagy nem veszem észre
ilyen lutri az élet
_______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
árnyaló (xxi. századi madrigál)
fölszabadítanám ahogy a férfi mellek
a női melleket egy föltétellel
szilikon-mellet közszemlére tenni tilos
és akkor köztereken bizonyítási eljárások
én ezt tenném az aszott magyar közért
és akkor az oktogonon utcatánc verőlegényekkel
budapest budapest de csodás halászbástya duna
lánchíd innéttől banális
később jöhetne az anál is
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Így
Olvasom valaki addig keseredik
elképzelem a folyamatot miközben olvasom
amíg valaki kimondja:
„engem ezek nem érdemelnek meg”
magyar smartie
ellenszenves mégis elképzelem
és leélem a folyamatot
Mit érzek
talán amit némelyik kutya
ahogy a küszöbön átöleli gazdája lábát
de a gazda - muszáj vagy dafke - kilép
a friss reggelbe és még délelőtt
bekövetkezik a baleset
Egész héten
hülyének nézem magam
jó Így
a világ eseményeivel
valaki olvas bennem bizakodik legyint
vasárnap elbízom
magam kilépek a társadalomba
__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
jövőkép („úgy szabadulsz, ha..”)
amikor papírra írtam verseim
megnyugvás volt összegyűrni
s mint egy halom terápia (jaj attila)
egyik magam gyűrte a másikát
már a sorsomban bliccelek
reménytelen kivagyiak között
(jézus-pózban sok krisztus-mocskú magyar)
amíg magamra hagy vers és Idő
_______________________________________________________________________________________________________________________________________________
középre
ha újra megszületnék
nem lennék konzervatív liberális
demokrata etatista zöld kapitalista
nem lennék zsidó keresztény muszlim
cigány sváb húszabáló koffeinmentes
müezzinénekes oltártól okádó humanista
letagadnám verseim
ha újra születnék nem lennének
elvek csak ösztönös félelmeim
nem rezzennék: szocializáció integráció
biztosan ölnék
kifogást keresőket szépített lelket
az élet megrontóit
biztosan ölnék
(és ki kérdezné meg hová minek szülessek
helyem van hálás vagyok-e tanítómnak Istennek)
*
volt időd
visszafordulni
óceán-taxizni neptunnal
lassú lángú pirkadatban
volt kötöződrót sekli húzócsavar
magadhoz kötni valakit
kémiailag keveredni molekula kémcsőben
noha mindaz amit magasztalsz
ömlesztett áru hajófenéken
és amikor kontinensek között hagytak
vagy légrésben
ki hagyott el téged: az űzetés
észvesztésnek hitted
el az eszement társak közül
ne mondd hogy nem volt idő
volt időd
beállni egy táborba jelszavakkal tűz köré
ahogy mondták: közéjük középre
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Egy élet aktái I.
„Az emberi szabályokhoz ragaszkodtok,
de az Isten törvényét elhanyagoljátok.”
Bogozni, ami még úgy tűnik kibogozható.
Egyrészt a semmibevétel protokollja, más-
látástól mikulásig elemezni, millió következtetés.
Szüret előzmény nélkül és előzménnyel. Mind-
kettő elfogadott, lehet rímmel és rím nélkül.
Én például ki nem állom a hatásszünetelőket,
a titokzatost, példának okáért a titánszínezést.
Az Isten törvényét - kettőt ismerek.
Az emberi szabály sokszínű szív-ármány, titokzatos.
________________________________________________________________________________________________________________________
empátia relé
lassan el kell számolni
a szerelemmel
különben beledöglesz
a vers-pszichébe
nem úszod meg el kell számolni
ehelyett behúzódsz verseidbe
mint valami távfűtéses
komfortba ahol fölver
a vasárnap reggel krémes habú dac
és egy alaktalan hős van benned
amint szemközt a nejlonzacskó
az éjjel kerítésdrótra akasztotta a szél
lobog ver ahogy diadalittas zászló
jó ideje szurkolsz hogy akadjon ki
_____________________________________________________________________________________________________________________________________
Hideg atomok XI.
Mama a fedeles kosár mellett állt,
amikor benyitottam a sötét hombárba.
Semmi, csak most jön elő ez a kép.
Úgy pontos, hogy most megint. Esztiék
sokra vitték, mondták a faluban, túl sokra.
Két lipicai lovuk volt. Tele hombár,
a sötétben öcsémmel abba' fürödtünk.
Öszzepocsoltunk zabot, kukoricát, árpát.
Mama sose' vert meg. Akkor majdnem.
Valahol Európában állok a kocsim mellett.
Végsebessége 330 km/h. 630 lóerő. Légellen-
állási együttható, jaj dicsekedek néha.
Gyorsul, mint a fény. Sötét legyen. Mama
a fedeles kosár mellett áll, amikor
megérkezem, bevilágítok a hombárba.
_____________________________________________________________________________________________________________________
Kutyaajtó az emberajtóban
Künn, Normandia zöldjében
akartam szólni azokhoz is,
akik ragacsos pompában
bitorolják hazám. A Roumare,
valamennyi erdő Rouen
körül, mint a Bükk élet-
veszélyes. Azt hinni alkalmas
belső feszültség kezelésére,
kirúgózhat az ideg-ág, s
a gyűrött dac, csak azért is,
nem felgyülemlett avar.
Könnyen lehet, nem az erdő
veszélyes, a lélekbetegség, amit
asszimilálni hordott ki az ember.
Künn, Normandia zöldjében
aludtam, ébredtem. Éjszakára
hazaküldtem a kutyát. Kutyaajtó
az emberajtóban, bárhonnét
haza, a foteljébe talál. Évek alatt
gyakorolt tartalom-jel: indul!
magamra hagy!
____________________________________________________________________________________________________________________________
IoT
A magyarok istenére ne esküdözz apukám.
A magyaroknak, ha istene volna, akkor a romának
meg bosnyáknak is, az ENSZ-be tömörülőnek és azon
kívülinek. Ráadásul internettel és felhő szolgáltatással.
Ha mégis a globál-magyar-istenre támad esküdni
kedved, mer' a vircsaft meg a nemzetvér (Hungary first,
America first, Israel first, szajúz nyerusimnüj ...allah akbar),
tudd, hogy cserélődnek a magyarok istenei, migrálnak,
mint a határzáron áthúzódó vegetáció apukám,
és az egyisten, akihez fohászkodnod kellene
sohasem volt magyar
___________
megint
ebben az utcában emberek voltak
arccal szoknyát hordtak a lányok
észrevették a szegélykövek csorbáit
bogár vesződést a virágot
(férfi köhögés volt)
mély
mintha satuban tökök
a magyar világ két nap alatt szétpattan
az aktuális hónap összeomlik
március október
és aztán talicskáznak az utcákon
lányok férfiak fölépítik a romnak való jövőt
megintegint
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
à memoire de rire (hallgatás élőben)
ma már úgy tűnik pazarlás volt
(annak kicsi amaz túl nagy no de a szája)
csajokat stírölni a strandon
kidolgozott megszólítási panel
reflexiófelületbe ágyazva
micsoda meghajtó szerkezet
föl egy őspillérre
még aznap éjjel
volt akivel egy hétig
__________________________________________________________________________________________________________________________
a rendelkezésemre álló körülmény
gondoltam odamegyek
nem mentem oda ahol én
kreatív..izé ahol kifejthettem
részletes magam
soha nem egyféle szcenárió volt
aztán kisült hogy csak részleteim vannak
mindig odamentem ahol jó
szelfi teasütemény
ahol születtem oda
vittek
_________________________________________________________________________________________________________________________________
kései naplók II. (a gázolás fázisai)
úgy ébredtem, ne nevess ki, rajzoltam.
valaki ismeretlent, akit talán elütöttem.
talán egészen más affér. tudsz róla,
síelni készülök, ahol Schumi, az Alpok
felé éjjel úton voltam, óvatosan mint
akire már legyintett a halál, és akkor egy
szem, villanás.
mint az anyáé szokott, ha valamit nem
értett, vagy amikor mártást ízesített.
válla fölött szeme a szemembe, s amit
kóstolónak kivett a kanálról lecsöppent.
sosem reagált, maradt a szeme a szemembe.
állt, s én nem csókoltam meg a homlokát.
a rádió szólt, várt és ilyenkor sosem csókoltam
meg a homlokát. a tűzhely tele volt mártás
folttal. szemvizünk számtalaszor összeért.
az Alpok felé, szélvédő tükröződés. Anyának
azt ígértem egyszer kétezer méter fölé viszem.
a jó meleg kocsi körül, fönt, mindenütt hó.
„milyen lesz az fiam, milyen veszélyes „ kifelé
nézett, elaludt. fázott. „az már a Mont Blanc?”
arra ébredtem, szeme a szélvédőn, befelé.
